Már a Kádár-rendszerben sem volt bocsánatos bűn, ha valaki ellopta más szellemi alkotását. A Legfelsőbb Bíróság egy 1981-ben hozott ítéletében jogerősen kimondta, hogy az alperes megsértette a szerzői jogokat, mert más doktori értekezéséből szó szerint emelt át részeket, azokat nem tette idézőjelek közé, és nem jelölte meg a forrást sem, az irodalomjegyzékben pedig a szerzőnek csak egy másik munkájára hivatkozott.
A plágium gyanújára korábban az ELTE szigorlati bizottságának egyik tagja hívta fel a figyelmet, és az egyetemi tanács az összeollózott disszertáció alapján megítélt kisdoktori címet vissza is vonta. Az akkor hatályos szabályok szerint azonban erre nem volt lehetőség, így a szerzői jogok megsértéséről bíróságnak kellett döntenie. Az eset kísértetiesen hasonlít Schmitt Pál köztársasági elnök ügyéhez.
A korábban szabálytalanul felhasznált forrásmű „Az általános iskola története Győr-Sopron megyében, 1945–1963” címet viselte, míg a kifogásolt munkáé „Az általános iskola története és helyzete Győr-Sopron megyében (1945–1970)”. Schmitt Pál 1992-ben „Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése” címen írt disszertációt, amely nem kevés rokonságot mutat „Az olimpiai játékok programjának elemzése” címet viselő értekezéssel.
Az iskolákat kutató doktorandusz elkérte egy ismerőse disszertációját, amelyből bőven idézett, és amikor leleplezték, azt állította, az egyezőség oka, hogy mindkét munkához közös forrásból merítettek. Schmitt a doktori értekezése kapcsán hasonlóképpen nyilatkozott. Ő a disszertációjának 180 oldalnyi úgynevezett „törzsanyaga” és a Nikolai Georgiev bolgár sportkutató francia nyelvű tanulmánya közötti átfedéseket szintén azzal magyarázta, hogy azonos volt a forrásuk.
Mindezek tükrében a Semmelweis Egyetemen létrehozott tényfeltáró bizottságnak nem lehet túl nehéz dolga. A plágiumvád ugyanis már akkor is megáll, ha valaki más munkájából csupán néhány oldalt lopott a forrás pontos megjelölése nélkül, Schmitt esetében viszont ennél sokkal többről lehet szó. Ha kiderül, hogy az államfő más szellemi tulajdonát jogosulatlanul használta fel, nyilván megfosztják a doktori címétől, emellett azonban akár perre is számíthat. Az időközben elhunyt bolgár sportkutató örökösei és a német professzor is bírósághoz fordulhatnak, mert a szerzői jogok megsértése esetén nincs elévülési idő. Kártérítést már nem lehet kérni, azt viszont követelhetik, hogy Schmitt adjon nyilvános elégtételt.
(Nol nyomán)
