A Horváth Péter nevéhez fűződő, jelenlegi általános iskolai történelemkönyvek a magyarságról szóló fejezetekben csak a negatívumokat emelik ki, míg a magyarság történelmi szerepét, hőseink tetteit elhallgatják, elbagatellizálják, vagy egyenesen bűntudatkeltéssel tálalják. Ezért a magyar történelem dicső időszakait bemutató játékfilmek mellett a Mi Hazánk Mozgalom erősítené a nemzeti öntudatot, a hazánkhoz való kötődést azzal is, hogy az általános iskolai történelemkönyvekben is olyan időszakokat állítana a középpontba, amelyek a kulturális értékek hordozása és a történelmi ismeretek átadása mellett a nemzeti büszkeségünket is erősítené.
 |
A „rendszerváltozás” óta eltelt majd harminc év után az ember úgy gondolná, hogy az általános iskolai történelemkönyvekben fontos szempont a magyarság történetének bemutatása, a pozitív hősök, események megismertetése. Különösen, hiszen ezek a célok megfogalmazásra kerültek a jelenleg hatályos Nemzeti alaptantervben: „A tanulók ismerjék meg nemzeti, népi kultúránk értékeit, hagyományait. Tanulmányozzák a jeles magyar történelmi személyiségek, tudósok, feltalálók, művészek, írók, költők, sportolók munkásságát. … Alakuljon ki bennük a közösséghez tartozás, a hazaszeretet érzése… ” (110/2012. (VI. 4.) korm.-rendelet). A 2018. augusztus 31-én kiadott Nemzeti alaptanterv tervezetében is ez áll: „A magyar történelem tanulmányozása segít megérteniük Magyarország és a magyar nemzet sajátos helyzetét a történelemben, és elmélyítheti bennük a hazaszeretet érzését.”
A törvény szövege azonban egy dolog, és megint más a tankönyv, amiből a gyerekeknek tanulniuk kellene. „Hála” a Horváth Péter nevéhez fűződő „új” általános iskolai történelemkönyveknek, mára gyakorlatilag nem beszélhetünk nemzeti nevelésről. Már az 5. osztályos tankönyv tematikája is jelzi, hogy a szerző a magyarok történetét csupán szükséges rossznak tartja. A könyvben ugyanannyi leckével szerepelnek az ókori görögök, mint a magyarság története a kezdetektől az Árpád-ház kihalásáig! Ha pedig megnézzük a leckék tartalmát, még rosszabb a helyzet. Az ókori görög és római kultúra vagy az iszlám egy-egy külön leckékben szerepel, míg az Árpádok kulturális örökségéről csupán néhány sor van, szétszórva a könyvben. Jellemző, hogy az athéni demokrácia idealizált bemutatása fontosabb, mint Szent István vagy Szent László államszervező tevékenysége. A görög-perzsa háborúkat pedig részletesebben tárgyalja, mint az Árpád-ház összes háborúját együttvéve. Az már csak hab a tortán, hogy az avarok csak említésként szerepelnek, s a hunokról sincs sokkal több, miközben továbbra is egy egész lecke szól a rómaiak Pannóniájáról, vagy az őskori művészetről.
Pedig a magyar történelem kezdeteiről szóló rész jól indul, végre szerepel a könyvben, hogy más is van, mint a finnugor származáselmélet, s a honfoglalásnál se tér ki a szerző a besenyőktől elszenvedett feltételezett vereségre, s mondáinkból is sok szerepel (igaz, többségük már csak a kiegészítő részekben). De a harmadik leckében, a kalandozásoknál már kibújik a szög a zsákból. A hadjáratok során mutatott katonai teljesítményről, az ezekkel elért diplomáciai sikerekről, a megvert és adófizetésre kötelezett németekről és a bizánci császárról semmi nincs. Győzelmeink közül se Pozsony, se Brenta nem kapott egyetlen sort se. Ezzel szemben vereségünk, Augsburg egy egész bekezdést megért!
Szent István ugyan kapott egy leckét, és még az utána következő honvédő harcokat (Vértes, Zotmund) is megemlítik néhány szóban. De ezek után, Szent László törvényeit leszámítva, már csak néhány történet szerepel. Lovagkirályunk harcai, sikerei csupán néhány sort kaptak, Könyves Kálmánról pedig már annyi sincs. Mintha a szerző szándékosan kerülné a magyarok katonai sikereinek vagy kulturális eredményeinek a bemutatását.
A következőkben III. Béláról van még szó, de ő már csak olvasmányként szerepel. A szerző szerint a legfontosabb információ róla az, hogy Bizáncból jött haza, s megalapította a kancelláriát. Hódításai természetesen meg sincsenek említve. Az, hogy uralkodása alatt a Magyar Királyság európai nagyhatalom, s hogy uralma a Balkán-félsziget harmadára kiterjedt, hogy korának egyik leggazdagabb uralkodója volt, ez mind nem fontos! II. András pedig szintén csak egy rövidke olvasmányt ért.
De persze a tatárjárásra már két leckét szán a szerző! És bár a mennyiség itt megfelelő lenne, valami oknál fogva nem a hősies ellenállást, a gyors újjáépítést sikerült kidomborítani (ilyen olvasmányok még a kommunista idők alsós olvasókönyveiben is szerepeltek), hanem a tatárok pusztítását. További érdekesség, hogy a Muhi csatáról öt sorban ír a szerző, míg pl. Leonidász spártai harcosai megérdemeltek egy bő fél oldalt. Immár nem meglepően az Árpád-ház utolsó éveiről is alig olvashatunk. Az európai történelmet döntően befolyásoló, és a Magyar Királyság erejét megmutató morvamezei csata pedig persze megint nem szerepel a könyvben. Nehogy valami sikeres esemény legyen köthető a magyarokhoz!
A magyar történelem dicső időszakainak elhallgatása mellé jön még a hallatlanul száraz és unalmas megfogalmazás. A „történészi közlésmód” mögé bújva a szerző véletlenül vagy szándékosan fittyet hány a gyerekek életkorból adódó sajátosságaira. Így még azt a keveset is nehéz megjegyezniük, amit leír (javára legyen mondva, hogy ugyanezt a stílust alkalmazza a könyv többi részében is).
Természetesen igazságtalan lennék, ha nem említeném meg az 5. osztályos tankönyv legnagyobb erényét: nevezetesen, hogy hibái ellenére még így is jobb, mint a felsőbb évfolyamos könyvei, amelyek a magyarság negatív képének erősítése mellett hemzsegnek a módszertani hibáktól, tárgyi tévedésektől.
A Mi Hazánk célja ezért, hogy a jelenlegi, a magyarságról szóló fejezetekben csak a negatívumokat kiemelő, a dicső történelmi eseményeket elhallgató, eredményeinket jelentéktelenként tálaló, szerencsétlen, bűnös nemzet képet sugalló általános iskolai történelemkönyvek helyett olyan új tankönyvek szülessenek, amelyek a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével, a magyarság dicső történelmét, hőseit, értékeit és eredményeit helyezik előtérbe.
Az elemzés Horváth Péter Történelem az általános iskolák számára (5.) 2014-es kiadása alapján készült (lényeges változások a későbbi kiadásokban sincsenek).
Csabai László
(A szerző a Mi Hazánk Honvédelmi Kabinetjének tagja.)
