Az előadáson a közönség soraiban láttuk a Szatmár megyei Tamásváralján szolgáló Szatmári Elemér református lelkipásztort, aki 2019. október 23-án igei köszöntőt mondott a Mi Hazánk Corvin közben tartott megemlékezésén. De eljött a Bartók Béla útra – ezúttal még csak hallgatóként – Raffay Ernő történész is, aki május 21-én Elmulasztott revíziós lehetőségek a rendszerváltás óta címmel tart majd előadást a Fekete István Szabadegyetemen.

Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke a szép számú hallgatóság köszöntése után elmondta: a nyitóelőadás iránt megnyilvánuló érdeklődés is azt bizonyítja, hogy van igény a most induló Fekete István Szabadegyetemre. Jókai Mór mellett a névadó Fekete István minden idők legolvasottabb magyar írója, akit a kommunisták már 1946-ben tiltólistára tettek következetes antibolsevizmusa miatt, az ÁVH pedig bántalmazta, fél szemére megvakította. Írásaiból nem élhetett meg, hanem sokáig patkányirtással és uszályrakodással kereste családja kenyerét – emlékeztetett Novák Előd, majd a szabadegyetem bekeretezett alapító okiratát fölmutatva hozzátette: Fekete István fia 1956-ban a forradalom egyik ikonikus helyén, a Széna téren harcolt egy páncéltörő egység parancsnokaként.

Prof., Dr. Popély Gyula, a Fekete István Szabadegyetem igazgatója, az MTA doktora megnyitóbeszédének elején kijelentette: valóban van igény erre a szabadegyetemre, mert az emberek az igaz kultúrát szomjazzák, s nem pedig a nemzet lekicsinylői, elbutítói által hangoztatott hazugságot. Harminc év telt el a rendszerváltás óta, de ez kevés volt az emberek gondolkodásának alapos megváltoztatásához, mert az egyetemek tanszékeit, de még a Magyar Tudományos Akadémiát is továbbra is az igazi magyar kultúra rombolói tartják megszállva, mondta Popély Gyula.

A professzor ezután a hallgatóság soraiban helyet foglaló Raffay Ernő A harcoló szabadkőművesség című könyvét vette kezébe, amelyből fölolvasta: „A Magyar Tudományos Akadémia történész részlegén is a legmagasabb tudományos beosztásokban mérgezik az emberek lelkét. Persze nem mint kommunista pártharcosok, hanem mint csöndes és megkérdőjelezhetetlen szavú szakemberek. Egyik legfontosabb jellemzőjük az istentelen, ateista fölfogás. Vitathatatlan tény, hogy a liberális akadémikusok a marxista akadémikusok szellemi altestéből bújtak elő. A történészek harmadik, legkisebb lélekszámú csoportjához a konzervatív fölfogású tudósok tartoznak. A Magyar Tudományos Akadémia történész osztálya napjainkban az ateista, anyagelvű baloldal két csoportjának, a marxistáknak és a liberálisoknak féltve őrzött területe” – idézte Raffay Ernőt Popély Gyula, majd hozzáfűzte, hogy az idézett könyv megjelenése óta tíz év telt el (tudják az olvasók, hogy azóta melyik párt van hatalmon – H. J.), de ez a helyzet nem javult, hanem inkább romlott. Popély végül a most megnyílt szabadegyetem legfontosabb céljának megnevezve kijelentette: bátran ki kell mondanunk, uraim, elvtársaim, igenis tudomásunk van róla, miképpen mérgezik tovább a légkört állami pénzen, a mi adóforintjainkból – ellenünk.

Szakács Árpád újságíró, az est előadója elöljáróban elmondta, hogy a balliberális kulturális térfoglalás meg akarja semmisíteni a magyar identitást, s ezért egyre erősebb csapásokkal kívánja kiszorítani a magyar kultúrából a még meglevő öntudatunkat. Minden fölfordulást, kataklizmát, forradalmi hátteret a kultúrán keresztül készítettek elő, mert ezekben az identitásháborúkban a kultúra a legfontosabb terület, valóságos ötödik hadoszlop – szögezte le az előadó. Ha megvizsgáljuk az 1789-es, az úgynevezett nagy francia forradalomtól kezdve az első bolsevik, majd a második bolsevik állam létrejöttéig, illetve a mai napig tartó történéseket, akkor világosan látjuk, hogy kik, mikor és mit találtak ki.

Az 1918-19-es időszak kérdése az, hogy miképpen következhetett be az akkori összeomlás szinte egyik percről a másikra. Úgy, hogy előzőleg egy tudatos terv szerint meggyöngítették a társadalmat összetartó erőket, a nemzetet létrehozó tartópilléreket – mondta az előadó.

