Bezár!
2019. november 13., szerda, Szilvia, Bulcsú, Enese napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
12:34 Megrendszabályozná a Fidesz a "Tordai-Jakabokat": kitiltást és egyéves fizetésmegvonást is kaphatnak12:00 Berlinben építi meg első európai gyárát a Tesla11:40 Megkezdődött az Iszlám Állam tömeggyilkos emírjének pere Budapesten11:22 Továbbra is érkeznek az esélytelen rakéták a Gázai övezetből Izraelbe11:13 Muzulmánok ellen tervezett fegyveres támadással gyanúsítanak két lengyelt10:44 A Japán Birodalmi Haditengerészet jelentősebb technikai fejlesztései09:55 Napi Bencsik: Mészárosék nem loptak, szerencsésen versenyeztek09:29 Az oroszbarát szocialisták megbuktatták az EU felé közeledni akaró moldovai kormányt08:44 Erre tart a klímabolsevizmus: Jane Fonda már nürnbergi pereket akar azok ellen, akik nem harcolnak velük08:33 Leleplezett mélyállam: megnevezték a Trump-Zelenszkij beszélgetés kiszivárogtatóját07:58 Ideiglenes elnökké nyilvánította magát a bolíviai szenátus egyik alelnöke07:45 Zivatarokra és széllökésekre figyelmeztet a meteorológiai szolgálat07:33 Egyelőre nem lesz Putyin-Zelenszkij találkozó06:50 Nyugodtabb szívvel lehet vonatra ülni - de csak a mai napon22:33 Soha nem adja fel - üzente Morales Mexikóból
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

Újabb titkok derültek ki Ábrányi Aurél rejtélyes hazarablásáról - Biszku Béla belügyminiszter adott engedélyt az akcióra

Reklám

Egy tudományos kutató számára alig van nagyobb öröm, mint amikor megtalálja  lezáratlan dossziéja folytatásának dokumentumait.
2010. június 10-én a Kuruc.infón azzal fejeztem be "A D-144-es szigorúan titkos tiszt esete Ábrányi Auréllal és 120 millió dollárral" című tanulmányomat, hogy Ábrányi Aurél  dossziéját nem zárhatom le, a történetnek nincs vége, mert nem tudjuk a teljes igazságot. 2010. szeptember 8-án aztán beszámoltam arról ("Ábrányi Aurél lezáratlan dossziéja: legfelső pártszinten döntöttek sorsáról - kerestük celláját a Gyorskocsi utcában"), hogy kerestem  Ábrányi nyomát, s emlékét  a Gyorskocsi utcai állambiztonsági börtönben, meg is találtam a  helyét  annak a cellának, amiben  13 évet töltött, de még mindig maradtak megválaszolatlan kérdések. Több apró és két lényeges. Emlékeztetek a két utóbbira.

Ábrányi hálózati törzslapján
 
   1., Nem tudjuk, hogy kik és hányan voltak annak a különleges  állambiztonsági kommandónak a tagjai, akik 1961. október 12-én hazarabolták Ábrányit Bécsből egy gépkocsi csomagtartójában szőnyegbe  csavarva. Az akciót nem hajthatta végre egyedül Gerő László, a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr százados, a szovjet katonai elhárítás egykori hadnagya, a Shell-Interag Rt. volt vezérigazgatója, a történtek idején  fedő foglalkozásban bécsi külkereskedő. Volt egy halvány nyom, de akkor még nem találtam a folytatását. Az állambiztonsági hírszerzés  egyik összefoglalója megemlít  egy bizonyos "Acél"-"Rónai"-"Szirom" akciócsoportot. (A BM. III/I csoportfőnökség jelentése "Az Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémcsoport felszámolása 1955-ben", "Dr. Ábrányi Aurél nemzetközi kém, áruló volt ügynök ügye, 1949-1961", "Relly", "Wholl", Woll János", "Nyíri", "Lovag" fn. ügy", ÁBTL. 4.1.A-2127/4) De csak ennyit említ, semmi többet. Ki lehetett: "Acél", "Rónai" és "Szirom"?
   2., Az MSZMP PB által engedélyezett akcióra azért került sor, mert Ábrányi Aurél budapesti újságíró, autókereskedő azután, hogy 1948-ban egy sikertelen tiltott határátlépési kísérletét követően 1949. április 23-án  a HM katonapolitikai osztálya beszervezte és májusban hírszerzőként Ausztriába telepítette, 1950-től szembefordult megbízóival, a francia és az amerikai hírszerzés szolgálatába állt, a Szabad Európa Rádió bécsi tudósítója lett, és kémcsoportot szervezett Budapesten Atkáry Arisztid és a budapesti olasz sajtóattasé: Adalberto Stuzziero vezetésével. A csoportot 1955-ben felszámolták, tagjait 1956 nyarán elítélték.  Ábrányi Aurélt erőszakos hazahozatala után 1963. november 30-án a Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa államtitok tekintetében rendszeresen és kémszervezet tagjaként elkövetett kémkedés, valamint béke elleni bűntett miatt jogerősen 13 évi szabadságvesztésre ítélte, büntetését a Gyorskocsi utcai objektumban különleges körülmények között töltötte.
    A mai napig nem tudjuk, hogy 13 évi börtönbüntetésének letöltése után hová hurcolta el Ábrányit 1974. október 15-án Rajnai (Reich) Sándor r. vezérőrnagy, a hírszerzés (III/I) csoportfőnöke két ismeretlen személy társaságában.

A III/I. csoportfőnökség jelentése: Ábrányit beszervezték, telepítették majd hazahozták
 
   Kutatásaim nyomán az első kérdésre ma már tudom a válasz lényegét. Ám ahhoz, hogy megértsék azok is, akik most hallanak először az Ábrányi-Gerő ügyről, fel kell idéznem legfontosabb történéseit. 
 
Egy elárult határátlépési szándék következményei
 
     Dr. Ábrányi Aurél (Szentendre, 1914. június 10, Várnay Róza) a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.  Unokája a népszerű lírai költőnek:  Ábrányi Emilnek. Apja az operaház karmestere, anyja énektanárnő  volt.  Ügyvédi irodát nyitott, majd újságíró, 1943/44-ben  az "Új Nemzedék" politikai rovatának vezetője. A világháborúban  haditudósító zászlós, 1945 márciusában a Dunántúlon szovjet fogságba esett és a székesfehérvári hadifogoly táborba került, ahonnan júniusban elengedték. Egy gépkocsikat forgalmazó kereskedelmi cég társtulajdonosa lett 1948-ig, miközben   1946-ban egy kőnyomatos lapot indított. Hamarosan a "Képes Figyelő" riportere, a szerkesztőség 1948-ban Párizsba akarta küldeni tudósítónak, ám az Államvédelmi Hatóság nem engedélyezte kiutazását.
  Ekkor elhatározza, hogy második  feleségével (Szlatkovszky Ibolya, Budapest, 1925. május 23.) és  két gyermekével Nyugatra szökik. 1948 november 2-án  gépkocsival érkeztek  Budapestről  Kőszegre,  a határ előtt azonban már  orosz járőrök várták, feltartóztatták, s  utasait bevitték a szombathelyi ÁVH-hoz. (Ábrányi nem tudta, hogy  három segítőkész  és kifizetett  magyar  ismerőse közül kettő  a HM. katonapolitikai osztályának hálózati besúgója volt.)
   Ábrányit budapesti őrizete alatt a HM katonapolitikai osztálya 1949 április 23-án " Relly" fedőnév alatt beszervezte és májusban Ausztriába telepítette a francia hírszerző szervek elleni feladattal. (ÁBTL. 4.1.A-2127/4: a BM. III/I csoportfőnökség jelentése )A jelentés megjegyzi,  hogy "más adat szerint az ÁVO 1948. november 11-én beszervezte". (Erre még visszatérek az újabb dokumentumok alapján.) A III/I csoportfőnökség (hírszerzés), mint jogutód jelentése ezt követően - a részletek előtt  - négy mondatba sűríti Ábrányi sorsát, benne a záró kulcsmondattal. Ábrányi "...néhány hónapon át megfelelően teljesített. 1950-ben szembefordult velünk és mintegy 11 éven át különféle ellenséges speciális szervek hazánk ellen dolgozó aktív ügynöke volt. A magyar állambiztonsági szervek prominens elhárítási (itt egy vagy két szó törlése következik az ÁBTL anyagában) 1950-1954 között hírszerzésünk játszmás-kísérleti ügye volt. 1961-ben Ausztriában ellene végrehajtott akció eredményeként hazahoztuk, 1963-ban 13 évi börtönbüntetésre ítélték."

A HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége, benne a hírszerzéssel
   Ábrányi azzal a feltétellel vállalta az együttműködést, hogy idővel  családja is Ausztriába távozhat. Ábrányinét szabadlábra helyezték. Az ország elhagyása előtt férje elmondta neki, hogy  addig is, míg kiengedik hozzá,  havonta ezer forintot fog kapni postán  a hatóságtól, s megadta  annak a tisztnek a telefonszámát, akit fel kell hívnia, ha valami problémája adódik. 1950 végén  Ábrányiné érzékelte, hogy a kapcsolat megromlott férje és a hírszerzés  között, a pénzküldemények elmaradtak, hiába hívta a szokásos telefonszámot, az ismerős tisztet már nem tudta elérni. Ábrányiné 1952 szeptemberében  Nyugatra akart szökni  leányával Csehszlovákián át, de a csehszlovák határőrök elfogták, Pozsonyba vitték és tiltott határátlépésért 15 napi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után még 8 hónapig visszatartották és csak 1953 májusában adták át Magyarországnak. Itthon 3 év és 10 hónap börtönt  kapott, amit Balassagyarmaton, majd Kalocsán töltött, ahol 1954 augusztusában a BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya (kémelhárítás)„Horváthné” fedőnéven  beszervezte, s  szabadlábra helyeztette. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799.)
Kiszabadulása után új kapcsolattartó tisztjétől megtudta, hogy az együttműködés férje és a magyar hatóságok között férje hibájából - miután nem volt hajlandó az utasításokat végrehajtani - megszakadt. Ezután sikeresen felderítette Atkáry Arisztid kémtevékenységét, ami azért nem volt nehéz, mert férje távozása után 1949 és 1951 között  Atkáry  szeretője volt, együtt élt vele, s kiszabadulása után ismét felvette vele a kapcsolatot. Újra érintkezésbe lépett férjével, annak minden lépéséről (levél, pénz, csomag, csempészárú, futárüzenet, kérés, egyes személyek felkeresése, stb.) azonnal tájékoztatta a hatóságot, ennek nyomán vették őrizetbe például Felkai Ferenc, Ráthonyi János, Szvatkó Pál, Csontó Menyhért, Marschalkó Teofil és  Jogics József  újságírókat.

Ábrányinét is beszervezték „Horváthné” fedőnéven
  1955-ben Ábrányinét  („Wollné”) átvette a II. főosztály (hírszerzés) és azzal a  feladattal küldte Bécsbe, hogy  „…ismételten igénybe vegyék  a korábbinál magasabb színvonalon  a segítségét a férjével való kapcsolat újrafelvételében és megszilárdításában.” Csak az eredményes újbóli együttműködés  esetén helyezték kilátásba gyermekeik kiengedését.   (Magyarországon maradt  két gyermekük  1956 novemberében tudott disszidálni apjuk  személyes segítségével.). Ábrányiné átdobását a Fertő tónál hivatalosan az átszökés  legendájával fedték. Ezt követően, 1955. december 8-án  nővérét: Jósa Andrásnét is beszervezte  a hírszerzés 4. osztálya „Keresztes Jánosné” fedőnéven.
   Ábrányi Aurél 1949-ben Bécsbe érkezve hamar kapcsolatba kerül a francia hírszerzéssel (SDECE) régi ismerőse Lázár Ödön révén, aki akkor már francia ügynök és a  SZER tudósítója. Lázár javasolja a bécsi francia nagykövetség sajtóattaséjának Patrice Duvaitnak, hogy vonják be Ábrányit a hírszerző munkába. Dornier százados, a francia hírszerzés tisztje alkalmazza is kutató ügynöknek és fordítónak. (ÁBTL. 4.1. A-2127/4) Ezzel egy időben Gyárfás Tamás nevű ismerőse segítségével a bécsi argentin követség tanácsadója is jogi és sajtó ügyekben.
   "Ábrányi az első időben értékesnek tűnő információkat adott. Egyben állandóan szorgalmazta, hogy anyagilag támogassák, családját engedjék ki. Mivel ezen követeléseit nem teljesítették, jelentései egyre értéktelenebbek lettek." (BM. III/I. "Az Ábrányi-Struzzeiro-Atkáry kémcsoport felszámolása 1955-ben." - ÁBTL. 4.1. A-2127)
1950 március 12-én a Budapestről Bécsbe utazó hírszerző tiszt, Vértes János őrnagy a személyes találkozón kísérletet tett "Relly" fedőnevű ügynökük foglalkoztatásának felújítására, a kapcsolat megerősítésére. "A találkozót lefolytató hírszerző tiszt véleménye szerint Ábrányi a részünkre átadott anyagokat a francia hírszerzés tudtával készítette, s azok nagy része feltehetően dezinformáció."  Ezt követően több kísérlet történt az együttműködés visszaállítására, ezek azonban meghiúsultak, mert "Relly" nem volt hajlandó a megjelölt helyre menni, kizárólag saját bécsi lakásán akart találkozni az összekötővel. 1951. januárjában a kapcsolat véglegesen megszakadt. Ábrányi Aurélt február 22-én a hálózatból kizárták azzal az indokkal, hogy "Viselkedéséből, jelentéseiből biztosra vehető, hogy az ellenség ügynöke."
   A hírszerzés jelentése így folytatódik Ábrányiról: "1951-től 1954-ig lényegében nem volt vele kapcsolatunk. Időközben feleségét beszerveztük és kiengedtük. 1954-ben Bécsben újból személyes találkozót tartottunk. (itt Dobróka János alezredes utazására utalnak bizonytalanul, - megj.: i.cs.) "Relly"-t nem tudtuk úgy kompromittálni, presszionálni, hogy mellettünk dolgozzon. 1954-től ÁB. szerveink - több-kevesebb együttműködéssel - tervezték és szervezték "Relly" titkos anyagainak, illetve személyének kiemelését, hazahozatalát."
(A jelentés utal arra, hogy „Relly” ügyében az állambiztonsági szervek számos ügynököt foglalkoztattak, pl. „Dunai”, „Szőke Imre”, „Gerendás”, „Nyíriné”, az olasz diplomata, az „Acél”-„Rónai”-„Szirom” akció csoport (!), stb.)
 
Ábrányi átáll és célszemély lesz Bécsben
 
Ábrányi a francia hírszerzés mellett 1951-től a Szabad Európa Rádiónak is dolgozik, 1956-ig annak bécsi különmegbízottja, havi 400 dolláros fizetésért. A CIC (Counter Intelligence Corps: az USA totális elhárítást végző titkosszolgálati szerve) részére végzendő kémtevékenység céljával 1951-ben Bécsben beszervezte a budapesti olasz nagykövetség sajtóattaséját  Struzziero Adalbertot: hozzon létre kémrezidenturát Magyarországon, s az összegyűjtött politikai, gazdasági, katonai információkat jutassa ki hozzá Ausztriába.  Az olasz diplomata Ábrányi megbízólevelével és a tőle becsempészett  pénzen többeket beszervezett (Atkáry Arisztid, Jeszenszky Antal dr., Darvas Attila, Wágner Márton, Szegedi-Stern Sándor, Szegedi Sándorné Lajtha Edit, Egyed Béla, Bazovszky Péter, Sugár Györgyné Götler Vera, Ruszkay György.)

Ábrányi 1957-ben
 
   A BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya (kémelhárítás) 1954 elején fokozott erőfeszítéseket tesz a kémrezidentura teljes felderítésére. Márciusban egy  "Pénzes"  fedőnevű ügynök lakásán tetten érik Struzzierót,. A megrémült olasz diplomata beismerő vallomást tett kihallgatásán, melynek során beszervezték és azt az utasítást adták neki, hogy Ábrányival és a rezidentura tagjaival továbbra is tartsa a kapcsolatot, a kémjelentéseket azonban a kijuttatás előtt mutassa be a vele kapcsolatot tartó operatív tisztnek. Az együttműködés folytatódik, Ábrányi viszonyt kezd Struzziero feleségével. Mások is részt vesznek már a kém-és csempésztevékenységben, így például Mahmud Omeri budapesti török diplomata és Latapie Jean francia követségi tisztviselő. Ábrányi új bécsi fedőcímről jelentkezik. Struzziero nem bírja  idegekkel a megpróbáltatásokat és öngyilkosságot kísérel meg. A kórházban ismerőseinek, diplomáciai feletteseinek feltárja kapcsolatát a magyar kémelhárítással. Dekonspirálódott több személy előtt. Az olasz külügyminisztérium hazarendelte.
Struzziero vallomása alapján  1955. szeptember 22-én letartóztatták a felsorolt tíz személyt.  A letartóztatottak  majd mindegyike mellé fogdaügynököt telepítettek, s majd mindegyiküket be is szervezték.
  A Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságának Andó tanácsa 1956 június 27-től 29-ig tárgyalta a kémügyet. Mindenki beismerte bűneit, kivéve Bazovszky Pétert.  Az ítéletek: Atkáry: 15 év börtön; Darvas Attila: 10 év;  Szegedi Sándor: 8 év; Jeszenszky: 7 év; Egyed: 4 év; Szegediné: 3 év; Wágner: 1 év; Sugárné: 1 év (3 évre felfüggesztve); Bazovszky: 10 hónap (3 évre felfüggesztve)

A katonai bíróság ítélete 1956-ban

   Az ÁVH a nyomozás, a büntetőeljárás majd a bírósági tárgyalás során is külön kezeli Darvas Iván színművész ügyét. (Eredeti neve: Darvas Szilárd Leo, 1925. június 14, Bene - Csehszlovákia -, Jevdovkimova Antonia)
  Öccse: Darvas Attila és Atkáry Arisztid is terhelő vallomást tett rá és Tolnay Klárira. (Bizalmas adatokat szolgáltatott ki, hamis iratok készítésében segédkezett, csempészetből származó pénzt közvetített, lakásán hamis igazolványokat és titkosíráshoz használt vegyszereket rejtegetett, stb.) Darvas Ivánt az I. főosztály, a kémelhárítás beszervezte ügynöknek. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799)
     "Darvas Ivánt - figyelembe véve közéleti szereplését - nem tartóztattuk le." - írta Piros László államvédelmi altábornagy, belügyminiszter,  ügyét nem akarják a többiekével együtt nyilvános tárgyaláson tárgyalni. Nem is  lett nyilvános tárgyalás.

Darvas Iván
   Darvas Ivánról külön, 1956. augusztus 4-én hozott ítéletet a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága  B. II.0064/1956. sz. alatt. Feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt 1 év börtönbüntetésre, 10 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte, a börtönbüntetést 3 évre felfüggesztette. Ezt abból a jelentésből tudjuk, melyet Harangozó Szilveszter r. alezredes, a BM. III/III-4 osztályának, tehát a kulturális elhárításnak a vezetője írt alá 1965. március 31-én. Ebben felülvizsgálja  Darvas Iván nyilvántartását. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799, 529-530.old.)  Ennek kapcsán összefoglalja a színművész terhére rótt más törvénybe ütköző cselekményeket is:
 "... az ellenforradalom alatt a Művészeti Szövetség "Forradalmi Bizottságá"-nak volt tagja, mint ilyen aktív ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki. Lázító beszédeket tartott. Tagja volt a Gyűjtőfogházban lévő politikai foglyok kiszabadítására alakult bizottságnak. E tevékenységéért 1957. V. 28-án előzetes letartóztatásba helyezték. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957. X.16-án kelt B.I.3678/1957/5. szám alatti ítéletében a  népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel btt. és forint kiajánlás btt. miatt 2 év börtönre, 5 év egyes jogoktól való eltiltásra és 4.000 Ft. részleges vagyonelkobzásra ítélte, valamint elrendelte az 1956-ban felfüggesztett 1 éves börtön letöltését is. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. IX.5-én kelt B.IV. 0040/58. számú ítéletében összevontan jogerősen hűtlenséggel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztása, katonai okirat hamisítás, deviza btt., demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel btt. miatt 2 év 8 hó börtönre, 5 év közügyektől való eltiltásra és 4.000 Ft. vagyonelkobzásra ítélte fenti tevékenységeiért. Kegyelemben részesült az 1959. évi 12. tvr. 1,2,3,4.§-a alapján."

Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte
  Harangozó Szilveszter  javaslatára Darvas Iván ügynök  beszervezési dossziéját a Nyilvántartó Osztály  1963. VII.26-án megsemmisítette."Ezt kérem a nyilvántartásba is bevezetni, hogy prioráláskor ne szerepelhessen." Ez azt jelentette, hogy priorálás kérésével a BM. egyes szervei ezután már nem leltek  a színművész ügynök múltjának nyomára.
Darvas Iván 1990-94 között az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőjeként az SZDSZ frakcióban politizált.
 
Gerő a szovjet elhárítás hadnagya és a BM szt-tisztje
 
  Az Ábrányi - Struzziero - Atkáry kémrezidentura dossziéinak egyikében (ÁBTL. 3.1.9.V-140799/1) 1955-ben  megjelenik későbbi főszereplőnk: Gerő László neve. A BM. Vizsgálati Főosztályának Előállító Csoportja vizsgálati utasításra tájékozódik felőle azért, mert feltűnt Darvas Attila társaságában. Darvas  a fogdában ceruzás feljegyzést készít ismeretségükről, amely 1948-ban kezdődött, amikor a Bosch Róbert Kft. -nél (később Autóvillamossági Berendezések Gyára) dolgoztak együtt, Darvas üzemvezető mérnök, Gerő személyzetis, de érdekes módon  Gerő ezzel egy időben egy kis leányvállalatuk, a Gázóra-és Számlálókészülék Gyár igazgatója is. Gerő agresszív és erőszakos viselkedése miatt feszült volt a viszony köztük, Gerő népszerűtlen  a dolgozók körében is és az általános elégedetlenség miatt 1949 márciusában távozott a vállalattól.

Gerő László a 60-as években
  1951-ben, amikor kijött a börtönből, ahol  egy évet töltött halálos gázolás miatt  (a pártból is kizárták) felkereste  a Kohóipari Tervező Iroda fordító osztályát vezető Darvast és munkát kért tőle, hivatkozva perfekt orosz nyelvtudására. Darvas feledve korábbi ellenséges viszonyukat munkát adott kollégájának, akitől családja és barátai is elfordultak. Ám a munkafegyelem felrúgása miatt el kellett bocsátania. Később mégis több fordítási, lektorálási  munka, könyvkiadás összehozta őket.
1955-ben, amikor Gerőt már  visszavették a pártba és a Partizánszövetség vezetőségének is tagja lett, egy műanyag feldolgozó ktsz.-nél pedig mint műszaki vezető dolgozott, Darvas felkereste, hogy tanácsot kérjen tőle egy olyan ügyben, amely rögtön felkeltette a volt szovjet kémelhárító figyelmét, mert összefüggésben volt az Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémrezidentura titkos tevékenységével. Ettől a pillanattól már nem tévesztette szem elől Ábrányit, Gerő szerepe innen már nem véletlen.
    1989. december 14-én találkoztam Gerő Lászlóval Bécsben, a Shoping City Süd melletti Novotel Szállóban. Gerő mindjárt az elején kikérte magának, hogy belügyi nyugdíjasként tituláljuk, s "csak" két  dolgot állított kategorikusan és visszatérően több órán át:  1., Soha semmi köze nem volt a magyar állambiztonsági szervekhez; 2., Semmi köze nem volt Ábrányi Aurél erőszakos hazahozatalához, mint külkereskedő ügyvédként foglalkoztatta Ábrányit odakint.

Gerő László és Ilkei Csaba Bécsben, 1989 decemberében
   Pedig  Gerő László  (Budapest, 1923. május 24, Gerő Ibolya) bizony az állambiztonsági szolgálat nyugdíjasa volt. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található 2.8.2.2. D-144 és 2.8.2.2. 141 jelzetű dossziék iratai  szerint a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr századost először 1975. február 28-i hatállyal helyezik nyugdíjba a BM. III/II, a kémelhárítás 7. osztályáról, amely a külkereskedelmi elhárítással foglalkozott.
Szolgálati idejét ekkor 27 év 59 napban állapítják meg, nyugdíja ennek megfelelően 6.285. Ft. A nyugállományba helyezést követően 1978. április 30-ig munkaviszonyban töltött újabb 3 év 4 hónap után nyugdíja 8.733. Ft. Majd egy újabb határozat arról szól, hogy munkaviszonya 36 év 59 nap szolgálati idő után 1979. január 29-én szűnt meg, szolgálati nyugdíja havi 9.037. Ft.
A szigorúan titkos állományba történt kinevezése és  véglegesítése 1967. szeptember 15-én történt, akkor "10" sz. r. százados fedőnéven a III/II-1 osztályra főoperatív beosztottnak, konspirált munkahelyét ezen a napon foglalta el az INTERAG RT.-nél, igazgatóként. A kémelhárítás ezen  osztálya  az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben folytatott elhárítást, ide tartoztak a követségek is. 1969-ben átkerül a III/II-10 osztályra, amely fő területe a nemzetközi együttműködés volt.(Ekkor munkaviszonyának kezdetét 1948. január 1-től  határozzák meg.)

Gerő kinevezése szt-tiszt állományba
   Gerő László szülei politikai emigránsok voltak a Szovjetúnióban 1930-37 között,  ő  ott végzett 5 középiskolai osztályt. 1937-ben hazatérve szerszámkészítő, lakatos és műszerész szakmát tanult, különböző gyárakban dolgozott. 1939-ben vették fel a kommunista pártba. 1944 áprilisában munkaszolgálatra hívták be Miskolcra, ahonnan megszökött a Mokán partizánokhoz, majd novemberben átment a frontvonalon a szovjetekhez.
 1944. november 15-től 1945. május 8-ig a 7. novoukrajnai gépesített hadtest törzskarában a katonai elhárításnál tolmács, Berlinig jutott, ahonnan hadnagyi rangban jött vissza Budapestre. A Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, a hírhedt Andrássy út 60-ben tolmács és összekötőtiszt Péter Gábor, Fehér Lajos és a szovjet tanácsadók között, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője mellett  teljesít szolgálatot 1946 decemberéig, amikor a szovjet érdekeltségű gépipari vállalatok igazgatóságára kerül káderesnek, több szovjet vállalatnál tölt be vezető funkciót. 1950-ben Heves megyében halálos gépkocsibalesetet okoz, egy évet tölt börtönben, kizárják a pártból, anyját alacsonyabb belügyi állásba helyezik. Kiszabadulva műszaki fordító, lektor, majd a Csepel Autógyárban és a KGM Autó- és Traktoripari Igazgatóságán dolgozik, szövetkezetek műszaki vezetője.
 1956-ban egy XIII. kerületi rendőrőrsön  fegyvert szerez, jelentkezik a Partizán Szövetségben, amely a Belügyminisztériumba irányítja. Fegyveresen vesz részt a forradalom leverésében, megsebesül, majd  pártszervező a XII. kerületben. Párttagságát 1975-ben helyreállították és 1939-től elismerték; megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Fegyverrel a Hazáért partizán érmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát és több szovjet elismerést, így a Harci Érdemekért elnevezésűt is.
A Shell-Interág  élén érdemei és személyes politikai kapcsolatai fedezékében  a gazdasági és pénzügyi rendet önkényesen felrúgja, akárcsak  a kollektív és demokratikus vezetés alapelveit, egyszemélyi diktatórikus módszerekkel, kíméletlen arroganciával minden döntést saját magának tart fenn, a szubjektivizmusból származó rögtönzései, ötletei károkat okoznak a tervgazdálkodás folyamatában és nehezen oldható feszültségeket a vállalat vezetőinek körében. Ez vezet majd végül oda, hogy Bíró József miniszter egy súlyos visszaéléseket feltáró  KNEB vizsgálat után fegyelmi vizsgálatot  rendel el ellene 1978. május 18-án, annak megállapításai alapján pedig  augusztus 16-án elbocsátja a Shell-INTERAG  RT. vezérigazgatóját.  A pártból nem zárják ki, szigorú megrovást, utolsó figyelmeztetést kap  pártbüntetésként.
De szt.-tisztként, belügyi állományban sem értékelik másképp, rossz modorú, erőszakos emberként ismerték, csak elnézőbbek vele szemben. A forradalom leverése után visszatért korábbi munkahelyére: az ARTEX-hez, ahol a vezetőség úgy döntött: menjen ki Bécsbe, (az állambiztonság döntése értelmében, fedőfoglalkozásként) vegye fel a kapcsolatot a korábbi ügyfelekkel, s kezdje meg egy export-import ügynökség szervezését.  Volt állambiztonsági vezetők szerint Gerő kapcsolata a szovjet katonai elhárítással (SZMERZS) sohasem szakadt meg, baráti viszonyt ápolt a BM szovjet tanácsadóival, a budapesti KGB megbízottakkal, (mesélik: ismerte a szakma tolvajnyelvét is, bizonyos vicceket csak ő tudott lefordítani társaságban), szinte  biztosra vehető, hogy Bécsbe érkezése után vodkával várta az MGB ausztriai központja Baden bei Wienben, s csak azután kereste fel a BM. III. Főcsoportfőnökségének bécsi rezidenturáját.
Ábrányi Aurél ellen 1959. VII. 8-án adták ki körözést a II/2-c osztályon, ahol Lukács István hadnagy volt a tartótisztje.  Ábrányi, aki Bécsben a III. ker. Modena park 14. szám alatt lakik jó körülmények között, az emigráns társadalmi élet közkedvelt figurája, művelt, elegáns, kitűnő társalgó, megnyerő modorú, a diplomaták keresik barátságát, a nők ragadnak rá.  1956 őszén elsőként fogadta a repülőtéren a forradalom hírére Amerikából   Bécsbe érkező Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét. Gerő hamar megnyerte Ábrányi bizalmát. Megbízta egy vegyes vállalat alapításának jogi előkészítésével, miközbenidehaza gyártott "játékanyagot" juttatott el Ábrányinak, mint aktuális és titkos  katonai, gazdasági híreket,amelyek kezdetben nagy meglepetést keltettek  az amerikai hírszerzés felügyelte müncheni Szabad Európa Rádióban.
 
 Mérgezési kísérlet, majd hazarablás 
 
   1960 októberében egy este  felhívta Ábrányit munkahelyén, hogy jöjjön és segítsen neki, mert defektet kapott a Bécs melletti Riedbergben.  Ő oda is sietett, s csak éjfélkor érkezett haza. Hajnalban rosszul lett, a kihívott mentők agyvérzés gyanújával a bécsi Rosenhügel-i kórházba szállították. Mérgezést állapítottak meg az orvosok.  Ábrányi emlékezett arra, hogy kerékcsere közben Gerő egy szalámis zsemlével kínálta, amit keserű és romlott ízűnek talált, ezért az első harapás után eldobta. Mégsem gondolt szándékos megmérgezésére, s elköveti azt a hibát, hogy felgyógyulása után úriember módjára  túlteszi magát a gyanún, újra felveszi a kapcsolatot Gerővel, aki vonzó bőkezűséggel honorálja ügyvédi erőfeszítéseit.
(1962 júniusában egy ilyen nyomot nem hagyó, szendvicsbe rejtett méreggel a bécsi börtönben a csehek börtönorvosként dolgozó ügynöke  megmérgezte és percek alatt megölte a magyar állambiztonság figyelő szolgálatának  - „kukkosok” -  alhadnagyát: Lapusnyik Bélát, akinek azért kellett meghalnia, mert figyelőként részt vett számos olyan akció biztosításában, amelyek  során  a kémelhárítók külföldi nagykövetségekre hatoltak be illegálisan.)
   1961 májusában Gerő arra kérte Ábrányit és feleségét, szerezzenek neki egy olyan lakást, amely közvetlen összeköttetésben áll a hozzátartozó garázzsal, ami gyorsan és biztonságosan megközelíthető. Találtak is egy ilyet az osztrák főváros 12. kerületében, a Kaulbach strasse 1-3 szám alatt, amit Gerő hamar el is foglalt. Október 12-én délután Gerő felhívta a dr. Adler László ügyvédi irodájában dolgozó Ábrányit, hogy sürgősen látogassa meg, rendkívüli megbízást szeretne adni számára. Ábrányi délután négy órakor köszönt el kollegáitól. Többé nem látták. Mivel nem ment haza, felesége másnap reggel a rendőrségre rohant, bejelentésére megszállták a házat, s betörték Gerő főbérletének ajtaját. A jegyzőkönyv szerint: dulakodás nyomai, vér, injekciós tű, ampullák, bennük morfium, dionin, ópium és codein.
   Az osztrák rendőrség megállapítja, hogy Gerő október 12-én este 21 órakor Berg községnél lépte át a határt Csehszlovákia felé. Nemzetközi  körözést adnak ki ellene, mert a talált vérnyomok és a kitépett hajcsomók szerintük Ábrányitól származnak. Az emberrabló különleges akció csoport - állítólag - a gépkocsi csomagtartójában szőnyegbe csavarva a magyar műszaki zárhoz  vitte Ábrányit, ahol már várták, éket nyitottak neki, majd gyorsan visszazártak. Az állambiztonsági jármű biztonsági kísérettel hajnalban ért Budapestre a Gyorskocsi utcai vizsgálati főosztályra, ahol az orvos ellátta a félig ájult férfi fején tátongó nyílt sebet.
   Gerő 1961 december 1-én  Budapesten levélben cáfolja az osztrák nagykövetnek azokat a vádakat, melyekkel tele van a bécsi sajtó. Ábrányiné hiába keresteti férjét, nincs válasz. A bécsi hatóságok javaslatára 1973-ban holttá nyilváníttatja  férjét. Viszont ezt követően  kérése ellenére sem folyósítottak számára férje után semmilyen pénzjáradékot. Ismételt beadványát  1976-ban elutasította a bécsi Tartományi Főtörvényszék, majd fellebbezés után 1978-ban az osztrák Legfelsőbb Bíróság is, amely az ítélet indoklásában  tényként állapítja meg Ábrányi elhurcolását: "A megállapított tényállásból arra lehet következtetni, hogy dr. Ábrányit, mint 'nyugati ügynököt' Magyarországra hurcolták. Ennek folytán azonban csak lehetségesnek tekinthető, de nem valószínűnek, hogy Ábrányi egy ellene elkövetett bűncselekmény következményeibe halt bele. Maga az elhurcolás nem teremt olyan bűncselekményi tényálladékot, amely az alperest a felperes által kérelmezett járadéki igények teljesítésére kötelezné."

Makra Zoltán, a müncheni Nemzetőr főmunkatársa
    Az  emberrablás vizsgálatának első pillanatától felvetődik, hogy azt többen követhették el. Ugorjunk egy kicsit időben előre. 1986. május 15-én dr. Makra Zoltán, a Münchenben megjelenő magyar nyelvű Nemzetőr főmunkatársa - miután április 15-én lapjában terjedelmes cikket közölt az Ábrányi-Gerő ügyről -  büntető feljelentést tett a wiesbadeni Szövetségi Bűnügyi Hivatalnál Gerő ellen, aki utazó üzletemberként  gyakran megfordult  az NSZK-ban.
(Makra 1935 óta ismerte Ábrányit, együtt végezték a jogi egyetemet Budapesten, s barátként üdvözölték egymást, amikor Ábrányi Bécsbe érkezése után, 1949-ben nyomban találkoztak a magyar menekültek központjának számító Mészáros Kávéházban.) A Bűnügyi Hivatal  kihallgatta Makrát, s érintkezésbe lépett a bécsi bűnügyi rendőrséggel. Egy év múlva közlik Makrával: nem találják Gerőt, ezért az eljárást meg kell szüntetniük.
A Nemzetőr főmunkatársa azonban időközben fontos tanút jelent be és idéztet meg. 1987. április 12-én a Hivatal  tanúként hallgatja meg a München, Stemplinger Anger 5. sz. alatt lakó  Reményi Károlyt. Reményi (Rosner) Kálmán 1922-ben született, nevét 1946-ban először Radványi Kálmánra változtatta, majd 1962-ben  ismét Reményi Károly. 1946-ban már a politikai rendőrségen dolgozott, 1957-től pedig a belügyi hírszerzésnél őrnagyi rangban. Marosán György 1989-ben elmondta, hogy ismerte  Reményit, aki személyes biztosító tisztjeként  1960-ban  Bécsen keresztül elkísérte Rómába, az olasz Kommunista Párt kongresszusára. Reményi-Rosner később a római magyar nagykövetségen kap szolgálati beosztást .A BM kötelékéből való elbocsátása után, 1983-ban turistaként hagyta el az országot, s 1989-ben bekövetkezett haláláig Ausztriában és az NSZK -ban élt. Ő mondta el müncheni kihallgatásán, hogy  Ábrányi elrablását egy 6-8 tagú akció csoport hajtotta végre, melynek Gerőn kívül tagja volt többek között Földes György  későbbi belügyminiszter-helyettes (?)  és az elhunyt Kertész József is.
    Reményi állítását alátámasztó  dokumentumot nem találtam az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. (Földes György  ezredes legmagasabb beosztása: a III/I-4  osztály vezetője  1969-től;  a római követségen rezidens 1962-66 között.) Arra vonatkozólag viszont találtam, hogy Gerő László  haláláig (1998) kapcsolatban volt a BM. III Főcsoportfőnökséggel, melynek vezetője belügyminiszter-helyettesként  folyamatosan tájékoztatást kért róla, "vigyázott rá", s figyelmeztette a  veszélyekre. Ez a legnagyobb veszély idején 1986 május-1987 október között jól nyomon kísérhető a megmaradt dokumentumokban. (ÁBTL. 2.7.1.NOIJ-III/I-1-208)

Bogye János r. vezérőrnagy, a III/I. csoportfőnöke
 
1986. május 22-én a BM. III/I csoportfőnöke: Bogye János r. vezérőrnagy jelenti Harangozó Szilveszter  r. altábornagy állambiztonsági  főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettesnek, hogy az NSZK-beli magyar emigráció likvidálni akarja Gerő Lászlót, aki ellen az osztrák hatóságok még 1961-ben körözést adtak ki Ábrányi Aurél eltüntetése miatt. Az ellenséges hangulat azóta fokozódik, amióta Makra Zoltán terjedelmes cikket írt az ügyről a Nemzetőr 1986. április 15-i számában. Gerőt nemrég az NSZK-ban látták és felismerték. A tájékoztatást folyamatosan kapja a magyar állambiztonság első embere.
  Lényeges, új információ 1987. március 10-én kerül Harangozó Szilveszter asztalára, amit felterjesztenek "Miniszter és Államtitkár elvtársnak" is.
 "Újabb, operatív forrásból származó információ szerint a nyugatnémet igazságügyi miniszter kérte az osztrák hatóságoktól az Ábrányi-ügy anyagainak kiadását arra hivatkozva, hogy amennyiben  Ausztria az osztrák-magyar kapcsolatok féltése miatt nem akarja Gerőt felelősségre vonni, akkor az NSZK vizsgálná ki az ügyet, különös tekintettel arra, hogy Gerő gyakran megfordul az NSZK-ban, főleg Münchenben. (Ábrányiné hozzájárult ahhoz, hogy bárki eljárjon férje ügyében.) Az osztrák kormány az Ábrányi-ügy anyagainak kiadását megtagadta azzal, hogy az osztrák nemzetbiztonsági ügy. A nyugatnémet fél azonban - amely úgy vélekedik, hogy az osztrákok inkább a nagymarosi beruházási megrendelést féltik - 'kis kaput' keresett és meg is találta az INTERPOL-ban, abból kiindulva, hogy az INTERPOL-megkeresést az osztrákok már nem tagadhatják meg. Ebben a stádiumban érkezett Gerő Münchenbe. NSZK-beli tartózkodása  során végig ellenőrzés alatt állt. Egy nyilvános helyen provokált verekedés ürügyén akarták őrizetbe venni, de végül az akció elmaradt."

