Modor Ádám 51. évében hunyt el Budapesten, hosszú szenvedést követően. Történész volt. Annak is abból a ritka fajtájából, amelyik nem volt Ormos Mária, Schmidt Mária és a többi. Kérlelhetetlenül igazságot kereső, jobboldali volt.

Átlátott a szitán. Tudta, hogy a kádári időkben a „demokratikus ellenzék” őfelsége dédelgetett ellenzékének szerepében lépett fel. Mint a sógorát beáruló gazember, Konrád György, aki spicliskedéseiért világútlevelet kapott. Mint Haraszti Miklós, akinek 17 méter hosszúságú anyaga szőrén-szálán eltűnt a belügyből, a másik cionzsidó spiclitársa, Kenedi János segítségével. Még persze az Antall-korban, amikor a degenerált „rendszerváltó” banda beengedte a vérzsidó doksitolvajokat.

Vagy mint az ávós főspicli, Vásárhelyi Miklós, a disznószemű Vásárhelyi Mária apja.

De azért szorgalmasan kutatott a levéltárakban, a maradékokban. Attól is rettegett a Demszky-banda. A Magyar Nemzetnél is csak 2003-ig dolgozhatott, két rövid évig, mert a Fidesz minden igaz embert fokozatosan eltüntet, kiszorít a médiából.

Nem engedte be sehová médiájába Zsille Zoltánt, és fokozatosan eltüntette Chrudinák Alajost. Utóbbi zseni még él, de csak a Jóisten tudja, meddig. Búskomorságba esett, amiért egy ilyen banda a „szövetségese”.

Amikor elért bennünket Modor Ádám halálhíre, a Kuruc.infóra éppen felkerült egy ócska mutatványos, Havas Henrik videoklipje. Azon Fábry Sándort gúnyolja úgy, ahogyan azt amit csak egy igazi prolizsidó tudja, aki magát svábnak hazudja. Havas, Havas. Züllött, mocskos a pofád.

A kezében a Táncsics-díj. A „legnagyobb újságírói kitüntetés”, amit „te soha nem fogsz megkapni, hehehe”, cukkolja Fábryt. Utána többször előveszi az érmét, a kamerának megmutatja, majd kiböki: mert ezt nem akárki, de a Fidesz adta!

És ebben igaza van ennek a médiasegédházmesternek. A Fidesz. Az a párt, amelyik a Modorokat és a Chrudinákokat kiszorítja, halálba kergeti, míg a havasokat kitünteti.

Remény? Egy szál se.