2017. november 20., hétfő, Jolán, Zoltán, Zsolt napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:19 Halott csecsemőt találtak egy nyíregyházi társasház előtt22:06 Valahonnan ismerős: fajtársaik halálából nyerészkednek a zsidók - négy és félmilliárdos kártérítést fizethetnek a palesztinok21:26 Ráuszítják a tömeget Mugabéra, ha nem távozik önként a politikából - Nem mondott le21:02 Már Kreml-terv is van, legalábbis ezzel vádolja saját hazáját Donald Tusk20:30 "A megrontás nemi beavatás" - leleplezték a fiúkat molesztáló libsikedvenc Varnus Xavér hazugságait20:06 Ambrus Attila: Hozzájuk képest én egy káposztatolvaj vagyok19:38 Végigtarolta fenyőfájával a várost egy német férfi19:06 Nem győzött bocsánatot kérni a NATO-főtitkár, Erdogan mégis visszavonta katonáit egy hadgyakorlatról18:54 Három használt szállítórepülőt vesz a honvédség 18:14 Száz telihold fényességű tűzgolyó világította meg az Északi-sark égboltját17:38 Az Isztambuli Egyezmény semmiképpen sem támogatható - a Férfihang Civil Társaság állásfoglalása a nemzetközi férfinapon17:02 Izraelnek így is szabad: a bezárt menekülttábor lakói mehetnek Ruandába vagy a börtönbe16:17 Eső, hó és napsütés - változékony idő várható a jövő héten15:51 Söpredéknépek bandaháborújától fél a londoni rendőrség15:30 A franciák megszokták Macront
24 óra legolvasottabbjai

Anyaország :: :: Hozzászólások

Jogos-e, etikus-e tüntetni bírósági döntés ellen? Morvai válasza és vitaindítója Eva Maria Barki ügyvédnőnek

Reklám

Morvai Krisztina válasza dr. Eva Maria Barki korábban közölt, cikkünk végén olvasható levelére:
Kedves Ügyvéd Kolleganő, Kedves Éva!
Olvastam cikkedet, amelyben helyteleníted a Budaházy György és társai ellen hozott ítélet elleni tüntetést, és amellett érvelsz, hogy az igazságért a tárgyalóteremben, és nem az utcán kell harcolni.
Munkásságodat nagyon tisztelem, s úgy gondolom, ezúttal is igen fontos kérdést vetettél fel, amelyről mielőbb alapos vitákat kell folytatnunk nekünk, jogászoknak s a jogállamért aggódó más közösségeknek is. E rövid írásomat vitaindítónak is szánom. Az alapkérdés: minden esetben feltétlen tisztelet illeti-e meg a bíróságok eljárását és döntését, vagy van olyan helyzet, amikor a törvénysértés és igazságtalanság elviselhetetlenné válik, és ilyenkor „nem szokványos eszközökkel” is küzdenünk kell. A „főszabály” kétségtelenül a következő: nekünk jogászoknak, ügyvédeknek tisztelettel kell lennünk az igazságszolgáltatás, a bíróságok iránt. Ha törvénysértést, illetve súlyos igazságtalanságot észlelünk, a jog eszközeivel, a jogi eljárásrend keretein belül kell fellépnünk ezek ellen. Ha minden szakmai erőfeszítésünk ellenére is olyan döntés születik, ami meggyőződésünk szerint jogsértő és/vagy igazságtalan, azt is udvariasan és méltósággal tudomásul kell vennünk, s meg kell próbálnunk erre biztatni az ügyfeleket is. Töredelmesen bevallom, hogy én erre még a „hétköznapi” ügyek esetén is képtelen és alkalmatlan vagyok. Mélyen együttérzek a jogaikban megsértett emberekkel, együtt szenvedek velük, belebetegszem a jogfosztott emberek szenvedésébe, minden ilyen esetet úgy élek meg, mintha velem vagy saját hozzátartozómmal történne. Éppen ezért nem dolgozom gyakorló ügyvédként, noha tagja vagyok a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Ne legyen orvos az, aki képtelen feldolgozni, hogy olykor minden erőfeszítése ellenére meghal a betege.