Harangozó Szilveszter BM. III. főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes
 
 1987. július 27-én , amikor már nem először jelentik, hogy  "Gerőt, ha azonosítani tudják, letartóztatják, akár az NSZK, akár Ausztria területén tartózkodik.", Harangozó Szilveszter altábornagy, állambiztonsági főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes saját kezűleg írja  a jelentésre intézkedésként, hogy:
 "Gerő elvtársat is tájékoztatni kell." (ti.: nemcsak a III/II és a III/III csoportfőnökséget.) (ÁBTL. 2.7.1. NOIJ-III/I-146.)

Harangozó 1987-ben: „Gerő elvtársat is tájékoztatni kell!”

 1987. október 23-án Bogye János, a hírszerzés főnöke jelentésében két új elemet közöl: "A bécsi ellenséges magyar emigráció az Ábrányi ügy felújítását tervezi. Ez a Magyar Népköztársaság elleni támadás mellett arra irányul, hogy a Bécsben élő Ábrányiné nyugdíjat kapjon. Az akciót a Magyar Szövetség az Emberi Jogokért és a Nemzetőr szerkesztősége szervezi." "Az ügyről Makrának a római magyar nagykövetség disszidált hajdani munkatársa szolgáltatott adatokat."
 
   Tájékoztatták "Gerő elvtársat", aki úgy gondolta, legbiztosabb, ha Izraelbe megy.1988-tól izraeli állampolgár, útlevél száma: 4062264. Lakást vesz Tel-Avivban, a Yossi ben Jossef utca 27. szám alatt. Itthon a Moszad segítségéről és annak szolgálatáról egyaránt suttognak. Gerő 1989-ben dörzsölt kémelhárítóként  lakást vált és  elköltözik az 54. Pinkas Street 15/62-be, IL-62261, telefon: 3-414193, fax: 3-412058 . Nem sokáig lakik benne.  Súlyos tévedéseként azt hiszi, hogy az emberrablás büntette elévült, az 1961-ben kiadott körözést visszavonták ellene, ezért magabiztosan ismét Bécsben terem és bejelentkezik a 1030 Weyrgasse 6. III.em. 11. sz. alatti lakásba saját nevén!
  Már új bécsi lakásáról jön interjút adni 1989. december 14-én az MTV Új Reflektor Magazinjának és a Reform című hetilapnak a bécsi bevásárlóközpont, a Shoping City Süd melletti Novotel Szállóba. Amikor  aztán az interjú első részét sugározza Budapestről  az MTV az "Új Reflektor Magazin" 1990. január 10-i adásában, s látják benne Gerőt Ábrányiné bécsi ismerősei, rögtön értesítik az asszonyt, hogy az emberrabló ismét Bécsben van. Csakhogy nem tudni hol a lakása, hisz nem ott  nyilatkozott, hanem előrelátóan  a műsor bevezetőjében megnevezett  és képben is bemutatott Novotel Szállóban.

Gerő 1989-ben Bécsben
 Ábrányiné nyomban  a rendőrségre siet, megismétli az emberrablás el nem évült  vádját és az 1961 óta érvényes körözésre hivatkozva kéri Gerő letartóztatását. A  rendőrség azért nem tartóztatja  le azonnal, mert születési dátuma nem volt egyértelmű, hol 1923, hol 1925 volt feltüntetve az iratokban. Végül  szeptember 14-én veszik őrizetbe a lakásán, élettársa: N.E. jelenlétében. (Ő is kapcsolatban állt korábban az állambiztonsági szervekkel.) A jegyzőkönyv szerint  Gerő zsebében 1638 schilling készpénz volt, Visa, Diners és American Express hitelkártya, Euro-csekkek. Szociális biztosítási kártyájának száma: 4541.
  Október 9-én  Dr. Anton Zelenka bíró elutasította Gerő  jó nevű ügyvédjének, dr. Rudolf Mayernek az ajánlatát: félmillió schilling óvadék ellenében helyezzék szabadlábra védencét. Gerő végig tagadta a gyanúsítást: ismerte Ábrányit, az ügyvédje volt, de semmi köze elrablásához, szerinte Ábrányi Braziliába menekült adósságai elől.   Mind gyakrabban jelent rosszullétet, az orvosi igazolások egyre betegebbnek mutatják, kisebb agyvérzése után kiengedik, a tárgyalást pedig 1996 januárjára halasztják.
 
13 év a luxus börtönben, rejtélyes távozás 
 
   Magyarországon hivatalosan  csak 1961. október 16-án rendeltek el nyomozást Ábrányi Aurél ellen hűtlenség bűntette miatt. Ábrányi  október 12 óta volt a BM Vizsgálati Főosztályának Gyorskocsi utcai fogdájában. A Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa  1963. november 30-án  Kat.II.0061/1963. számú ítéletével  államtitok tekintetében rendszeresen és kémszervezet tagjaként elkövetett kémkedés, valamint béke elleni bűntett miatt jogerősen 13 év szabadságvesztésre ítélte.
 

A Gyorskocsi utcai börtön és fogda
  Hogyan töltötte napjait? Az Írónak nevezett szigorúan zárt emeleten az Író-10-es számot viselte, csak különleges igazolvánnyal volt látogatható. A különleges zárkák őre Kubik Lajos volt, felettese Révész Sándor; Ábrányi kihallgató tisztje Kugler Ferenc százados, felettese Dr. Deák József ezredes osztályvezető. Minden visszaemlékezés szerint Ábrányinak megkülönböztetett bánásmódban volt része, a környezetétől eltérő kivételes körülményeket teremtettek ahhoz, hogy minél többet megtudjanak tőle a francia és az amerikai hírszerzésről, a Struzziero kémrezidentura működéséről. (Kihallgatói és feletteseik régóta arra gyanakodtak, hogy a megszerzett fontos népgazdasági és katonai információk a politikai és gazdasági élet két magas pozícióban lévő tagjától származnak, s erről csak úgy győződhetnek meg bizonyossággal, ha hazahozzák Ábrányit és elegánsan vagy drasztikusan kiszedik belőle a neveket.)
  Egy névtelen szemtanú visszaemlékezéséből:
 "Minden reggel felvitték a 310-esbe, ott töltött négy órát, délben visszavitték ebédelni, aztán délután újra felkísérték." "Állandóan kapta a sok géppapirt és gépelt. Mindig fogalmazott valamit..." "Volt egy tiszt, aki csak neki vásárolt, aztán egy őr, aki vigyázott rá. Ugyanazon a szinten volt elhelyezve, ahol más őrizetesek, csak neki külön lakosztály járt: volt benne  egy kis előtér vécével, s két zárka állt rendelkezésére, egy nappali és egy háló. Külön kijelölt fodrász nyírta, borotválta. Kapott egy Szokol rádiót is. Reggelenként fülhallgatóval a fülében sétálgatott fel s alá a cellájában. Civil volt végig, ritkán, de új ruhát is kapott, ügyelt arra, hogy jólöltözött legyen." "Még narancsot is hoztak neki."
      1974. október 11-én dr. Deák József ezredes, a BM. III/I osztályvezetője "Szigorúan titkos" szolgálati feljegyzést küld az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökség vezetőjének: Kukk István rendőr ezredesnek, akit arról értesít, hogy Ábrányi letöltötte 13 évi börtönbüntetését, 1974. október 15-én reggel 9 órakor szabadul, tegye  meg a szükséges intézkedéseket. 
 

Ábrányi 1974. október 15-én szabadul
 
Többek egybehangzó visszaemlékezése szerint 1974 augusztusában Ábrányit zárkájában többször felkeresi Rajnai (Reich) Sándor r. vezérőrnagy a III/I csoportfőnöke, főcsoportfőnök-helyettes (a hírszerzés főnöke 1967-1976, később  moszkvai nagykövet 1982-1989 között) két ismeretlen civil ruhás férfi társaságában és hosszan tárgyalnak. Ezt követően október 15-én nyugat-európai eleganciával felöltöztetik Ábrányit és  Rajnai vezérőrnaggyal és két fős kíséretével eltűnik  a gyorskocsi utcai objektum zsilipjében.
[1990. november 23-án Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere tájékoztatja Boross Pétert, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztert, hogy  Ábrányi Aurél eltűnése ügyében államigazgatási eljárást folytat az ORFK Vizsgálati Főosztálya. 1990. december 10-én a Nemzetbiztonsági Hivatal mb. főigazgatója: Dr. Simon Sándor jelenti Boross Péter tárca nélküli miniszternek - egyebek között - a következőket:
  "1961-ben Ábrányit  erőszakkal Magyarországra hozták és bírói ítélet alapján az Állambiztonsági Vizsgálati Osztály Gyorskocsi utcai objektumában elkülönítve 1974. okt. 15-ig fogva tartották. Szabadulása előtt két hónappal magas beosztású vezetők  - Rajnai Sándor és két eddig ismeretlen személy - intenzív tárgyalásokat folytatott nevezettel, majd közvetlenül szabadulásakor, 1974. okt. 15-én  kívánságának megfelelően luxus színvonalon felöltöztették. Dr. Ábrányi Aurélt a Gyorskocsi utcai objektum 'zsilipjében' Rajnai Sándor és két fős kísérete átvette. Ettől az eseménytől kezdődően további sorsa ismeretlen." A jelentés a folytatásban - egyebek között -  a következő meglepő mondatot tartalmazza: "1974. október 31-én (!) a BM.  III/II-3 osztály (elhárítás az európai NATO országok - az NSZK és Ausztria kivételével -, Törökország és a semleges államok hírszerzésével szemben) "Szerkesztő" fedőnéven játszmát kezdeményezett. A BM. Adatszolgáltató Osztály birtokában lévő irattári karton utal az ügy dossziéira, ám azok 1989 végén vagy 1990 elején eltűntek."]
   Dr. Pajcsics József r. ezredes, az ORFK Vizsgálati Főosztályának mb. vezetője, aki 1967-től teljesített szolgálatot a Gyorskocsi utcában 1991. április 22-én a következő tájékoztatást adta az Interpolnak, majd Ábrányi feleségének:
 "Dr. Ábrányi szabadságvesztés büntetéséből 1974. október 15-én szabadult. 1974. október 16-án 13.10. órakor a soproni határátkelőhelyen a W 637-656 frsz-ú személygépkocsival Ausztria felé kilépett Magyarországról. További sorsának alakulásáról semmilyen információval nem rendelkezünk. Adataink szerint kizárható, hogy az említett időben Magyarországon vagy Csehszlovákiában elhunyt volna." 1991. július 11-én Pajcsics ezredes az Új Reflektor Magazin stúdiójában még hozzátette: "...ismerjük annak a svájci személynek az adatait is, aki beutazott ezzel a személygépkocsival Magyarországra."
   Pajcsics  1992-ben az osztrák-magyar jogsegélyegyezmény keretében tanúvallomást tett a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az Ábrányi-ügyben. (1.Pk.176.556/1992) "Olyan adataink is vannak, hogy Ábrányit Csehszlovákiában elgázolta egy tehergépkocsi..." "Ábrányi Aurélról egy hétkötetnyi dokumentumcsomagot készítettek, amelynek fedőneve  "Szerkesztő" volt, s melyet 1974-ben az archívumban helyeztek el. 1988-ban még megvolt ez az akta. 1989-ben már nyoma veszett. A dokumentációnak egy másik része Gerő Lászlóval is foglalkozott. 1980-ban még megvoltak az akták. A Gerő László ügynöki munkájáról szóló akta 1961-ig igazolta tevékenységét. 1961 után nem áll rendelkezésünkre több adat."

Ingeborg Ábrányi és Ilkei Csaba 1991. június 5-én Bécsben
   Amikor Ábrányi Aurél feleségét, Ingeborg Ábrányit 1991 június 5-én felkerestem Wien 1010 Ganzagagasse 5. szám alatti lakásában, - Dézsy Zoltán kollégám társaságában  - elmondta, hogy szerinte férjét Oroszországba vitték, s ott is halt meg .(MTV "Új Reflektor Magazin", 1991. június 13 és július 11.) 
Egy Gyorskocsi utcai őr biztosan hallotta, hogy Csehszlovákiában elütötte egy szemetesautó. Vajon mit jelenthetett az a bizonyos "játszma" a következményeket tekintve?
   1., Ábrányit kicserélték valakiért.
   2., Kettős ügynök lett, egy színlelt és egy valódi megbízással.
   3., Ellátták új személyi okmányokkal és pénzzel, s hagyták távozni a semleges Svájcba, ahonnan esetleg tovább repült az USA-ba.
    4. Látszólag elengedték a nyugati határon túlra, valójában ott rögtön újból elrabolták és átadták a csehszlovák vagy a szovjet  állambiztonsági szerveknek.
    Gazdag titkosszolgálati tapasztalatok birtokában, s jó fantáziával a variációk és a kombinációk száma tovább bővíthető. Magas rangú volt állambiztonsági főtisztek szerint most jött el annak az ideje, hogy az elkövetkező néhány évben megszólaljanak azok, akik eddig hallgattak, de  tudják a  még megfejtetlen rejtély titkát.
A legtöbbet tudó tanú: Rajnai (Reich) Sándor 1992-ben Izraelbe távozott, majd onnan az USA-ba, ahol újsághírek szerint 1994-ben halt meg. Az államvédelmi operatív munka, a játszmás nemzetközi műveletek  egyik legképzettebb kádere volt, kétszer tanult a Szovjetúnióban:  1952-ben a Dzserzsinszkij Állambiztonsági Főiskolán, majd  1954-55 között a Lenin Egyetemen. Magas diplomáciai posztokon is különleges feladatú hírszerző maradt: 1962 augusztusában kinevezték a moszkvai magyar nagykövetség I. tanácsosává, majd 1963 júniusában előléptették a követség első beosztottjának. Egy év múlva, 1964. július 13-án az MSZMP Politikai Bizottságának május 13-i határozata alapján az Elnöki Tanács kinevezte rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré. 1978-1982 között nagykövet Bukarestben, majd  1982-1989 között  Moszkvában. Azon ritka megbecsülésben volt része - avatott és értő belső informátorok szerint -, hogy a világ első három titkosszolgálata  (CIA, KGB, MOSZAD) ismerte el munkáját. S ha ő valamilyen nemzetközi akciót indított Budapestről annak végrehajtására a világ minden részén  garanciák voltak.

Rajnai (Reich) Sándor hírszerző vezérőrnagy
  Soha, sehol nem hallgatták ki az Ábrányi ügyben Harangozó Szilveszter rendőr altábornagyot, aki 1989. április  30-án vonult nyugállományba 40 évi szolgálat után. Érdekes, hogy Ábrányi USA-ban élő fia, aki egyébként a szállodaiparban találta meg helyét, soha nem kutatta apja sorsát, mintegy kimondatlanul is erősítve azt a feltételezést, hogy Ábrányi az USA-ba távozhatott, s ott feltűnés nélkül, gondtalanul élt.
 
120 millió dolláros üzlet az állam kárára 
 
   Gerő romló egészségi állapotára tekintettel lassan haladt Bécsben a bírósági eljárás, ítéletre pedig nem  került sor, mert Gerő  1998-ban elhunyt. De nem búcsúzhatunk el tőle úgy, hogy ne említenénk azt az elhíresült üzletét, mellyel 120 millió dollárt vett ki a magyar állam zsebéből egy törvénytelen hitel folyósításának kierőszakolásával személyes kapcsolatai útján. A nagy átverés ügyében 1994-ben így interpellálták a parlamentben a legfőbb ügyészt: hova tűnt a magyar állam 120 millió dollárja (akkori áron 10 milliárd 800 millió forint, a kamatokkal együtt 24 milliárd forint), amelyet 1986 márciusa és 1987 júniusa között a Magyar Külkereskedelmi Bank adott hét gyors hitel formájában azon négy cégnek, melyek két üzletember: Gerő László izraeli lakos, valamint Oscar Schmidt osztrák vállalkozó érdekeltségi körébe tartoztak? Ekkora összeget csak a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyével lehetett volna kölcsönözni kellő pénzügyi fedezet biztosítása mellett. Ilyen engedély nem került elő. Fentről a Magyar Külkereskedelmi Vállalatra osztották a feladatot, amelynek nem volt ennyi pénze, külföldi hitelezőitől kellett kérnie, ám arra nem kapott garanciát, hogy a szokatlan kölcsön felvevői vissza is fizetik ezt a nagy összeget, hitelkockázati számításokra nem volt idő. Mi történt lényegében? Ahogy az lenni szokott, Gerőnek volt egy ötlete, - ez esetben egy kaliforniai olajfinomító, a Powerine Oil részvényeinek  megvásárlása -  s annak realizálására mozgósította politikai, kormányzati kapcsolatait.

Fekete János, az MNB volt alelnöke
 
Gerő erről 1989 decemberében így beszélt Bécsben:
 "...a jó üzlet bukni látszott  a Magyar Külkereskedelmi Bank késlekedése miatt. A veszteség megakadályozása érdekében fordultam Németh Miklóshoz, aki annak idején az MSZMP KB titkára volt. Feltártam előtte az előzményeket, az egész ügyletet, ám miután először látott életében, nem hitt nekem, legalább is kételkedett, ezért megkérdezte, hogy ki tudja igazolni az igazmondásomat.
Válaszoltam: Fekete János. Jelenlétemben felhívta Fekete Jánost, aki szó szerint igazolta az általam elmondottakat, s ez meggyőzte Némethet  igazamról. Intézkedett, hogy a távol lévő pénzügyminiszter, Medgyessy Péter helyett másnap hajnalban, reggel hétkor fogadjon engem Madarasi Attila államtitkár. Madarasi berendelte magához Patkó András miniszter-helyettest, aki  az egész ügyet folyamatában nagyon jól ismerte, hisz naponta referáltam neki és megkérte, hogy ezt a hitelügyletet rendezze. Még időben meg is kaptuk a pénzt..."  (Segített Németh Károly is, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt főtitkár-helyettese, korábban KB-titkár, később az Elnöki Tanács elnöke.)

Gerő: „Még időben meg is kaptuk a pénzt!”
 
Gerő csak úgy kaphatta meg a pénzt, ha örököséül a magyar államot jelöli meg. Megírta a végrendeletét, folyósították a hitelt. A pénz egynegyedéért Gerő Lichtensteinben bejegyzett cége, a GELACO AG. meg is vette a Santa Fében lévő olajfinomítót. A további dollármilliók sorsa ismeretlen maradt, a hitelt nem törlesztették üzlettársával, s jobbnak látta Izraelbe költözni. Az MKB pert indított Los Angelesben, ami végül peren kívüli egyezséggel végződött: a 120 millió dollár egynegyedéért futni hagyták Gerőt, aki 1995-ben a börtönben új végrendeletet írt: az állam helyett élettársára: Nagy Ferencnére  hagyta vagyonát, leánya örökségét a köteles részre korlátozta. A hitel később ugyanúgy belekerült a bankkonszolidációba, mint a többi bank kétes kintlévősége. A hatalmas hagyaték személyes rendezése vagy tán más miatt is  Gerő  1998-ban arra a váratlan elhatározásra jutott, hogy hazajön Magyarországra.
  Egy nappal a tervezett út előtt  azonban váratlanul meghalt. Sietősen elhamvasztották. Hogy hová lett 200 millió dollárra becsült vagyona, csaknem száz bankkártyája?  Még nem tudjuk. 1989-ben Bécsben büszkén említette, hogy  változatlanul az MSZMP (Munkáspárt) tagja, rendszeresen  fizeti a tagdíjat, s olvassa a "Szabadság"-ot. Mert mindig az elvek pártján állt, s kommunista maradt.
 A levéltár dossziéit kinyitottam, de az ügyet nem zárhattam  le, mert a történetnek  nem volt  vége: nem tudjuk a teljes igazságot.
  Vajon megvannak-e még azok a cellák, ahol 13 évet töltött Ábrányi Aurél luxus körülmények között?  2010.  június 25-én  elmentem megnézni, emlékét megidézni a mai Gyorskocsi utcai intézménybe, mely megviselt állapotában ad helyet a büntetés végrehajtásnak, a rendőrségi vizsgálóknak és az igazságügyi szakértői irodák némelyikének.
   A büntetés végrehajtás mai nemzedéke, - sem ifjabbak, sem idősebbek - nem emlékszik Ábrányira, a nevét sem hallotta, s egyáltalán elképzelhetetlen számukra napjaink túlzsúfolt börtönviszonyai között,  hogy valakinek 1961 és 1974 között az egyik szinten lakosztálya legyen nappalival és hálóval, külön vécével és zuhanyozóval, a másik szinten pedig dolgozószobája; mosolyognak azon,  hogy Ábrányi  Szokol rádiót kapott, reggelente fülhallgatóval sétálgatott, külön fodrász borotválta és nyírta, egy tiszt csak neki vásárolt hol új öltönyt, hol narancsot. Ilyen megkülönböztetett bánásmódot emberemlékezet óta itt senki sem érdemelt ki. Arra sincs példa a zord, helyenként omladozó,  kilátástalanságot sugárzó,  megfáradt levegőjű épületben, hogy   írói, szellemi tevékenység támogatásaként valakit reggelente felkísérjenek  a 310-esbe, ott órákon át  gépeljen,  miközben  mindig ugyanazon őr  áll az ajtaja előtt, aki délben visszaviszi különös foglyát ebédelni a nappali cellájába, s pihenő  idő után újra felkíséri  írói tevékenysége folytatására.

