A kerítés menti határvédelem alappillérei az egy rendőrből és egy katonából álló párosok. Őket két-három határkő mentén „teszik le”.

Állításuk szerint naponta akár 18–20 órás szolgálatokat is lehúzhatnak, attól függően, hogy a váltás mennyire igyekszik. Egy ilyen szolgálat pedig könnyen pokollá válhat, pláne ha egy-két héten át tart. A nem éppen jó élményekről egy rendőr mesélt a lapnak.

– Előfordult, és nem egyszer, hogy hajnali négykor vettük fel a fegyvert, és éjfélkor adtuk le. Egy hónapból két-három hetet töltünk a határ mentén. Én nyár óta csinálom ezt, és a magánéletem már ráment – mondta a fiatal rendőr, aki szerint nem is a munka, inkább a sanyarú körülmények miatt szakad el a cérna egyre több egyenruhásnál.

– Pár hete még csípős hidegek voltak, sokszor esett az eső. A zubbony egy óra alatt átázik, onnantól kezdve pedig bőrig ázva várhatja a rendőr, hogy a szolgálat végére érjen. Ilyenkor könnyen elmegy bárkinek a kedve az élettől. Vannak, akik szemeteszsákot húznak magukra, abban járőröznek, mások ugyanebből sátrat építenek. Előfordult, hogy éjszaka ellenőrzést kaptunk, és a tüzet, amit azért raktunk, hogy ne fagyjunk meg, eloltatták velünk. A velem lévő katona persze egyből felcsattant, hogy ő aztán nem oltja el. Erre azt mondták nekem, hogy bármi történjék, én ne melegedjek a lángoknál – sorolta határ menti „élményeit” a rendőr.

Az ellátásról szintén esszét lehetne írni a rendőr szerint. Papíron napi 5000 kalóriát biztosítanak a rendőröknek, ám a Blikknek nyilatkozó egyenruhás kétkedik abban, hogy két szendvics, egy csoki és egy alma akár a felét is eléri a papíron ígértnek.

– Ha azt mondom, nettó 180–200 ezret keresek havonta pótlékokkal, talán soknak tűnik. Ha hozzáteszem, hogy ebből elég sokat költök arra, hogy ellássam magam a munkám során, már mindjárt nem olyan fényes a helyzet – fogalmazott a rendőr, aki csodálkozva olvassa a cikkeket, amelyek a határ mentén szolgáló rendőrök körülményeit méltatják.

A rendőrök egyébként sokszor az értelmét sem igazán látják a munkájuknak. Sokuk szerint nem rendőri munka, amit végeznek. Éjszaka a kukksötétben például az orrukig sem látnak, így ha a kerítést átvágó migránsok belépnek az ország területére, sokszor észre sem veszik őket. A nyilatkozó rendőr utolsó alkalommal több mint ötven "menekültet" csípett nyakon, de hozzátette, bőven akad arra is példa, hogy inkább hagyják őket futni, úgyis begyűjtik őket.

Az Országos Rendőr-főkapitányság a lap kérdésére, hogy tervezik-e a határon szolgáló rendőrök számára infrastruktúra kiépítését, azt a kimerítő választ adta: igen. A terveket nem részletezték.

Jelenleg nagyjából 600 katona és 400 készenléti rendőr hajt végre határvédelmi feladatokat a csaknem 180 kilométer hosszú szerb–magyar határszakaszon. Körülbelül ugyanennyi végzi ugyanezt a horvát részen. Idén egyelőre kicsit több mint ötezer ember érkezett a zöldhatáron, míg tavaly ugyanebben az időben már több tízezren regisztráltak.

Túlélési vetélkedőkön kupákat osztanának ilyen kajibákért, a határ mentén szolgáló rendőröket azonban minden bizonnyal már ez sem vidítaná fel túlzottan.

Nem csoda, olyan tákolmányokban nem lehet leányálom akár csak egy napot is lehúzni, mint amilyenekről most több fotót is küldtek a Blikknek a rendőrök.

Az ütött-kopott, szemeteszsákokból felhúzott sátrakról szerdán számoltunk be először. Nem hittük, hogy egyedi eset, de arra sem gondoltunk, hogy cikkünket látva tucatszám kapunk még fotókat. Ezek sajnos nemcsak a rendőrök és a velük szolgáló katonák leleményességét bizonyítják, hanem azokat a körülményeket is, amelyek miatt joggal csattannak fel.

A minap arról kérdeztük a rendőrséget, előfordul-e, hogy a csaknem 180 kilométer hosszú magyar–szerb határt őrző rendőrök az ott uralkodó körülmények miatt szerelnek le, esetleg élnek panasszal elöljárójuknál.

A hivatalos válaszra még várunk, olyan rendőrrel azonban mi is beszéltünk, aki az elfogadhatatlan helyzet ­miatt fordított hátat hivatásának a közelmúltban.

– Hónapokat töltöttem a határon, úgy érzem, nem ez a rendőri munka. Sokan kezdenek kikészülni, pozitív változásnak azonban nem sok jelét látjuk – fakadt ki az egykori rendőr, aki azonban nevét és arcát még most sem akarja vállalni.

Ilyen döntésre informá­cióink szerint egyelőre kevesen szánják el magukat, a határon szolgáló rendőrök közül ugyanis sok még próbaidős.

– Ha a helyzet nem normalizálódik, akkor én nem is leszek más a próbaidő után, nem folytatom – mondta egy fiatal rendőr, aki szintén tűrőképessége végéhez közeledik. – Aki nincs ebben benne, nem látja, nem éli át, az nem értheti meg. Sok próbaidős attól tart, hogy ha leszerel, vissza kell fizetnie az oktatására költött pénzt. Ez változó összeg, de általában több százezer forintra rúg. Sokakat azonban ez sem tart majd vissza. Elég azokra a sátrakra nézni, amelyekben meghúzzuk magunkat. Senki ne mondja, hogy ez normális állapot – szögezte le elkeseredve az egykor lelkes rendőr.

A magyar–szerb határszakaszon egyébként körülbelül hatszáz katona és nagyjából négyszáz rendőr teljesít szolgálatot.

Az ORFK kérdéseinkre azt válaszolta, hogy az említett szakaszon hamarosan manőverutat, világítórendszert, valamint további esőbeállókat építenek ki. Mint írták, eddig az állomány részéről nem érkezett panasz. A felmerülő jelzéseket megvizsgálják, és ha kell, orvosolják. Nem tudnak arról, hogy bárki a határszakaszon uralkodó állapotok miatt szerelt volna le.