Történelmünk bővelkedik az olyan példákban, amikor ügyészek és bírók formálisan „igazságszolgáltatásnak” nevezett keretek között bírósági tárgyalótermekben gyalázatos gaztetteket hajtottak végre. Volt, hogy ügyvédelődeink is asszisztáltak ehhez vádbeszédnek beillő „védői fellépésükkel”, vagy egyszerűen passzivitásukkal, azzal, hogy nem tiltakoztak, nem rántották le a leplet a színjátékokról a nagy nyilvánosság előtt. Tudom, azért nem tették, mert nem tehették. De a totális diktatúrák alatt ők az életüket féltették, hiszen maguk is jogfosztottságban éltek. Ma azonban létezik a szólásszabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, s igenis vannak olyan helyzetek, amikor ezekkel élnünk kell, akár bírósági döntéssel szemben is. Akkor, ha az általunk, jogászként megtapasztalt eljárás és/vagy döntés olyan kirívóan jogsértő vagy igazságtalan, hogy az már elviselhetetlen mértékű, s magát a jogállamiságot veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ilyenkor nem elegendő a tárgyalóterem falai közötti udvarias, együttműködő szakmai fellépés.
Engedd meg, hogy friss példát hozzak a magyar jogtörténetből. Gyurcsány Ferenc rendőrsége 2006. szeptember 19-21. között a tömeges rendőri brutalitás eszközeit vetette be Budapest utcáin, s valóságos „embervadászatot” folytatott, amely során százszámra vertek össze és vetettek fogdába magyar embereket, akik közül sokan - alkotmányos jogukat gyakorolva - a Kossuth téren vagy más közterületen demonstráltak a hírhedt őszödi beszéd ellen, mások egyszerűen „rosszkor voltak rossz helyen”. A nagyszámú „levadászott” személlyel szemben az ügyészség futószalagszerűen indítványozta az előzetes letartóztatásukat, a bíróság pedig futószalagszerűen el is rendelte a fogvatartást, nem vizsgálva a bizonyítékokat és a törvényes letartóztatási okok tényleges fennállását. A védőként eljáró ügyvéd kollegák életük legbizarrabb jeleneteit élték át, sokan úgy érezték, mintha egy '50-es évekbeli film szereplőivé váltak volna. Volt olyan idősebb kollega, aki megélte az ÁVH-s időket, s az akkori jeleneteket újra megtapasztalva elkeseredettségében sírvafakadt. Tudom, hogy a kollegák mindent megtettek, ami az adott helyzetben – a jogszabályok és az Általad is képviselt tradicionális ügyvédi etika keretei között – lehetséges volt. Talán meg is haragszanak rám, hogy így utólag, kényelmes karosszékben ülve azt mondom: át kellett volna lépni a kereteket! Össze kellett volna fogni az egész ügyvédi karnak, mozgósítani kellett volna minden magyar jogászt, aki komolyan veszi az emberi jogokat és a hivatását, s utcára kellett volna vonulni, éhségsztrájkolni tömegesen, nemzetközi sajtótájékoztatókat tartani a kialakult emberi jogi válsághelyzetről, a bíróság lépcsőihez bilincselni magunkat, mindent és bármit meg kellett volna tennünk, hogy megfékezzük az igazságszolgáltatásba is behatoló diktatórikus hatalom tombolását. S tudod miért, Éva? Nem azért, mert „neveletlenek”, tiszteletlenek, etikátlanok vagyunk... hanem azért, mert akkor nem merték volna egy hónappal később, az ötvenedik évfordulón szemmagasságban lődözni a magyar embereket, nem mertek volna kardlapozni, összeverni, megkergetni, előállítani bennünket. S nem mertek volna további tisztességes magyar emberekkel szemben újabb kirakatpereket indítani, újfent letartóztatásokkal, a felmentésekig tartó hosszú éves szenvedéssel. Mert érezték volna, hogy van ellenállás! Hogy nem tűrünk el bármit, amivel megpróbálkoznak, akkor sem, ha talárba bújva, tárgyalóteremben teszik, akkor sem, ha rendőregyenruhában. A 2006. évi gaztettekkel szembeni igazságtétel elmaradt. Sem az ügyészségen, sem a bíróságon nem történt meg az érintettek átvilágítása, megbüntetése, a rendszerből való eltávolítása. Sokan maradtak – nemcsak a politikában vagy a rendőri vezetésben, hanem az igazságszolgáltatásban is - akik azt hiszik: mi mindent eltűrünk. Jogászként nem erre esküdtünk. Én legalábbis nem feltétel nélküli udvariasságot, tiszteletet és alázatot fogadtam, amikor kimondtam életem eddigi talán legfontosabb mondatát: Esküszöm, hogy a mai nappal magamat az igazság szolgálatába állítom.
Meggyőződésem, hogy ugyanazt a hibát még egyszer nem követhetjük el.
Természetesen állok az ellenvélemények elé, és nagyon is szükségesnek tartom a vitát. Szólaljanak meg jogászok és nem jogászok egyaránt! Bízom benne, hogy e válaszlevelemet és vitakezdeményezésemet nem veszed rossz néven, hanem Magad is gyümölcsözőnek és időszerűnek gondolod. Bízom abban is, hogy nemzeti jogvédőként, jogvédőkként továbbra is együtt fogunk küzdeni az igazságért, és hamarosan találkozunk is. Várunk a jövő hétvégén a kárpát-medencei ügyvédek találkozóján, ahol az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogainak védelme, az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere lesz a téma.
Szeretettel és tisztelettel gondolok Rád:
Morvai Krisztina
Utóirat: Mivel meggyőződésem, hogy a Budaházy-ítélettel szembeni figyelemfelhívó tiltakozásra, a mai tüntetésre szükség volt, mellékelem az eseményről készült videófelvétel két részletét, az elsőn Budaházy György beszél - háziőrizetéből -, a másikon pedig dr. Gaudi-Nagy Tamás kollegánk, nemzeti jogvédő bajtársunk beszéde látható. Feltételezem, hogy holnapra, azaz vasárnapra az egész tüntetés videófelvétele rendelkezésre áll az interneten.
Almási Lajos felvételei a tüntetésről:
Hegedűs Loránt beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Budaházy György beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Dr. Gaudi-Nagy Tamás beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Patrubány Miklós beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Toroczkai László beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Budaházy is reagált a Bécsben élő nemzeközi jogász levelére
Kedves Eva Maria Barki!
Tisztelem, becsülöm Önt a munkásságáért, a magyar nemzetért tett erőfeszítéseiért.
De kérem, kicsit szélesebb összefüggéseiben vizsgálja a mi ügyünket és az ellenünk hozott ítélettel teremtett helyzetet.
Sajnos a magyar jogi eljárási rendszer működéséről saját bőrömre menő eljárások sokaságán át van már elég alapos tapasztalatom, és ez alapján magabiztosan jelenthetem ki Önnek, hogy ezt se igazságszolgáltatásnak, se jogszolgáltatásnak nem lehet hívni. A legnagyobb baja az, hogy teljesen kiszámíthatatlan, és ez egyébként arról is ad némi támpontot, hogy vajon mennyire független, és kitől független, és kitől nem.
Én megértem, hogy Ön nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegi geopolitikai helyzetben a status quo kérdésének. Magam is fontosnak érzem, hogy most erős nemzeti összekapaszkodást mutassunk a fenyegető veszedelemmel szemben, ami ránk szakadhat az ostoba liberális nyugat-európai politika miatt.
De kérem, ne várja már el a jóérzésű magyar emberektől, hogy az egészséges igazságérzetüket nyomják el a pillanatnyilag vélt közép-európai geostratégiai érdekek kedvéért.
Inkább fogalmazzon meg elvárást azok felé, akik felelősek abban, hogy ilyen helyzetet teremtettek.
Tudom én is, hogy az igazi felforgatók örülnek most ennek az ítéletnek a legjobban. De akkor mutasson inkább Ön is rá, hogy pont ezeket kellene már százmillió bűnük miatt végre kivonni a forgalomból, és nem azokat, akik leginkább szemben állnak velük. És így az igazságosság érvényesülésével rendkívül megnőhetne a stabilitás biztonsága is.
Az Ön által említett ausztriai ügy kapcsán meg csak annyit, hogyha az a 20 évet kapott személy a jelenlegi politikai helyzetben az Iszlám Állam kötelékébe harcolni közvetített ki embereket Szíriába, akkor megérdemli a 20 évet, de ha mondjuk pl. az Iszlám Állammal szemben harcoló kurdokhoz közvetített volna, akkor dicséret járna neki. Mert nemzetpolitikai szempontból kell vizsgálni az ilyen dolgokat.
Tisztelettel:
Budaházy György
(nem jogerős) politikai elítélt
Korábban írtuk: Dr. Eva Maria Barki: Budaházyt a bíróságon illeti meg a leghatározottabb védekezés, nem az utcán
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Magyar Barátaim!
Nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy holnap a Markó utcában tüntetés lesz Budaházy György büntetőítélete ellen.
Megértem, hogy sokkot okozott a szigorú ítélet és a magas büntetés. Megértem, hogy az ítélet heves érzelmeket váltott ki, főleg azokban, akik a 2002 utáni súlyos jogsértéseket megtapasztalták, és Budaházy személyében egy, a jogtalanság elleni harcost látják.
Mégis, akkor is ha hibázott a bíróság, helytelen az ítélete ellen az utcán tüntetni. A bíróság függetlensége minden jogrendszernek a legfontosabb pillére, amelyet sem az állam részéről, sem az utcáról nem szabad befolyásolni.
A terrorcselekmény az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, és manapság a legnagyobb veszély. A nemzetközi jog alapján csak akkor jogos a terrorcselekmény, ha ez az önrendelkezés elérését szolgálja. Tehát a konkrét esetben a vád és a büntetőeljárás Molotov-koktélos és más merényletek miatt jogos.
Más kérdés, hogy hibázott-e a bíróság, mert a tényállásokat nem helyesen állapította meg, vagy jogilag tévedett. Arra a fellebbezési fok választ fog adni. A Kúria nem is egyszer – Budaházy ügyében is – bebizonyította, hogy Magyarországon a bíráskodás működik, és sok tekintetben jobban működik, mint nagyon sok más európai országban. Meg kell várni a fellebbezési határozatot.
Szervezett, erőszakos akcióktól mindenhol félnek. Emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt napokban Ausztriában egy férfit, aki Szíriába közvetített embereket, és személyesen nem csinált semmit sem, terrorcselekmény miatt 20 évre ítéltek el. Vagy a híres Schimanek ügye Ausztriában, aki 15 éves börtönbüntetést kapott, mert katonai gyakorlatokat rendezett barátaival – fegyverek nélkül. Egyik esetben sem történt semmiféle személyi sérülés vagy vagyoni kár.
De nagyon aggódok, mert az ilyen érzelmeken alapuló tüntetéseket fel lehet használni más célokra is, és vannak olyanok, akik már évek óta kísérletet tettek, és csak a lehetőségre várnak, hogy tüntetésekkel és zavargásokkal Magyarországon is a régóta szándékozott destabilizációt tudják kezdeményezni, és egy a geopolitikai céljaiknak megfelelő engedelmeskedő, alázatos kormányt beiktatni.
Most nem szabad játszani a tűzzel. Budaházy Györgyöt megilleti minden leghatározottabb védekezés – de vitában, a bíróságon és nem az utcán.
Tisztelettel és üdvözlettel
Eva Maria Barki
Kapcsolódó, videoösszefoglaló: Itt nézhető meg a Budaházy-tüntetés felvétele



 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2017 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready