Előzmények: -Valóban ellenfele lehet Irán az Egyesült Államoknak?

-Valóban ellenfele lehet Irán az Egyesült Államoknak? (2. forduló)

Tény, hogy anno a Szovjetúnió kezdte el a fejlesztésüket, és valóban volt olyan verzió is, ami működőképes volt, de rengeteg megoldatlan probléma maradt velük kapcsolatban.

Egyik ilyen a manőverezőképesség - márpedig egy torpedó a pályája legvégén is folyamatosan korrigál - ez ezeknél a fegyvereknél nagyon komoly gondokat okoz, a másik pedig a hatótávolság. Maximum 10 kilométer. Nos, 10 kilométer közel kerülni egy teljes harckészültségben lévő amerikai flottaegységhez, mind a vízfelszínen, mind alatta, teljesen lehetetlen. Még az iráninál sokkal komolyabb fegyverzettel is nehéz lenne, azzal ami nekik van, ez teljesen esélytelen.

Ne felejtsük el, hogy ezek a flottaegységek, még anno a szovjeteknek is komoly fejtörést okoztak, és ők is csak 2 módszert találtak ennek a diónak a feltörésre, az egyik a konvencionális fegyverek tömeges bevetése azaz szuperszónikus bombázókról, SSGN/SSG tengeralattjárókról (ilyen volt a Kurszk is), cirkálókról való masszív rakétatámadás, amivel egészen egyszerűen túlterhelték volna az egység védelmét, ezáltal okozva komoly károkat. A másik pedig a nukleáris támadás. Érdekes módon ez gyakorlatilag pont a tükörképe volt annak, ahogy NATO elképzelte a VSZ tankjainak a megállítását szárazföldön. Itt a masszív támadást úgy értsük, hogy az akkori kor legmodernebb (nem ballisztikus) rakétáinak a százával való bevetése lett volna. Irán nem rendelkezik jelenleg ehhez elég rakétával, arról nem is beszélve, hogy az elhárító rendszerek is sokkal modernebbek lettek azóta.

Igen, tény, hogyha megfelelő távolságból, megfelelő irányba ki tudnának lőni egy ilyen torpedót, azzal károkat lehetne okozni. Más kérdés, hogy egy Nimitz osztályú hajó ettől nemhogy nem süllyedne el, valószínűleg még harcképes is maradna.

A törpetengeralattjárókat nem kell túlértékelni.
A koreai esetben, egy orvtámadasról volt szó, szerintem ebből a szempontból nézve nem összehasonlítási alap. Egy éles háborús helyzetben, harckészültségben egy teljes kötelékkel szemben semmi esélye sem lett volna.

Ezek a hajók hangosak. Nagyon hangosak. A legmodernebb orosz és amerikai vadásztengeralattjárók pedig iszonyúan jól "hallanak". Néhány példa erre: hadgyakorlaton sok esetben az a feladat, hogy 150-200 kilométerre a kikötőből megmondják a szonárosok, hogy az adott helyen mely hajók haladnak éppen, merre, és milyen sebességgel. A 2 nagyhatalomnak minden hajó ami felbukkan katalogizálva van digitálisan, ezért tudják megmondani, a hajó nevét is akár. Nincs 2 ugyanolyan hajó a világon ami ugyanazt a zajt csapná. Ha pedig ez megvan, akkor minden megvan. 40-50 kilométerről lehet indítani a torpedót - tehát a nagy SSN-nek az öbölbe sem kell behajózni - az út jó részét zsinóron teszi meg a töltet és a tengeralattjáró szonárja vezeti célra, majd innen leválva már a saját aktív szonárjával pontosítja a célt - ez a jellegzetes pingelő hang - ezután annak közéleben felrobban, hogy az így keletkezett nyomás összeroppantsa a célt. Itt a lényeg az, hogy az ezt indító hajó nagyon messze tartózkodik és csak csendben fülel. Jóval messzebb tud állomásozni mint ahonnan rá tudnának indítani. Ha pedig ezért nem mozdul az iráni hajó sem, akkor hogy zárja le a szorost?

Sekély vizekre soha nem fognak bemanőverezni Virginia, Seawolf vagy Los Angeles osztályú tengeralattjárókkal, de erre nincs is szükség.
A tengeralattjárók igazi veszedelmes ellenfelei a helikopterek és a repülők. Teleszórják aktív szonárbójákkal a térséget, - ekkor már mozdulatlanul is észrevesznek bármit - utána pedig levegőből ledobott torpedókkal a már előbb kitárgyalt módon eltalálják az ellenséges objektumot. Orion, és Seahawk gépek a főszereplők ilyenkor. (Ez a módszer anno pont a szovjet dízelhajók tömeges bevetése miatt lett kifejlesztve.)

Az öböl/szoros elaknásítása egy érdekes kérdés. Mikor történne? A harcok előtt? Na, azért az nem venné ki magát jól semmilyen irányban sem, ha Irán nemzetközi vizeket aknásítana el, ezzel lehetetlenné téve a kereskedelmi hajózást - ezzel Kínára is hatalmas csapást mérne - ez casus bellinek minősülne, tehát kvázi ők lennének az agresszorok és a habzó szájú Izraellel az élen igazi megmentőként lépne fel a "nemzetközi közösség". A háború kitörése után? 3 Kilo osztályú tengeralattjáróval? Kivitelezhetetlen.

A hosszúhullámú - ionoszféráról is megpattanó - radarokat ne keverjük össze azokkal a radarokkal, amelyek célkövetésre, és célazonosításra is alkalmasak, a tűzvezető radarokkal meg pláne hogy ne!
Kérdem én, ha fellőjük a hullámot, majd az visszapattan az ionoszféráról, be a látóhatár mögé, azzal milyen információt szerzünk? Egy radarnál abból van információ, ha a kilőtt sugár, visszaérkezik a vevőre, ezáltal meg lehet tudni, hogy milyen távolságról pattant vissza - eleve a visszapattanás ténye jelzi hogy van ott valami - és ez adja ki azt a képet, ami a radar látóterében történik. A szupernagyteljesítményű szovjet és amerikai radarok, - Pave Paws például - arra voltak alkalmasak, hogy nagyon nagy távolságról észleljenek egy tömeges ICBM indítást. Ez teljesen másról szól, mint a légelhárítás. Minél pontosabb képet akarunk a célról annál rövidebb hullámhosszú radart kell alkalmazni. Persze azokat pedig sokkal jobban befolyásolják a légköri viszonyok, a terep, és minden más. Egyszóval ilyen csodaradar nincs. A látóhatár mögé semmi nem lát be.

Igen, a látóhatár extrém nagy is lehet - egészen ki az űrbe - de a földárnyék azért akkor is ott van. Az egy másik dolog, hogy ezek a radarok rettenetesen nagy teljesítményűek, tehát a radargyilkos rakéták számára valóságos karácsonyfák. Gyerekjáték őket kilőni. Irakban, 91-ben is a radarokkal kezdték - azok pedig nem ilyen teljesítményű gépek voltak-, órák alatt megvakították a légvédelmet, úgy pedig már sokat nem értek a rakéták.

A Szerbia felett lelőtt F117-es esete szintén nem kiinduló pont. Természetesen tény, hogy igen igen elmés megoldást használtak, és engem büszkeséggel tölt el, hogy ez egy magyar ember volt, és nem egy szerb, de a dolog ide nem releváns.

Az F117-es azóta már ki lett vonva, mert elavult. Jellemzően azért, mert más ország még nem volt képes alacsony észlelhetőségű gépet hadrendbe állítani, az Egyesült Államok viszont már le is váltotta az első generációt.

Az a gép sok sebből vérzett, sokat tanultak belőle. A jelenleg hadrendben álló B-2 Spirit, és F/A-22 Raptor nagyságrenddel jobbak minden tekintetben. Észlelhetőség terén pláne.

De ugyanakkor, tételezzük fel, hogy észlelik a támadás megindultát. Ha felém megindul 5 jól megtermett ózdi norvég cserediák mit tudok csinálni velük? Semmit. Egy átfogó amerikai vagy NATO támadással szemben sem tudnának mit tenni az Irániak, hiába észlelnék is azt.

Kína és Oroszország érdekes kérdés. Biztos vagyok benne, hogy ha kitör valami, közvetlen segítséget nem fognak nyújtani, Iránért nem teszik kockára a bolygót. Ettől függetlenül a már bejáratott csatornákon keresztül mindent megtennének közvetve, ahogy Vietnámban is.

Amerikának a Közel-Keleten rengeteg "mesterkélt" szövetségese van, akik katonailag nagyon erősek. Szaúd-arábia a legjobb példa, elképesztő méretű és erejű hadsereggel rendelkezik. De ott vannak még az Emírségek is, szintén nagyon erősek - ők Líbiában részt vettek a harcokban - ezek biztos, hogy bármikor beszállnak a harcba, és nem kérdés kinek az oldalán. A hagyományos USA-barát országokról nem is beszélve. Mind sorban állna. Mintha otthon nem lenne elég gond.

Az Egyesült Államok hadereje egyvalamiben nagyon jó. Reguláris erők szétverésében. Én az első levelet annak kapcsán írtam, hogy Irán nem lenne képes blokád alá vonni a szorost, a hagyományos haderejük órák alatt megsemmisülne.

Egy megszállás már egészen más tészta, ott az asszimetrikus hadviselés miatt nagyon megszenvednének, akárcsak Irakban, vagy az afgánoknál.

Ez itt szerintem nem is lesz cél. Itt a cél, hogy megakadályozzák Iránt abban, hogy bombája legyen - amúgy itt is látszik, hogy Kína és az oroszok nem állnának oda, hiszen ilyen alapon eladhatnának működő atomfegyvert, mégsem teszik meg - mert a bomba egy egészen új helyzetet vázolna fel. Ehhez pedig nem kell bevonulni, ezt bevonulás nélkül is el lehet intézni. Ezért nem értem az iráni kardcsörtetést - bár ez nyilván befelé szól inkább - így könnyen belefuthatnak egy olyan helyzetbe, amit már nem tudnak irányítani.

Ha az iráni haderő szuperfegyverekkel rendelkezik, akkor miért pofozgatják még azokat a gépeiket, amiket a 70-es években kaptak még a nagy sátántól?

Példál az F-14-eseket. A US Navynál azóta már az utódját is leváltani keszülnek (Hornet -> Super Hornet -> Lightning II), nem lehet, hogy mégsem állnak olyan jól? Amúgy az önmagában egy nagy sztori, hogy milyen kreatív módon tartják életben ezeket a gépeket, akiket érdekel a haditechnika, olvasson utána. Megéri, és le a kalappal előttük.

Talán még néhány gondolat a dologhoz a részemről.
Kicsit úgy érzem magam, mintha én lennék most az ördög ügyvédje. Lehet hogy így is van, de szerintem sikerült objektívnek maradnom, talán még túl száraz is lett a mondandóm. Mindössze arra próbálok rávilágítani, hogy nem kell hülyének nézni az amerikaikat, mert nem azok.

Rengeteg honfitársunk dolgozik azokon a helyeken, ahol ezeket az első vonalbeli fegyvereket is készítik, és leginkább fejlesztőmérnöki pozícióban mintsem takarítóként. Ne nézzük le a nyugati világ vívmányait, ne szurkoljunk leginkább senkinek! Ugyanakkor természetesen ez vonatkozik Iránra is, mert ők bizony sokszor a semmiből érnek el nagy teljesítményeket, tehát a szürkeállomány ott is ugyanúgy megvan, csak a lehetőségek mások.

A háború senkinek sem lenne jó. Ha eszkalálódik és kitör a harmadik világháború, akkor mi lesz? Épeszű ember akarhat ilyet? Ha "csak" helyi konfliktus marad és az égig megy az olajár, az nekünk jó lesz? Ha "csak" a Közel-kelet változik nukleáris sivataggá az kinek lesz jó? Zsidók vajon hova menekülnének? Na hova?

De összességében olyan sok tényezős ez az egész, hogy mi csak a felszíni karcokat látjuk, semmi többet. Mindenkinek van elég baja a világban, egy háború az átlagembernek nagyon nem hiányzik!
A hajrá Irán meg a hajrá USA helyett inkább azért szorítsunk, hogy ne legyen háború!

Nincs nekünk ennél néhány sokkal nagyobb és égetőbb bajunk?

Az amerikai hajók védelmi rendszerének túlterhelését Irán is tömeges rakétabevetésekkel képzeli el, bár annak én sem látom sok esélyét, hogy több hajót is eltaláljanak (esetleg egy-kettőt), ez inkább arra való, hogy időbe teljen felszámolni őket.

Viszont addig a tengeralattjárók simán eleresztenek több száz aknát a szorosban, ugyanis a közriogatásokban szereplő 3 Kiló osztályú tengeralattjáró helyett Irán közel 30 különböző típusú tengeralattjáróval rendelkezik, amiket az Orionoknak is időbe telik megtalálni, és amik addig több száz aknát kiszórnak.

Emellett, mivel a hosszúhullámú radarok érzékelhetik a lopakodók jelenlétét, a fontos politikai, katonai, tudományos szakembereket meg lehetne menteni, és ha van Iránnak atomprogramja, akkor később folytathatja a munkát rajta, tehát csak késleltetné, amit a nyugat el akar kerülni.

Emellett alapvető pszichológia: ha nem fájna miért nem támadnának?
Mondjuk abban egyetértek, hogy Amerikát a nyers erőfölénye miatt jobban aggasztják a gazdasági és politikai következmények, mintsem, hogy le tudja-e gyűrni Iránt, bár a veszteségek is megfontolások tárgyát képezhetik (főleg az izraeli civil veszteségekre és néhány eltalált amerikai hajóra gondolnék).

Az Iránt lekicsinylő elemzésre adott első válaszom inkább a kézzel fogható iráni eszközökre összpontosított, most inkább Irán (és a világ) jövőbeni és lehetőségeit elemezném ki.

Az amerikai légierő hatékonyságának egyik legfontosabb eleme a lopakodó gépek által jelentett előny, amit az ellenfél légvédelmének korai megsemmisítéséhez, felderítéshez és az ellenség repülőtereinek/kikötőinek használhatatlanná tételére kiválóan lehet alkalmazni, és így kulcsszerepe van az amerikai légifölény minimális veszteségekkel történő kivívásában.

Viszont repülőgépek-légelhárítás egy olyan macska egér játék, ahol idővel mindkét fél fejlődik és így semmilyen előny nem tart örökké, előbb-utóbb a légvédelem eszközei is fejlődnek. A lopakodó gépek sem tudják mindennel szemben álcázni magukat, több okból is.

Az egyik, hogy minden tárgy visszaver jeleket, bárhogy is van kialakítva - ez a Rayleigh-szórás. A gépeket lehet optimalizálni a centiméteres, deciméteres és milliméteres hullámhosszal szemben (nincs kilógó tárgy, ami ilyen nagyságrendű) és ezért történt, hogy az F-117-es lopakodót a tesztek során egyszer befogták, mert a szerelők elfelejtettek behúzni egy csavart.
Viszont a méteres hullámhosszal szemben már szinte lehetetlen, mert az már az olyan nagyságrendű, mint a vezérsíkok, a szárny hossza, a pilótafülke, így mindenképpen jelet generálnak, csak az ilyen radarok problémája, hogy pontatlanok és sok céljelet generálnak: meg tudod mondani, hogy valami jön, de hogy mennyi és milyen gépek, azt már elég nehezen és a több száz méteres pontatlanság miatt rakétát sem lehet vezetni rá.

Irán az elmúlt években állított fel egy ilyen rendszert, amivel időben felkészülhet és elkezdett dolgozni egy olyan nagy hatótávolságú változaton is, amivel (kihasználva az ilyen radarok felszín és magaslégkör közötti pattogását), akár már az Izraelben felszálló gépeket is láthatják.

Viszont, ha érzékelni lehet a közeledő gépeket, akkor egyéb módszerekkel már lehet próbálkozni.

Az egyik mostanában a fejlesztések középpontjában lévő módszer az infravörös célkeresés: az oroszok már nagyon erőteljesen fejlesztik is a módszert (IRST), mivel nem igényel kisugárzást (ami radar használata esetén szükséges) és az infravörös érzékelőket be lehet állítani, hogy a repülőgépek által mindenképpen kibocsátott CO2 emissziós spektrumát, ami révén egy vadászgép füstgázait akár 40-50 kilométerről (egyes vélemények szerint akár 100 kilométerről is), be lehet mérni, és a saját radarkisugárzás hiánya miatt akár észrevétlenül meg lehet közelíteni, az infravörös rakéták hatótávolságáig, vagy akár gépágyúharcra.

Ennek a módszernek is vannak hátrányai, főleg a limitált hatótávolság és az időjárás zavarása, de egy rávezető hosszúhullámú radarrendszerrel együtt már borítja az amerikai terveket.

Ettől még a lopakodó kialakítás egy nagyon jelentős előny, mivel radarvezérelt légvédelmi rakétákat nem lehet a gépre irányítani, de előrejelezhetőek és (még ha kétséges kimenetellel is, egyszerűen a technikai különbségek miatt) fel lehet venni a harcot.

Az újonnan gyártott orosz gépeknél már szériatartozék az IRST és a Nyugat csak mostanában kezd rájönni a jelentőségére.

Sajnos Irán még kevés ilyen géppel rendelkezhet, de a MIG-29-eseikben meglévő ilyen eszközeiket korszerűsíthetik és jövőben rendelkeznek az eszköz nagyobb hatótávolságú változatával felszerelt Szuhojokat.

Emellett az is változhat a jövőben, hogy a radarok milyen pontossággal képesek bemérni a lopakodó gépeket, ugyanis a SAAB még a 90-es években kifejlesztett, egy lopakodókat 1,5 méteres pontossággal észlelni képes rendszert, ami a jövőben akár a fejlesztések középpontjába kerülhet.

A svédek azt használták ki, hogy a lopakodó gépek is vernek vissza radarjeleket a rövidhullámú tartományban is, csak a felszíni alkatrészeik úgy vannak kialakítva, hogy a jeleket adott irányokba koncentrálják, általában a forráshoz képest oldalirányban, így a körben 360 fokos tartomány alig néhány fokára koncentrálódnak a jelek.

Viszont ez azt is jelenti, hogy ha a rádiójelet kibocsátó radarkészülékektől jelentős távolságra vevőkészülékek vannak, akkor valószínűleg valamelyik vevőkészülék foghatja a jeleket. Így olcsón nagy számú (több ezer), egyszerűen működő adóvevőt lehet lehelyezni, amik háromszögeléssel néhány méteres pontossággal megállapíthatják egy közeledő gép helyét és a nagy számú eszköz miatt a rendszer felszámolására az ellenfélnek óriási erőfeszítéseket kell tennie.

Hátránya, hogy az ellenfélnek a légtéren belül vagy közelében kell tartózkodnia, hogy valamelyik adóvevő vehesse az oldalirányban szórt jeleket, bár ezzel az eszközzel rakétákat is lehetne vezetni a lopakodókra és árulkodó, hogy a nyugati stratégákat valósággal sokkolta a technológia lehetősége is.

A SAAB valamiért leállította a projektet (talán amerikai nyomás), de az elv már kiszivárgott.

Más területeken is folyik fejlődés, az egyik például a páncélelhárítás,
amihez mostanában már alkalmazhatnak a légiharc rakétákhoz hasonlóan manőverezni képes, a páncélosokat felülről támadó rakétákat is, amiket akár egy gyalogos is használhat, emellett léteznek már magukat infravörös elven célra vezető tankelhárító tüzérségi lövedékek is (amivel akár 20 kilométerről ki lehet lőni egy nehézpáncélost).

Emellett a nyugati légvédelmen átjutni képes eszközök is fejlődnek.
Az egyik legígéretesebb terület a plazma pajzs fejlesztése, ami révén nem lopakodó kialakítású eszközöket is lopakodóvá lehet tenni, úgy, hogy egy miniatűr részecskegyorsítóval részecskeáramot hoznak létre a gép körül, ami elnyeli a radarhullámokat. Így egy cirkálórakéta Iránból teljesen észrevétlenül eljuthatna akár Izraelbe is, bár a rakéta pozíciójának ellenőrzéséhez időnként ki kell kapcsolnia a pajzsát (se ki se be radarjelek), de megfelelő repülési útvonallal ezt meg lehet oldani.

Ezzel a módszerrel a hajóelhárító rakéták esélyei is jelentősen növelhetők lennének. A technológia még eléggé gyerekcipőben jár sajnos, de szintén komoly érdeklődés tárgyát képezi.

A fentebb felsorolt módszerek hátrányai ellenére megállapítható, hogy az USA-nak fölényt nyújtó eszközökre idővel válasz is születik és képessé válhatnak nagyobb veszteség okozására az agresszorral szemben a "lator" államok.

Emellett kérdem én: ha az irániak nem ítélnék hatékonynak, akkor miért fejlesztenék ezen képességeket?
Netán teljesen hülyék? Tudják, hogy a felszíni flottának nem állhatnak ellen és nem is építenek sok nagy méretű hadihajót, viszont tavaly 8 tengeralattjárót bocsátottak vízre.

Miért építenének hajók elleni rakétákat, ha teljesen esélytelen a dolog?
Nem véletlenül koncentrálnak a ballisztikus rakétákra és a gerilla taktikákra sem.

Eddig egy hagyományos összecsapás lehetőségeit taglaltam, most inkább az Irán kezében lévő "alternatív" eszközökre koncentrálnék.

Van egy tényező, ami révén az Egyesült Államok sokkal sebezhetőbb: mégpedig az olaj ára.

Irán azzal, hogy elzárja saját termelését, még nem döntené össze a világgazdaságot, ugyanis a stratégiai tartalékok a világ termelésének 5%-ának kiesését hosszú ideig fedezni tudnák, nem beszélve az OPEC tartalék kapacitásairól( bár Venezuela és Oroszország tiltakozásképp visszafoghatják a termelésüket, károkat okozva a Nyugatnak, de ezt a lehetőséget hagyjuk).

Viszont a következő évtized folyamán egyre súlyosbodik egy probléma:
az OPEC-en kívül már olcsón kitermelhető, és gyorsan felfuttatható olajkészletek alig maradtak, a Nyugati olajtársaságok kénytelenek a korábbiaknál többször drágább készleteket termelésbe állítani
(olajhomok, olajpala, extra-mélytengeri, sarkvidéki, harmadlagos termelési eljárások), amiknek az áránál még nagyobb probléma, hogy a kiépítésük sebessége töredéke a korábbi mezőkének, ami miatt a magas árak ellenére a kereslet bővülését már fél évtizede nem bírja követni a kínálat.

Megoldás lehetne, hogy az OPEC-hez fordulunk árszabályozónak, de a legtöbb tagországa inkább élvezi a magas olajárak nyújtotta lehetőséget és nem akarják rövidebb idő alatt és olcsóbban eladni a készleteiket. Ennek köszönhetően kapóra jön a Nyugatnak Irak megszállása abban a szempontból, hogy olcsó és hatalmas készleteivel a következő évtizedben a Nyugat kezében az egyetlen árszabályozó eszköz lehet, amivel a saját termelésük csökkenése ellenére valamiféle kontrollt gyakorolhatnak az olajárak elszabadulása ellen. Ami rendkívül érzékenyen érinti az USA-t, mivel nyugati gazdasági szervezetek szerint is képes recessziót okozni önmagában is, hiába van a közvélekedés szerint rengeteg pénze az amerikaiaknak.

A következő 10 évben emiatt a világon a messze legnagyobb olajtermelés növekedés Irakban fog végbemenni, ami Nemzetközi Energiaügynökség legutóbbi jelentésében is fel van sorolva.
Önmagában a kimerülő kapacitások negyedét-harmadát pótolva: a bolygón máshol egyszerűen nincs ilyen potenciál/politikai akarat a termelés felfuttatására. Ha ez megbukik, akkor Amerikának csökkenő saját olajtermelése mellett gyakorlatilag a külkereskedelmét önmagában felborító olajbehozatalra lesz szüksége: a 2008-as nyári olajárszint esetén az egész 2008-as évi rekordméretű külkereskedelmi deficitet az olajbehozatal önmagában kitette volna, amit látszólag nem bírtak sokáig.

Ezt pedig Irán felboríthatja, mivel kiváló kapcsolatokat épített ki az iraki lakossággal, gazdasággal és lázadókkal, ami révén bármelyik pillanatban destabilizálhatja az országot, gyakorlatilag kalasnyikov szállítmányokkal.
Egy polgárháborús Irakban pedig nem lehet végrehajtani komoly beruházásokat, ahogy az amerikai megszállás ideje alatt se ment.
Ez azért is lenne veszélyes Amerika számára, mert bemutatná a demokráciaexport totális csődjét és hogy az arabok mennyire érzik felszabadítottnak magukat (már a saját népük is nehezen hinne nekik).
Nem kell konkrétan elfoglalni, elég, ha az olajcégek számára használhatatlanná teszik a terepet.

Valószínűleg ez a legveszélyesebb eszköz így Irán kezében, mivel hosszabb távon súlyosabb politikai és gazdasági következményei lennének, mint a szoros egyszeri néhány hónapra lezárásának.

Az USA-t nagyon súlyosan érintheti az asszimetrikus hadviselés jövőben elérhetőbbé váló eszköze: a műhold ellenes tevékenység. Amerika hadereje nagyon erősen támaszkodik a műholdas kommunikációra, felderítésre, navigációra, az informatika fejlődésével párhuzamosan megfelelő pontosságúvá váló rakéták pedig elérhetővé teszik ezek megsemmisítését. Kevés módszer van, ami révén alig pár tucat rakétával súlyos károkat lehetne okozni Amerika képességeiben, márpedig ezt annak tarják, de ez még a jövő zenéje.

Lényeges a jövő háborúit talán nem is rakétákkal, hanem vírusokkal fogják vívni: egy genetikai fegyver program már kivitelezhető és egy atomfegyverprogramnál sokkal elrejthetőbb.
A legnagyobb probléma, hogy a célpopulációtól megfelelő számú mintát lehessen szerezni. Viszont ez Iránnak nem probléma, ugyanis területén több tízezer zsidó él, akiknek génjei a világ különböző tájain nemzetközi kutatások szerint meglepően hasonlóak az egyes vérvonalak gyakran évezredes eltávolodása ellenére, így egy genetikai fegyver hatásosan alkalmazható lenne rájuk.

(Olvasónktól)