Gyorskocsi utcai fogda, a 310-es cella ma, előtte Ilkei Csaba
 
   S hogy mi volt az a fontos, amiről a több titkosszolgálatnak is dolgozott, sikeres nemzetközi hírszerzőnek  a legrészletesebben kellett emlékeznie?  A francia  és amerikai hírszerzés módszerei és eszköztára, kapcsolatai és  kiépített hálózata, az Atkáry-Struzziero kémrezidentura megszervezése és működése, nem különben  az osztrák és nyugatnémet hírszerző és elhárító szolgálatok együttműködése az előzőekkel. (Amint  írtam  tanulmányomban: Ábrányi kihallgatói és azok felettesei a legfelső szintig arra is gyanakodtak, hogy a  budapesti kémcsoport által megszerzett fontos népgazdasági és katonai információk a politikai és gazdasági élet két magas pozícióban lévő tagjától származnak, s erről csak úgy győződhetnek meg bizonyossággal, ha hazahozzák Ábrányit és elegánsan vagy drasztikusan kiszedik belőle a neveket.)
   A Gyorskocsi utcai  évszázados objektum régi, „történelmi” szárnyában hiába kerestem az  ötven évvel ezelőtti Írónak nevezett szigorúan zárt emeletet, s azt a cellát, mely az Író-10-es számot viselte. Én  a II. emelet egyik tágas celláját láttam olyannak, amely annak idején több helyiségből állhatott, s netán  Ábrányi lakta.  Innen felkísértek  - mint Ábrányit - nem liften, hanem gyalog a III. emeletre,  a mai is létező, de éppen használaton kívül lévő 310-es cellába. Leülhettem tán épp oda, ahol  az Író is  ült naponta, gondolkodhattam az elmúlt félévszázadról, mint annak idején ő 11 évi hírszerző tevékenységének napi részletekre és órányi mikrorészecskékre bontott történéseiről, semmit sem kihagyva, mert az ördög a részletekben rejlik, akárcsak a politika és a történelem.
 
 Új dokumentumok, új válaszok
 
Néhány hónapja váratlan fordulattal leltem  új dossziékra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Tartalmuk alapján már meg tudom válaszolni a cikkem elején említett 1., kérdés lényegét,  több új információ gazdagítja a teljes körű feldolgozását, más vonatkozásokban árnyaltabbak lettek az Ábrányi-Gerő ügy történéseinek ok-okozati összefüggései. (A források: ÁBTL - 3.2.1. Bt-758/3/4/5;  Bt-59/2; M-23448;  2.7.1. NOIJ III/II. 1979-88; O-8-185/1/2;)

Ábrányi egyik beszervezési dossziéja 1950-ből
   Meghatározó erejű új dokumentum Ábrányi  Aurél saját kézzel írt beszervezési nyilatkozata és  önéletrajza.
Beszervezési nyilatkozatát Budapesten írta 1948. november 11-én. Mint emlékezetes, családjával illegálisan akarta  elhagyni az országot, 1948. november 3-án gépkocsival érkeztek Budapestről Kőszegre, ahol üzleti ismerőse Kerényi János  szombathelyi autókereskedő várta, aki segítséget ígért az illegális határátlépéshez. Kerényi összeismertette Weöres Mihály ny. honvéd őrnaggyal, vele egy Óvári Lajos nevű asztalosmesterhez mentek, akinél egy orosz katona fogadta gépkocsival, ő vállalkozott a határon való átjuttatásukra. Ábrányi egy borítékban  átadott Weöresnek 9 ezer forintot, amiből Kerényi 3500-at, Óvári és a gépkocsival várakozó orosz katona 1-1 ezer forintot kapott, a többit Weöres őrnagy megtartotta magának. Közvetlenül a határ előtt azonban már  orosz járőrök várták a gépkocsit, feltartoztatták , s utasait bevitték a szombathelyi ÁVH-hoz. (Ábrányi nem tudta, hogy a három segítőkész magyar közül kettő: Kerényi János és Weöres Mihály a HM. katonapolitikai osztályának (Kat.Pol) hálózati besúgói, Óvári Lajos asztalosmester pedig  a szovjet  határrendészetnek jelezte előre az akciót.
Itt kell visszatérni és korrigálni a III/I. (hírszerző) csoportfőnökség korábban idézett összefoglaló jelentésének következő  megállapítását:
 „A Kat.Pol. Osztály 1949. április 23-án  /más adat szerint az ÁVO 1948. november 11-én / beszervezte. 1949. májusában telepítették Ausztriába…”  Tehát a „más adat”az igaz,  de a zárójeles megjegyzés mégis  zavaró,  mert  1948. novemberében már nem volt ÁVO (Államvédelmi Osztály), lévén,  1948. szeptember 10-én megszűnt, helyébe az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) lépett. Az 1948. november 3-án elfogott Ábrányit és családját a szombathelyi ÁVH-ról Budapestre szállították, ahol elég hamar, már  november 11-én beszervezte az ÁVH, amely aztán  egy Becher Vera nevű kutatóügynök közvetítésével átadta a Kat.Pol.-nak, amely  anyagi alapon  szervezte be, s egy hónapos kiképzés és kellő felkészítés után 1949. májusában Ausztriába telepítette hírszerző feladattal.  A Kat. Pol. egyik futára Bécsig kísérte el. Ábrányi saját kezű beszervezési nyilatkozata a szerv megnevezése és a dátum tekintetében egyértelmű. Szó szerint így szól:
 „Nyilatkozat 
Alulírott kötelezem magam, hogy az Államvédelmi Hatóságnak mint külső munkatárs szolgálatot fogok teljesíteni.
Kötelezem magam továbbá, hogy a kapott utasításokat mindenkor és minden körülmények között képességeimet meghaladó módon teljesíteni fogom. A velem kapcsolatban álló személyt a mindenkori kapott utasítás mellett tudomásomra jutó minden irányú demokrácia  ellenes megmozdulásról, összeesküvés, szabotázs cselekményről és e fogalom alá eső esetekről haladéktalanul szóban és írásban jelentést teszek.
Önként felajánlott szolgálataim horderejének teljes tudatában kötelezem magam arra is, hogy úgy a kapott utasításokat, valamint az ezzel kapcsolatos dolgokat híven megőrzöm, arról senkinek - még a legközelebbi hozzátartozóimnak sem - nem tehetek és teszek említést.
Amennyiben a vállalt kötelezettségemnek és titoktartásnak, vagy kapott utasításnak nem tennék eleget, úgy tudomásul veszem, úgy feleségem mint magamra, valamint családomra háruló ezzel járó következményeket.
Budapest, 1948. november 11.
                                                                                  Dr. Ábrányi Aurél
                                                                               Bp. II. Fillér utca 50/a
 

Ábrányi Aurél saját kézzel írt beszervezési nyilatkozata
 
Ábrányi kiforrott, jól olvasható kézírással önéletrajzot is készített az ÁVH-nak 6 oldalon.  Olyan tényeket és adatokat is megismerhetünk belőle összefüggéseikben, melyekkel másutt nem találkozhattunk az iratok között. (A kiemelések tőlem_I.Cs.)
 1937-ben megnősültem, feleségül vettem meglehetős családi ellenállás és társadalmi nehézség között Osvald Mária fodrász lányt, kitől 1939-ben kislányom, 1942-ben kisfiam született.”
„A háború előtti időben alkalmam volt majdnem egész Nyugat-Európát beutazni. Mint diák három hónapos nyári egyetemet végeztem a franciaországi Grenoble-ban. Beutaztam Ausztriát, Svájcot, Olaszországot, Belgiumot, Németországot.”
„Első feleségem Budapest ostroma alatt bomba becsapódástól meghalt. Két gyermekem kisebb sérülést szenvedett. Jelenlegi feleségemmel, Szlatkovszky Ibolyával 1946-ban ismerkedtem meg, ebben az évben, ősszel újjáépítettem a Fillér utcai lakást és családommal ide költöztem.”
„Autókereskedésünk az 1946-47 konjunkturális időszak után egyre kisebb forgalmat bonyolított le, 1948 második felében pedig már deficites lett, úgy hogy szeptemberben elhatároztam az üzlet felszámolását. Utána megbízást kaptam a „Képes Figyelő”-től, vegyem át  a lap párizsi tudósítását és nyugat-európai terjesztését. A feladatra felkészültem, minthogy Vásárhelyi (Dr. Vásárhelyi Ferenc, „Képes Figyelő”, megj.: I.Cs.) az útlevél megkapását biztosra ígérte, lakásomat és bútoraimat eladtam. Október 18-án váratlanul megtagadták az útlevél kiadását. Volt társam, Vadas László, aki illegálisan a hó elején Bécsbe utazott, értesített, hogy barátai támogatásával autókereskedelmi vállalatot létesít, s ha  bármilyen oknál fogva nem tudnám új állásomat elfoglalni, jöjjek ki hozzá családostól. Így is döntöttem. Ekkor került sor arra, hogy november 3-án családommal együtt Kőszegre utaztam, abból a célból, hogy előre megbeszélt terv szerint orosz tehergépkocsin kimenjek Bécsbe.”

Ábrányi önéletrajzi oldalai
 Önéletrajza végén Ábrányi felsorolja azokat az ismerőseit, akikkel a hatóság megbízásából kapcsolatba tudna lépni. „A társadalmi kapcsolatok terén, mint politikus újságíró személyesen is ismertem a képviselőház legtöbb tagját, baloldalon és kormánypárton egyaránt, igen sok felsőházi tagot is. A politikai életen keresztül összeköttetésbe kerültem a gazdasági élet számos vezetőjével is. A jelenlegi gazdasági vezetők közül jól ismerem Bertil Hallstrőmöt, a Magyar Gyufaipar vezérigazgatóját, Aschner Lipótot, Walfner Györgyöt, Ullmann Györgyöt, Fellner Pált, Fellner Györgyöt, Fellner Árpádot, Knob Sándort, Izsák Józsefet, Solt Nándort, a Maklári és tsa. Igazgatóját, stb. Az utóbbi években a korábbi társadalmi nexusok ápolásával kissé felhagytam, s a társadalmi érintkezés így szükség szerint szűkebb körre szorult. Nincs azonban akadálya  annak, hogy ezeket a kapcsolatokat akár a még élen lévő régi gazdasági vezetőkkel, akár más társadalmi személyiségekkel felvegyem és kimélyítsem közvetlen baráti nexusaimon keresztül.”
 
 A kizárás felülbírálata némi önkritikával
 
   Az újonnan tanulmányozott dokumentumok egyikéből kitűnik, hogy  Ábrányi  1951. február 22-i kizárását a hálózatból önkritikusan felülbírálja1954. május 26-án Dékán István államvédelmi ezredes, belügyminiszter-helyettes és a következőket írja  a hírszerzés II/4. alosztályának feljegyzésére (Összefoglaló „Woll János”-ról):
   „Farkas  alezr. et. El kell készíteni a kapcsolatfelvétel, illetve a munkába állítás tervét. Igen komoly lehetőségtől fosztottuk meg saját magunkat! Dékán. VI. 16.”

Dékán miniszterhelyettes: „Igen komoly lehetőségektől fosztottuk meg saját magunkat.”
 Az összefoglaló megállapította, hogy  Ábrányi jelentései alaposak, szakszerűek voltak, a Kat. Pol. szerint is precízek, kidolgozottak, adatai pontosak. Ábrányi maga kérte a személyes találkozásokat, mikor indokolatlan bizalmatlanságot érzett személye iránt, a támogatás, az eredményes munka alapfeltételeinek  hiányát, az ígéretek be nem váltását.
   Ábrányi a kapcsolattartás során elkövetett hibákat 3 pontban foglalta össze. Ezek  így szerepelnek a hírszerzés 1954. május 21-i összefoglalójában:
1., Nem biztosítottuk a munka előfeltételeit. Nem irányítottuk rendszeresen, azt a véletlenre bíztuk, ami véleménye szerint ebben a szakmában nem helyes módszer.
2., Betegesen bizalmatlanok vagyunk iránta, és benne ez hasonló érzéseket kelt. Ezt a légkört nem tartja alkalmasnak a munka értékének emelésére.
3., A fentiek következtében nem a legjobb lehetőségeit kihasználva a fő irányban dolgozik, hanem mellék vágányokra kellett térnie.
Kijelenti, hogy a feladatok vállalására mi kértük fel őt és nem ő kötötte magát ránk. Feladatai minden részletét ismeri, pontosan tudja mi érdekel minket. Konkrét feladatokat kér az általa megadott keretek között.
Kifejti,  az a körülmény,  hogy családja Magyarországon van, a franciákat is bizalmatlanná teszi iránta, mert az az elképzelésük, hogy a magyarok esetleg presszionálhatják őt. A családjával kapcsolatos huzavona  máris megrendítette helyzetét.
Kijelenti, hogy őszintén és becsületesen részt kíván venni a közös munkában, lehetőségei és kapcsolatai alkalmasak arra, hogy értékes szolgálatokat tegyen, az előbbiek elengedhetetlen feltétele családjának kiengedése.
Kéri, hogy ezzel kapcsolatban közöljük álláspontunkat.
E levél  alapján 1951. január 11-én személyes találkozóra hívtuk őt Bécsbe, a szovjet zónába. Erre január 14-én válaszolt.
Ezen utolsó levelében sajnálkozását fejezte ki, ha a mi emberünk eredménytelenül megy el a találkozóra és bejelenti, hogy arra ő nem megy el, mert azt a saját részéről nem tartja alkalmasnak. Ezzel kapcsolatban  a következőket írja:
„Fenn foroghat annak lehetősége, hogy körülményeim alakulását, törekvéseimet, céljaimat félre értitek és a pillanat szülte elhatározásból, meggondolatlan, később jóvátehetetlen cselekedetre szánjátok el magatokat. Bármilyen kicsi legyen is ennek az eshetősége, ilyen kockázatot nem vállalhatok magam és ügyünk érdekében.
… felkérem tehát az illető megbízottat, hogy fáradjon be hozzám a városba, lakásomban teljes biztonságban és nyugodt légkörben tudjuk megbeszélni a megbeszélendőket. Címemet és telefonszámomat tudjátok. Az illető hívjon fel telefonon, minden reggel 9 óráig otthon vagyok, s általában d.u. 3 és 6 óra között. Jelentkezzék Hollander néven németül vagy magyarul, mondja azt, hogy megkapta a kért flanel szövetet, átveszem-e és mikor tudja felhozni hozzám…”
1951. február 22-én „Woll János”-t a hálózatból kizártuk. A kizárás indoklása, hogy „Woll” viselkedéséből, jelentéseiből biztosra vehető, hogy az ellenség ügynöke.”
Az összefoglaló jelentés befejezésül megállapítja:
„Woll János igen értelmes, igen széleskörű polgári műveltséggel rendelkezik. Németül és franciául tökéletesen, több más nyugati nyelven jól beszél… beszervezése, a kapcsolat újra felvétele esetén felderítheti számunkra a francia hírszerzés szinte egész munkáját a Magyar Népköztársaság ellen… a helyesen kidolgozott kapcsolat felvételi terv alapján megvan  a lehetőség és a feltételek arra, hogy újra munkába állítsuk a mi részünkre. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a vele való munkát egészen más alapon végezzük, mint eddig. Bizonyos mértékig el kell ismerni  vele szembena saját részünkről elkövetett hibákat. „

„El kell ismerni a saját részünkről elkövetett hibákat”
 
A II. főosztály (hírszerzés) kapcsolatot teremtett Ábrányival, aki „…a részünkre végzendő munkára újra beleegyezett.”
Munkája ellenében csupán azt kérte, hogy feleségével szakítsák meg a kapcsolatot, s gyermekeivel együtt engedjék ki őket hozzá. Amíg ez meg nem történik, s nem győződik meg a hatóság szándékainak őszinteségéről, magyarországi hálózatát nem adja ki. 1954 szeptemberétől decemberéig személyes találkozókon  átadott egyes anyagokat, így például a léggömbakcióról, a magyar emigráns hírszerzőkről és a nyugatnémet hírszerzésről.
(Miközben szervezte  Magyarországon a Struzziero féle  kémrezidenturát, továbbá ügynökhálózatát a csempészek, Bécsbe járó hajósok, vasutasok, diplomaták, utazók, ártatlan  kirándulók és hétpróbás fezőrök  útján, jelentős összegeket, értéktárgyakat, leveleket és csomagokat, a kémkedéshez szükséges technikai eszközöket küldött az országba, példátlan mértékű illegális forint kifizetéseket teljesítve 
Kémek és ellenkémek, kettős ügynökök néha egy dologban voltak közösek a császárvárosban: Ábrányinak is dolgoztak harmadik üzletfélként.
  A hírszerző és az üzleti kapcsolatok szinte szétválaszthatatlanok, dupla és tripla csavarokkal, néha a kémelhárítás sem ismeri ki magát köztük. Ábrányi emberei közül többen  a magyar hatóságok beszervezett ügynökeiként  tevékenykedtek, így például a „Szőke”,  a „Dunai” és a „Kerekes” fedőnevet viselők. Az utóbbiaktól tudni, hogy Ábrányi már nemcsak a francia hírszerzést és a  müncheni SZER-t informálja,(az utóbbin keresztül  pedig az amerikai katonai hírszerzést), hanem egy New-York-i megbízóját, bizonyos Waront (vagy Warrent) is. A csempész és hírszerző tevékenységben Ábrányi mellett az osztrák fővárosban  feltűnik - többek között - Sárdi Lajos, volt debreceni gyáros, a bécsi Thuli kávéház tulajdonosa is az amerikai zónában.)
Ábrányi 1955 júniusában ügynökként Ausztriába telepített felesége révén  személyes találkozót sikerült szerveznie a magyar hírszerzésnek Ábrányival. A BM II. főosztályának jelentése szerint a találkozó  „…nem járt eredménnyel, mivel Ábrányi szemtelenül továbbra is követelőzően  lépett fel, hogy csak abban az esetben hajlandó velünk tárgyalni, ha két gyermekét is kiküldjük. Ez esetben lehet szó arról - mondotta -, hogy Ausztriáról adjon részünkre adatokat, s mi is magyar vonatkozású adatokat közlünk vele. Ez alkalommal közölte azt, hogy a velünk való tárgyalásra csupán 5 perc áll  rendelkezésre, s fölösleges a további tárgyalás.”
 
 „Erőszakos úton haza kell hozni!” 
 
Az 1956 május 10-én született hírszerző jelentésből ezek után derül ki az állambiztonsági döntés:
   „…Ábrányit erőszakos úton haza kell hozni. Véleményünk szerint a jövőben erre lehetőségünk lesz, mivel a nyugati határ mentén lévő műszaki zárak eltávolítása után hazahozatala könnyebben megoldható. A fenti célból kifolyólag fel kell derítenünk egy olyan személyt, aki a műszaki zár lerakása előtt embercsempészéssel foglalkozott és ezen keresztül Ausztriában megfelelő ismeretségre tett szert. Ezen  keresztül végre tudjuk hajtani Ábrányi erőszakos hazahozatalát.
  Hazahozatalának célja: mindazon adatok megszerzése, melyek Ábrányi birtokában vannak külföldi hírszerzőszervekkel kapcsolatban. Azok esetleges ausztriai illetve magyarországi hálózatának felderítése, valamint Ábrányi Magyarországon lévő hálózatának teljes felszámolása.”

