Az új szabályozás kétségkívül megnehezítette a kormányzó erők csalásait, illetve a szavazókat sem lehetett megfélemlíteni úgy, mint akkor, amikor vidéken a nyílt szavazás rendszere volt érvényben. Mindamellett a hatalom most is lecsapott azokra, akiktől a leginkább félt: a radikális magyar hazafiakra.

1939 februárjában betiltották a Szálasi Ferenc és Hubay Kálmán által 1937 októberében alapított Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, amelynek Budapesten 52, vidéken 117 vezető személyiségét letartóztatták. A hatalmi elit politikusai azt hitték, ezzel súlyosan meggyengítették a radikális nemzeti erőket, amelyek képtelenek lesznek talpra állni a választásokig. Nos, a csapás súlyos volt, de Hubay Kálmán bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte a mozgalmat immár a Nyilaskeresztes Párt név alatt. Ezen kívül pedig még legalább egy tucat radikális jobboldali csoportosulás volt jelen a politikai palettán.

A legerősebb közülük azonban kétségtelenül a Nyilaskeresztes Párt volt, amely a lehetséges 38 területi listából 14-et állított, és a 135 egyéni választókerületből 63-ban indított jelölteket. Több helyen azért nem, mert a pártnak összesen 364 ezer pengő kauciót kellett volna letennie, ha minden körzetben jelen kívánt volna lenni, ezen kívül pedig a februári letartóztatások eredményeképpen a radikális jobboldaliak számos kulcsembere elesett az indulás lehetőségétől. /Egyáltalán nem igaz tehát a pártállami és a liberális történetírásnak az az állítása, mely szerint Németország rengeteg pénzzel támogatta volna a nyilas mozgalmat./ Tény viszont, hogy akkoriban a hazafiak képesek voltak az együttműködésre, ugyanis általában nem indítottak több jelöltet ugyanabban a körzetben, sőt még a listáik sem versengtek egymással. A fővárosban pedig a nyilaskeresztesek szövetséget kötöttek a Nemzeti Fronttal.

A nyilasok végül a voksok 14,39%-át gyűjtötték be, és ezzel 29 mandátumot szereztek a 260 tagú képviselőházban. A Nyilaskeresztes Párt a Magyar Élet Pártja /50,76%/ és a Független Kisgazdapárt után /15,44%/ a harmadik legerősebb politikai erővé vált. Összesen 530 405-en szavaztak a Nyilaskeresztes Párt listájára illetve jelöltjeire. Veszprém megyében 5 honatya "pártonkívüli szélsőjobb" jelszó alatt, de a nyilasok programjával jutott be a képviselőházba. Pállfy Fidél Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Pártja, amely csak Győr-Sopron-Pozsony megyében indított jelölteket, 4 mandátumhoz jutott. 3-3 képviselői helyet szerzett a csak Zala megyében szervezkedő Keresztény Nemzeti Szocialista Front, illetve a Meskó Zoltán vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Szocialista Földmunkás- és Munkáspárt, amely viszont csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében állított jelölteket. 3 mandátumot kapott a Bács-Bodrog megyében, Baján, Hódmezővásárhelyen és a fővárosban versengő Nemzeti Front is, továbbá megőrizte parlamenti helyét Csoór Lajos a Népakarat Párt színeiben. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyik körzetében pedig a Nyilaskeresztes Párt és a Nemzeti Front közös jelöltje diadalmaskodott. A radikális ellenzék megosztására játszó, és a hatalom támogatását élvező Héjjas Iván-féle Magyar Fajvédő Párt, illetve a különös pályát befutott Friedrich István Keresztény Ellenzék elnevezésű pártja elenyésző számú szavazatot kapott, és egyik sem került be a parlamentbe. Csupán három választókerületben kerültek szembe egymással radikális nemzeti jelöltek: a Heves megyei Pétervásárán, Lentiben és Ráckevén, de csupán ez utóbbi helyen történt meg, hogy a pótválasztáson a kormánypárt hódította el a mandátumot. /Az előző két körzetben pedig a nyilasok legyőzték kihívóikat./

Figyelemre méltó tény továbbá, hogy a fővárosban és környékén a radikális hazafias erők kiemelkedően jól szerepeltek: a Nyilaskeresztes Párt és a Nemzeti Front Budán és Dél-Pesten a voksok 33%-át szerezte meg, Észak-Pesten 24%-os szavazati arányt értek el, a Budapest környéki, többnyire munkások lakta településeken pedig a választók nem kevesebb, mint 42%-a támogatta a két párt támogatásával induló jelölteket! Összességében a választások eredményeképpen tehát a különböző radikális nemzeti erők megszerezték a képviselői helyek 20%-át! /Egészen pontosan 51 mandátumot./ Sőt, a hatalom minden ravaszkodása ellenére a Nyilaskeresztes Párt feltehetően relatív többséget szerezhetett volna, ha mindenütt állít jelöltet, hiszen ahol ez megtörtént (135 egyéni helyből 63 esetében), ott a nyilasok 40% szavazatot kaptak, de ahol egyéni jelöltet nem tudtak állítani, ott is hasonló arányban jutottak szavazathoz a listás voksoláson. /És a nyilasok mellett más kisebb radikális nemzeti pártok is jól szerepeltek ott, ahol indultak./

A hatalom köreiben eluralkodott a pánik: a választások után közigazgatási úton, "rendszerellenes izgatás" miatt 10 radikális jobboldali képviselő mandátumát megsemmisítették. /Hasonlóképen, ahogy 1945 után a kommunisták zárják majd ki ellenfeleiket a parlamentből./ Mindenesetre az 1939-es választáson a radikális nemzeti erők átütő sikert értek el. Ígéretes kezdet lehetett volna, ha nem tör ki a világháború, amely hazánk számára szerencsétlenül alakult. Az 1939-ben kiválóan szereplő radikális jobboldali pártok vezérei közül azok, akik túlélték a háborút, a kommunisták bosszújának estek áldozatul. Néhányuknak sikerült csak külföldre menekülnie. Magyarország fölött az égbolt ismét elsötétült.