2017. február 24., péntek, Mátyás, Etel napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:50 "Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt"22:05 Örülhetnek az olaszok: megmentettek nekik 1100 afrikait21:05 Itt a magazin, amely szerint a diéta "kiéhezteti" a rákot, a C-vitamin pedig gyógyítja a HIV-fertőzöttséget20:24 Róma: magzatokat ölni hajlandó orvosok kerestetnek20:07 Mintegy négyezer muszlim szélsőségestől szabadultak meg az oroszok - a szíriai vágóhídon várják a 72 szüzet19:35 Megnövekedett radioaktív sugárzást mérnek Európa több pontján19:16 Eger megtagadta történelmi örökségét19:01 Francia kézbe kerül a 18 éve veszteséges Opel18:48 Rendőröket vagy katonákat akart felrobbantani egy "békevallás-követő" Németországban18:30 Jobbik: "az olimpiai pályázat visszavonásáért egyértelműen a Fidesz és Orbán Viktor a felelős"17:40 Tarnazsadányban még a cigányok is Kuruc.infót olvasnak (vagy legalábbis nézegetik)17:15 Nemzeti-történelmi emlékhelyet akarnak felszámolni Szegeden, hogy a helyén "nyári hó" legyen16:48 A Jobbik szerint a Fidesz megalakíthatja bűvész tagozatát16:13 Tizenhárom kontinensfoglalóval kevesebb száll tengerre Afrikából15:31 A NASA talált egy Föld-szerű bolygókkal teli naprendszert a közelben
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok, Publicisztika ::

Miért épp a kurucok?

Reklám


Mányoki Ádám 1724-es festményea Magyar Nemzeti Galériában található
Sok olvasónk érdeklõdött már, hírportálunk miért épp a kurucokról kapta nevét. A honlap indulásának idején, a „hõskorban” számos más, hasonlóan ötletes, találó cím felmerült, mi mégis Rákóczi talpasait tûztük zászlónkra. Hogy miért épp a kurucok?

Mert alulról szervezkedtek, a kor „szélsõséges huligánjaira”, a császári önkény elõl falujukból elmenekült bujdosókra támaszkodva, akiket az akkori hatalom éppúgy közönséges bûnözõknek hazudott, ahogyan El-Qróék is a mai ellenállókat.

Mert õk is „amatõrökként” kezdték az idegen uralom elleni lázadást, elsõ megmozdulásukat, a hegyaljai felkelést 1697-ben néhány hét alatt szétverték a császári csapatok, ahogyan sajnos a mi 2006-os felkelésünket is elfojtották. De – hozzánk hasonlóan – a kurucok nem adták fel, szívós, kitartó, titkos építkezésbe kezdtek, ahogyan ma mondanánk: illegalitásba vonulva készültek a visszavágásra. Legendás vezetõjük, Esze Tamás éveken át fáradhatatlanul szervezkedett, konspirált. Hol halált megvetõ vakmerõséggel, nyíltan, hol meg ravaszul, császári toborzótisztnek állva gyûjtötte maga köré a kisemmizett elégedetleneket. Mindenekelõtt: ébren tartotta az ellenállás lángját, amely, jórészt titkolva ugyan, de ott parázslott minden hazájáért aggódó magyar szívében. Nem csoda hát, hogy amikor 1703 márciusában újra kibontotta a felkelés zászlaját, rövid idõ alatt ezrek álltak mellé.


Vezérlő fejedelmünk zászlaja a 23 darabosmagyar történelmi zászlósor része
Aztán azért is épp a kurucok, mert az akkori „politikai elit”, a fõnemesség kezdetben éppúgy elhatárolódott tõlük, ahogyan a mai parlamenti paraziták is tõlünk. De õk ennek ellenére is vállalták a harcot – nem csak saját maguk, de az egész nemzet érdekeiért. A lengyelországi számûzetésben élõ Rákóczi Ferenc azonban melléjük állt, s az ország egyik legtekintélyesebb, leggazdagabb családjának fejét ezután már egy sor mágnás követte.

Mert õk sem a törvényes rend ellen, hanem éppen annak helyreállításáért lázadtak fel. Rákóczi brezáni kiáltványát (1703) akár a mai „utcai huligánokhoz” is intézhette volna: „Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végsõ halálos pusztulásba dönti (...) a nemzetet, mely (...) vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsõséggel védelmezte (...) az egész kereszténységet, (...) megfosztják hadi érdemeitõl, s (...) páratlanul

A 2006-os felkelésünk jelképe
megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”

A kurucok harcának céljaként „az Isten és Törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató beczülletünköt tapodó, sónkat, kenyerünket el vevõ, életünkön uralkodó s kegjetlenkedõ birodalom” elleni küzdelmet jelölte meg. A késõbbi Habsburg – majd sajátos módon épp ellentétes elõjellel a kommunista – történetírás azt hazudta, hogy Rákócziék fel akarták forgatni a társadalmi rendet, a király és az évszázados történelmi alkotmány ellen lázadtak. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz: a kurucok nem új királyt akartak, hanem azt, hogy az uralkodó kormányozzon törvényesen, nem új rendet akartak, hanem az idegenek által felforgatott régit szerették volna visszaállítani – pontosan úgy, ahogyan mi is.

Aztán azért is épp a kurucok, mert ellenségeikkel szemben kegyesek voltak, de saját árulóikkal szemben példásan szigorúak. A szabadságharc alatt számos magas rangú, nem egyszer kifejezetten kegyetlen önkényeskedõ hírében álló császári tisztet ejtettek fogságba a magyarok. De minden esetben rangjuknak kijáró tisztelettel bántak velük, azt pedig még a legelvetemültebb késõbbi bértollnokok sem állították, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is bosszút álltak volna rajtuk – holott sok esetben lett volna miért. Ahogyan a Szabadság téren tömegbe hajtó vízágyú személyzetét sem érte bántódás, pedig csak a kegyes véletlenen múlt, hogy senkit sem ütöttek el.

Az árulóknak azonban nem volt bocsánat. Az 1708-ban a labancokhoz átállt Ocskay László brigadérost két évvel késõbb fogságba ejtették és kivégezték. Hiába volt kiváló katona, hiába aratott számos fényes gyõzelmet a kuruc lobogó alatt. Árulók esetében a tehetség – ha azt a nemzet ellenségeinek szolgálatába állítják – csak súlyosbító körülmény volt. Pontosan úgy, ahogyan mi is gondoljuk. Épp ezért nem kímélünk senkit „korábbi érdemeire való tekintettel”. Aki egyszer bizonyította, hogy képes sokat tenni a hazájáért, ha akar, az sokszoros bûnt követ el, ha máskor tétlen marad, vagy az ellenség oldalán kamatoztatja talentumát.


Kuruc-labanc csatajelenet (ismeretlen magyar festő műve, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában látható)

És végül mindenekelõtt azért a kurucok, mert sok viszontagság, rengeteg küzdelem és áldozat árán, de végül: gyõztek! A lassan száz esztendeje kudarccentrikus magyar történelemoktatáson nevelkedett embereket talán meghökkenti ez a kijelentés, pedig a kortársak többsége – nemcsak belföldön, de szerte Európában is – úgy látta, hogy a szabadságharcosok a lehetõ legjobb békét kötötték, elérve gyakorlatilag minden kezdeti követelésüket: az õsi, történeti alkotmányt helyreállították, Magyarországot független országként kormányozták tovább, az idegen élõsködõ hadak nagy részét kivonták az országból. (A Habsburg-háznak a harcok hevében kimondott trónfosztásához ragaszkodó Rákóczi és szûk környezete ugyan soha nem fogadta el a Szatmári békét, de a történelem furcsa fintoraként – az emigrációból állandó fenyegetést jelentve a hatalom számára – jelentõs részben hozzájárultak ahhoz, hogy Bécs a következõ évtizedekben nem merte felrúgni a megállapodást.)


Meggyõzõdésünk: a mi szabadságharcunk is gyõzni fog

Most még a kezdeti, bujdosós szakaszban vagyunk: felkelésünk leverve, a hatalom üldöz minket, az „elit” megvetéssel fordul el a talpasoktól. De a hegyaljai rengetegben napról napra több kis tábortûz gyúl, körülöttük gyûlnek már a ma bujdosói, akik ha kibontják újra az ellenállás a zászlaját – és egy nap ki fogják bontani, ez biztos! – a jövõ kurucaivá válhatnak.

Bekes Gáspár – Kuruc.info

Kapcsolódó cikkünk:
Amit a Kuruc.info hírportálról tudni kell

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2017 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready