 |
Magyar kormányhivatalnok súlyos félretájékoztatása Délvidéken
Az Újságírók Magyarkanizsai Egyesülete sürgős sajtótájékoztatóra hívta meg Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökét, tekintettel arra, hogy a kárpótlási törvény végrehajtásáért felelős budapesti kormányhivatal, a Központi Igazságügyi Hivatal illetékesei vitatták az MVSZ elnökének két héttel korábban Újvidéken elhangzott felvetését, mely szerint a magyar államnak kárpótolnia kell a Délvidéken, 1944 őszén a szerbek által lemészárolt 40-50 ezer délvidéki magyar ma még élő hozzátartozóit.
Az MVSZ elnöke Magyarkanizsán megtartott sajtótájékoztatójára meghívta Dr. Padányi Máriust, a HONSZ elnökét, akit a legilletékesebbnek tart a most zajló kárpótlás elvi kérdéseinek tisztázására, hiszen az idén elfogadott XLVII. törvénynek ő a szellemi atyja.
Mire az MVSZ és a HONSZ vezetői Délvidékre értek, az Újvidéken megjelenő Magyar Szó címoldalán közölte a budapesti kormányhivatal főigazgató-helyettesének lesújtó vélekedését a délvidéki magyarok kárpótlásáról.
Szabó Lajos, Dr. szerint:
„További jogosultsági előfeltétel a törvény értelmében, hogy a kérelmező magyar állampolgár legyen. ... Mindebből következik, hogy a vajdasági magyarokra ez a törvény nem vonatkozik. Lehetséges ugyan, hogy a sérelem elkövetésekor magyar állampolgárok voltak, de a kárpótlási igény benyújtására nincs joguk, mert ma nem azok.” (!?!?!? – kiemelések a szerk.)
Ezzel szemben a törvény így rendelkezik:
„Kpt. 4. § Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult:
a.) aki magyar állampolgár;
b.) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt, ...”
Az olvasónak bizonyára feltűnik, hogy egyetlen mondatban három alapvető tárgyi tévedés van:
1. A kárpótlásra jogosultak sérelmet szenvedtek. A Gyurcsány-kormány szakértője sérelem elkövetéséről ír.
2. A Gyurcsány-kormány szakértője elvitatja az állampolgárok alapvető jogát, mondván, hogy még a kárpótlási igény benyújtására se lenne joguk. Ez a hamis állítás felér az igény-benyújtók megfenyegetésével.
3. A Gyurcsány-kormány szakértőjének harmadik, legsúlyosabb tévedése: a törvény betűjével és szellemével szöges ellentétben kijelenti, hogy lehettek ugyan a délvidékiek magyar állampolgárok, amikor lemészárolták őket, mivel ma nem azok, kárpótlás nem jár nekik.
A délvidéki sajtónak nyilatkozva Patrubány Miklós így értékelte a budapesti hivatalvezetőnek címlapon megjelent nyilatkozatát: „Az ilyen mértékű félretájékoztatás súlyosan érinti az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó hivatal presztízsét, rontja a magyar kormány jó hírnevét, és felveti a nyilatkozó köztisztviselő alkalmasságát.”
A sajtótájékoztatón jelen volt Rácz Szabó László az MVSZ szerbiai országos tanácsának elnöke is, aki beszámolt Teleki Júlia vajdasági képviselő asszonnyal aznap folyatatott beszélgetéséről: Teleki Júlia találkozott olyan szerbiai szerbekkel, akiknek hozzátartozói a második világháború idején vesztették életüket, és akiknek a magyar állam fizeti a 400.000 forint kárpótlást. A magyaroknak nem.
Megállapítható tehát, hogy az idén februárban, a Gyurcsány-kormány ellenkezése mellett, az Országgyűlés által 98%-os többséggel elfogadott törvény, a három hónapja tartó elhallgatás után, és két héttel a jogvesztő határidő letelte előtt – 2006. július 31. – végre a híradások középpontjába került. Ha nem is Magyarországon, legalább Délvidéken. Az érdeklődés megnövekedéséhez döntő módon hozzájárult az MVSZ és a HONSZ /Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége/ összefogása, amelynek eredményeként a Kárpát-medence minden magyar polgármestere és papja, lelkésze kellő tájékoztatást nyert erről a többszázezer magyart érintő törvényről. Elvitathatatlan érdemei vannak a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorának is, amely visszatérően teret nyitott az MVSZ és a HONSZ vezetőinek a tájékoztatásra.
Kuruc.info - MVSZ Sajtószolgálat
