Hova jutunk: már a Népszabadság is megemlíti (bár erősen a sorok között kell olvasni, és nem elhinni a megszólaltatott kisebbségi képviselő hazudozásait), hogy Sárkeresztúron (lásd kapcsolódó cikkünket) is cigányok balhéznak, miattuk válik egyre inkább élhetetlenné a település, különösen, amióta megszüntették a rendőrörsöt.
A cigányok munkaszeretetéről, ill. a segílyek nagyságáról is árulkodók az ilyen mondatok: “arra biztatom a roma szülőket, hogy próbáljanak munkát keresni, de gyakran azt a választ kapom, hogy nem fognak bejárni 25 kilométerre Székesfehérvárra, minimálbérért dolgozni.” (vö. Kelet-Magayrországon romániai munkavállalókat kell foglalkoztatni, a Nokia komáromi cégéhez meg még 60-70 km-ről is naponta (!) buszoztatnak munkásokat a Felvidékről. Ennyit arról, hogy mi az a 25 km. Érdekes, a fehéreknek semmi, a cigányoknak meg csak egy jó kifogás, hogy ne kelljen felemelni a hátsójukat. Pont jó nekik minden úgy, ahogy van).
Előkerül a “súlyos szegénység” témája is. Erre is csak azt tudjuk válaszolni, hogy 1, 25 km-re sem tetszenek elfáradni dolgozni 2, a HírTV Célpontjából épp most derült ki, hogy náluk a legkevesebb (!) segílykét kapó cigányfamília is min. 130-at kap havonta. Talán ha nem tetszenének elverni a segílykét a kocsmában meg bedobálni azt a nyerőgépbe... Hogy lehet az, hogy a pénzüket beosztó, nem kocsmázó fehérek ennek a töredékéből kijönnek?!
A cikk (szó szerint idézve):
"Egy törvényen kívüli falu
Sárkeresztúr bajban van. A 2650 lelkes falu lakói súlyos gondokkal küszködnek, számos problémájuk közül a közbiztonság megállíthatatlannak tűnő romlását érzik a legégetőbbnek.
- Itt már nem lehet élni. Naponta betörnek valahová, mindent visznek, ami mozdítható. A gyerekeinket nem merjük egyedül kiengedni az utcára. Ráadásul miközben a faluban gyakorlatilag megszűnt a közbiztonság, a közelmúltban bezárták a rendőrőrsöt. Magunkra hagytak minket - mondja Szilágyi Sándor, Sárkeresztúr református lelkésze.
A Fejér megyei település lelkipásztora nemrég aláírásgyűjtést indított azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a község közbiztonságának tarthatatlanságára, egyúttal "hathatós rendőri intézkedéseket" kérjen a helyzet javítására. Az íveket Sárkeresztúron eddig már több mint hétszázan aláírták. Az akcióhoz - amely jelenleg is tart - csatlakozott a sárkeresztúri önkormányzat, majd az abai kistérség kilenc faluja is. A petíciót nem csupán figyelemfelhívásnak szánják, hanem egy nemrég beadott pályázatuk esélyeit is szeretnék vele növelni.
- Egyedülálló vállalkozásra készülünk: egy kistérségi működtetésű rendőrőrs felállítását tervezzük, amelynek a létrehozásához uniós támogatásért az úgynevezett norvég alaphoz nyújtottunk be pályázatot - mondja Kossa Lajos, Aba polgármestere, a Sárvíz kistérség elnöke, aki szerint az elmúlt években a környék valamennyi településén érzékelhetően romlott a bűnügyi statisztika, különösen a vagyon elleni bűncselekmények szaporodtak el. A legsúlyosabb helyzet Sárkeresztúron alakult ki, pedig az egész kistérségben hosszú időn át csak ebben a faluban működött önálló rendőrőrs, amit pénzhiányra hivatkozva tavaly ősszel felszámoltak.
