Számos kérdést vet föl, ha mindenféle háttérinformáció nélkül közzététeszik azoknak a nevét, akik az állambiztonsági mágnesszalagokon szerepelnek – jelentette ki a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagja annak kapcsán, hogy a testület lezárta a mágnesszalagok vizsgálatát. Alább olvasható az interjú.
– Az átlagpolgár egyre kuszábbnak látja az ügynökkérdést. Most mit vizsgáltak?
– A jelenleg az AH, azaz az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő tizennyolc mágnesszalag az 1974-ben a Belügyminisztérium által létrehozott Egységes Gépi Prioráló Rendszer, vagyis az EGPR tizennégy adattárából három állambiztonsági adattár állományát, valamint a róluk készült két-két biztonsági másolatot tartalmazza. A H jelű a hálózati nyilvántartással kapcsolatos adatokat, a G, azaz operatív nyilvántartás a megfigyeltekre vonatkozó adatállományokat, a K jelű pedig a kommunista rendszer kémelhárítása által megfigyelt személyekre vonatkozóan tárol információkat. A K 4896, a H 58 708, míg a G 83 694 bejegyzést tartalmaz. A munkacsoport az utóbbi kettőt vizsgálta részletesen.
 Bank Barbara (Fotó: Nagy Balázs) |
– Mit takar a három szám összeadása? Ennyi ügynök, hálózati személy volt?
– Nem. Két adattár megfigyelt személyekre vonatkozó információkat tartalmaz, a harmadik már ügynökneveket is: a H adattár például mintegy ötvennyolcezer személyre vonatkozóan tartalmaz információkat, ugyanakkor nem csak a beszervezett ügynökök adatait, hanem megfigyeltekét is. Az EGPR létrehozása a feldolgozott személyek gyorsabb keresését, szűrését segítette elő. E rendszeren belül tizennégy önálló adattárat alakítottak ki, amelyek egyaránt tartalmaztak bűnügyi, igazgatásrendészeti és állambiztonsági adatállományokat. A tizennégy adattár 1985-ben összesen egymillió-háromszázötvenezer tételt tartalmazott: ebből négyszázhúszezer volt az állambiztonságé, de 1988-ra a teljes adatállomány már meghaladta a másfél milliós rekordot.
– Hol a többi sok százezer, esetleg millió tétel?
– Az egykorú adatbázisok sem voltak soha teljesek: az 1974-től 1990 elejéig működtetett rendszerbe például a korábban kizárt vagy meghalt hálózati személyeket már fel sem vették, de az is bizonyítható, hogy később is rendszeresen töröltek adatokat. Előfordult olyan, hogy az állambiztonság egyik megyei szerve kérte – meghatározott kivételektől eltekintve – valamennyi hálózati személyének törlését a nyilvántartásból. Valószínűsíthető, hogy egy belügyminiszteri parancs értelmében a különlegesen fontos ügynökök adatai rá sem kerültek a szalagokra. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy pontosan következtethetünk az ügynökök létszámára.
– Személyesen is látta az adatokat?
– A mágnesszalagokon rögzített adatokat több lépcsőben és sajnos csak részlegesen fejtették meg informatikai szakemberek. Az információk szöveges formában érhetők el, de a dekódolás nem mindig sikerült, így azok nem teljesek. A rendelkezésre álló adatok így jelenleg nem alkalmasak minden esetben a megbízható személyazonosításra. A számítógépes keresést nem mi végeztük, hanem az AH munkatársai. Az ember szeme egy idő után persze ráállt az elsőre kaotikusnak tűnő látványra, s képes volt elkülöníteni a sorokat, a neveket és a hozzájuk tartozó információkat, de rengeteg ott az első látásra értelmetlen és sajnos megfejthetetlen „hieroglifa” karakter. A mágnesszalagok átírásakor sok jelet nem tudtak értelmezni a programok.
– Hány név futott végig a tekintete előtt?
– Említettem, hogy a H adattár több mint ötvennyolcezer emberre vonatkozóan tartalmaz információkat. Ám az adatállomány nemcsak beszervezett ügynökök neveit tartalmazza, hanem az ügynökök kapcsolatait vagy olyanokét is, akiket azért figyeltek, mert szerették volna beszervezni őket, ám soha nem váltak hálózati személlyé. A H sohasem volt a diktatúra által működtetett hálózati személyek teljes körű tárhelye, így az önmagában nem teszi lehetővé az egyes személyek minden kétséget kizáró azonosítását.
– Sikerrel szorgalmazták, hogy a G és a H halmaz átkerüljön az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. Miért?
– Az adatállomány minden hiányossága ellenére – az állambiztonsági múlttal való szembenézés szempontjából – egy sok elemből álló „puzzle” fontos darabja lehet, nagy segítséget jelenthet a kutatók számára. Megismerésével a jelenleginél teljesebb képet kaphatunk az állambiztonsági nyilvántartás működéséről és a hálózati személyek köréről. Javasoltuk azt is, hogy a szalagokon őrzött minősített adatokat vizsgálják felül, s ahol a nemzetbiztonsági szempontok azt nem indokolják, a minősítést szüntessék meg. Így az adatok kutathatóvá válnak, megteremtve ezzel az állampolgárok minél teljesebb „információs kárpótlásának” lehetőségét is.
– Megtudhatja egyszer a társadalom, kik voltak az ügynökök?
– Az egykor megfigyelt állampolgár, illetve annak családtagja bármikor kikérheti a rá vonatkozó levéltári anyagot. Továbbá érvényes kutatói engedély birtokában szabadon kutathatók az állambiztonsági adatok, s ezek a kutatási eredmények közzétehetők. Teljes ügynöklista most sincs, s annak összeállítása sem lehetséges.
Kapcsolódó:
