/Frissítés a cikk alatt/
"Magyar zenésszel élt együtt a szakállas nő" - ez a címe a Bors cikkének, amit ugyanezzel a címmel átvett több más lap is, például a Délmagyar.
"Mindig, mindenütt felbukkan egy hazánkfia, ráadásul valami rendkívüli, fontos szerepben – tartja a vélekedés. Nos, lehet, ez nem is csak városi legenda, hanem van valóságalapja – Conchita Wurst esetében egészen bizonyosan. Az osztrák „szakállas nőt”, a hétvégi Eurovíziós Dalfesztivál győztesét kevesen ismerik jobban, mint egy magyar férfi – senkit se tévesszen meg a neve –, Johnny K. Palmer. Korábban ugyanis együtt élt vele" - írja a bulvárlap, majd romantikus történeket mesél az álompárról.
Mi ettől megkíméljük olvasóinkat, nézzük inkább, ki az a magyar, akiről a cikk szól. "Senkit se tévesszen meg a neve" - írják, de nem is a neve az igazán "megtévesztő", hanem valami teljesen más, de erről persze tilos egyetlen szót is ejteni.
Nos, íme a hazánkfia, a magyar buzi:
 |
Nem vicc, teljesen komolyan gondolták. További képek: balról az eurovíziós buzi, jobbról a "magyar":
 |
Itt is balról az eurovíziós buzi, tőle jobbra a "magyar férfi":
 |
Nos, úgy tűnik ma már a liberális sajtónak az a magyar, akit Johnny K. Palmer-nek hívnak, és a zsebéből még kilóg a banán. Már csak azt szeretnénk tudni, akkor minek minősülünk mi, nyomorult őslakosok...
(Kuruc.info)
Frissítés: Tarnóczy Szabolcs az alábbi levél közzétételére kérte fel szerkesztőségünket:
Belső eszmecsere kurucok között – egyszerű rövid olvasói vélemény egy cikkhez
Megszoktuk már a balliberális politikusok és médiacsicskásaik támadásait. Lerázzuk magunkról, mint kutya a vizet. Soha nem uszítunk erőszakra vagy gyűlöletre. Nem vagyunk rasszisták sem, hiszen rendszeresen közlünk olyan híreket, melyekben tisztán látó zsidók vagy cigányok leplezik le a maguk fajtársainak aljasságait.
Bár nagy bánatom, hogy a facebook-os hozzászólások moderálására nincs kapacitásunk. Pedig egy-két nyugdíjas bajtársunk meg tudná tisztítani a hozzászólásokat a többnyire ellenséges provokátorok minket lejárató ocsmányságaitól.
Már több korábbi írásomban fejtegettem, hogy a www.kuruc.info nemhogy nem tekinthető szélsőséges terméknek a magyar nyelvű sajtóban, hanem pluralista sokszínűsége kifejezetten példamutató. Persze lehet egyes szerzők stílusát időnként kissé vulgárisnak tartani, de Istenem: egy nemzet élet-halál harca nem porcelánbolt, steril vegykonyha, vagy serdülő leányiskola.
Persze minden hírportálnál történhetnek változások, idővel új szerkesztők, új meglátások, új munkatársak bukkanhatnak fel. Előfordulhatnak időnként viták, nézeteltérések. Ebben az értelemben szeretnék most foglalkozni a – a Bors című magazin egy cikke alapján – portálunkon megjelent fenti írással. Remélem, hogy nem hiába.
Természetesen az egyik főszereplő, Johnny K. Palmers, maga is elkövetett egy művészekre jellemző hibát: naivan megbízott a Bors lap újságírójának korrektségében. (Talán egy éve történt, hogy éppen a budapesti Parlamentbe igyekeztem, amikor a Széna téren leszólított a Bors egyik újságíró munkatársa, és megkérdezte, hogy egy cikke számára kérdezhet-e tőlem nyilvánosan valamit. Éppen ekkor szavaztak a Parlamentben arról az új törvényjavaslatról, hogy a polgárok a rájuk törő rablókkal szemben önvédelemből használhassanak-e fegyvert. A cikk ezzel kapcsolatban kérdezte meg néhány járókelő véleményét – köztük az enyémet is. Mivel pacifista keresztényként a témához hozzászólnom mintegy hitbeli kötelességem is volt, ráálltam a dologra. Ám figyeljük csak meg az ifjú firkász stílusát: először azt kérdezte, engedném-e magam egy közeli templomban, ájtatos imapózban lefényképezni! Mondtam neki, hogy azt felejtse el, imádkozni és szeretkezni nem nagy nyilvánosság előtt szokás. Végül ahhoz mégis hozzájárultam, hogy a kezemben egy Szentírással fotózzon le. Egyben felhívtam a figyelmét rá, hogy a kuruc.info munkatársa vagyok, s ha esetleg mást írna cikkében, mint amit én mondtam, akkor egy válaszcikkben darabokra cincálom őt, meg a Borsot. Látszott rajta, hogy kissé megszeppent, és valószínűleg ezért lehetett, hogy másnap korrekten írta meg mondandómat. No nem 100%-ig, de olyan 80%-ig, és szerencséjére nem a lényegen változtatott.)
De térjünk vissza a Bors Johnny Palmerről (is) írott cikkéhez. A sunyi cikkíró olyan módszert alkalmazott az olvasók félreinformálásához, amibe nem lehet jogilag belekötni. Rendkívül egyszerű módon, olyan kifejezéseket ismételgetett, melyeknek kettős jelentésük lehet a magyar nyelvben, ezért nem lehet után perelni a tartalomért. Ilyen az, hogy Johnny „magyar”, és hogy „együtt élt” Conchita Wursttal. (Ugye én is Ausztriában élek, rendelkezem osztrák állampolgársággal, de ettől még sohasem lesz belőlem osztrák, hiszen anyám-apám magyar volt! Ugyanakkor, mikor nem volt saját lakásom Bécsben, de mégis ide kötött a munkám, többször is „éltem együtt” lakóközösségben barátaimmal, munkatársaimmal, ami természetesen nem jelentette, hogy homoszexuális kapcsolat lett volna közöttünk!) Azonban a köznyelvben sajnos mondják a csak magyar állampolgárra, hogy magyar, és az „együtt élnek” kifejezést gyakran használják szexuális partnerkapcsolat vonatkozásában!
Sajnos – szerény véleményem szerint – a kuruc.info cikkírója is készpénznek vette a Bors által írt, félreérthető utalásokat nem ellenőrizte ezek igaz mivoltát. (Persze miért lenne erre ideje? De akkor talán nem volt jó egy személyről ilyen minősítést állítani.) Azzal, hogy többször is buzinak titulálta Johnnyt, bizony hírportálunk szerintem nem járt el helyesen, még akkor is, ha állítása nem lenne csupán a keresztény fiú számára fájdalmas. (Talán balliberális bírák éppen dicséretnek tekintenék ezt!)
Ám mutassuk be olvasóinknak röviden a Palmers családot:
Johnny egyik szüléje sem magyar, mindkettő fekete bőrű: egyikük jamaicai, másikuk etiópiai származású. A szülők Magyarországon tanuló egyetemistaként, Budapesten találkoztak, szerették meg egymást, és kötöttek házasságot. Kapcsolatuk alapja az elkötelezett, újjászületett, pünkösdi keresztény hit volt, így a diplomájuk megszerzése után a magyarul már folyékonyan beszélő házaspár itt maradt dolgozni, és mellette hittérítésbe kezdett az utolsó kommunista éra alatt!
Ennek logikus következménye lett, hogy – miután a család a már megszületett 2 apró gyermekükkel egy ízben egy baráti bécsi családot látogatott meg – Hegyeshalomnál már nem engedték be őket többé Magyarországra! Kénytelenek voltak jelentkezni a traiskircheni menekülttáborban, ahol természetesen befogadták őket, és politikai menedékjogot is kaptak az osztrák hatóságoktól.
Így ismerkedtünk meg – magunk is a kommunizmus elől emigrálva – a Palmers családdal. Johnny volt a legidősebb gyermek, sokat játszottunk. A Bulányi György piarista páter által is alkalmazott kisközösség-szervezést s Biblia-tanulmányozó módszert folytattuk együtt a Palmerekkel, volt magyar- és német nyelvű gyülekezet is. A többpártrendszer kialakulása után Palmersék újra Magyarországra utazhattak, és ismét számtalan ateista, vagy agnosztikus istenkeresőt térítettek meg. Bár a Palmers családfő ötször akkora koponyával rendelkezett, mint Németh Sándor, és így, ügyeskedve szervezhetett volna ő is még sokkal nagyobb bizniszszektát, ha akar, de ő népes családjával együtt ők hűséges maradt Krisztus tanításához.
Hamarosan kiderült, hogy Johnnynak nagyon jó érzéke van a zenéhez, a kortársai által kedvelt stílusokban kiváló teljesítményeket ért el. Így került össze véletlenül – több más, tehetséges fiatallal együtt – az akkor még Tom Neuwirth néven futó, szintén tehetségesnek tartott fiúval, akiről ebben az időben még alig volt sejthető, hogy Conchita névvel sikeres transzvesztita énekes lesz belőle. Egy Johnnyval készült riportban ő világosan elmondja, hogy Tom sohasem próbált közeledni hozzá.
Ami már azért is elég macerás lett volna, mert Johnny fundamentalista protestáns keresztény nevelést kapott, mely mellett a mai napig kitart, s melynek erkölcsi alaptanítása, hogy minden nemi eltévelyedés lázadás Isten teremtő rendje ellen, amelyet – ha betegség – a Szentlélek erejével gyógyítani kell, ha viszont bűn, akkor vagy démonoktól való megszabadítás tisztíthatja meg, vagy örök kárhozat jár érte. Biztos, hogy Johnny – mint mindenkit környezetében – munkatársát is megpróbálta megtérésre, megváltozásra biztatni, de ezúttal sajnos hiába.
Tisztelettel kérem a cikkírót, hogy vegye figyelembe a fentebbi cikkemben megírtakat, és Jézus mindannyiunk iránt tanúsított szeretetére való tekintettel ítéljen Johnny Palmers esetében, aki családjával együtt – fekete létére – sokat tett azért, hogy a kommunizmus alatt keresztény hitét vesztett magyar nép fiai visszataláljanak Krisztushoz és az üdvösséghez!
Köszönöm szerény véleményem közlésének lehetővé tételét.
A szerkesztőség megjegyzése:
Amint a fenti cikkből és a Tarnóczy Szabolcs által leírtakból is kiderül, nem mi találtuk ki, hogy a szóban forgó személy homokos lenne. Amennyiben ez nem így van, úgy a - Bors cikkére alapozott - tévedésünkért, ahogy hasonló esetben mindig, ezúttal is az érintett elnézését kérjük.
És egyben az eddigieknél egy icipicivel több erőt és szentléleki biztatást kívánunk neki annak tudatosításához, hogy - mint Tarnóczy Szabolcs írja - "minden nemi eltévelyedés lázadás Isten teremtő rendje ellen", ugyanis az róla eddig megismertek alapján nem az a benyomásunk, hogy e keresztény nevelés jegyében élte volna életének utolsó néhány évét: csak a fenti videóból az derül ki, hogy "Conchitával" élt egy lakásban, miközben az otthon női ruhákban "lázongott Isten teremtő rendje ellen", szerinte ebben az időszakban "jófej volt" az osztrák buzi, akire ma is büszke, sőt most maga Palmer segítette hozzá ahhoz, hogy az utolsó pillanatban - a Magyar Rádió stúdiójában! - felvehesse a dalt, s ezzel megnyerje a fesztivált, útjára indítva a pusztító buziorkánt. Ennyit tehát a keresztény értékek mellett való kitartásról és a mi hatalmas tévedésünkről.