Érdemes néhány példát említeni Sárkeresztúr elmúlt hónapjainak bűnügyi krónikájából: a polgármesteri hivatalba háromszor törtek be, az általános iskolába kétszer. A tolvajok mindkét helyen a raktárt rámolták ki, ahonnan szivattyút, fűnyírót, aggregátort, fűkaszát vittek el. Betörők jártak a katolikus templomban, ahonnan komoly érték ugyan nem tűnt el, de a tettesek számos megszentelt tárgyat szétdobáltak, így újra kellett szentelni a templomot. Ismeretlenek éjszakai látogatást tettek a református templomban is, ahol azonban semmit nem találtak, mivel az épületet a most kezdődött rekonstrukció miatt már korábban kiürítették. Csak a felfeszített hatalmas tölgyfaajtó emlékeztet a történtekre, ugyanis a felújítás miatt a lelkész egyelőre nem cseréltette ki a tönkretett zárat.
Sárkeresztúron alig akad olyan nap, hogy valamelyik polgár portájára be ne törnének. Mindennapossá váltak a spájzkifosztások is: a disznóölésből származó húsok, kolbászok, sonkák mellett lába kel mindennek, ami azonnali fogyasztásra alkalmas. Többször előfordult, hogy megcsapolták az autók benzintankját, ellopták a téli gumikat. Történt súlyosabb bűncselekmény is: Molotov-koktélt dobtak egy romos ház ajtajára, amelyben egy ideje egy hajléktalan beteg roma asszony húzta meg magát, aki csak annak köszönheti az életét, hogy a szomszédja időben észrevette és eloltotta a tüzet.
- Hozzánk négy nap alatt háromszor próbáltak betörni, pedig mindhárom éjszaka a feleségemmel és az öt gyerekünkkel együtt otthon tartózkodtunk - mondja a református lelkész. - Az első éjszaka csak az egyik cipőmet és a felmosó vödrünket vitték el, másnap az udvaron lévő imateremből lopták el az alig néhány ezer forintot tartalmazó fali perselyt. A harmadik alkalommal viszont megzavartuk a betörőket, akik így csak a bejárati ajtó felfeszítéséig jutottak el.
Azt nem tudni, hogy pontosan hány bűncselekmény történik a faluban. Ahogy Virág Miklós polgármester fogalmaz: az esetek döntő többségében a helyiek már nem tesznek feljelentést.
- Minek, ha az emberek azt látják, hogy akit a rendőrök reggel bevisznek a sárbogárdi kapitányságra, az délután már ismét itt sétálgat a faluban, éjszaka meg újra betör valahová?! - méltatlankodik a sárkeresztúri elöljáró.
A helybéliek szerint a sorozatos bűncselekményekkel gyanúsítható sárkeresztúri elkövetők mindannyian munkanélküliek, jórészt roma fiatalok. A szélsőséges Kuruc.info internetes portálon - amely a megyei napilap írásaiból értesült a kialakult helyzetről - úgy fogalmaztak: Sárkeresztúr és környéke "cigányterror" alatt áll. Ezek után a Magyar Gárda nagy vihart kavart fellépései nem maradtak visszhang nélkül Sárkeresztúron.
- Megjelentek olyan hangok a faluban, hogy ide is el kellene hívni a Magyar Gárdát - mondja Virág Miklós. - Az biztos, hogy amíg én leszek itt a polgármester, addig nem engedem be ezt a csapatot a faluba, és ebben a képviselő-testület is támogat. De így is rendkívül súlyos problémát jelent elfogadtatni az emberekkel, hogy a látszat ellenére a romabűnözés nem létező dolog. Nehéz megértetni, hogy egy olyan bonyolult problémáról van szó, amelynek ugyan van etnikai vonatkozása, csak éppen efelől a kérdés nem oldható meg!
A polgármester által említettekre rákérdezve megállítottunk néhány embert a faluban. Sokan fogalmaztak úgy: ha egyszer cigányok az elkövetők, akkor az általuk végrehajtott bűncselekmények a romabűnözés kategóriájába tartoznak.
- Sárkeresztúrra nem járnak jogvédő szervezetek, az itt élők nem folytatnak filozofikus vitákat a romabűnözés kifejezés értelmezési lehetőségeiről - magyarázza a helyzetet egy idős úr, egyike azoknak az idevalósi, nem roma származású polgároknak, akik elfogadhatatlannak tartják a probléma etnikai alapú megközelítését. - Az emberek, ha azt látják, hogy egy roma lop, akkor az az ő szemükben roma bűnöző, de ez nem azt jelenti, hogy a falubeliek rasszisták lennének. Azt hiszem, a többség a bűnelkövetőt nem azonosítja az egész etnikai csoporttal, vagy fordítva.
Kovács Mária, a sárkeresztúri cigány kisebbségi önkormányzat elnöke azt mondja:
- A sárkeresztúri cigányok döntő többsége soha nem lopott, és nem is fog lopni. Igaz, vannak romák, akik a bűnözésből élnek, de vannak nem roma bűnözők is. Róluk miért nem beszélnek olyan sokat?
Sárkeresztúr lakosságának a fele cigány származású. A település az elmúlt 17 évben 500 fővel gyarapodott, kétharmaduk roma. Nagy András Botond, Sárkeresztúr jegyzője szerint a nem roma fiatalok fele az iskolái végeztével elköltözik a faluból, ráadásul folyamatosan gyorsul a tősgyökeres sárkeresztúriak elvándorlása is. A helyi általános iskola 255 tanulójának többsége cigány, miközben a nem roma családok gyerekei - csaknem százan - a szomszédos Aba és Sárbogárd iskoláiba járnak.
- A sárkeresztúri roma gyerekeknek 5-10 százaléka szerez szakmát, ők a tehetősebb családokból kerülnek ki - mondja Virág Miklós. - A többire is igyekszem hatni, arra biztatom a roma szülőket, hogy próbáljanak munkát keresni, de gyakran azt a választ kapom, hogy nem fognak bejárni 25 kilométerre Székesfehérvárra, minimálbérért dolgozni. Maradnak a különböző segélyek. Kifizetéskor 350 ember áll sorba a polgármesteri hivatal előtt.
- Való igaz, hogy a romák többsége segélyekből él, de azért sokan bejárnak dolgozni a városba - mondja Kovács Mária. - Akadnak, akik lomiznak, mindenfélével kereskednek, alkalmi munkákat vállalnak. Azokat, akik lopásból akarnak megélni, maguk a romák próbálják megfékezni, sajnos sikertelenül. Sőt, ugyanúgy az áldozataikká válunk, mint a nem romák. Nemrég betörtek az én anyósomhoz is, sok mindent elvittek a garázsából. Az egyik ismerősöm megsúgta, hogy ki volt a tolvaj. Elmentem hozzá, kérdőre vontam, mire ártatlan képpel azt mondta: "Ugyan már, Babika, majd pont hozzátok fogok bemenni!"
- A helyiek közül sokan a közbiztonság hiányára panaszkodva menekülnek el a faluból - mondja Virág Miklós. - Igaz, a rend és a fegyelem önmagában nem oldaná meg a gondokat, nem számolná fel a súlyos szegénységet, de az első lépés lenne. A közbiztonság javítása nélkül biztosan nem lehet megállítani a negatív folyamatokat. Épp ezért a falu valóságos sokként élte meg, hogy 17 év után a közelmúltban bezárták a sárkeresztúri rendőrőrsöt.
Ennek okáról Enczi József, a sárbogárdi rendőrkapitány azt mondja:
- Nincs elég emberünk. A rendkívüli fluktuáció miatt még körzeti megbízottat sem tudunk küldeni a faluba. Jelenleg 30-40 ember hiányzik a kapitányságról ahhoz, hogy a feladatainkat maradéktalanul el tudjuk látni.
Pedig az intenzív rendőri jelenlétnek érzékelhető hatása van. Tavaly augusztusban és szeptemberben egy átfogó akció keretében folyamatos razziákat, állandó járőrszolgálatot tartottak Sárkeresztúron. Éjszakánként egy kisbusszal megjelentek a faluban a székesfehérvári rendőrség kommandósai, ellenőrizték a helyieket, igazoltatták a járókelőket és az autósokat.
