Ha a Gyurcsány-féle kormány világmegváltó katonai tervei valóra válnak, akkor elképzelhető, hogy jövőre ilyen állapotban jönnek haza a magyar katonák Afganisztánból. Már ha a saját lábukon jönnek, és nem egy fakoporsóban szállnak le Ferihegyen. Ismerkedjenek meg Ty Ziegler amerikai őrmesterrel.




Ty több mint két méter magas, a futást, az ökölvívást és természetesen az amerikai futballt imádó, osztálytársainál izmosabb jóképű fiatalember - volt. Illinois-ban, a jelenlegi Amerika erkölcsi gerincét adó középnyugati államok egyik kisvárosában, egy szerény jövedelmű farmer család gyermekeként látta meg a napvilágot 25 évvel ezelőtt. A középiskola elvégzése után éppen csak, hogy munkába állt mosolygós, barátaival, munkatársaival mindig viccelődő fiatalembert a 2001 szeptemberi terrortámadásokat követő össznemzeti felháborodás hullámai besodorták a hadsereg részére újoncokat toborzó irodába. Mielőtt még hadba indult volna, eljegyezte Renee Kline-t, a gyerekkori szerelmét, megígérve neki, hogy leszerelése után azonnal megtartják az esküvőt.

Kiképzését követően Irakba vezényelték, ahol hosszú ideig szerencsésnek tartotta magát, mert hónapokon át egy aránylag biztonságos tartományban teljesített járőrszolgálatot. A környéken a helyi lakosok megszokták az amerikai tengerészgyalogosokat, nem szerették őket, de nem is bántották a jó amerikai szokás szerint mindenkinek rágógumit osztogató katonákat. Az állandóan utcán lődőrgő iraki férfiak és a porban a romok között mezítláb szaladgáló gyerekek közömbös tekintettel figyelték a katonák mellett az utakat építő, iskolákat és egyéb új épületeket felhúzó külföldieket és a biztonságukra ügyelő fegyveres őrző-védő cégek tagjainak ténykedését.

Aztán 2004 december elején egyszer csak egy piszkos szatyrot szorongató burnuszos férfi állt az út közepén, és integetett az irányába haladó konvojt vezető sok antennás páncélozott dzsipnek, jelezvén, hogy akar mondani vagy kérdezni valamit. Az élen haladó kocsi nem állt meg, csak lassított, és Ty társai hangszórón keresztül felszólították, hogy lépjen félre az útról. Válaszul az arab a dzsip alá dobta a szatyrát és a hatalmas robbanástól a katonai konvoj első két teherautója Ziegler dzsipjével együtt szanaszét repült és a roncsok több méter magas lángba borultak. Az öngyilkos burnuszos két amerikai katonát is magával vitt a halálba, Ty hosszú percekig feküdt eszméletlenül az égő járműben, míg az életben maradt társai kihúzták az első ülésről.



Az életveszélyesen megsérült Ziegler őrmestert helikopterrel Bagdadba, majd Németországba, a ramsteini amerikai támaszpontra vitték, ahol több életmentő műtétet végeztek rajta. Később az USA egyik legnagyobb és legjobban felszerelt katonai kórházába, a Texas állambeli Brooke Army Medical Centerbe került. A 22 éves fiatalembernek amputálni kellett a bal alkarját és három ujját a részben megbénult jobb kezéről, a bal szemére teljesen, a jobb szemére 80 százalékban megvakult, súlyos, értelemvesztéssel járó agysérülést szenvedett, hónapokig kómában feküdt és ez idő alatt mesterségesen táplálták. Egy diónyi repeszdarabot kioperáltak a fejéből, a koponyájára az elrepült fejtető helyére egy műanyag kupakot csavaroztak, a fejéről és az arcáról csontig leégett hús és bőr helyére a plasztikai sebészek a testének más részeiről lehántott bőrt ültettek, az orr- és fülnyílások helyén pedig egy-egy kerek lukat hagytak az orvosok.A fiatalember 19 hónapot feküdt a Brooke kórházban, eddig 54 műtétet végeztek el rajta, a kezelőorvosai szerint előreláthatólag még kb. 15 vagy még ennél is több operációra lesz szüksége, szellemileg örökre megsérült, ideje nagyrészét tolókocsiban tölti.

Renee, a menyasszonya kitartott mellette, a 18 éves lánynak a saját elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja a súlyosan megsebesült vőlegényét, tavaly októberben megtartották a beígért esküvőt, gyerek még nincs. Az esküvői fényképük bejárta a világot, itt Önök is megnézhetik az ifjú párról készült fényképet:


Az Egyesült Államok Irakban és Afanisztánban eddig közel 4,500 katonáját vesztette el, ennyi fiatal férfi és nő repült haza fekete hullazsákban, és összesen több mint 30 ezer háborús sebesültet ápoltak vagy ápolnak a polgári és a VA (Veterans Affairs) hálózat kórházaiban.

Biztos, hogy Magyarország nemzeti érdekei megkívánják, hogy katonáinkat a messzi Afganisztánba és Irakba, a világ legveszélyesebb háborús övezeteibe küldjük, vagy ez is csak egy túlbuzgó szocialista nyelvcsapás a szovjeteket felváltó legújabb "barátok" fenekébe?

Jó lesz nekünk, ha bosszúból az arabok Magyarország városaiban is eldobálják a TNT-s szatyraikat, felrobbantanak buszokat, vonatokat?

Nem volt elég Varga Balázs Péter és Nagy Richárd értelmetlen halála?

Nem fogy elég gyorsan a nemzet, miért kell még több természetellenes módon meghalt magyar fiatalhoz kijárni a temetőbe?

Nem volt elég, hogy szemeket lőttek ki, most még magyar tyzieglerekkel is meg akarják keseríteni a családok életét, és nyomorékokkal akarják megnehezíteni az ellehetetlenített és a csőd szélére lökött kórházak életét?

Olyan helyzetben van a hazai egészségügy, hogy megfelelő szinten el tudják látni az élve haza került "elitkatona" sebesülteket?

Nem lehetne ennek a kommandósdinak, ennek a "szolnoki különleges műveleti századnak" és ennek az egész külföldi katonásdinak a sok milliárdos árát másra költeni? Afganisztánban és Irakban már nem trikolórt lengető nyugdíjasokat, húsz kilós fiatalokat vagy vendéglőkben ülő külföldieket kell öten-hatan a földre gyűrni és agyba-főbe verni, hanem a vélt vagy valós igazukban hívő, 6 és 80 év közötti fanatikus férfiak, nők, gyerekek dobnak majd rájuk robbanó szatyrokat és löknek a teherautójuknak robbanóanyaggal kibélelt gyerekkocsikat.

Olyan helyzetben van a magyar költségvetés, hogy életük végéig megfelelő anyagi támogatást tud nyújtani a maradandó sérülést szerzett katonáknak és a családjuknak?

Az amerikai katonák mikor voltak itt, hogy segítsenek nekünk?

Akarjuk, hogy ilyen esküvői fényképek kerüljenek a magyar családi albumokba is?

Mit keresünk mi ott?

Kép: Gondola

Szöveg:
Jack Corn - Gondola