A szakszervezeti vezetők egy része azt mondja: jelképes figyelmeztető sztrájk igen sok helyen lehet, de annak, hogy az egész ország leálljon, alig van esélye. A túlóratörvény elleni legutóbbi tüntetésen meghirdetett demonstrációk és sztrájkok részleteinek járt utána a hvg.hu, következtetésüket a fenti címmel összegezték.
 |
Egy igazi országos sztrájknak ma nincs realitása Magyarországon, mondja Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, szerinte ahogy eddig sem sikerült, úgy ezután sem fog sikerülni egy teljes, általános sztrájkot nyélbe ütni. A közszolgáltató szervezeteknek ugyanis a 2010-ben módosított sztrájktörvény olyan magas, akár 66 százalékos szinten határozza meg a minimális szolgáltatások körét, hogy az szinte láthatatlanná tenne egy sztrájkot.
Ráadásul a megelőző bírósági procedúra is hónapokat vehet igénybe, így komplikált a megszervezése is. A versenyszférában pedig azért nehéz általános sztrájkot megszervezni, mert ott általában kollektív szerződések vannak érvényben, helyi szinten kell döntést hozni.
Azt pedig kétszer is meggondolják a munkavállalók, hogy egy virtuális térben megjelenő politikai követelés miatt a valós munkahelyükön letegyék-e a kalapácsot, ha amúgy a körülményeik rendezettek, jók, nem elégedetlenek.
Általános sztrájkra kicsi az esély
A magyar társadalom eszköztárának nem része a sztrájk Palkovics meglátása szerint, akit arról is megkérdeztek, hogy mi lenne, ha a munkavállalók törvényellenesen állnának le a munkával. Akkor annak meglennének a törvényi következményei Palkovics szerint, a szakszervezetek is felelősségre vonhatók egy ilyen esetben. De eljuthat a társadalom egy olyan pontra, hogy kimondja, nincs jogállam, az akkor viszont a forradalom – fogalmaz a vezető.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége is egyetért a szakszervezetek négy pontjával, a szakpolitikai követelésekkel.
Legyenek helyreállítva a jogok papíron is és a valóságban is, ez a kívánalom, nem a kormánybuktatás.
– Sok helyen túlóráznak már most évi 400 óránál többet, illetve aki nem megy bele, hogy hétvégén is bejárjon dolgozni, azt sem feltétlenül rúgják ki – mondta Palkovics. A Munkástanácsok elnöke szerint érdekes szubkultúra, ami kialakult ezen a téren, mert a munkaerőhiány miatt a munkáltató is ki van szolgáltatva valamennyire.
Palkovics azt is elmondta: a most kialakult tiltakozáshullám jót tehet a magyarok érdekvédelmi tudatosságának. Az emberek ráébredhetnek, hogy a kollektív szerződés aláírásához szükséges szakszervezetet alapítani hasznos dolog. El lehet érni dolgokat a munkáltatónál. A szakszervezetek is tanulhatnak végre: haladni kell a korral, hogyan lehet megszólítani az embereket, és milyen gyakorlati eszközeik vannak. Köthetnek olyan megállapodást, hogy 300 óra legyen csak a túlórakeret. Kollektív szerződésekhez szakmai segítséget egyébként a Munkástanácsok Országos Szövetsége is ad.
A 36 hónapos elszámolási keret más kérdés, itt az Európai Bizottság dönthet arról, megfelel-e az európai szabályozásnak, mert ebben jogértelmezési vita van. Palkovics állítja:
A túlóratörvény most már csak ürügye a politikai szándékoknak.
Szombaton további tiltakozásokat hirdetett meg a túlóratörvény miatt Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.
Országos demonstrációkra kerül sor reményei szerint minél több helyen az országban, megyeszékhelyeken, nagyobb településeken január 19-én: félpályás útlezárások és egyéb tiltakozó akciók lesznek.
Ám a kormánypropaganda hamarosan már arról írt gúnyosan, szombatra szervez sztrájkot a szakszervezet. Ez félreértés, Kordás nem hirdetett sztrájkot, mondta el a hvg.hu-nak. Felmerült, hogy ekkor van az országos központi középiskola felvételi napja, Kordás azt mondja, ezt nem akarják akadályozni, a tiltakozásokat úgy igazítják, hogy itt ne legyen lehetőleg fennakadás.
Nem tartotta a kormány a szavát
Ha a munkavállalók úgy döntenek, sztrájkba lépnek, a MASZSZ biztosítja a szakmai hátteret hozzá, de nem bátorít senkit jogellenes lépésekre. Az esetleges munkabeszüntetésnek szervezett és törvényes formában kell megvalósulnia. Például sztrájkolni joga van a munkavállalónak, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell bemennie dolgozni – bemegy a munkahelyére, de nem veszi fel a munkát.
