Bezár!
2019. augusztus 18., vasárnap, Ilona, Lenke napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
20:44 Felgyújtották Patkó Bandi több száz éves, legendás fáját20:23 Két ember rekedt a legmélyebb lengyelországi barlangrendszerben - a mentőakció akár hetekig is tarthat20:07 Európai parlamenti képviselők tiltanák be a trófeavadászatot19:38 Halálra gázolt egy kerékpárost a villamos Budapesten19:26 Tűz ütött ki egy újpesti gyorsétteremben18:48 Szeretetből irtotta ki családját egy orosz tinédzser18:36 Edge késélező - borotvaéles pengék szemvillanás alatt, most csak 4990 Ft (x)18:19 Megbokrosodott lovak miatt hatan megsérültek a szajoli fogathajtó versenyen 18:06 Mi, a barmok17:43 A jövő héten is sok lesz a napsütés17:26 15 éves a Harcos márka - nyári újdonságok (x)17:17 Halálos baleset miatt lezárták a 82-es főutat Gyulafirátót és Eplény között16:58 Leszboszra akart eljutni 330 illegális16:33 Szegény Tóbiás: újra kiürítik a korábban megfékezett lángok által veszélyeztetett környéket a Kanári-szigeteken15:45 Idegállapotba kerültek az Open Arms dzsungeltöltelékei - Salvini "akarata ellenére" partra engedi a "fiatalokat"
24 óra legolvasottabbjai

Anyaország :: :: Hozzászólások

A legalacsonyabb végzettségűek körében növekedett erőteljesebben a termékenység

Reklám

Gyakorlatilag nincs változás az ideális vagy a tervezett gyerekszámban, a két gyermek feletti átlag ma is jellemzi a magyar társadalmat. A fiatalok szeretnének gyermeket, csak később - foglalta össze a legutóbbi demográfiai felmérések egyik fontos eredményét a Portfoliónak adott interjújában Spéder Zsolt. A Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójával a friss Demográfiai Portré megjelenése kapcsán beszélgettek. Elárulta: az egyik legmeglepőbb eredmény, hogy emelkedett a 19-20 év körüliek gyermekvállalása, ami egyben a legalacsonyabb végzettségűek termékenységi arányainak növekedéssel járt együtt. Az interjúból kiderül továbbá, hogy miért nem javul látványosan a magyar népesedési helyzet, milyen szerepe van a népesedéspolitikának, miért fontos a munka-család egyensúly, miért kedvezőtlen még mindig a hazai halálozási statisztika, és hogy kivándorló ország-e Magyarország.
Zoom
Fotók: Hurta Hajnalka
- Legutóbb három évvel ezelőtt beszélgettünk a demográfiai folyamatok kapcsán, ami nem túl hosszú időtáv, de már-már középtávnak tekinthető demográfiai értelemben is. Összefoglalva, mit lehet mondani a legutóbbi hazai demográfiai mutatóinkról?
- A demográfia egyik alaptörvénye, hogy a népesedési viszonyok nagyon lassan, ámde folyamatosan és biztosan változnak. Alapvetően három nagy tényező befolyásolja a népesség alakulását, a születések száma, és itt fontos a termékenységi mutató alakulása, a halandóság, melynek alapvető mutatói a halandósági arányszámok, illetve a jólétünket átfogóan jellemző várható élettartam, és végül a vándorlási egyenleg. És habár van egy nagyfokú tehetetlensége a demográfiai folyamatoknak, hiszen, akik például 20 év múlva lesznek szülőképes korban, azok döntő többsége már megszületett, mégis mindig vannak új fejlemények is.
- Melyek ezek az új fejlemények? Menjünk sorba a három tényezőn, kezdjük a születések számával. A legutolsó adatok alapján számomra vegyes kép rajzolódik ki, hiszen a termékenységi arányszám emelkedik, de a születések száma nem növekszik.
- A termékenység alakulása alapvetően átlagosnak tekinthető európai összehasonlításban, azonban valóban emelkedett ennek mutatója, a teljes termékenységi arányszám. A születések száma viszont nem növekszik, sőt tavaly csökkent, mert időközben folyamatosan csökken a szülőképes korban lévő nők aránya.
A Ratkó-unokák már 40 év felett vannak, és ilyen korban már nagyon alacsony a születések száma, különösen az első születéseké. A jelenleg 30 év körüli nők száma, és ők jelentik a gyermeket vállalók derékhadát, évjáratonként 25-30 ezerrel kisebb, mint a Ratkó-unokák száma. Hiába nő tehát a gyermekvállalási kedv, a születések száma mégis csökken.
A gyermekvállalási hajlandóság nem kiemelkedő, hiszen az 1,49-1,50-ös arányszám az európai átlag alatt van, és a közép-kelet-európai átlag körüli. A magyar termékenységi magatartás kissé később indult el újra növekedésnek, mint más posztkommunista országokban, talán azért, mert nálunk hamarabb köszöntött be a gazdasági válság, ami minden országban a termékenység visszaesését hozta magával.
- Maradva még a születések számánál. Először több mint 8 évvel ezelőtt beszélgettünk, és akkor kiemelte, hogy Magyarország is belecsúszhat a gyermektelenségi szindrómába a gyerekvállalást halogató döntések miatt. Most hogy állunk? Változott az értékrend a szülőképes korú magyarok körében?
- Gyakorlatilag nincs változás az ideális vagy a tervezett gyerekszámban, a 2 feletti átlag ma is jellemzi a magyar társadalmat. A 2001 és 2015 között időszakra rendelkezünk erre vonatkozóan adatokkal, és ebben az időszakban a fiatalok körében sincsen csökkenés. Valójában az akaratlagos gyermektelenség továbbra sem jellemző; a fiatalok szeretnének gyermeket, csak később, vagy majd valamikor.
A most megjelent Demográfiai Portréban készítettünk egy összehasonlítást, hogy mikor születnek általában a gyerekek Magyarországon és a sok tekintetben európai mintaországnak tekintett Franciaországban. Nálunk 30-31 év a legjellemzőbb gyermekvállalási életkor a nők körében, a franciáknál viszont 28-29 év, vagyis 2 évvel korábbi. A gyermekvállalás későbbre tolódásának egyik következménye, hogy a tervezett gyerekeknek egy része nem fog megszületni. A családnövekedési valószínűségekből lehet következtetni a gyermektelenség alakulására. Az 1972-76 között született nők körében, 2016-ban, amikor ők 40-44 évesek voltak, a gyermektelenség 15,5 százalék volt. Ezen életkor után már alig születnek első gyermekek, így becsléseim szerint a gyermektelenség ebben a kohorszban maximum 14,5%-ra csökkenhet.
Az a 8 százalékos gyermektelenségi arány, amit 20 évvel ezelőtt jellemezte a 40-44 éveseket, mostanra tehát 14-15%-ra emelkedett. A gyermekszám alakulásában pedig a gyermektelenségnek komoly szerepe van. Közhely, ugyanis, de nem szabad elmenni mellette, hogy csak azoknak születhet meg a második gyermeke, akinek megszületett az első. Ezen túl azt is látjuk, hogy a nők körében nőtt az egy gyermeknél megállók aránya is.
Zoom
- Ezek szerint tehát kevésbé születnek meg a második gyerekek. De mi a helyzet a harmadik gyermekek megszületésével?
- Valóban, a legerőteljesebb növekedés a harmadik gyerekek megszületésében volt az elmúlt közel 25 évben. Elemzéseink szerint mind a gyet bevezetésének, mind az ezredfordulón bevezetett adókedvezménynek volt hatása a harmadik gyermekek megszületésére. A családnövekedési valószínűségek is azt jelzik, hogy a kétgyermekesből háromgyermekessé váló családok aránya növekszik, ám számuk kevéssé növekszik, mert nőtt az egy- és nullagyermekesek száma.
- Az elmúlt évek gyermekvállalást ösztönző intézkedései főként a harmadik gyerek megszületésére koncentráltak. Ez adott újabb lökést a számokban?
A makroadatokból tudunk a növekedésre következtetni, de az intézkedések hatásának számszerűsítéséhez még nem telt el elég idő. Jónéhány évnek kell eltelnie, hogy egy-egy intézkedésnek meg lehessen becsülni azok demográfiai hatását, ezért egyelőre nem tudunk mit mondani a CSOK demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásáról sem.
- Az elmúlt évek intézkedései főként a családok anyagi helyzetére, lakhatására fókuszáltak. A nemzetközi tapasztalatok szerint melyek lehetnek hatékony ösztönzők a gyermekvállalás növelésére?
- A modern társadalom alaphelyzete, hogy a nők és a férfiak iskolai végzettsége növekszik, és azért tanulnak, hogy majd jó állásuk legyen, hogy megélhetésüket biztosítani tudják. Ez igaz nőkre és férfiakra is. Elképzeléseikben központi szerepet tölt be a kétkeresős családmodell, bár néha hajlanak annak támogatására, hogy valamelyik fél, többnyire a nő, részmunkaidőben dolgozzon. Ahhoz, hogy emellett gyermekek nevelkedhessenek, mert ahogy mondtam, a fiatalok szeretnének gyermeket is, a család és a munka összeegyeztetése a kritikus pont. Hogyan tudja egy fiatal család összeegyeztetni, hogy megfeleljen a munkahelyi kívánalmaknak és saját családi elvárásainak is. Nyilván két keresővel lehet a legjobban biztosítani a megélhetést, kevesen akarják és kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az apa tartsa el a családot. Ugyanakkor a gyermekneveléshez is kell idő, mégpedig sok idő!
- Vagyis a nempénzbeli intézkedéseknek, környezet kialakításának van nagyobb hatása. Ez lehet a nulladik pont. De mi sorolható még ezek közé a soft tényezők közé?
- Hadd kezdjem magunkon. Kulcskérdésnek tartom, hogy a férfiaknak milyen a részvétele a gyereknevelésben. Életmódkérdés is a férfi és a nő közötti feladatelosztás és munkamegosztás. Talán ez járul hozzá ma leginkább ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott családmodell tudjon működni.
De az is nyilvánvaló, hogy minden olyan állami intézkedés, ami segíti a család és a munka összeegyeztetését, és csökkenti a gyermekvállalás költségeit, segíti a gyermekvállalási tervek valóra váltását, hiszen a gyerek minden kétséget kizáróan költség is a boldogság mellett. A népesedéspolitika, a gyermekvállalás támogatása a közösség érdeke is, hiszen a gyermek a társadalom számára is meg fog térülni, a gyerek közjószág is, mert a gyerek felnevelésének olyanfajta előnyei lesznek, ami a társadalomnak is hasznos: dolgozni fog, adót és járulékot fizet és ő is gyermeket vállal a későbbiekben. Emellett részt vesz az innovációban, a felfedezésekben, kreatív munkát végez.
- A család-munka közötti egyensúly létrehozásában az államnak van szerepe és ha igen, milyen?
- Alapkérdés a gyermekvállalásban a család és munka összeegyeztetése és ebben fontos szerepet játszik, hogy rendelkezésre állnak-e a bölcsődei, óvodai férőhelyek, a gyermekeinket ott tudjuk-e hagyni, bízunk-e abban, hogy megfelelő ellátást, figyelmet kap-e, nyugodtan tudunk-e dolgozni ennek tudatában.
- Nem szigorúan demográfiai mutató, azonban látványos növekedést mutat a házasságkötések száma. Beszélhetünk ebben a tekintetben trendfordulóról?
- Igen, ez mindenképpen egy komoly trendforduló. 36 ezerről 50 ezer fölé nőtt ugyanis a házasságkötések száma, az az arányszám, hogy ma egy fiatalnak milyen az esélye a házasságkötésre a 40-45 százalékról 66 százalékra ugrott. Mindez váratlan, mert a hosszútávú trendek ritkán fordulnak meg, és a házasság népszerűségvesztésének több évtizedes múltja van.
A fordulatban, nagy valószínűséggel három tényezőnek van meghatározó szerepe. Az egyik, hogy itt is volt egy halasztás, és a régóta elhalasztott házasságkötések megköttettek. Van egy kiigazított házasságkötési arányszámunk, ami azt mutatja, hogy mennyi házasság köttetett volna, ha nem később köttetnek, hanem időben. Ez azt mutatja, hogy egyrészt beindult a visszapótlás, az elhalasztott házasságokat elkezdték megkötni. A nők ma nem 24 évesen, hanem 30 évesen házasodnak, a férfiaknál pedig a 27 év 32-re nőtt. Bizonyosan erőteljes szerepe volt a trendfordulóban, és a visszapótlás intenzívvé válásában, a fiatal házasoknak nyújtott adókedvezménynek, és talán a csoknak is. Ezen túl a Ptk.-ban bekövetkező módosítások is szerepet játszhattak. A harmadik tényező, hogy több országban is a válság alatt visszaesett a házasságkötések száma, ezt követően pedig elkezdett emelkedni.
Zoom
- A házasságkötések számának demográfiai szempontból van jelentősége?
- Továbbra is igaz, hogy házasságban élők körében több gyermek születik, és valószínűleg továbbra is igaz, hogy az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak. Korábbi elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a házas családi állapot alacsonyabb halandósági kockázatokkal jár, bár e vizsgálatok adathiány miatt nem tudtak kitérni a tartós, hosszú távú élettársi kapcsolatok szerepére. Egyre nehezebb a különböző párkapcsolati életformák szerepét kimutatni, mert a párkapcsolati életpályák egyre tarkábbak. Persze azt is szokták mondani, hogy házasságban is lehet rosszul élni, és élettársi kapcsolatban is lehet boldogan élni, és ez így is van. Ha összehasonlítanánk a boldog házasságokat és a boldog élettársi kapcsolatokat, lehet, hogy hasonló eredményt kapnánk.
- Vizsgálták most azt, hogy hol a legtermékenyebbek a családok?
- A népszámlálás adatait felhasználva iskolai végzettség szerint hasonlítottuk össze a 2011-es és 2016-os korspcifikus termékenységi arányszámokat.
Meglepett bennünket, hogy a legalacsonyabb végzettségűek körében erőteljesebben növekedett a termékenység.
Egyelőre nem tudunk szakszerű választ adni arra, hogy milyen folyamatok eredménye ez.
- A gyermekvállalásra vonatkozóan találkoztak még hasonló meglepő fejleményekkel?
- Igen, az életkor szerinti gyermekvállalási magatartást tekintve. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyértelmű növekedés volt a 19-20 év körüliek gyermekvállalási magatartásában. Amellett tehát, hogy a gyermekvállalás későbbi életkorban a legjellemzőbb, a 19 éves életkor körül is megjelent egy lokális maximum. A szülések kor szerinti eloszlásában tehát egy fiatalkori minta is tetten érhető.
- Térjünk át a demográfiai trendeket legalább ennyire meghatározó tényezőkre, a halálozások kérdésére. Itt csak kedvezőtlen fejleményeket lehet látni?
- Valóban a népességcsökkenés egyik fő hajtóereje, hogy többen halnak meg annál, mint ahányan születnek. Persze ennek is hosszú története van, hiszen a természetes szaporulat már 1980 óta negatív. Némi optimizmust az jelentett, hogy a várható élettartam növekedése az 1994-es mélypontot követően folyamatos volt. Ám az elmúlt években ez a növekedés megtorpant. Egyik évről a másikra persze lehetnek kis visszaesések, így például a halandóság 2015-ös romlás döntően az influenza számlájára írható, ám 2013-tól inkább a stagnálás jellemzi a várható élettartam alakulását. Azóta a férfiak születéskor várható élettartama 72,3 év körül, a nőké pedig 79,2 év körül ingadozott. E területen az európai viszonyoktól való elmaradás jellemzi az országot. És nem csak az osztrák színvonalhoz mérve, de a közép-kelt európai országok tekintetében is.
- Három évvel ezelőtti beszélgetésünkben azt nyilatkozta a várható élettartam esetleges stagnálása kapcsán, hogy ez azzal függhet össze, ha probléma van az életmóddal, és/vagy az egészségügyi rendszerrel. Akkor kijelenthetjük most azt, hogy ezekkel komoly gondja van a magyar társadalomnak?
- A várható élettartamot három tényező egyértelműen befolyásolja, de ezek hatását nehéz elválasztani egymástól. Az életmód kérdése, az egészségügyi ellátórendszer kérdése és az anyagi viszonyok kérdése. A várható élettartam persze a múltban gyökerezik, hiszen az, hogy valaki korábban vagy később hal meg betegségben, az az elmúlt 5, 10, 20, 30 év életlehetőségeinek és életmódjának, és az ellátórendszer mindenkori működésének következménye. Az ember nyilván az egészségügyi rendszerre gyanakszik, vagy a megelőzés hiányosságaira, de arra is, hogy nem folytatódott, akadályokba ütközik a további életmódváltás.
Kollégáim elemzése szerint a megtorpanás a középkorúak és az idősek halandósági helyzetének stagnálásához köthető. A 45 év alattiaknál folyamatosan és erőteljesen javult a korspecifikus halandósági ráta. Javulás jellemzi a 45-59 éveseket is, ám e korcsoportban relatív elmaradásunk más országokhoz képest, például nem csak Ausztriához, de Szlovákiához képest is fennáll. Az idősebbeknél pedig megállt a halandóság javulása.
- A magyarok életmódja úgy általában hogyan változott az elmúlt években?
- A halálozások megközelítőleg 50 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedésekre vezethető vissza, és itt az elmúlt években csak lassú javulás történt. E területen nem csak Ausztriához, vagy az Európai Unió átlagához nem közelítünk, de a szlovákiai halandósági arányok is kedvezőbbnek látszanak. A legújabb Demográfiai Portréban részletesen foglalkoztunk a magyarok egészségi állapotával és egészségmagatartásával is. A népességcsökkenésről gondolkodva nem szoktuk eléggé hangsúlyozni, hogy ha évente nem 125 ezren halnának meg, hanem sokkal kevesebben, akkor nyilván másképp alakulna a népességszám is. Persze akkor növekedne az idősek száma, és bizonyára több lenne az ellátásra szoruló beteg is, de a várható élettartam javulásával együtt, ha nem is ugyanolyan ütemben, de növekedni szokott az egészségben leélt várható élettartam is. Vagyis az idősödés nem növeli automatikusan az ellátásra rászorulók számát.
- Bár a várható élettartam nem javul, a születések számának csökkenése nem éppen a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának javításának irányába hat. Főleg, hogy ezekben az években mennek nyugdíjba a Ratkó-gyerekek. Mennyire feszítik ezek a folyamatok a magyar nyugdíjrendszert?
- Van egy prognózisunk arra, hogy 2070-re 30 százalék körül lesz a 65 év felettiek aránya, de biztos vagyok abban, hogy 30 év múlva nem a 65 év lesz az a korhatár, amikortól az öregkort számoljuk. 15 évvel ezelőtt a magyarok a 65 évet tekintettek az öregkor határának, most pedig 68 évet. Nyugat-Európában pedig már 70 felett van több országban is az idős kor határát mutató szubjektív mutató. Az egészségben várható élettartam növekedésével kitolódik az idős kor határa.
- Rátérve a népesedési folyamatok harmadik összetevőjére, a vándorlás egyenlegére. Ebben valóban történt javulás az elmúlt években?
- Magyarország egészen 2010-ig befogadó ország volt, azt követően indult el erőteljesen a kivándorlás, aminek növekedése ma is tart, de a növekedés dinamikája 2014 óta csökken. Bár az elmúlt 1-2 évben becsléseink szerint csökkent a kivándorlás növekedési üteme, de az nem azt jelenti, hogy a vándorlási egyenleg többletbe váltott volna.
Azt is látni kell ugyanakkor, hogy a kivándorlás Magyarországról sokáig sokkal kisebb volt mint más közép-kelet-európai országokban, és szinte mindegyik ilyen ország negatív kivándorlási egyenleggel rendelkezik. Mára azonban Magyarország arányaiban lassan közelíti a lengyel helyzetet, a romániai, vagy a balti országokat jellemző helyzettől viszont ebben a tekintetben nagyon messze vagyunk.
- Hányan vándorolnak ki Magyarországról, ez a szám csökkent az elmúlt években?
- Nem könnyű ezt a számot megbecsülni, de az új Demográfiai Portréban részletesen foglalkozunk a kérdéssel. A főbb fogadó országok tükörstatisztikái alapján készült becsléseink szerint a legutolsó évben 80 ezer fő körül volt azon magyarok száma, aki az Európai Unió főbb országaiba mentek. Ez a szám csak kicsit kevesebb, mint a 2-3 évvel ezelőtti nagyságrend. Emellett vannak visszavándorlók is.
- A visszavándorlás tekintetében is történt javulás? Magyarul többen jönnek haza?
- Németország és Ausztria esetében kíséreltük meg a visszavándorlás nagyságát megbecsülni. Azt látjuk, hogy ez az arányszám Németország esetében 60 és 80% közötti intervallumban mozgott, Ausztria estében pedig az adott év kivándorlóinak felét tette ki, és az arányszámok az utóbbi években valamelyest növekedtek.
A kivándorlók persze általában nem kivándorlóknak nevezik magukat, hiszen az ő elsődleges céljuk hazai anyagi helyzetük javítása, a pénzkeresés. Ha Magyarország javul a munkapiaci helyzet, azaz van munka és növekednek a bérek, és külföldről mérséklődik a húzóerő, azaz ha a külföldi munkavállalás anyagilag kevésbé attraktív, akkor természetes a visszavándorlás. A motivációkban ugyanis továbbra is meghatározó szempont az anyagi különbség, mennyit lehet külföldön keresni és ebből mennyit lehet félretenni.
- Hogyan alakult a Magyarországra bevándorlók száma?
- Ha a honosított állampolgárokat, a határon kívül született és állampolgárságot megszerzett magyarokat is ide számítjuk, akkor a bevándorlók száma valamelyes növekedett. Száma évente 40-45 ezer fő, és noha többségben vannak köztük a szomszédos országokból érkezők, szép számmal vannak kínaiak, ázsiaiak, ukránok, németek, és más EU-s állampolgárok is.
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready