Hitler magyarországi megbízottját, százezrek gyilkosát nem találta bűnösnek a nürnbergi katonai bíróság
Kis Újság 1949. április 13., eredetiben itt
A nürnbergi amerikai katonai törvényszék, az egykori nemzetközi bíróság utódja, hétfőn felmentette Veesenmayer volt budapesti náci követet.
 Veesenmayer Nürnbergben |
Veesenmayer egyike volt ama 21 vádlottnak, akik az úgynevezett Willhelmstrasse-perben állottak a bíróság elé.
A vádlottaknak ez a csoportja volt náci diplomatákból, magas rangú tisztviselőkből, valamint nemzetiszocialista iparmágnásokból állott.
A vádpontok közölt nemcsak háborús bűntettek és az emberiség ellen elkövetett vétségek szerepeltek, hanem közönséges gyilkosságok is, valamint rabszolgamunkára való kényszerítés.
Öt vádlottat bűnösnek mondottak ki abban, hogy előkészítették és támogatták Hitler támadó háborúját. Ez az őt vádlott: von Weizsäcker, a náci birodalom volt vatikáni nagykövete és későbbi külügyminisztere, akit Csehszlovákia megtámadásának előkészítésében mondottak ki bűnösnek, továbbá Heinrich Lamniers, Hitler kancelláriájának volt vezetője, Wilhelm Kepler, Paul Körner és Vormann, a náci külügyminisztérium egyik vezető tisztviselője, aki mesterséges incidenst idézett elő a lengyel–német határon, hogy a német külügyminisztérium a háború kirobbanásáért Lengyelországot tehesse felelőssé.
Tizenhat vádlottat felmentettek béke elleni összeesküvés, a háborús bűnösség, és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények vádja alól, azzal az indokolással, hogy „a rendelkezésre álló bizonyító anyag nem elegendő a bűnösség megalapítására”. Ezzel az indokolással mentették fel Veesenmayert is.
A bíróság hétfőn kezdte meg az indokolás kihirdetését, amely előreláthatólag csütörtökig tart. Akkor hirdetik ki az ítélet kiszabását is.
Az amerikai bíróság tehát nem talált elegendő bizonyító anyagot Weesenmayer bűnösségének megállapítására, abból a csaknem ezeroldalas vádiratból, amelyet Jackson főállamügyész és helyettese, Robert Kempner megszerkesztettek. A Kis Újság tudósítójának viszont az elmúlt esztendő szeptemberében alkalma nyílt arra, hogy megismerje a vádiratnak Veesenmayerra vonatkozó részét.
A vádirat csaknem harminc oldalon át foglalkozott azokkal a különböző bűntettekkel, amiket Veesenmayer egyrészt Horvátországban, másrészt Magyarországon elkövetett.
Részletesen felsorolta a vádirat, milyen befolyást gyakorolt Veesenmayer Anie Pavelicsre, a horvát bábkormány vezetőjére, milyen része volt a Horvátországban elkövetett ezernyi meg ezernyi gyilkosságban, az usztasák vérengzéseiben és a horvátországi zsidók legyilkolásában vagy deportálásában. Ugyanilyen részletesen ismertette a vádirat Veesenmayer magyarországi bűneit és személyében tette felelőssé négyszázezer magyarországi zsidó haláláért. A vádirathoz mellékelve volt egész sora azoknak a dokumentumoknak, amelyeket a náci külügyminisztérium irattárában Veesenmayer tevékenységére vonatkozólag megtaláltak. A dokumentumok világosan bizonyították, hogy Veesenmayer adta ki a rosszemlékezetű Sztójay-kormánynak a parancsokat, Endre László pribékjei az ő irányítása alapján működtek. Veesenmayer készítette elő a Szálasi-puccsot is, ő segítette a nyilasokat.
Mindez azonban nyilvánvalóan nem volt elég a nürnbergi amerikai „bíráknak”, hogy Veesenmayer bűnösségét megállapítsák. A puszta tények ismerete elegendő arra, hogy minden tisztességes ember megalkossa magának véleményét erről az ítéletről és azokról, akik hozták.
(Kuruc.info)