- Néhány hétig Sárkeresztúr volt a béke szigete - sóhajt Virág Miklós. - Aztán minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Pedig kevesen vannak az igazi bűnözők, ténykedésük is inkább irritáló, semmint brutális. A jelenlegi helyzetből azt a következtetést vonták le, hogy nem kell túl komolyan venniük a törvényeket, az együttélés különböző szabályait. Nem tudom, hogy van-e még olyan falu rajtunk kívül az országban, ahol 30-40 autó furikázhat rendszám nélkül. A Sárkeresztúron közlekedő járművek jelentős részének nincs érvényes forgalmija, vagy a sofőrnek nincs jogosítványa. A lomisok a saját udvaraikon lelkiismeret-furdalás nélkül égetik le a gumit meg a műanyagot az általuk összegyűjtött fémekről.
Nagy András Botond szerint elképesztő adat, hogy az elmúlt évben a polgármesteri hivatal 450 szabálysértési eljárást indított helyi lakosok ellen - jórészt közlekedési és környezetvédelmi szabályok megszegéséért, valamint jogosulatlan kereskedés miatt.
- A kiszabott bírságoknak nincs semmilyen visszatartó erejük: be sem fizetik, és mivel a szabálysértők általában nem rendelkeznek jövedelemmel, nem is tudjuk behajtani rajtuk - teszi hozzá a jegyző.
Az általunk megkérdezett sárkeresztúri lakosok többsége - amikor a problémák lehetséges megoldásáról kértük véleményüket - tanácstalanul tárta szét a kezét.
- Amikor betörtek hozzánk, és kijött egy nyomozó a rendőrségről, megkérdeztem tőle, hogy mit tehetünk - meséli Szilágyi Sándor. - Azt mondta, hogy költözzünk el a faluból. (Kuruc.info: Jellemző a rendőrségre, hogy ezt tanácsolják. Mindenhol ezt teszik. Vajon miért? Kedves Olvasó, tényleg beteges fantazmagóriának, injekciós összeesküvés-elméletnek tűnik az, amit már többször is megírtunk: annak oka, hogy egész Európában egyedül nálunk nem csökkentik a gyerekgyártási segílyt és nem lépnek fel karhatalmilag a cigánybűnözés ellen, kizárólag az izraeli betelepülési tervek.) Csakhogy ez nem megoldás. És nem azért, mert lelkipásztorként egy olyan küldetést teljesítek Sárkeresztúron, ami elől nem illik elfutni, hanem azért, mert a közbiztonság itteni összeomlása olyan jelenség, ami általában a közállapotok romlására utal. Félreértés ne essék, nem a roma származású bűnelkövetőkről beszélek, hanem arról, hogy a közbiztonságot - bárki zavarja is azt - fenn kell tartani. Ezért kezdtünk aláírásgyűjtésbe."
A cikk (szó szerint idézve):
"Egy törvényen kívüli falu
Sárkeresztúr bajban van. A 2650 lelkes falu lakói súlyos gondokkal küszködnek, számos problémájuk közül a közbiztonság megállíthatatlannak tűnő romlását érzik a legégetőbbnek.
- Itt már nem lehet élni. Naponta betörnek valahová, mindent visznek, ami mozdítható. A gyerekeinket nem merjük egyedül kiengedni az utcára. Ráadásul miközben a faluban gyakorlatilag megszűnt a közbiztonság, a közelmúltban bezárták a rendőrőrsöt. Magunkra hagytak minket - mondja Szilágyi Sándor, Sárkeresztúr református lelkésze.
A Fejér megyei település lelkipásztora nemrég aláírásgyűjtést indított azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a község közbiztonságának tarthatatlanságára, egyúttal "hathatós rendőri intézkedéseket" kérjen a helyzet javítására. Az íveket Sárkeresztúron eddig már több mint hétszázan aláírták. Az akcióhoz - amely jelenleg is tart - csatlakozott a sárkeresztúri önkormányzat, majd az abai kistérség kilenc faluja is. A petíciót nem csupán figyelemfelhívásnak szánják, hanem egy nemrég beadott pályázatuk esélyeit is szeretnék vele növelni.
- Egyedülálló vállalkozásra készülünk: egy kistérségi működtetésű rendőrőrs felállítását tervezzük, amelynek a létrehozásához uniós támogatásért az úgynevezett norvég alaphoz nyújtottunk be pályázatot - mondja Kossa Lajos, Aba polgármestere, a Sárvíz kistérség elnöke, aki szerint az elmúlt években a környék valamennyi településén érzékelhetően romlott a bűnügyi statisztika, különösen a vagyon elleni bűncselekmények szaporodtak el. A legsúlyosabb helyzet Sárkeresztúron alakult ki, pedig az egész kistérségben hosszú időn át csak ebben a faluban működött önálló rendőrőrs, amit pénzhiányra hivatkozva tavaly ősszel felszámoltak.
Érdemes néhány példát említeni Sárkeresztúr elmúlt hónapjainak bűnügyi krónikájából: a polgármesteri hivatalba háromszor törtek be, az általános iskolába kétszer. A tolvajok mindkét helyen a raktárt rámolták ki, ahonnan szivattyút, fűnyírót, aggregátort, fűkaszát vittek el. Betörők jártak a katolikus templomban, ahonnan komoly érték ugyan nem tűnt el, de a tettesek számos megszentelt tárgyat szétdobáltak, így újra kellett szentelni a templomot. Ismeretlenek éjszakai látogatást tettek a református templomban is, ahol azonban semmit nem találtak, mivel az épületet a most kezdődött rekonstrukció miatt már korábban kiürítették. Csak a felfeszített hatalmas tölgyfaajtó emlékeztet a történtekre, ugyanis a felújítás miatt a lelkész egyelőre nem cseréltette ki a tönkretett zárat.
Sárkeresztúron alig akad olyan nap, hogy valamelyik polgár portájára be ne törnének. Mindennapossá váltak a spájzkifosztások is: a disznóölésből származó húsok, kolbászok, sonkák mellett lába kel mindennek, ami azonnali fogyasztásra alkalmas. Többször előfordult, hogy megcsapolták az autók benzintankját, ellopták a téli gumikat. Történt súlyosabb bűncselekmény is: Molotov-koktélt dobtak egy romos ház ajtajára, amelyben egy ideje egy hajléktalan beteg roma asszony húzta meg magát, aki csak annak köszönheti az életét, hogy a szomszédja időben észrevette és eloltotta a tüzet.
- Hozzánk négy nap alatt háromszor próbáltak betörni, pedig mindhárom éjszaka a feleségemmel és az öt gyerekünkkel együtt otthon tartózkodtunk - mondja a református lelkész. - Az első éjszaka csak az egyik cipőmet és a felmosó vödrünket vitték el, másnap az udvaron lévő imateremből lopták el az alig néhány ezer forintot tartalmazó fali perselyt. A harmadik alkalommal viszont megzavartuk a betörőket, akik így csak a bejárati ajtó felfeszítéséig jutottak el.
Azt nem tudni, hogy pontosan hány bűncselekmény történik a faluban. Ahogy Virág Miklós polgármester fogalmaz: az esetek döntő többségében a helyiek már nem tesznek feljelentést.
- Minek, ha az emberek azt látják, hogy akit a rendőrök reggel bevisznek a sárbogárdi kapitányságra, az délután már ismét itt sétálgat a faluban, éjszaka meg újra betör valahová?! - méltatlankodik a sárkeresztúri elöljáró.
A helybéliek szerint a sorozatos bűncselekményekkel gyanúsítható sárkeresztúri elkövetők mindannyian munkanélküliek, jórészt roma fiatalok. A szélsőséges Kuruc.info internetes portálon - amely a megyei napilap írásaiból értesült a kialakult helyzetről - úgy fogalmaztak: Sárkeresztúr és környéke "cigányterror" alatt áll. Ezek után a Magyar Gárda nagy vihart kavart fellépései nem maradtak visszhang nélkül Sárkeresztúron.
- Megjelentek olyan hangok a faluban, hogy ide is el kellene hívni a Magyar Gárdát - mondja Virág Miklós. - Az biztos, hogy amíg én leszek itt a polgármester, addig nem engedem be ezt a csapatot a faluba, és ebben a képviselő-testület is támogat. De így is rendkívül súlyos problémát jelent elfogadtatni az emberekkel, hogy a látszat ellenére a romabűnözés nem létező dolog. Nehéz megértetni, hogy egy olyan bonyolult problémáról van szó, amelynek ugyan van etnikai vonatkozása, csak éppen efelől a kérdés nem oldható meg!
A polgármester által említettekre rákérdezve megállítottunk néhány embert a faluban. Sokan fogalmaztak úgy: ha egyszer cigányok az elkövetők, akkor az általuk végrehajtott bűncselekmények a romabűnözés kategóriájába tartoznak.
- Sárkeresztúrra nem járnak jogvédő szervezetek, az itt élők nem folytatnak filozofikus vitákat a romabűnözés kifejezés értelmezési lehetőségeiről - magyarázza a helyzetet egy idős úr, egyike azoknak az idevalósi, nem roma származású polgároknak, akik elfogadhatatlannak tartják a probléma etnikai alapú megközelítését. - Az emberek, ha azt látják, hogy egy roma lop, akkor az az ő szemükben roma bűnöző, de ez nem azt jelenti, hogy a falubeliek rasszisták lennének. Azt hiszem, a többség a bűnelkövetőt nem azonosítja az egész etnikai csoporttal, vagy fordítva.
Kovács Mária, a sárkeresztúri cigány kisebbségi önkormányzat elnöke azt mondja:
- A sárkeresztúri cigányok döntő többsége soha nem lopott, és nem is fog lopni. Igaz, vannak romák, akik a bűnözésből élnek, de vannak nem roma bűnözők is. Róluk miért nem beszélnek olyan sokat?
Sárkeresztúr lakosságának a fele cigány származású. A település az elmúlt 17 évben 500 fővel gyarapodott, kétharmaduk roma. Nagy András Botond, Sárkeresztúr jegyzője szerint a nem roma fiatalok fele az iskolái végeztével elköltözik a faluból, ráadásul folyamatosan gyorsul a tősgyökeres sárkeresztúriak elvándorlása is. A helyi általános iskola 255 tanulójának többsége cigány, miközben a nem roma családok gyerekei - csaknem százan - a szomszédos Aba és Sárbogárd iskoláiba járnak.
- A sárkeresztúri roma gyerekeknek 5-10 százaléka szerez szakmát, ők a tehetősebb családokból kerülnek ki - mondja Virág Miklós. - A többire is igyekszem hatni, arra biztatom a roma szülőket, hogy próbáljanak munkát keresni, de gyakran azt a választ kapom, hogy nem fognak bejárni 25 kilométerre Székesfehérvárra, minimálbérért dolgozni. Maradnak a különböző segélyek. Kifizetéskor 350 ember áll sorba a polgármesteri hivatal előtt.
- Való igaz, hogy a romák többsége segélyekből él, de azért sokan bejárnak dolgozni a városba - mondja Kovács Mária. - Akadnak, akik lomiznak, mindenfélével kereskednek, alkalmi munkákat vállalnak. Azokat, akik lopásból akarnak megélni, maguk a romák próbálják megfékezni, sajnos sikertelenül. Sőt, ugyanúgy az áldozataikká válunk, mint a nem romák. Nemrég betörtek az én anyósomhoz is, sok mindent elvittek a garázsából. Az egyik ismerősöm megsúgta, hogy ki volt a tolvaj. Elmentem hozzá, kérdőre vontam, mire ártatlan képpel azt mondta: "Ugyan már, Babika, majd pont hozzátok fogok bemenni!"
- A helyiek közül sokan a közbiztonság hiányára panaszkodva menekülnek el a faluból - mondja Virág Miklós. - Igaz, a rend és a fegyelem önmagában nem oldaná meg a gondokat, nem számolná fel a súlyos szegénységet, de az első lépés lenne. A közbiztonság javítása nélkül biztosan nem lehet megállítani a negatív folyamatokat. Épp ezért a falu valóságos sokként élte meg, hogy 17 év után a közelmúltban bezárták a sárkeresztúri rendőrőrsöt.
Ennek okáról Enczi József, a sárbogárdi rendőrkapitány azt mondja:
- Nincs elég emberünk. A rendkívüli fluktuáció miatt még körzeti megbízottat sem tudunk küldeni a faluba. Jelenleg 30-40 ember hiányzik a kapitányságról ahhoz, hogy a feladatainkat maradéktalanul el tudjuk látni.
Pedig az intenzív rendőri jelenlétnek érzékelhető hatása van. Tavaly augusztusban és szeptemberben egy átfogó akció keretében folyamatos razziákat, állandó járőrszolgálatot tartottak Sárkeresztúron. Éjszakánként egy kisbusszal megjelentek a faluban a székesfehérvári rendőrség kommandósai, ellenőrizték a helyieket, igazoltatták a járókelőket és az autósokat.
- Néhány hétig Sárkeresztúr volt a béke szigete - sóhajt Virág Miklós. - Aztán minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Pedig kevesen vannak az igazi bűnözők, ténykedésük is inkább irritáló, semmint brutális. A jelenlegi helyzetből azt a következtetést vonták le, hogy nem kell túl komolyan venniük a törvényeket, az együttélés különböző szabályait. Nem tudom, hogy van-e még olyan falu rajtunk kívül az országban, ahol 30-40 autó furikázhat rendszám nélkül. A Sárkeresztúron közlekedő járművek jelentős részének nincs érvényes forgalmija, vagy a sofőrnek nincs jogosítványa. A lomisok a saját udvaraikon lelkiismeret-furdalás nélkül égetik le a gumit meg a műanyagot az általuk összegyűjtött fémekről.
Nagy András Botond szerint elképesztő adat, hogy az elmúlt évben a polgármesteri hivatal 450 szabálysértési eljárást indított helyi lakosok ellen - jórészt közlekedési és környezetvédelmi szabályok megszegéséért, valamint jogosulatlan kereskedés miatt.
- A kiszabott bírságoknak nincs semmilyen visszatartó erejük: be sem fizetik, és mivel a szabálysértők általában nem rendelkeznek jövedelemmel, nem is tudjuk behajtani rajtuk - teszi hozzá a jegyző.
Az általunk megkérdezett sárkeresztúri lakosok többsége - amikor a problémák lehetséges megoldásáról kértük véleményüket - tanácstalanul tárta szét a kezét.
- Amikor betörtek hozzánk, és kijött egy nyomozó a rendőrségről, megkérdeztem tőle, hogy mit tehetünk - meséli Szilágyi Sándor. - Azt mondta, hogy költözzünk el a faluból. (Kuruc.info: Jellemző a rendőrségre, hogy ezt tanácsolják. Mindenhol ezt teszik. Vajon miért? Kedves Olvasó, tényleg beteges fantazmagóriának, injekciós összeesküvés-elméletnek tűnik az, amit már többször is megírtunk: annak oka, hogy egész Európában egyedül nálunk nem csökkentik a gyerekgyártási segílyt és nem lépnek fel karhatalmilag a cigánybűnözés ellen, kizárólag az izraeli betelepülési tervek.) Csakhogy ez nem megoldás. És nem azért, mert lelkipásztorként egy olyan küldetést teljesítek Sárkeresztúron, ami elől nem illik elfutni, hanem azért, mert a közbiztonság itteni összeomlása olyan jelenség, ami általában a közállapotok romlására utal. Félreértés ne essék, nem a roma származású bűnelkövetőkről beszélek, hanem arról, hogy a közbiztonságot - bárki zavarja is azt - fenn kell tartani. Ezért kezdtünk aláírásgyűjtésbe."