A szakszervezetek négy pontban fogalmazták meg a követelésüket, ez olvasható az A Hang petíciójában is:
- Módosítsák a Munka törvénykönyvét, hogy az a mostaninál sokkal jobban vegye figyelembe a munkavállalók érdekeit, a rabszolgatörvényként elhíresült túlóra-szabályozást pedig vonja vissza a kormány!
- Emeljék a minimálbért legalább két számjegyű mértékben, állítsák vissza a cafetériát, rendezzék a közszféra béreit!
- Követeljük a sztrájkjog újraszabályozását, érdemi párbeszédet, előzetes egyeztetést a dolgozókat érintő törvények módosításánál!
- Követeljük egy rugalmasabb nyugdíjba vonulási rendszer kidolgozásának követelményeit, a korengedményes nyugdíjak korszerűbb formában történő visszahozásától a megváltozott munkaképességű dolgozók tisztességes támogatásáig!
Kordás László szerint ezek közül a túlóratörvényen kívül mind régebbi sérelem. A kormány 2014-ben beleegyezett abba, hogy a Versenyszféra Konzultációs Fórumán (VKF) megszületett megállapodásokat nyújtja be a parlamentnek, ez 2015-től nem valósult meg, nem tartotta magát a megegyezéshez. Az álláspontok fokozatosan megmerevedtek, így nem maradt más eszköz, mint az utcai demonstrációk, mondja Kordás.
Ha 19-i demonstráció után sincs előrelépés, akkor mérlegelni lehet a figyelmeztető sztrájkot. A konföderáció ehhez biztosíja a hátteret. A figyelmeztető sztrájk abban különbözik az általánostól, hogy maximum két óra hosszat tart, azaz jelképesebb. Most létrejött egy szakszervezeti sztrájkelőkészítő és demonstrációs bizottság, ami 3 szakszervezeti konföderációt és 12 szakszervezetet tömörít. A szervezett dolgozók többségét, a teljes közszférát és a versenyszféra csaknem egészét képviselik ezáltal. Ezen a nyitott fórumon, amelyhez csatlakozhatnak további érdekvédelmi szervezetek, születnek döntések a továbbiakról.
Kordás bízik abban, hogy sikerül újra tárgyalóasztalhoz ülni a kormánnyal, hogy javítani lehessen a dolgozók munkakörülményein. A szakszervezetek nem fogalmaznak meg politikai követeléseket, csak szakmaiakat. A cél a változások elérése akkor, amikor a kormány nem volt hajlandó érdemben tárgyalni az érdekképviseletekkel.
Tovább nőhet az elégedetlenség
"A fiatalabbak nem akarják, mert akkor nem látják a gyereküket, csak egy héten egyszer. Az idősebbek meg fizikailag nem bírják" – mondja el a hvg.hu kérdésére Baranyai Zoltán, a Közút Közlekedési Szakszervezet (KKSZ) elnöke, hogy hogy állnak az 5000 tagot, 17 000 munkavállalót képviselő szakszervezet tagjai a 400 óra túlórát legálissá tevő törvényhez. Úgy látja, 10 százalék lehet azok száma a tagságban, akik szívesen dolgoznának többet. A KKSZ állami tulajdonú cégeknek dolgozó közlekedési munkavállalókat képvisel. Az egyre nagyobb tiltakozáshullám politikai vetületéről nincs véleménye Baranyainak, azt mondja, a szakszervezetek négy pontjával egyetértenek.
Sztrájkkal kapcsolatos szervezkedésről, egyeztetésekről egyelőre korai lenne beszélni. Egy másik ügy azonban terítéken van, és akár fel is korbácsolhatja a kedélyeket a KKSZ tagságában. Egy korábbi, hároméves megállapodás szerint évenként ötszázalékos béremelést kapnak a dolgozók, ezt most erre az évre kevesli a szakszervezet, kétszámjegyű emelést szeretne elérni.
Ezért még a vasutas szakszervezetek küzdenek látványosan. Ezt a 2018 februárjában megalakult KVKF-ben fogja megvitatni az érdekképviselet a kormánnyal vélhetően januárban – ha a tárgyalások ígéretesek, de elhúzódnak, akkor kicsit később is létrejöhet a megegyezés. Ám ha nem sikerül elérni a megállapodást, akkor keményebb fellépésre is megadhatja a felhatalmazást a vezetőségnek a tagság, mondja az elnök. A sztrájkról konföderációs döntés kellene a szakszervezetek között. Utoljára a KKSZ tagsága egyébként 2006-ban lépett valós sztrájkba, akkor is bérekért. Azóta kisebb demonstrációk voltak.