„Ábrányit erőszakos úton haza kell hozni!”
 
A jelentés 14 pontban sorolja fel a teendőket Ábrányi tevékenységének megszakítása és teljes körű felszámolása érdekében. Köztük olvasható:
„Ábrányi Magyarországon élő szüleit, valamint más hozzátartozóit anyagilag lehetetlenné kell tenni.”
„Ábrányi Magyarországon élő két gyermekének gyámhatóság alá való helyezése, illetve megfelelő nevelőintézetbe való elhelyezése.”
  Vajon miért készít tervezetet Ábrányi erőszakos úton való hazahozatalára a BRFK Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztályának Arany-Valuta alosztálya is ezzel a címmel: „Dr. Ábrányi Aurél bécsi lakosnak Ausztria területéről való ellopására.”
A tervezet utal arra, hogy  Ábrányi 10 éves működése alatt rengeteg ügynököt küldött, telepített, több futárral dolgozott, saját ügynökein és futárjain kívül megismerkedett több hírügynökség ügynökével, telepített vagy bejáró ügynökségével, futárjaival, akik felderítése rajta keresztül lehetővé válna.
Az  esetek  sokszínűségét, a bécsi hírbörze ezer szálú  összefonódását a legsötétebb üzleteléssel  derűs példák és hihetetlen viszonyok mutatják. Idézzük az Arany-Valuta Alosztály  tervezetét:
 „Az 1958 október 16-án elkészített és Ferencsik ezredes elvtárs által jóváhagyott távlati operatív terv alapján alosztályunk „Vidor” fn. ügynökünk segítségével olyan  akciót indított be, amely azt célozta, hogy anyagi érdekeltsége folytán Sárdi Lajos bécsi fezőr közreműködését megnyerjük ahhoz, hogy segítségével több bécsi zugbankos árúját és magyarországi kapcsolatait realizáljuk.
  „Vidor” fn. ügynök Magyarországról 1948-ban disszidálva került kapcsolatba Sárdi Lajos bécsi lakossal és Sárdin keresztül ismerkedett meg dr. Ábrányi Auréllal. Ábrányi „Vidor” fn. ügynököt is beszervezte, 3 napos kioktatásban részesítette, majd feladatokkal látta el. „Vidor” Magyarországra érkezve  erről részletesen beszámolt…. Az operatív terv megvalósításának idején „Vidor” abban a hitben kezdte megvalósítani és végrehajtani  a kiadott feladatokat, hogy közvetlenül Sárdival áll kapcsolatban. Az év elején, különböző jelekből kétségtelenül megállapíthatóvá vált, hogy Sárdi nevében dr. Ábrányi Aurél szolgáltat részünkre a Bécsben lakó fezőrökről konkrét buktatási anyagokat, nevezettel közvetlenül kapcsolatban állunk… olyan akciókat bonyolítottunk le, hogy  dr. Ábrányit vagy Sárdi Lajost az általunk megadott időre és helyre rendeltük találkozókra.”
Más alkalommal a Határőrség Országos Parancsnoksága felderítő osztályának vezetője: Kovács Dénes ezredes jelenti a BM. II/3 osztálya (hírszerzés) vezetőjének: Tömpe András vezérőrnagynak, hogy  ellenőrzött adataik szerint 1959 nyarán  Bécs II. kerület Handelskai  208 sz. alatt  egy bazár és fűszerüzlet nyílt dr. Ábrányi Aurél amerikai hírszerző megbízásából azzal a céllal, hogy a népi demokratikus országok kereskedelmi hajói személyzetét tanulmányozza felhasználás végett, csempészárú vásárlás ürügye alatt. Annak érdekében, hogy a hajósok minél  nagyobb létszámban járjanak oda vásárolni, az árút olcsóbban adja, a népi demokratikus országok valutáját pedig magasabb áron váltja be, mint más csempészárú értékesítők. . A cégtáblán Ábrányi Aurél van megjelölve tulajdonosként, az üzletet azonban Sárdi Lajos vezeti, aki ügynökünknek elmondta, hogy az üzlet az övé, de azért van kiírva Ábrányi neve cégtulajdonosként, mert  már megvan az osztrák állampolgársága, neki viszont még nincs, s így a saját nevére  nem kaphatna engedélyt.
Ábrányi magyar hajósokat szólított fel ügynöki munkára. Az üzletben gyakran megjelenik Fischer Mátyás CIC.-ügynök, aki az 1958-ban a Hegyeshalomnál felszámolt Bühringer féle rezidenturát vezette, ő most tranzisztoros rádiókészülékeket árusít. Rendszeresen az üzletben tartózkodik mint elárusító: November Sándor és Viola Walterné. Sárdi a második vásárlás alkalmával megajándékoz mindenkit  egy golyóstollal vagy napszemüveggel, igyekszik a hajósokat meggyőzni arról, hogy vigyék munkatársaikat hozzá vásárolni.

A bécsi bazár rajza egy ügynöki jelentésben
Ugyanerről az üzletről a román hírszerzés is megküldi információit  a  BM-nek. Az üzlet alkalmazottait olyan Ausztriában vagy más kapitalista országban élő személyek felkutatására használják, akik érdekelve vannak hozzátartozóik, rokonaik kihozatalában a szocialista tábor országaiból. Az üzlet fedésül szolgálhat egy  ellenséges kémközpont tevékenységéhez. Az üzlet egyik elárusítónője, Fiala Krisztina igyekezett rábírni az egyik román hajó szakácsát, hogy maradjon Ausztriában, s e célból bemutatott neki egy gyanús személyt, aki „kereskedőnek” vallotta magát.
  Az Ábrányi-Sárdi féle bazár természetesen sokaknak szemet szúr, a BRFK Arany-Valuta Alosztályán kívül foglalkozik vele az ORFK Vasúti Főosztálya, a BM II/4 osztálya (közlekedési elhárítás) és a II/2 osztály (kémelhárítás) is, amely  „H” alosztályának ügynöke „Gerendás” fedőnéven nem más, mint  Gerő László. Aki  1959 novemberében azt jelenti kapcsolattartó tisztjének: Bálint István r. századosnak, hogy  Ábrányit az üzlet nyitásához a NATO-beli barátai is segítették, s már kb. 30 hajóst beszervezett. Gerő ekkor már az Ábrányitól kapott fényképezőgéppel dolgozik, amelyet elsősorban itthon kell használnia dokumentumok rögzítésére, mert a NATO hírszerzést  nagyon érdekli a magyar néphadsereg újjászervezése.
  A hírszerzés II/3-c alosztályának Chladek Ístván r. őrnagy által készített 1959. október 29-i feljegyzéséből kiderül, hogy  Ábrányi a lakásán bemutatta „Gerendás”-t  francia hírszerző főnökének, aki a bécsi francia nagykövetségen dolgozott, s „Gerendás” elvállalta hírszerző jellegű adatok beszerzését számára. (Ábrányi pedig árú csempészéssel bízta meg, kérve, hogy ezt a tevékenységét a francia főnök előtt tartsa titokban.) Első feladataként meghatározott új adatokat kellett elvinnie  Nyugat-Berlinbe bizonyos Doch ezredesnek. Gerő otthonosan mozgott Berlinben, hiszen megismerhette 1945-ben a Vöröshadsereg kémelhárító hadnagyaként. Doch ezredes elégedett volt és  megkérte az ügynököt: próbáljon kapcsolatokat teremteni a berlini és frankfurti magyar kereskedelmi kirendeltségekkel. Visszatérve Bécsbe, Gerő Ábrányi lakásán, de annak jelenléte nélkül  találkozott  a francia hírszerzővel, aki nagyon dühös lett mikor megtudta, hogy Ábrányi csempész tevékenységbe is bevonta. Leállította erről és utasította: Ábrányinak a jövőben csak kisebb jelentőségű információkat adjon át.
  Ábrányi mesterien keveri a kártyát hírszerző és üzleti feladatokat végrehajtó partnereinek, ebben kollegialitás, barátság  vagy morál nem számít. A magyar hírszerzés II/3-c alosztályának 1959. november 20-i jelentése  - egyebek között - a már említett abszurd játékot is megörökítette, így  hitelesítve azt:
  „Az Arany-Valuta Alosztály „Vidor” segítségével  beszervezte Sárdi Lajost. Sárdi vállalta, hogy  a rendőrség részére jelenti az összes  bécsi zugbankos magyarországi futárait és elosztóit, cserében csak azt kérte, hogy az ő árúinak a rendőrség biztosítson Magyarországon szabad utat. A megállapodás alapján Sárdi 1959 májusáig rendszeresen értékes jelentéseket küldött, melynek alapján 16 személy ellen indult Magyarországon büntető eljárás, köztük több külföldi állampolgár ellen is… Ábrányi Aurél is tud Sárdinak a magyar rendőrséggel fennálló kapcsolatáról, sőt, Sárdival  együtt szerzik be azokat az adatokat, melyek segítségével a 'konkurrenciát' a magyar rendőrséggel is buktatják…bebizonyosodott, hogy Ábrányi nem csak tud Sárdi rendőrséggel fennálló kapcsolatáról, hanem Sárdi neve alatt ő is segíti azt…Ábrányi az esetek többségében személyesen jár le Neusiedler am See-be a futárokat fogadni és ő viszi Sárdinak az anyagot vagy hozza Sárdi leveleit a futárnak, melyek „Vidor”-hoz jönnek. Ez a körülmény szintén azt bizonyítja, hogy Ábrányi tevőlegesen részt vesz Sárdinak a magyar rendőrség felé folytatott munkájában.”
Ábrányi kiterjedt üzleti  (árú-, ember-és valutacsempészet) kapcsolatai között említi a magyar állambiztonság  Bécsben és Budapesten  1958-ban - többek között - a következőket:
Schwarz Sándor, ismert bécsi kereskedő, csempész, fezőr; Hipich István, ember-és árúcsempész; Hoffbauer Miklós zugbankár, felhajtó;  Balogh Herbert, az amerikai Fehér Bank tulajdonosa ; Tóbiás Konrád, a kivándorlási ügyek intézője;  Weissmann Imréné zugbankár, pénzelosztó; Bárdos Lászlóné nyugatnémet állampolgár, üzletasszony; Kovács Dóra áruelosztó; Dr. Kepes Gézáné  („Nagymama”) árú-és valutaelosztó;  Antal Jenő mérnök, kapcsolattartó; Kovács Zoltán ember-és árúcsempész, s mások.

Ábrányi és felesége Nagy Ferenc volt miniszterelnökkel és feleségével
Ábrányi egyre bővülő politikai kapcsolatokkal rendelkezett (Barátja a bécsi francia követ, Nagy Ferenc volt miniszterelnök, Peyer Károly, Nagy Mihály, Pogány Zoltán és mások). Hírszerző forrásai között külföldiek és magyarok egyaránt erős szálakkal kötődtek hozzá, például: Konkoly Kálmán és felesége volt SZER alkalmazottak, Konkoly Kálmán testvérei: Miklós és Béla, Matolcsi Andor  és Gulka Márton újságírók, a már említett Balogh Herbert, aki ezredesnek nevezte magát és CIC. -ügynök  hírében állott, régi ismerősei: Szvatkó Pál, Grünblatt Mátyás,  főbérlője: Turzánszky János lengyel emigráns, kit korábban „postaládának” is használt,  a norvég származású, amerikai újságokat tudósító: Inge Galtung,  Ábrányi meghitt szerelmi kapcsolata: Inge Faseth, aki a hírszerző munkában is társa  volt, Ottmár Kaiser „levélpostás”, Jeanette  Bauernfeind „levelező cím” volt, akárcsak Annamarie Fritzen és Ina Geresdorfer, az utóbbi Ábrányi takarítónőjének a húga.
Külön kell szólni Kovács Zoltán (Szendrői Kovács Zoltán) volt „horthysta” páncélos századosról, akit 15 évre ítéltek és a forradalom idején szabadult, majd disszidált. Ábrányi legközelebbi bizalmasa, akiről azt mondta „Szőke Imre” ügynöknek, hogy már a forradalom előtt kapcsolatban állt  az amerikai és az angol hírszerző szervekkel, s Bécsben is azoknak dolgozik. Kovácsnak van a legkiterjedtebb hálózata, a hazaiakkal  főként rokonai és  diplomata ismerősei révén  tart kapcsolatot, két meghatározó üzleti és hírszerző ismerőse: Antal Jenő és Gőder Károlyné, akikhez további tucatnyi személy tartozik láncszerűen. (Időnként Ábrányi szakmai vitákat folytatott Kováccsal és  üzletileg is rivalizáltak  egymással.  Helyzetét  1960 végén  így értékelte a kémelhárítás 2-h alosztálya: „Szendrői Kovács Zoltán helyzete ma már világos  és elfogadhatónak látszik az a tény, hogy nem végez ellenséges tevékenységet ellenünk.”)
Másik legközvetlenebb bécsi munkatársa egy  Göcze nevű, magyar állampolgárságú személy volt, aki kiszöktette Vidovics Ferenc kisgazda somogyi főispán  családját is, s valóságos kémközpontot rendezett be a Wien 18. Plötzleinsdorfer str. 60. szám alatti házban. A forradalom alatt 32 lámpás angol  katonai adó-vevőt tartott üzemben, amellyel  lehallgatta  a  szabad magyar rádiók adásait,  Ábrányi segítségével feldolgozta  azokat és elsőként küldték  a friss híreket Münchenbe, a Szabad Európa Rádiónak.
 
 1956:  az ÁVH győri irattárában
 
 1956 októberében  Ábrányi Konkoly Kálmánnal (beceneve: „Kuci”) folyamatosan az osztrák-magyar határon tartózkodott, s gyűjtötte híreit a SZER számára. Majd  október 31-én Schwarz Sándor már említett bécsi csempésszel  átjön a határon, s  Győrön keresztül Budapestre  érkezik. Budapestről elhozza  és kiszökteti az országból gyermekeit. Igyekszik előkészíteni  Nagy  Ferenc volt miniszterelnök visszatérését , megbíz egy frekventált személyt, hogy  mielőbb tárgyaljon  erről a kérdésről  Győrben Szigethy  Attilával.
Majd  Győrben  Konkollyal és Fehérvári Árpáddal behatolnak az ÁVH Győri Osztályának irattárába, az  operatív osztályról , az állambiztonsági nyilvántartásból  szigorúan titkos hálózati anyagokat, fedőneveket és valódi neveket tartalmazó kartonokat, beszervezési nyilatkozatokat és jelentéseket rejtő dossziékat  visznek el. Ezek Ábrányi bécsi  lakására kerülnek, ahol nyomban megkezdik tanulmányozásukat. Egyébként ekkor szerzi meg  Ábrányi  Rákosi Mátyás párttagkönyvét, képviselői igazolványát és titkos telefonkönyvét  is, mely dokumentumokat sietve átadta az amerikaiaknak.
    A Győrből eltűnt szigorúan titkos anyagok 1957-től komoly biztonsági kockázatot jelentenek a magyar hírszerzés azon ügynöke számára, aki a SZER müncheni  központjában, a Hír-és Információs Osztályon  sikeresen teljesíti feladatait, egyebek között  az Ábrányi Auréllal kapcsolatosakat is.

Raskó László a hálózati törzslapján
  A mosonmagyaróvári Raskó László  (1918, Kaposújlak, Németh Julianna)  agronómust 1949-ben pressziós alapon szervezte be az ÁVH Győri sztályának  mosonmagyaróvári kirendeltsége  elhárítási területre „Révész” fedőnéven. 1954-ben Ausztriába telepítették egy CIC-ügynök leleplezése céljával. Ezt követően sikerült bejutnia a SZER bécsi kirendeltségére, majd  az NSZK-ban a rádió  müncheni központjába. Értékes jelentéseket adott, fontos dokumentumokat szerzett meg, jelzései nyomán  CIC.-ügynököket vettek őrizetbe Magyarországon. A forradalom után nem tisztázódott nyomban, hogy  az ügynök Ausztriába történt telepítése után, - amikor is átvette a központi hírszerzés -maradt-e olyan személyi anyaga Győrben, ami 1956 novemberében Ábrányi, Konkoly és Fehérvári birtokába került és Bécsben kötött ki, ahonnan megszerezhette az amerikai vagy a német kémelhárítás.
A BM. II/3 osztálya (hírszerzés) 5 alosztálya 1959. május 13-án jelentést készít az ügy állásáról:
  „Révész” fedőnevű ügynök biztonsági helyzetével kapcsolatban szükségessé vált, hogy megnézzük, nem maradt-e valamilyen anyaga a Győr megyei osztályon, ahol 1949-ben beszervezték, s ahonnan a telepítés előtt átvettük.
  Megállapítottam, hogy anyaga nem maradt, azonban volt az ellenforradalom alatt az osztály nyilvántartó részlegének 4 nyilvántartó könyve, melyekbe minden ügyet és minden  beszervezést beírtak. Az utóbbinál megjelölték azt is, ha az ügynököt kizárták a hálózatból vagy más osztálynak átadták. Mivel a nyilvántartást rendkívül precízen vezették, az ottani elvtársak szerint biztos, hogy „Révész” is szerepelt benne.
  Az említett könyvek az ellenforradalom alatt eltűntek, s nem tudták megállapítani, hogy azok megsemmisültek-e, vagy kikerültek Nyugatra.
Kerti István r. szds.
op. beosztott
Az ügy tisztázása érdekében újabb nyomozást rendeltek el, s az ügynök fedőnevét „Révész László”-ról előbb  „Gulácsi Péter”-re változtatták, majd  két év múlva „West Viktor”-ra.
1962. július 9-én a BM. II/3-B alosztályának értékelő jelentése az ügynök biztonsági helyzetéről megállapította:
„Az ellenforradalom alatt az osztályunkon lévő „B” és „M” dossziéja megsemmisült, mely kizárja annak lehetőségét, hogy anyagiba illetéktelen személyek betekintettek. Nem valószínű, hogy az ellenforradalom alatt „West”-re terhelő anyagok illetéktelen személyek kezébe kerülhetett. Figyelembe véve, hogy „West” az elmúlt 5 év alatt semmiféle gyanús körülményt nem észlelt, sőt, helyzete még jobban megszilárdult. Fizetésemelést kapott, Bede Ístván, a SZER magyar osztályának vezetője többször megdícsérte és hangsúlyozta, hogy munkájával meg vannak elégedve és arra továbbra is igényt tartanak. Biztonsági helyzete a SZER-en belül jónak mondható. Úgy tartják őt számon, mint aki véglegesen kint akar letelepedni és családot alapítani. A találkozókat rendszeresen Ausztria területén a bécsi rezidentura tartja vele. Az 1961-ben kidolgozott összeköttetési rendszer  biztonságosnak értékelhető. Összegezve: biztonsági helyzete kielégítő… biztosítani tudjuk a legteljesebb konspirációt ügynöki munkájában, magatartásában és a kapcsolattartás tekintetében egyaránt.”
 Kistamás Benő r. szds.
op. beosztott
  Ábrányi lakásán , úgy a régin (Wien, III. Am-Modena  park 14. II.11.), mint az újban (Wien, I. Opernring 4, Mercedes ház, VII. em. 27.) meglehetősen konspiratív körülmények között dolgozott, - tudjuk az ügynöki jelentésekből.
  Ügyelt arra, hogy vendégei ne lássák egymást és ne is tudjanak egymásról. Iratait elzárva vagy nem a lakásában tartotta. Titkára és gépírónője egy magyar orvostan hallgatónő volt, aki aztán kivándorolt Kanadába. Hónapokon át Ábrányi is vásárló volt a magyar személyazonossági igazolványokra, térképekre, telefonkönyvekre, stb., melyekre azt mondta, hogy  egy barátja megbízásából csak szívességként foglalkozik ezzel. A későbbiek folyamán - látva, hogy az új menekültektől gazdasági és katonai értesüléseket lehet szerezni - kezdett érdeklődni ezek iránt. Tudósításait naponta telefonon olvasta be a SZER-nek, de postán is küldött írásos anyagokat.
A SZER bécsi irodájával állandó  versengés folyt, aminek oka az utóbbi szakmai féltékenysége volt. Az iroda főnöke: az angol Gedye megpróbálta hitelteleníteni Ábrányit a müncheni főnökök előtt, mondván, értesülései nem igazak, információit költi, illegális úton Magyarországról szerzi, azok nem megbízhatóak. Ellenfelei erősebbnek bizonyultak, Ábrányit 1956 decemberében elbocsátották a SZER-től. Egyidejűleg felmondtak Konkoly Kálmánnak is. Egyetlen fillér végkielégítést sem kaptak, hosszú és reménytelen pereskedésbe kezdtek A rendszeres fizetést ettől kezdve valamivel pótolnia kellett Ábrányinak. A következő években ez újságírást, híranyagok megszerzését és azok eladását jelentette, nem szólva az üzleti és kereskedelmi élet nyílt és titkos csatornáinak bővítéséről. Lakáscseréjének oka nem csak az volt, hogy már túl sokan, biztonságát is veszélyeztetve  ismerték Modena parki otthonát, hanem egyszerűen anyagi okokból is rá kényszerült.
Egy ügynök ismerőse így jellemezte Ábrányit:
 „Nagyon művelt, olvasott ember. Szereti a nagyvilági életet, szórakozást. Nem duhaj természet, de barátaitól nem veszi rossz néven, ha ilyenek. Kitűnő logikájú, jófejű ember, megnyerő, simulékony, de nem megalázkodó modorral. Érdekes keveréke az üres, nyegle világfinak és a művelt, intelligens embernek. Szeret elegánsan öltözködni, jól élni. Hozzátartozóit szereti, törődik velük. Barátaival szemben általában lojális és akkor is szolidáris, ha nem teljes az összhang közöttük, kiáll értük, segíti őket. Üzlettársait viszont becsapja. Felfogását tekintve polgári demokratának lehet tartani, aki elég reális ahhoz, hogy felmérje a feudális rendszer  teljes bukását. Túlságosan szigorúan vett elvi álláspontja nincs. Döntő szempontnak látszik a maga és családja jólétének biztosítása.”

Ábrányi egy elmosódott képen
1956 elején megismerkedett egy  19 éves osztrák lánnyal, aki rövid időn belül hozzá költözött. (Inge Faseth) Nagy Ferenc szerint a kislány édesanyja magyar és nagyon jó polgári családból származik. De magyarul nem beszél. Ábrányi 42 éves, kitűnő kondícióban lévő, jó megjelenésű férfi, 10 évet letagadhatna korából. Feleségétől elvált. 15 éves fia a Caritas segítségével egy magyar középiskolában tanul bentlakásosként , 16 éves lánya vele él. Gyermekeit meglehetősen szabadon neveli. Régi típusú  Fiat 1400-as személygépkocsiját nemrég cserélte ki egy ugyanolyan újra.
 
 Biszku Béla  megadja az elvi engedélyt
 
  Ábrányi Aurél  erőszakos hazahozatalához 1957. június 24-én  kér elvi engedélyt Biszku Béla belügyminisztertől  (1957-1961) Móró István r. alezredes a BM.  II. (Politikai  Nyomozó) Főosztálya  3. osztályának, a hírszerzésnek a vezetője. Alig több, mint két oldalas javaslata a következő címet viseli: „Lovag” Magyarországról származó kémanyagainak operatív úton történő megszerzése.” A cím megtévesztő, hiszen nemcsak iratok, hanem Ábrányi személyének  erőszakos hazahozataláról is  szó van az előterjesztésben.

Tömpe István a belügyminiszter I. helyettese
  A hírszerzés vezetője a hivatali utat megtartva, az elvi engedélyt közvetlen felettese: a belügyminiszter I. helyettese, Tömpe István  (1957-1958) útján kéri. A gépelt javaslat szövege elé külön papíron,  saját kezű zsinórírással az alábbiakat jelenti:
   „Tömpe elt.
1., Felterjesztem javaslatunkat egy speciális akció végrehajtásának elvi engedélyezésére.
2., Jóváhagyás után részletes gyakorlati tervet dolgozunk ki.
3.,Az akció végrehajtása esetén elhárító szervünk komoly, értékes dokumentumok birtokába jutnának, ezért javaslom jóváhagyását.
 
                                                                                      Móró István alez.
                                                                                                VII. 4.”

Móró Tömpének: „Felterjesztem javaslatunkat egy speciális akció végrehajtásának elvi engedélyezésére”
 
Tömpe István szintén kézírással adja tovább  a belügyminiszternek Móró  előterjesztését:
„ Biszku elvtárs! 
  Javaslom az elvi engedély megadását. A részletes terv elkészítése alapján lehet véglegesen dönteni.
                                                                                  Tömpe VII.4.”

Tömpe Biszkunak: „Javaslom az elvi engedély megadását.”
Biszku Béla belügyminiszter Tömpe javaslatára ugyancsak saját kezűleg  írja rá:
„Egyetértek!
   VII.11. Biszku”

Biszku Tömpének: „Egyetértek. Biszku”
Ugyanerre a papírra kerül  ezek után Tömpe  visszajelzése Mórónak:
  „L: Móró e!
        Tömpe VII.13.”
A hírszerző osztály vezetőjének  gépelt  javaslata és annak indoklása már a harmadik mondatban egyértelműen leszögezi:
   „Az ellenforradalom külföldi vonatkozásainak felderítése, valamint idegen hatalmak szolgálatában álló kémügynökségek leleplezése érdekében célszerűnek látszik a „Lovag” lakásán elhelyezett, Magyarországról származó dokumentumok és kémjelentések operatív úton történő megszerzése.”
 Ábrányi életútjának és kémtevékenységének összefoglalása után  így fejeződik be a „Szigorúan titkos!” javaslat:
  „Lovag” a múlt év őszén létrehozta a „Continentál Press” nevű sajtóügynökséget. Ellenünk irányuló kémtevékenységét jelenleg a fedőszerv leple alatt végzi. A megszerzett híranyagokat és dokumentumokat lakásán dolgozza fel és azokat felhasználás után ott is irattárazza. Itthon működtetett ügynökei részére dossziékat nyit és ezekbe helyezi az általuk írt kémjelentéseket vagy a megszerzett dokumentumokat. E dossziékat szintén a lakásán tárolja. Az iratokat biztonsági zárral ellátott íróasztala fiókjaiban, valamint iratszekrényeiben  őrzi. A rendelkezésre álló adatok szerint különleges védőberendezést nem alkalmaz. Lakását általában az esti órákban őrizetlenül hagyja. Mivel igen aktív társadalmi életet él, erre gyakran kerül sor.
Elhárító szerveink 1954 óta foglalkoznak azzal a tervvel, hogy „Lovagot” erőszakos úton Magyarországra hozzák. Ennek előkészítésébe az utóbbi időben bekapcsolódott a III. osztály is. Az akció azonban „Lovag” osztrák állampolgársága miatt nem hajtható végre, mivel az Népköztársaságunkra külpolitikailag hátrányos lenne.
Ezért kérjük engedélyezni „Lovag” titkos okmányainak operatív úton történő megszerzését.  Az akció végrehajtásához három főből álló, megfelelően kiképzett ügynöki csoporttal rendelkezünk. Engedélyezés esetén az akció végrehajtására részletes tervet dolgozunk ki. A javaslathoz csatoljuk az ügynökségünkről készült rövid összefoglalót.”

Moró Biszkunak: „Három főből álló, megfelelően kiképzett ügynök csoporttal rendelkezünk.”
Móró István r. alezredes, osztályvezető aláírása alatt  kézírással ez olvasható:
„22 db. fényképet, melyek Relly-t, gyerekeit, szeretőjét ábrázolja, átvettem. Bp. 59. 11.20. Chladek őrgy.”
Egy nappal később, 1957. június 25-én a hírszerzés vezetője már  meg is nevezi (fedőnevükön) az említett három tagú speciális akció csoport tagjait, ismerteti életrajzukat, állambiztonsági múltjukat, jellemzi őket és méltatja erényeiket, rátermettségüket  a tervezett feladat végrehajtására.
Móró alezredes javaslatában kéri „Acél”, „Rónai” és „Szirom” fedőnevű ügynököket megfelelő igazolványokkal ellátva, kb. 10-14 napi időtartamra illegálisan Ausztriába küldeni, hogy rajtuk keresztül operatív úton  megszerezzük „Lovag” titkos okmányait.
 
„Acél”,  „Rónai”,  „Szirom”
 
Mi tudható meg - szó szerint -  az akció csoport három tagjáról a hírszerzés  személyi  jellemzéséből?

Az akció csoport tagjait előterjeszti a hírszerzés főnöke
 
 1., „Acél”
  36 éves, családos, vasmunkás. Állampolgársága és nemzetisége: magyar. Iskolai végzettsége: 6 elemi. Foglalkozása: a Csepel Vas és Fémművek revizora, budapesti lakos.
Munkáscsaládból származik, apja esztergályos, édesanyja pedig gyári munkásnő volt. Iskolái elvégzése után több nagy budapesti szállodában kifutófiúként dolgozik, majd  később a fenti munkahelyén  helyezkedik el.

„Acél” ügynök
 
Mint aktív munkássportoló kapcsolatba kerül a pesterzsébeti ifjúmunkás mozgalommal, Pereszlényi Kálmán  elvtárson keresztül. A felszabadulás után a bűnügyi rendőrséghez kerül nyomozói beosztásba. A vele együtt dolgozó munkatársaival zsarolást követ el, amiért hadbíróság elé állítják. A büntetés letöltése elől Bécsbe szökik, ahol, mint aktív pankrátor próbálja magát fenntartani. Öt hét elteltével önként hazatér és jelentkezik a hatóságoknál. Büntetését nem kell letöltenie, mivel beszervezik és ügynökként foglalkoztatják. Államvédelmi vonalon igen eredményesen dolgozik, munkája nyomán több CIC. ügynököt és embercsempészt tesznek ártalmatlanná.
A hírszerző osztállyal 1954 óta áll kapcsolatban. Ez időtől fogva a német nyelvet tanulja és hírszerzőügynöki kiképzésben részesült. Politikailag megbízható, operatív szempontból képzett, átlagon felüli fizikai erővel rendelkező elvtárs, aki az ügynöki munkát politikai meggyőződése alapján végzi.
2., „Rónai”
44 éves, családos. Állampolgársága és nemzetisége: magyar. Iskolai végzettsége: 2 kereskedelmi. Foglalkozása: tisztviselő, budapesti lakos.
Házasságon kívül, értelmiségi szülőktől származik. Atyja mérnök, édesanyja  pedig OTI. Tisztviselő volt. Egy féltestvére van, aki Kossuth-díjas akadémikus.

„Rónai” ügynök
Iskolái elvégzése után szabótanulónak megy, azonban szakmáját nem tanulja ki. Családi összeköttetései révén tisztviselői pályára lép. 1932-től 1942-ig több alkalommal követ el betöréses lopást és kasszafúrást, amiért összesen 4 évet tölt el  különböző börtönökben. 1956-ban beleszeret egy színésznőbe, akivel néhány hónapra össze is költözik. E nővel való barátságainak kiadásait legális jövedelméből nem tudja fedezni, s ezért újólag betöréseket követ el, amiért 1956. szeptemberében a bíróság hét és fél évre ítéli. Az októberi események következtében megszökik a börtönből és november első felében jelentkezik korábbi tartójánál ügynöki munkára.
1947-től bűnügyi vonalon, 1955 óta pedig államvédelmi vonalon végez ügynöki munkát. Főleg bűnügyi vonatkozású ügyekben ér el eredményeket. Két év óta a német nyelvet tanulja és hírszerző ügynöki kiképzésben részesült. Az ügynöki munkát politikai meggyőződése alapján, abban a tudatban végzi, hogy ezzel korábban elkövetet hibáit jóvá teszi. Igen jó szellemi és fizikai adottságokkal rendelkező, operatív szempontból is képzett ügynök, aki az elmúlt hónapokban külföldön is eredményesen oldott meg feladatokat.
3., „Szirom”
50 éves, családos, autószerelő. Állampolgársága és nemzetisége: magyar. Iskolai végzettsége: 4 gimnázium. Foglalkozása: automata-gépbeállító, budapesti lakos.
Kisiparos családból származik, apja önálló szabó volt. Iskolái elvégzése után autószerelő szakmát tanul. A tanoncidő letelte után, mint telepőr a honvéd élelmezési raktárnál helyezkedik el. Dolgozik a továbbiak során a Svájci Órabehozatali Rt.-nél, a Vöröskeresztnél, a Telefongyárban, majd a legutóbbi időben a Duna Bizottságánál.

„Szirom” ügynök
Az  1931-1940 közötti években több betörést és kasszafúrást követ el, amiért huzamosabb börtönbüntetésre ítélik. Szabadulása után bűnöző életmódját abbahagyja és hét főből álló családját igyekszik becsületes munkából eltartani. A háborús események során a Vöröskereszttel elhagyja az ország területét és Ausztriába távozik. 1945 nyarán hazatér és az Ausztriában lévő fasiszta emigrációs szervezkedésekről, valamint a Nyugatra hurcolt magyar javakról beszámol az egyik kerületi pártszervezetben. Ekkor az államvédelmi szervek beszervezik és másfél évig végez külföldön ügynöki munkát. Dekonspirálódása miatt hazatér és elhárítási vonalon igen eredményesen dolgozik.
A hírszerző osztállyal 1954-óta áll kapcsolatban. Ez idő alatt hírszerző-ügynöki kiképzésben részesült és egy ügynöki csoport vezetésére kapott megbízást. A német nyelvet tökéletesen beszéli, művelt, az ügynöki operatív munkában igen jártas, politikailag megbízható elvtárs.
A  fényes előéletű, rátermett, politikai meggyőződéssel célorientált   káderek bemutatása  Móró István r. alezredes., osztályvezető következő mondatával fejeződik be:
 „A fentiek alapján kérjük engedélyezni, hogy a javasolt operatív akció végrehajtására „Acél”, „Rónai” és „Szirom” fedőnevű ügynököket illegálisan Ausztriába küldjük.”
  Mivel erkölcsi bizonyítványt nem kértek az akció brigád tagjaitól, készítsünk csak gyors leltárt  a kiválasztottakról, akikben  azért van  némi közös vonás,  azon túlmenően, hogy valamennyien politikai meggyőződésből  végzik  az ügynöki  munkát, s vállalták az új feladatot: a brutális emberrablást.
  Kiknél nem találtak jobbakat  a csapatépítők Biszku Béla belügyminiszter jóváhagyásával?
Egy 6 elemit végzett zsaroló rendőr, aki büntetésének letöltése elől Bécsig szökik és pankrátorként végez előtanulmányokat az államvédelmi ügynöki munkához.
Egy balkézről született, szabótanulónak sem alkalmas betörő és kasszafúró, aki visszaeső bűnöző lesz egy színésznő kedvéért, de amúgy bűnügyi vonalon jó ügynök.
Egy másik betörő és kasszafúró  pedig olyan ügyes ügynökké válik, hogy még dekonspirálódik is és haza kell hozni, ám politikailag megbízható elvtárs a sötétbőrűek közül,  ezért minden megbocsátható neki.
Ezek fogják hazarabolni a finom  bécsi intellektuelt, dr. Ábrányi Aurélt, aki  európai műveltségével, vonzó egyéniségével minden gyarlósága ellenére úriember  ezekhez a  hentes-és mészárosokhoz képest.
 
„Chloroform, altató injekció, kis méretű pisztoly”
 
Az akció csoport kiadós ausztriai terepszemléje után, az egyik ügynök  a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának 1957. szeptember 25-én javaslatot tesz „Célszemély erőszakos úton való hazaszállítása a Magyar Népköztársaság területére”címmel.

Az akció csoport operatív terve Ábrányi hazahozatalára
 
Minden  helyesírási javítás, mondat szerkesztés vagy stilizálás nélkül alább olvasható a belügyminiszter elé került forgatókönyv, amelyet az jóváhagyott.
„A helyzetnek megfelelőbb kisebb változtatást figyelembe véve az alábbi javaslatot teszem:
  A Célszeméllyel való kapcsolatom felvétele után úgy irányítanám a Célszeméllyel a kapcsolatomat, hogy azt az Elvtársunkat, aki a személyem bemutatását és ajánlását végezné, a továbbiakból teljesen kikapcsolnám.
Nem merevséggel, de bizonyos foku zárkózottságommal kényszeríteném a Célszemélyt, hogy többet kelljen foglalkoznia velem, annak érdekében, hogy az általa kívánt  feladat végrehajtását elvállaljam.
A kapcsolatunk folytán, éreztetném a Célszeméllyel, hogy itthoni mellőztetésem vagy a fegyelmileg történt elbocsájtásom miatt hiu gyülőlet van bennem a Népköztársaságunkkal szemben, de azt is éreztetném, hogy anyagi feltételeim is vannak.
Tehát: hiu gyülőlködőnek és kapzsinak mutatnám személyemet, akiben dolgozik a bosszú és aki pénzt akar szerezni, akinél a hazaárulás nem jelent erkölcsi gátlást.
Vázolnám felé, hogy jelenlegi alacsony beosztásom miatt anyagi gondjaim vannak és bár nagyon szeretem a szórakozást, erre Magyarországon semmi lehetőségem nincs.
Rá vezetném a célszemélyt, hogy örömet szerez nekem és elbódit engem azzal, ha egy-két jobb éjszakai helyre el visz vacsorázni, szórakozni.
Az ilyen szórakozásokon a „felszabadult”, ivásban mértéktelen  embert fogom alakítani, akinek tetszik az éjszakai élet, de már kevés ital is a fejembe száll.
A későbbi terveim érdekében, már az első éjszakán is, az italozás utáni rosszullétet és a hányást fogom szimulálni.
Az általa kívánt első feladatot, mint „jó cimborának” a kevéért elfogom vállalni, de anyagi kapzsiságomat is kifogom hangsúlyozni. Természetesen az igéreteit is, naiv módon - ha a helyzet ugy kivánja - készpénznek fogom venni. Minden áltatását és igérgetését csillogó szemmel fogom elhinni.
A második utamnál beszámolok a Célszemélynek a kapott feladat eredményéről és ezután ujra ráveszem őt az esti szórakozásra.
Grinzing, Kahlberg, Schönbrun - ezek Bécsben olyan helyek, ahol nyári és téli lokálok egyaránt vannak. Ezekre a helyekre fogok kivánkozni, mert pesten sokat hallottam ezen helyek kellemes szórakozásáról.
Grinzing budapesti viszonylatban Rózsadomb, Kahlberg mint a Hármashatárhegy és Schönbrun Bécsen kívül van a császár nyári rezidenciája volt itt.
Mind három hely alkalmas a feladatunk végrehajtására, mert az oda és visszafelé vezető utak, esténként csendesek és néptelenek.
Az egyik ilyen vacsorázás után a visszafelé haladásunk alkalmával - egy hármunk által megállapított ponton - az autójában a rosszullett részeget fogom megjátszani és hogy ne hányjam össze belül az autóját, kénytelen lesz megállni. Olyan állapotot fogok szimulálni, hogy kénytelen lesz a kocsiból kiszállni és segítségemre lenni.
Ez lesz az alkalmas pillanat, hogy őt egy ütéssel leterítsem. Az ütés következtében 1000 %-ig biztos, hogy kb. 60 mp-ig önkivületi állapotban lesz.
Ezen a helyen lesz meghuzodva a Józsi és a Franci és abban a pillanatban, amikor az ütés következtében a Célszemély eszméletlenül elvágódik, ők is oda rohannak, a Célszemélyt bedobjuk a saját autójába és az arcára szorítjuk a Franci által készenlétben tartott Chloroform  maszkot. A Józsi a volánhoz ül és vezeti a kocsit. A Célszemély teljes elaltatása után a kocsit a Chloroform illatától az összes ablak leeresztésével kiszellőztetjük, majd egy kis üveg rummal a Célszemély arcát és tuházatát leöntjük, hogy a teljesen berúgott ember képét adja.
Ezek után ajánlatos volna, még egy altató injekciót is adni a Célszemély farcombjába, mert a Chloroform gyors hatásu, de a túladagolása életveszélyes lehet, tehát amire egy normál dosis Chloroform hatása elmulna, addigra az injekció hat és további önkivületi állapotot eredményez.
Az eddig leirtakbol kitünik, hogy feladatunk végrehajtásához feltétlen szükséges az, hogy mind-hárman - Franci, Józsi és én - előre pontosan tudjuk azt a helyet, ahol majd a feladatunkat végre fogjuk hajtani, vagyis ahol ők várni fognak a mi visszatérésünkre és ahol én az autót megállítom.
Erre vonatkozóan a következő javaslatot teszem:
Francival és Józsival hármasban, már előre három vagy négy olyan utvonalon lévő szórakozóhelyet nézünk ki, amely megfelel a feladatunk végrehajtása szempontjából is. Ezen utvonalak mindegyikének egy alkalmas pontját határozzuk meg a magunk számára, ahol a fiuk várni fognak és ahol én visszafelé a rosszullétet szimulálva a kocsit megállitom.
Az én feladatom lesz, hogy a négy szórakozóhely közül valamelyikbe elvitessem magam a Célszeméllyel vacsorázni.
A Franci feladata lesz, hogy taxival vagy ha lehet bérelt autóval követve megfigyeljék melyik utvonal irányába tartunk.
Persze volna ennél egy egyszerűbb megoldás is, az hogy ha volna rá mód, úgy én egy megfelelő utvonalon vennék ki magam részére lakást és oda feltétlen haza szállítana engem a Célszemély és mielött a lakásom elé érnénk egy előre megállapitott és megfelelő szakaszon szimulálnám a rosszullétet  és ott fixre várhatnának a fiuk. De gondolom a matrózok általában a hajon alszanak és feltünő volna a Célszemély elött, ha én a városban bérelnék, ha csak pár napra is,  lakást.
  De ha jó, azaz feladatunknak megfelelő az az utvonal, amely a hajóhoz vezet, ugy annak egy megfelelő szakaszát határozhatjuk meg a feladatunk végrehajtására.
Ebben a megoldásban volna egy negyedik variáció is, hogy ha annak az elvtársunknak, aki jelenleg kapcsolatban van a Célszeméllyel és aki majd az én ajánlásomat fogja végezni, ha annak a lakása, mely már valószinüleg ismert a Célszemély elött olyan környéken fekszik, mely környék alkalmas a feladat végrehajtására, ugy  én a szorakozás után ráveszem a Célszemélyt, hogy engem, ennek az elvtársnak a lakására vigyen, mert akarok vele beszélni.
Ezt a kivánságomat, még éjnek idején sem volna nehéz legendásitani és a Célszemély, mivel rajta keresztül ismert meg, igy ebben nem láthatna gyanusat. Természetesen, mielött az elvtársunk lakása elé érnénk én a fiukkal megbeszélt szakaszon, ugyancsak szimulálnám a rossszullétet.
Az ötödik javaslatom a feladat végrehajtásához, hogy nem a Célszeméllyel vitetem  el magam vacsorázni, hanem a vele való találkozásomat, azután amikor a Tőle kapott feladat végrehajtásáról már neki beszámoltam és következő találkozást beszélünk meg, akkor én Schönbrun egyik szórakozóhelyét jelölöm meg. Egy előre megbeszélt találkozásnál, helyzeti elönybe kerültünk, mert annak környékét, illetve a városba visszafelé vezető utvonalon meg kereshetjük a nekünk megfelelő szakaszt.
A Célszemély elkábitása után a szentgotthárdi határkapunál lépnénk át a magyar határt, mert ezen a szakaszon az országut 3 méter távolságban közeliti meg a magyar határt és ezen a ponton, autoval együtt betudunk jönni a Magyar Népköztársaság területére.
Feladatunk végrehajtásához szükséges  technikai eszközök:
Elsősorban itthoni gépkocsivezetés, olyan gépkocsival, amilyen gépkocsi a Célszemély birtokában van, illetve használatában van jelenleg.
Megfelelő személyi papirok.
Osztrák hajtási jogositvány.
Chloroform.
Altató injekció, fecskendővel.
Kis méretü pisztoly, arra a rendkivüli esetre, ha már a Célszemély birtokunkban van és a határ megközelitése alkalmával felakarnak tartoztani bennünket fegyveres személyek és legendával nem birjuk rávenni öket arra, hogy tovább eresszenek.
Nem tudom, hogy Ausztriában most van-e benzin  jegy, ha igen ugy 20-30 lit.benzinre szóló jegy.
2 drb. szemüveg (Franci és Józsi részére)
Ing, zokni, alsónadrág (Franci és Józsi részére)
A hajósoknál közismert és gyakori dolog a csempészés, ezért vinnék magammal 2-3000 forintot és a Célszemélyt kérném meg, hogy lássa, hogy én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, hogy vásároljon nekem érte valami csempészhető árut. Ezzel is megvillantanám elötte a „Mindent a pénzért” jellememet és kapzsiskodásomat.
Természetesen az igy „vásárolt csempész árut” a hazatérésem alkalmával leadnám  hiánytalanul az Osztályhoz."
 
 Az „Elvtárs”: „Szőke” vagy „Gerendás”?
 
 A rovott múltjuk miatt könnyen beszervezett „nehéz fiúk”, -  pankrátor, illegális behatolók, zár- és mackó specialisták - , akik chloroformmal,  altató injekcióval dolgoznak és pisztolyt is kapnak, csak nagy belső kontrollal kezelhetők. (Bőséges tapasztalatokat szerzett erről a rendszerváltás előtt a III/I-7 osztály, amelynek belső neve az „aktív intézkedések osztálya” volt három alosztállyal, alapvetően az emigráns szervezetek elleni hírszerzés  és bomlasztás  feladatával. Ez a terület egy rendkívül zárt, a csoportfőnökségen belül is  fokozottan védett osztály volt, közvetlen csoportfőnöki alárendeltségben. A csoportfőnök olyan információkkal rendelkezett, amelyekről még helyettesei sem tudtak.)
Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, tehát történetünk idején  a BM. II/3 osztályán  a reakciós emigráció elleni hírszerzésben  gyakorlott Mészáros József rny. őrnagy  alosztályvezető foglalkozott ezzel a feladattal.
  El kellett dönteni: ki legyen az az „Elvtárs”, aki a Célszeméllyel, dr. Ábrányi Auréllal  összehozza, bemutatja  és ajánlja neki az akció csoport egyik tagját Bécsben. Erre a szerepre ketten is szóba kerültek: „Szőke” és „Gerendás” ügynök. De mindegyikkel gondja volt a hírszerzésnek. „Szőké”-vel múltja és valószínűsített dekonspirálódása miatt, „Gerendás”-sal  pártellenes megnyilatkozásai miatt, amiért pártfegyelmi vizsgálat is folyt ellene. De hát ki is ez a két kulcsszereplő, aki közül egynek Bécsben kéne lenni egy sikeres akciónál?
 „Gerendás” nem más, mint régi ismerősünk: Gerő László.  Már sok mindent tudunk róla. De van, amit nem.
1956 decemberében  önként felajánlotta szolgálatait  az állambiztonsági szerveknek. A hírszerzés, ismerve régi barátságát az  1957 tavaszán Ausztriába szökött Darvas Attilával, legális úton, külkereskedőként kiküldte hozzá. Rendkívül szívélyes fogadtatásban részesült. Darvas bemutatta Ábrányi Aurélnak, aki nyomban beszervezte Gerőt  a párt-és állami funkcionáriusok körében végzendő hírszerző munkára. Gerő két esetben is itthon gyártott információs anyagot adott át Ábrányinak, aki májusban ellenszolgáltatásként és biztató előlegként egy személygépkocsit vásárolt Gerőnek, melyet az ügynök haza is hozott.
  Május után a hírszerzés visszatartotta Gerő kiutazásait, kíváncsi volt, összekötői közül kiket küld Ábrányi üzenettel Gerőhöz. Nyolc hónap alatt két ilyen jelentkezett: a kettős ügynök „Szőke” és az elhárítás előtt már ismert Marx Lóránd budapesti lakos.  Ábrányi sürgette „Gerendás” ismételt kiutazását, a hírszerzés azonban nem engedte ki, mert „… a csempész vonalon érdekközösségbe került Ábrányival és Kovács Zoltánnal.” Gerő az összekötők iránti bizalmatlanságával magyarázta Ábrányinak távolmaradását.
A politikai tiltás azonban erősebb a szakmainál. Gerő László ellen pártvizsgálat folyik, mert a Partizán Szövetség kongresszusán  - ahogy erről Földes László,( aki a belügyminiszter I. helyettese lesz 1958 és 1964 között) tájékoztatta a BM illetékeseit -  a párt álláspontjával ellentétes nézeteket fejtett ki és mások eredményes befolyásolásával meghiusította  a párt központi vezetésének elképzelését. „Gerendás” burkolt formában továbbra is pártellenes állásponton van. Sőt, Tömpe István, a belügyminiszter I. helyettesének feljegyzése szerint  „Gerendás” a Partizán Szövetségben elfecsegte a hírszerzéssel való kapcsolatát.

Gerő („Gerendás” ügynök) ellen pártvizsgálat folyt
Mindezért a BM illetékesei attól tartanak, hogy ha engedélyezik Gerő kiutazását Bécsbe, - disszidál. A Fürjes János rny. százados (II/2-h alosztály) által készített javaslat ezért a következőkről szól:
- Ne engedélyezzék kiutazását, vonják vissza az útlevelét.
- „Gerendás”-t adják vissza a II/5 osztálynak (a belső reakció elhárítása).
- Ne közöljék vele a döntés igazi okát, mert még szükség lehet rá a hírszerzésnél.
- Mivel  a hírszerzés segítségével  jutott külkereskedelmi iparengedélyhez, vonják vissza tőle és helyezzék el valamilyen üzemben.
- „Gerendás”-t utasítani kell, hogy közölje Ábrányival:  a magyar hatóságok előtte ismeretlen okból megvonták tőle útlevelét. (Ez csak javíthatja helyzetét  Ábrányinál esetleges későbbi visszatérésekor.)
1957. szeptember 27-én a BM. Politikai Nyomozó Főosztályának  III. osztálya  előterjeszti  a „Lovag” kiemeléséről  és hazahozataláról szóló 3 lépcsős operatív kombináción alapuló konkrét tervet.
A már megismert és „A feladat végrehajtására megfelelően kiképzett, és ellenőrzött ügynöki csoport” három tagján („Acél”, „Rónay”, „Szirom”) kívül megjelenik egy negyedik név is: „Szőke” ügynök.
  Az előterjesztésből kiderül, hogy „Szőke”, mint rendszeresen Ausztriába járó hajóskapitány, az állambiztonság beleegyezésével 1955 nyara óta áll kapcsolatban Ábrányival, aki  az első időkben Budapesten élő hozzátartozóinak küldött vele leveleket, kisebb értékeket. Ezt „Szőke” még baráti alapon  teljesítette. Miután azonban a küldemények értéke emelkedett, s „Lovag” üzletszerű csempészésbe kezdett, „Szőke” részére megfelelő honoráriumot biztosított.
Ábrányi aztán fokozatosan rátért „Szőke” hírszerző célokra történő felhasználására is. Több beszervező levelet és ügynököknek szóló utasításokat küldött  vele haza. A növekvő bizalom jeleként értékelhetők a következők:
· minden alkalommal családi és titkos vonatkozású 5-6 levelet és 10-20 ezer forint kézbesítését bízza rá;
· őt használja fel a saját hozzátartozóival való illegális összeköttetés fenntartására;
· minden útja alkalmával megvendégeli saját lakásán vagy étteremben, elviszi szórakozóhelyekre, vele véleményezteti megszerzett titkos értesüléseit;
· éjjeli szórakozásaik után saját kocsiján viszi a bécsi hajókikötőbe.
1957 augusztusában Ábrányi feladatul adta „Szőkének”, hogy  kutasson olyan személyek iránt, akik politikai és gazdasági adatokat szolgáltathatnak, a francia hírszerzést különösen érdekelné az Egyiptomba és Szíriába irányuló keleti fegyverszállítmányok dokumentációja, az utóbbi megszerzéséért egy  beszervezettnek havi 5 ezer forint jövedelmet tud biztosítani.

Egy kérdőjegy Ábrányiról 1959-ben

 
 
 A hírszerzés operatív kombinációs terve
 
Az Ábrányi erőszakos kiemelésére és hazahozatalára vonatkozó 3 lépcsős operatív kombináción alapuló terv innen kezdve szó szerint így hangzik:
„1., „Rónai”-t haladéktalanul be kell helyezni a MAHART-hoz és alacsony beosztásban utaztatni kell a Komárom-Régensburg vonalon. Utaztatását úgy kell legendásítani, mintha korábban itthon magasabb munkakörben dolgozott volna, de erkölcsi botlásai miatt leváltották. Összeköttetései révén, a „mellékes jövedelem” reményében helyeztette magát külföldön közlekedő hajóra.
Ezzel egyidejűleg „Szőke” hajózással és Egyiptomba irányuló szállítmányokkal kapcsolatban általunk összeállított adatokat fog közvetíteni „Lovag” részére. Úgy állítja be, hogy talált egy olyan személyt, aki a kívánt információk beszerzését meghatározott anyagiakért vállalja. Közli, hogy az illető a megbízóval, azaz „Lovag”-gal nem akar érintkezni és előtte a saját személyét is titokban akarja tartani. Másrészt a szolgálataiért járó anyagiakat valutában kéri, mivel mint hajós, az így szerzett pénzt Nyugaton akarja befektetni.
Ismerve „Lovag” híréhségét és kapzsiságát, biztosra vehető, hogy a jelölttel személyes kapcsolatot akar majd teremteni, már csak  azért is,  hogy „Szőké”-nek az összekötői teendők ellátásáért kifizetendő összeggel csökkentse saját rezsijét.
„Szőke” feladata a továbbiakban kizárólag az lesz, hogy minél jobban felkeltse „Lovag” érdeklődését a csalétek személy iránt. Ezt követően a kialakult helyzettől függően fogjuk meghatározni „Rónai” bemutatásának módját és időpontját.
Ha ez megtörtént, „Szőké”-t fokozatosan kivonjuk a kombinációból és a továbbiakban  a „Lovag”-gal történő egyéni érintkezéseit arra használjuk fel, hogy rajta keresztül figyelemmel tudjuk kísérni „Rónai” előrehaladását és szükség szerint egyengessük útját.
2., Az összeismertetést követően „Rónai” legdöntőbb feladata „Lovag” legteljesebb bizalmának elnyerése. Ezt a részére később kidolgozandó feladattervnek megfelelően személyi tulajdonságai felhasználása  és a „Lovag” részére végzett „hűséges munka” alapján kell elérni. Olyan helyzetet kell kialakítani, hogy - hasonlóan a „Szőkével” szemben követett gyakorlathoz - „Lovag” bizalma és barátsága jeléül őt is elvigye szórakozni, esti séta autózások keretében megmutogassa neki Bécs nevezetességeit, stb. A kikötőhöz menet, vagy autózás közben egy előre kiválasztott helyet kell rendszeresen érinteni, ahol az akció később végrehajtható. Ezt a pontot az ügynök jelentése és javaslata alapján később határozzuk meg.
3., Az akció fentiek szerint történő előkészítéséig „Acél” és „Szirom” Ausztriába történő illegális kitelepítését végre kell hajtani. Részükre megfelelő osztrák igazolványokat kell biztosítani, melyek birtokában Ausztriában és Bécsben szabadon mozoghatnak. Az akciót megelőzően legalább 8-10 nappal előbb meg kell kezdeniük az ügynök helyzet tanulmányozását, figyelembe véve speciális feladatukat.
Különös alapossággal kell megismerniük az akció színhelyét, az ott tapasztalható esti és éjszakai mozgást, az esetleges éjszakai ellenőrzést, stb. Végig kell utazniuk azokat a magyar határhoz vezető útvonalakat, melyeken „Lovag” birtokbavétele után megközelíthetők a kijelölt határkapuk.
Ezen előkészítő intézkedések után kerülhet sor „Lovag” kiemelésére. Ezt gyakorlatilag úgy tervezzük megoldani, hogy „Rónai” az éjjeli órákban magát „Lovag”-gal a kijelölt helyre viteti. Itt váratlanul őt leüti, a közelben tartózkodó „Acél” és „Szirom” segítségével saját kocsijába helyezik, ájult állapotát felhasználva kloroformos maszkkal elaltatják és a határra hozzák.
„Lovag” birtokbavételének és az ország területére szállításának tervét az ügynöki csoport részére kidolgozandó megbízás fogja részletesen tartalmazni.
A javaslat jóváhagyásától számítva ennek végrehajtásához mintegy 2 hónapi időtartamra van szükség.”
A hírszerzés  ezután  1-7 pontba foglalva határozza meg az előzetes intézkedéseket és feladatokat.
1., Az ügynöki csoport tagjait el kell igazítani, szem előtt tartva azt, hogy a szükség szerinti időpontban és mértékben legyenek tájékozódva feladataikról.
2., „Rónay”-t be kell helyezni a MAHART-hoz, s operatív úton biztosítani, hogy  korai kiutazása a személyzet előtt ne okozzon feltűnést.
3., „Szőke” feladattervét és magatartási vonalát ki kell dolgozni és a szerint irányítani „Lovag”-gal kapcsolatos munkáját.
4., A kiemelést végrehajtó ügynökök részére biztosítani kell Fiat-1100-as  típusú gépkocsi megismerését, ezen a vezetés gyakorlását, mivel a célszemélynek ilyen kocsija van, s elszállításához ezt kívánjuk felhasználni.
5., „Acél” és „Szirom” részére megfelelő osztrák, illetve DP. Igazolványokat és gépjárművezetői jogosítványt kell készíteni.
6.,  Nyugati határunkon ki kell választani a megfelelő határkapukat, ahol az ügynökök kidobhatók, illetve a célszeméllyel együtt visszatérhetnek az országba.
7.,”Szőké”-t és „Rónai”-t kb. 10-14 naponként ismétlődő legális hazatérésük alkalmával munkájukról részletesen be kell számoltatni, s el kell igazítani őket további feladataikról.
A fejlemények figyelembe vételével kell véglegesen meghatározni az akció végrehajtásának módját.
A javaslathoz csatolva az ügynökségről készült összefoglaló, valamint az ügynökök és a célszemély fényképei.         
 
„Nem kell elsijetni, nagyon gondosan előkészíteni” 
             
Moró István  aláírás nélkül, de a rá jellemző, összetéveszthetetlen kézírással  a következő  meglepő megjegyzést fűzi az előbbi konkrét tervhez a mellékelt cédulán:
 „Biszku elt!
1., Meg kell gondolni elvileg érdemes-e vele foglalkozni.
2.,Még egyszer tanulmányozni kell, hogy milyen eredményessége lesz az ügynek.
3., Szabóval kell beszélgetni és pontos jellemzést kérni rá.
A munka:
 1., Előkészítéssel kapcsolatos kérdések.
2., Maga az operáció.
Nem kell elsíjetni, nagyon gondosan előkészíteni.”
 

Móró Biszkunak: „Nem kell elsijetni nagyon…”
 
 Biszku Béla  belügyminiszter jóváhagyta az akciót, s  erről tájékozatta a párt Politikai Bizottságának a belügyi munkát, így az állambiztonságot is felügyelő tagját: Marosán Györgyöt.  De nem siették el. Gondosan előkészítették. És vártak az alkalmas pillanatra, amely 1961. október 12-én következett be.

Biszku Béla belügyminiszter

Marosán György a Politikai Bizottság tagja
Miért vártak a végrehajtással ennyit?  Hivatalosan csak annyit tudunk, amennyit az akció előtt félévvel, 1961. március 30-án a II/3-D alosztály vezetője: Mészáros József r. alezredes írt, s  azzal egyetértett az osztály vezetője: Vértes János r. alezredes is. „A fejlemények kedvezőtlen alakulása” miatt. A megmaradt dokumentum pikantériája, hogy  noha három felelős vezető is aláírta, egyik sem vette észre, hogy  Ábrányi Aurél helyett, kétszer is  költő rokona nevét, Ábrányi  Emilt tüntették fel a Határozatban.
 H a t á r o z a t
Budapest, 1961. március 30.
 Tárgy: dr. Ábrányi Emil ügye 
  Dr. Ábrányi Emil Ausztriában élő közismert hírszerző ügynök az 1956-os ellenforradalom időszakában fokozta a Magyar Népköztársaság elleni ellenséges tevékenységét. Ennek kapcsán széleskörű adatgyűjtő tevékenységet folytatott, illegális csatornákat épített ki, esetenként ügynököket szervezett be és küldött az ország területére. Kémtevékenységéből eredő információit Bécs, Opernring 4. szám alatti lakásán dolgozta fel és tárolta.
  1957 első felében utasításra megkezdtük Ábrányi feldolgozását annak megvizsgálása és felmérése céljából, hogy mi módon lehetne irattárát kiemelni és megszerezni. A gyakorlati végrehajtás előkészítése érdekében „Szőke” fn. ügynökünket foglalkoztattuk és egyidejűleg előkészítettünk egy ügynökcsoportot az akció végrehajtására. A fejlemények kedvezőtlen alakulása folytán az akció végrehajtására nem került sor. E munka kapcsán keletkezett anyagokat számozatlan puha dossziéban csoportosítottuk és ezt a II/3-B alosztály vezetője kezelte.
Javaslom a fenti anyagoknak számozott dossziéba való bevarrását, annak megfelelő adminisztrálását és azt, hogy abba való betekintést - az ügy jellegénél fogva - osztályvezető-helyettesi engedélyhez kössük és zárt anyagként rakjuk le a II/3 osztály nyilvántartójába.
Egyetértek:                 
Vértes János r. ales.          
  osztályvezető     
Átadó:
Mészáros József r. ales.
 alosztályvezető
 Átvevő:
Bánfalvi József r. őrgy.
csoportvezető”           

„A fejlemények kedvezőtlen alakulása miatt…”
Nézzük ezek után, ki az a Szabó, akivel beszélgetni kell és pontos jellemzést kérni rá.
1957. október 14-én a BM. II/IV. osztályának h. alosztálya (a közlekedési elhárítás hajózási alosztálya) „Szigorúan titkos” összefoglaló jelentésében tájékoztat „Szőke Imre” fedőnevű ügynökről. Azonosítja őt , jellemzi,  felvázolja és értékeli eddigi ügynöki tevékenységét.
  „Szőke Imre” azonos Szabó István (1923. Rudabányácska, Ignáth Anna), szentendrei  lakossal.  Kiskereskedő családból származik, apjának szatócs üzlete volt Rudabányácskán. Hárman voltak testvérek.
Kereskedelmi érettségit tett, különböző helyeken dolgozott, majd 1948-ban a Kossuth Akadémiára vették fel, amit elvégzett, s alhadnaggyá avatták. 1953-ig a Folyamőrségnél teljesített katonai szolgálatot. Tartalékos hadnagyként saját kérésére szerelt le. 1953-ban átvette a MAHART, azóta ott dolgozik, mint II. kapitány. 1947 óta párttag, MKP, MDP, MSZMP.
Első feleségétől elvált, 1950-ben ismét megnősült, elvette egy leányfalui kocsmáros lányát, 3 gyermekük van, rendezett családi életet él.
 1949-ben a Kossuth Akadémián szervezték be hazafias alapon. A hadseregben rezidensként is foglalkoztatták.  Konkrét ügyben  is eredményesen dolgozott: egy török hírszerzőt és több személyt vettek őrizetbe.
 1954-ben vette át a BM. Közlekedés Elhárító osztály hajózási alosztálya. Kezdetben Dél felé hajózott, majd 1955-től rendszeresen Nyugatra. Kapcsolatba került Sziklai István disszidens, osztrák állampolgár, a MAHART bécsi kirendeltsége alkalmazottjával és annak feleségével. Sziklai még 1955-ben elvitte őt a CIC. bécsi épületébe, ahol kapcsolatba került egy Wéber és egy „Professzor” fedőnevű CIC. hírszerző tiszttel, akik kihallgatták, ujjlenyomatot vettek tőle és megegyeztek, hogy érkezései alkalmával telefonon felhívja őket. Erre azonban nem került sor, egyrészt azért, mert Wébert elhelyezték, másrészt nem kapott utasítást magyar részről a kapcsolat tartására.
Ugyancsak Sziklain keresztül került kapcsolatba Hoffbauer Miklós és Grünblatt Mátyás bécsi csempészekkel, akik vele küldtek be pénzt az országba másfél éven át. A címzettek közül többeket őrizetbe vettek és a bíróság elítélte őket.
1955 őszén került kapcsolatba Ábrányi Auréllal Hoffbauer Miklós útján.  A SZER munkatársa is pénzbehozatallal bízta meg, majd később hírszerző jellegű leveleket is küldött be vele, főleg újságíróknak, így Szvatkó Pálnak, Marschalkó Teofilnak, Konkoly Tihamérnak és még másoknak, akiket az állambiztonság őrizetbe vett. Szabó segítségével került őrizetbe Bálint György, a SZER hírszerzője is.
„Szőke” ügynök 1956 októberében Komáromban tartózkodott, hajójára két államvédelmi tisztet akart bevinni, hogy megmentse őket, de a hajó beosztottai rájöttek erre és mint ávós besúgót megverték. Ezután hazament Szentendrére, ahol mint volt katonatisztet forradalmárok keresték a lakásán. Vallomása szerint  ettől kezdve  félt, s  önvédelemből  igyekezett kapcsolatot keresni a forradalmárok között, hogy mentse magát. Azt a csoportot, melyet egy Vazul nevű személy vezetett, október 31-én sikerült lebeszélnie arról, hogy megtámadják a szentendrei rendőrséget. Bejöttek Pestre a Széna térre, csatlakoztak Szabó bácsi alakulatához. Az ügynök azonban  nem vett részt fegyveres harcban, átlőtte a saját lábát, így kórházba került, felgyógyulása után pedig a II. kerületi forradalmárok parancsnokának igazolásával visszatért szentendrei lakására.
Félelmében csak három hónap elteltével jelentkezett korábbi tartótisztjénél. Az „ellenforradalom” idején végzett tevékenysége valójában nem lett kellőképpen ellenőrizve - állapította meg a közlekedési elhárítás jelentése.
1957 óta az ügynök ismét felfelé hajózik a Dunán és továbbra is tartja a kapcsolatot Ábrányival, akitől azóta is nagyobb mennyiségű pénzt és hírszerzésre való felszólítást hozott különböző személyeknek.
Mindezek ellenére több esetben felvetődött, hogy az  ügynököt nem engedik felfelé hajózni, mivel a dekonspirálódás  gyanúja alaposan fenn áll. A már korábban említett Bálint György hírszerző októberben kiszabadult a börtönből, disszidált és „Szőké”-vel kapcsolatban több gyanús momentumot mondott el Ábrányinak és társaságának, azt állítva, hogy áruló volt. Amióta a hajózásnál van, túl hosszú ideje jár rendszeresen felfelé a Dunán, ami egyetlen hajóskapitánnyal sem fordult elő, így a munkatársai között is gyanússá vált, erről több esetben kapott ügynöki jelzéseket az elhárítás.
Az utóbbi időben, amikor ismételten felvetődött, hogy már nem utaztatják felfelé, mert okkal gondolják, hogy dekonspirálódott, ezt nehezen értette meg, s úgy értelmezte: már nem bíznak meg benne. Azt kérte, hogy azt az ügyet, amibe belekezdett, befejezhesse, s utána nem bánja, ha már nem utazhat felfelé.
A jelentést Kőműves László rny. százados  alosztályvezető és Papp Sándor rny. százados írta alá.
1957. október 14-én a kémelhárítás azok után jut az előbbi megállapításokra, hogy „Szőke” egész nyáron - júniustól augusztusig - szoros ügynöki megfigyelést és feltérképezést végzett  Ábrányi környezetében.
Részletes jelentéseinek tanúsága szerint  pontosan felmérte mindkét lakását, előbb a régit (Modena park), majd az újat (Opernring), feltérképezte, lerajzolta azok berendezési tárgyait, mindent a helyén, méretek szerint, megjelölve a lakásban tartott értékeket, az  őrzött titkos iratok elhelyezését, azok megszerzésének lehetőségeit. Beszámolt  az épület elhelyezkedéséről, sajátosságairól, lépcsőházairól, a gépkocsi forgalomról és a lakók mozgásáról, a kapu és a lakás zárairól, a lakásba való behatolás ajánlott módozatairól, a balkon ajtó nyithatóságáról,  megfigyelte a szomszédokat és  viselkedésüket;  a célszemély szokásait, a lakás elhagyásának és a hazaérkezésnek az időpontjait, a lakásban tartózkodók és a látogatók személyét, ezek előfordulásának várható  terminusait; figyelme olyan finom részletekre is kiterjedt,  mint például: „… a szoba mennyezetének réseibe  mikrofont vagy valamilyen fényképezőgépet véltem felfedezni.”

„Szőke” lerajzolta Ábrányi új lakását
„Szöke” is kidolgozza a maga tervét a Célszemély hazarablására.
  Elképzelése szerint Bécsbe történő érkezésekor, a kikötés után felhívja  „Relly”-t,  és közli vele, hogy meghozta az árút.  Ő személyesen felkeresi a lakásán, majd  telefonhívás után oda mennek Bécs környékén,  ahova három embere az árút szállítja. „Addig én italilag elődolgoznám „Relly”-t egy kicsit, s mikor már elérkezett az idő a menésre, volna benne narkotikum.””Megérkezés után…lehet hozni az árút, megjött „Relly”, felnyittatnánk vele a csomagtartót, s amíg ezt végzi, addig fejbe üthető. A visszafelé vezető utat Bécs megkerülésével is meg lehet tenni, de a külvároson keresztül rövid idő alatt rá lehet jutni a Wien Hegyeshalmi országútra…” „Véleményem szerint, amint „Relly” kitenné lábát a lakásból, a Muci (Ábrányi leánya, - megj.: I.Cs.) azonnal elmenni mulatni, mert a tanulás alatt magába fojtott indulatok most robbannak ki belőle, s szinte lerí  az arcáról a szórakozni vágyás.” (Ábrányival élt a lakásban Mariann nevű lánya és felesége Inge Osztermann néven, aki férje eltűnését követően  a hetvenes években  mint Ingeborg Ábrányi  indít keresetet az osztrák bíróságok előtt 1951 óta osztrák állampolgár férje  után őt megillető havi  pénzjáradék fizetésének megítéléséért.)
 
 A végkifejlet osztrák bírósági változata 
 
Anélkül, hogy ismételném korábbi írásaimat, meg kell állapítani, hogy a végkifejlet Ábrányi hazarablásában  nem az előzetes forgatókönyvi elképzelések szerint történt. Nem  egészen úgy  valósult meg,  ahogyan -  az előzőekben   ismertetett  módon -  azt eltervezte  az állambiztonsági hírszerzés,  vagy az akció brigád egyik tagja, vagy  éppen  „Szőke” ügynök. Egyes elemek fellelhetők a kivitelezésben, de az erős túlzás lenne, ha azt mondanánk: a három terv összegezéseként történt az akció. Tán még az akció brigád egyik tagjának furcsa magyarsággal papírra vetett negyedik variációja állt a legközelebb a valós eseményekhez.  Azokhoz, melyek nem következhettek volna be a körülmények olyan változása nélkül, melyek lehetővé tették, hogy  Gerő László ismételten kulcspozícióba kerüljön a végrehajtást illetően. Ennek pedig az volt az oka, hogy a Belügyminisztérium és az állambiztonsági főcsoportfőnökség vezetésében azok kerekedtek felül, akik Gerőnek nem büntetést, hanem bizalmat szavaztak meg. Rajnai (Reich) Sándornak  döntő része volt abban, hogy Gerő László ismét  kimehetett Bécsbe, folytathatta többes játszmáját és személyéhez igazodott az akció végrehajtásának helye, ideje, módja.

Ábrányi és felesége 1960-ban
Az akciót az osztrák rendőrség jelentése alapján  az Osztrák Legfelsőbb Bíróság  a fellebbezési eljárás során   így írja le ítéletének indoklásában  1978-ban  abban a perben, melyet Ingeborg Ábrányi felperes indított az Osztrák Köztársaság, mint alperes ellen pénzjáradék teljesítése miatt.
  „1961 májusában Gerő László felkereste az Ábrányi házaspárt, hogy keressenek részére Bécsben egy olyan garázsos lakást, amelynek lakóhelyiségei közvetlen összeköttetésben vannak a garázzsal. A felperes megfelelő lakást talált Bécs 12, Kaulbachstr. 1.sz. alatt. Gerő László kibérelte ezt a lakást. 1961. október 12-én 15:30 óra körül Gerő László felhívta a felperes férjét, dr. Adler irodájában. Dr. Félix László azt vette ki a magyar nyelven folytatott beszélgetésből, hogy dr. Ábrányi kijelentette, 18 órától lakásán  elérhető lesz,  Gerő ott hívhatja őt. Ábrányi 16 óra tájban elhagyta az ügyvédi irodát. Közölte dr. Félix-szel, hogy az estére tervezett kártyapartin nem vesz részt, mivel más elfoglaltsága van.
  Ettől az időponttól kezdve Ábrányit többé nem látták. 1961. október 13-án a délelőtti órákban a felperes Bécs-Belváros rendőrkapitányságán bejelentette férje eltűnését. Délután a felperes Gerő lakására ment, azt azonban zárva találta. Dr. Félixtől megtudta férjének előző napon folytatott telefonbeszélgetését. A felperes 17 óra tájt a lakás bérbeadójával és annak nővérével Gerő lakásába ment, s ott nagy rendetlenséget talált.
Ezután bekapcsolódott a nyomozásba a biztonsági iroda az államrendőrségi osztállyal és az azonosító szolgálattal. Gerő László szobájában égett a villany és szólt a rádió. Egyes  bútorok fel voltak borítva vagy a földön hevertek. Különböző tárgyakon és a falakon  számos vérnyomot találtak. A szoba közepén egy szőnyegbe csavart takaró volt, erős vérnyomokkal. Egy felborított berendezési tárgyon egy injekciós tű, s alatta a padlón egy üres ampulla, amelynek felirata erős kábítószerre utalt. Találtak továbbá egy fehérneműből levágott darabot. Valamennyi szekrény és fiók üres volt.
A rendőrségi vizsgálatok megállapították, hogy Gerő László az ingatlant személygépkocsival 20 óra tájban hagyta el és az osztrák határt 21 óra körül Bergnél Csehszlovákia irányában átlépte.
  A nyomozás alapján a bécsi államügyészség 1961. október 16-án vádindítványt tett a Gerő László elleni vizsgálat megkezdésére a  büntetőtörvénykönyv 134.§. , a 135., valamint a 93.§. alapján. Továbbá körözést adtak ki Gerő László ellen letartóztatására.
A Gerő László lakásán megejtett nyombiztosítás bebizonyította, hogy a vérnyomok nullás vércsoportú  személytől származnak. A takarón talált 7 hajszál alakjában és finom szerkezetében messzemenően egyezett a dr. Ábrányi úti hajkeféjéből származó hajszálakkal. Egy ugyancsak fellelt bőr alatti sejtszövetet törvényszéki orvosi vizsgálat alapján úgy értékeltek, hogy az bőrsérülésből, nagy valószínűség szerint hajas fejbőrből származik.
A vizsgálatokat követő újabb nyomozások megállapították, hogy a talált ampulla a „Dithescop forte D, GV 560407” feliratú volt. A törvényszéki orvosi vizsgálatnál megállapították, hogy az ampullában morphin, dionin és codein maradványait valamint egy nem azonosított opiumalkaloidát találtak. A készítmény nevéből  következtethető tartalom scopolamin  lehetett, ezt azonban a csekély mennyiség miatt nem tudták bizonyossággal megállapítani.”
Gerő László tehát  figyelem elterelő módon Csehszlovákián keresztül tért haza Budapestre. Az elkábított, leütött Ábrányit  az akció csoport három tagja a megnyitott határéken át  egy másik gépkocsin hozta az ország területére.  Biztonsági kísérettel, hajnalban értek a Gyorskocsi utcai vizsgálati főosztályra, ahol az ügyeletes börtönorvos ellátta a „Célszemély” fején tátongó nyílt sebet.
Azt nem tudjuk, hogy  az „Acél”, „Rónai”, „Szirom” alkotta kipróbált végrehajtó brigádhoz csatlakozott-e „Szőke” ügynök, de azt gyanítjuk - az ismertetett  előzmények és más ráutaló  jelek alapján -, hogy nem. (1959. június 19-én ezt jelenti a kémelhárítás 2-c alosztálya Bécsből: „A II/4. osztály „Szőke” fn. ügynökének szerepe ma sincs teljesen tisztázva. Meglehet, hogy „Szőke” elárulta Ábrányinak a velünk való kapcsolatát. Lukács  r. fhdgy.; Tóth r. őrgy.” ÁBTL.  3.2.1. M-23448)
 

Radnóczy (Riedl) Antal
Az amerikai hírszerzés előbb értesült az ügynökével  történtekről, mint a francia.  Ezt Radnóczy (Riedl) Antal  volt vezérkari százados, a CIC., majd az amerikai katonai hírszerzés ügynöke mesélte el nekem 1990. október végén Budapesten. Az osztrák államrendőrséghez beépült amerikai  ügynök október 13-án már jelentette az eseményt a bécsi központnak, ahonnan 14-én tudta meg Radnóczy, aki akkoriban (1960-62), áttette müncheni székhelyét  Bécsbe a II. Böcklin str. 26. szám alá, dr. Kleiner professzor lakásába, a beszervezésre kiszemelt  személyekkel pedig a VI. Windmühl gasse 6. szám alatti  panzióban foglalkozott, ott helyezte el őket. Ábrányi ekkor már előbb adta át a megszerzett híranyagot az amerikaiaknak, mint a franciáknak.
   [Radnóczy (Riedl) Antal (1912. II. 12. - 2003. IV. 28.) vezérkari századosként 1945. március 28-án  a Honvédelmi Minisztériummal Kőszegről a bajorországi Mettenbe ment, ahol amerikai fogságba esett. 1945 június végén a metteni amerikai tábor helyettes parancsnoka. 1948. június 19-én  Zákó András vezérőrnaggyal, a katonai emigráció választott parancsnokával jelentkezett Weilheimben Horthy Miklósnál, aki a katonai emigráció összekötő tisztjeként fogadta. Az utóbbi minőségében még négy alkalommal találkozott és beszélgetett hosszan, négyszemközt Horthyval.
  A rendszerváltás után rehabilitálták, előbb ezredessé, majd  a Horn kormány alatt, 1996-ban a honvédelmi miniszter  érdemei elismeréseként dandártábornokká léptette elő. A Vitézi rend ötödik főkapitányává választották 1993. VII. 10-én, a tisztséget 10 éven át, egészen haláláig: 2003. IV. 28-ig töltötte be.]
Az említett 1990. október végi találkozáson  az volt  az érzésem: Radnóczy - aki, mint később kiderült, nemcsak az amerikaiaknak, hanem feltehetően  a nyugatnémet elhárításnak is dolgozott - tudja, hova tűnt el 1974. október 15-i szabadulása után Ábrányi, azt követően, hogy  október 16-án  13:10 órakor a soproni határátkelőhelyen a W 637-656 rendszámú személygépkocsiban kilépett Magyarországról Ausztria  felé egy svájci állampolgárral. Az újságíró kíváncsiságával  kérdeztem rá, de   Radnóczy titokzatosan bezárkózott és barátságosan mosolyogva  csak ennyit válaszolt: „Ezt a storyt én akarom megírni. De csak az emlékirataimban!” 1994-ben találkoztunk utoljára, emlékiratai nem jelentek meg, titkát magával vitte a sírba. De a titok megfejtését még nem adtam fel.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready