Huszonnégy esztendővel ezelőtt, 1986. április 26-án következett be a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége. A Kijevtől 130 kilométerre létesített erőműben 1000 megawattos, úgynevezett könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. Április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva két robbanás vetette szét.

A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, s tíz napon át égő tűz keletkezett a reaktorban. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe, több százszor annyi, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A katasztrófát egy félresikerült kísérlet okozta. A reaktorblokk személyzete különleges biztonsági eljárást akart kikísérletezni egy szimulált vészhelyzetben: azt akarták kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a veszély esetére tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A kísérlet során a reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le, és minden érvényes előírás ellenére ebben az alacsony, instabil és alig ellenőrizhető teljesítménysávban üzemeltették.

A kiszolgálószemélyzet számos előírást figyelmen kívül hagyott, ráadásul elfelejtette bekapcsolni a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszert.

A balesetet követően az erőmű másik három blokkját lezárták, több másutt működő, hasonló típusú reaktort leállítottak a Szovjetunióban. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a negyedik fölé vasbeton szarkofágot építettek. A felelősség megállapítására indult vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés, illetve bűnös hanyagság miatt. Mindazonáltal az atomerőmű tervezési hibáit, illetve hiányosságait már 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.

A szocialista országokban a világtörténelem legnagyobb nukleáris katasztrófája után nemcsak hogy elhallgatták a történeteket, de még utcára is vezényeltek tömegeket május 1-jén.

Mindemellett a Szovjetunióban a balesetről az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a Pravda csak május 5-én számolt be először a tragédiáról.

Az erőmű környékéről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között 72 ezer főt költöztettek át a sugárszennyezett területekről, sokan önként hagyták el lakóhelyüket. Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek a hatóságok. A sugárszennyezetté vált Csernobil és Pripjaty városok helyett a kitelepítettek, de elsősorban az erőmű dolgozói számára új települést emeltek az erőműtől 50 kilométerre északra, a zónán kívül Szlavutics néven.

Hazánkat két hullámban érte a szennyezés: az első hullám Csernobiltól észak–északnyugati irányba indult el, Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett az országba április 29-én, és zömmel az északi, északnyugati részén mosódott ki. A második nagyobb felhő déli irányba indult, Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én ért hozzánk, ezt az adagot a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelést a volt Szovjetunión kívüli európai mezőnyben enyhe-közepes jelzővel minősítették, ami messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg vagy haltak meg azóta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben.

A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek, az ott dolgozók, valamint a mentésben részt vevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban. A legjobban sújtott terület Ukrajna: itt 12 megye több mint 2300 települését, 50 ezer négyzetkilométernyi területet ért sugárszennyeződés, amelynek következtében 3,5 millióan szenvedtek egészségkárosodást, köztük 1,5 millió gyermek. 1986–1987-ben sok ezer ukrajnai lakos vett részt a mentésben, közülük sokakat olyan kóros mennyiségű sugárzás ért, hogy életük végéig orvosi ellátásra szorulnak.

A csernobili atomkatasztrófa után neves szakemberek igyekeztek megnyugtatni a közvéleményt, hogy Magyarországon semmiféle negatív hatásra nem kell számítanunk. Míg más, távolabb fekvő országokban jódot osztottak, bent maradtak az emberek a lakásokban, tartózkodtak a friss zöldségek, saláták, tejtermékek fogyasztásától, nálunk szinte ugyanúgy ment minden, mint azelőtt. Az orvosok rögtön felfigyeltek a spontán vetélések, a koraszülések, a fejlődési rendellenességek megszaporodására, de komoly kutatások ez ügyben nem történtek.

Csernobil előtt még többen írtak a kis dózisú sugárfertőzések káros hatásáról. Dr. Szabó András Radioökológia és környezetvédelem című, 1985-ben megjelent, dr. Sztanyik Béla által lektorált könyvében az alábbiakat írja:

„A késői sugárártalom megnyilvánulhat halálos kimenetelű betegségekben, mint pl. leukémia, rák vagy egyéb rosszindulatú daganat, a beteg élettartamának egyéb okokból történő megrövidülésében vagy pedig valamilyen szövetre, szervre korlátozódó elváltozásban, mint pl. idült bőrgyulladás, szemlencsehomály. Jelentkezését tekintve az utódok öröklött károsodása is késői sugárártalomnak tekinthető."

A gyermekek körében Magyarországon a csernobili katasztrófát követő időszakban jóval nagyobb mértékben terjednek a rosszindulatú daganatos betegségek, különösképpen a leukémia. Dr. Bartyik Katalin, a szegedi gyermekklinika onkológusa szerint feltételezhető, hogy bizonyos környezeti hatások és ezzel összefüggő genetikai károsodások miatt hamarabb úrrá lesz ez a betegség a fiatalokon, mint két évtizeddel ezelőtt.

A leukémiás gyerekmegbetegedések száma különösen megszaporodott Békés megyében, a Viharsarokban. Ennek különféle magyarázatai lehetnek, hiszen a román határ közelsége miatt nem lehetünk tisztában vele, miféle vegyi szennyezés érhette a környéket. Azonban az is tudvalevő, hogy a Romániát ért radioaktív sugárzás közel kétszerese a Magyarországénak. Romániában jódtablettát osztottak ki az emberek között, Magyarországon ez viszont nem történt meg.

Mayer Árpád, az Uzsoki-kórház főorvosa szerint Csernobil óta terjed a pajzsmirigyrák Magyarországon. Ugyancsak elszaporodott és az előrejelzések szerint tovább szaporodik a szájüregi és garatrák, a bőr-, a nyál- a hasnyálmirigy-, a vastag- és végbél-, valamint a tüdőrák.

A legtöbb esetben nehéz kideríteni, hogy az egészségkárosodásnak mi az oka. A különféle környezeti ártalmak összeadódva megsokszorozhatják a betegségek kialakulásának kockázatát. Éppen ezért nagyon fontos lenne mindenfajta szennyezés, a lakosságot érintő ártalmas hatás csökkentése és a lakosság minél pontosabb tájékoztatása az esetleges veszélyekről, a már megtörtént szennyeződésekről.

A mai napig nem készültek korrekt felmérések arról, hogy milyen károsodást szenvedtek azok, akiket a munkájuk a Szovjetunióba szólított, és Ukrajna területén tartózkodtak a robbanás pillanatában. Lapinformáció szerint 11 magyar kamionsofőr közül ma már csak ketten élnek, a többiek daganatos megbetegedésekben hunytak el.

(MNO - Atomenergia - Reak.bme - Kfki - MTI - Le Monde)