Az egyik ilyen társadalmat romboló erő a szabadkőművesség berkeiben bontakozott ki. A jelentős változás ebben a mozgalomban 1899-ben következett be, amikor egy Várady Zsigmond nevű, református keresztyén ügyvéd a nagyváradi szabadkőműves páholyból komoly vitairatot juttatott el a budapesti főpáholyba. A vitairat lényege az volt, hogy a szabadkőművesség hagyjon föl például a jótékonykodással, inkább foglalják el az ország vezetését, s ezután alakítsák majd ki azt az embertípust, amelyet a szabadkőművesek igyekeztek képviselni. Ekkortól jelentek meg a különféle szabadkőműves civil szervezetek, újságok. A Nyugat című folyóiratot is a szabadkőművesek hozták létre a magyar kultúra elfoglalásának egyik pilléreként, mondta Szakács Árpád.

Jászi Oszkárt 1911-ben a Martinovics páholy elnökévé választották, amelynek alkalmából Új Magyarország néven a magyar történelmet megingató új, a tudatformálást, a magyar identitás elfoglalását célzó programot hirdetett meg. Gyurcsány Ferenc programját is így nevezték 2006-ban, s itt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy a módszerek ugyanazok, amiképpen az emberek is. Jászi Oszkár ekkor hirdette meg azt, hogy a magyar történelemből ki kell irtani az identitást, nincs szükség hőskultuszra, nemzeti érzelemre, mert ha az emberek érzelmileg kötődnek a hazájukhoz, történelmükhöz, nemzetükhöz, mindez komoly veszélyt jelent a szabadkőműves célokra.

A Nemzeti Alaptanterv körül manapság folyó vitákat elemezve azt látjuk, hogy a történelem- és a magyartanárok egyes szószólói ugyanazokat az ellenérveket sorolják föl, mint amelyeket Jászi Oszkár 1911-ben meghirdetett. A céljuk ma is az, hogy a még meglevő, maradék nemzeti öntudatunkat is elfelejtessék velünk. A módszerük manapság például az, hogy bizonyos szavakat, fogalmakat. eszméket tabusítanak, mondta Szakács Árpád, megjegyezvén, hogy ezeket a módszereket Raffay Ernő is részletesen bemutatja A politizáló szabadkőművesek című alapmunkájában. Jászi Oszkár vezetésével tehát a Martinovics páholyban dolgozták ki azt az eszmét, amely a Tanácsköztársaság 1919-ben történt kikiáltásához vezetett. Ám amikor Jászi Oszkár a Tanácsköztársaság rémtetteinek észlelésekor rájött, hogy hová vezetett a palackból általa kiszabadított szellem, a felelősségét nem vállalta, hanem előbb elmenekült Bécsbe, majd Amerikába. Lehet, hogy nem értett egyet a Tanácsköztársaság által elkövetett gyilkosságokkal, de az oda vezető eszme kidolgozásából derekasan kivette a részét – hívta föl a figyelmet az előadó.

Szakács Árpád ezután rátért az 1919-es Tanácsköztársaság másik emblematikus figurája, Szabó Ervin bemutatására. Szabó Ervin hozta be Magyarországra a kommunizmus ideológiai hátterét. Ha van szélsőséges személy, aki kiemelt szerepet játszott a kommunista ideológia terjesztésében, első helyen Szabó Ervint kell említenünk. A korabeli internetet, a budapesti könyvtárhálózatot szintén a szabadkőműves páholyokban agyalták ki, miközben a korabeli Google a könyvtárak kartotékrendszere volt. A könyvtárakon keresztül terjesztették a kommunista ideológiát a nép körében. A könyvtárhálózat megszervezésén túl Szabó Ervin merényletet tervezett Tisza István miniszterelnök ellen, jelentette ki az újságíró, majd keserűen fölemlítette: az elmúlt tíz esztendő jobboldali kormányzása idején nem sikerült elérni azt, hogy Szabó Ervin neve lekerüljön a könyvtárhálózatról. Pedig Szabó Ervin ezen a téren megvédhetetlen, de mégis foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. Nevének levételére nem voltak polgári kezdeményezések, indítványok.

A nemzeti oldal ugyanis nem tanul balliberális erőktől, mert amikor ők jutnak hatalomra, tudják, hogy mi a teendő. Karácsony Gergely egyik első döntése Budapest főpolgármestereként az volt, hogy az újlipótvárosi Szent István parkba ne kerüljön oda a tervezett Szent István-szobor. Ami a magyar nemzetnek fontos, az nekik nem az, hangoztatta az előadó, majd megemlítette a balliberális városvezetés legutóbbi húzását, az egyik metrómegálló Árpád fejedelemről Göncz Árpádra történt átnevezését. Arról a Göncz Árpádról van szó, aki a Václav Havellel való találkozója során azt mondta a cseh elnöknek: milyen jó, hogy Trianonnal a magyarok megszabadultak a kisebbségektől. A balliberális oldal részéről köztérfoglalás és tudatformálás zajlik. S hogy a nemzeti oldal hatalmi pozícióban mennyire nem alkalmazza a balliberális módszert, arra példaként az előadó megemlítette, hogy az elmúlt években a XII. kerületi Hegyalja utat szerették volna elnevezni Mádl Ferenc néhai államfőről. Három fideszes kerületi önkormányzatot és a szintén fideszes Főpolgármesteri Hivatalt érintette az átnevezési javaslat, de az első szokásos balliberális tiltakozás után mindegyik bedobta a törölközőt.

A csapból is az folyik, hogy a balliberális körök mennyire el vannak lehetetlenítve, nem kapnak pénzt, lehetőséget a színházi életben, a könyvkiadásban és másutt kifejtett tevékenységükhöz. Mennyire el vannak nyomva, mert itt egy új jobboldali diktatúra alakítja a kultúrát, formálja az emberek tudatát. A ballib oldal azt is állandóan hangsúlyozza, hogy számukra a kultúrában is a minőség fontos. De hát hol van náluk ez a fene nagy minőség, melyik irodalmi körben? – tette föl a kérdést az újságíró, majd meg is válaszolta: Az ő irodalmi világuk egy belterjes állapot, ahová be sem kerülhet az, aki nem az ő ideológiájukat, világukat képviseli. A helyzet ugyanez a képzőművészet, a filmművészet és más területeken is.

De érdemes emlékeztetni arra is, hogy milyen módszerekkel alkalmazzák a kiszorítás művészetét. Közel húsz évvel ezelőtt létrehoztak egy MASZRE, azaz Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete nevű szervezetet. A létrehozáskor, 2011-ben a szakkönyvkiadókat komoly veszteségek érték a fénymásolás miatt. A veszteséges kiadók kárpótlására az akkori Fidesz-kormányzat nyugat-európai mintára elrendelte, hogy a fénymásolók, nyomtatók után adóként be kell fizetni bizonyos összeget egy közös kasszába, majd azt odaadják ennek a kormányzati támogatással létrehozott MASZVE nevű egyesületnek. A dolog pikantériája az, hogy ebben az egyesületben mindenki SZDSZ-es (a közönség fölnevet – H. J.). Éves szinten az átutalt pénzt összege akkoriban talán 800 millió forintot jelentett, de ma már közelít az egymilliárdhoz. Összejött a balliberális könyvkiadók vezérkara, amely elhatározta, hogy pénzosztással az egyesület elnökségét ruházzák föl. Az elnökség pedig úgy döntött, hogy lesz itt pénz mindenre, kivéve a szakkönyvkiadókat.

A MASZRE igazgatói jó tíz éven keresztül Bart István (2019-ben elhunyt – H. J.) és Zentai Péter László voltak. Az elnökség elhatározta, hogy a legnagyobb nyertes a Budapesti Könyvfesztivált, a Frankfurti Könyvvásár magyar pavilonját és az Ünnepi Könyvhetet szervező Magyar Könyvkiadók Egyesülete (MAKKE) lesz. Az említett három rendezvényen aztán mindig kiállnak a Dés Lászlók, Esterházy Péterek és mások, és elmondják, hogy ők mennyire el vannak nyomva. Az elnyomottak könyveit pedig lefordítják idegen nyelvre, kiviszik Frankfurtba, s az mondják, hogy a műveik jelentik a minőséget. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Ez a kánonképzés iskolája ezen a téren. A MASZRE igazgatói, Bart István és Zentai Péter László számításaim szerint eddig 4-500 millió forintot költöttek csak a Magyar Könyvkiadók Egyesületének programjaira, miközben a MAKKE igazgatói ugyancsak Bart István és Zenta Péter László. Magyarán, Bart István és Zentai Péter László pályázott Bart István és Zentai Péter Lászlóhoz, s mit ad Isten, nyertek – 4-500 millió forintot.

Hering József – Kuruc.info

Korábban írtuk: Videón a Fekete István Szabadegyetem megnyitója és első előadása