Mint korábbi részünkben írtuk, a török megszállás után a Jászkun kerületek eladásra kerültek a Német Lovagrendnek, ám ebbe nem nyugodtak bele a jászok és kunok, és nem túlzás azt állítani, ez a küzdelem kovácsolta őket igazán eggyé. 1745-re siker koronázta erőfeszítéseiket, ez volt a Jászkun Redemptio, azaz az „önmegváltás”, ezúttal erről a jelentőségteljes történelmi eseményről írunk.
Néhány éve hivatalos emléknapja is van a Redemptiónak, melyet az Országgyűlés fogadott el, mégpedig minden év május 6-án tartandó. Persze az elmúlt 275-ben mindig és valamilyen formában minden körülmények között megemlékeztek az eseményről. A rendszerváltás után elsőként Jászjákóhalmán rendeztek ünnepséget az „önmegváltás” napján, majd 2001-től Jászberényben, a Városvédő és Szépítő Egyesület is tartott megemlékezéseket. Majd amikor 2005-ben a jász települések összefogásával elkészült a Jász-emlékmű, ettől kezdve a szobornál tartották a megemlékezéseket. Az idei 275. évfordulóra nagyszabású megemlékezéssel készültek, ám a járvány miatt egyelőre elmaradt.
 Jász huszár hagyományőrző, viselete megkülönbözteti a többi huszártól, egyenruhája nem kék, hanem zöld (fotó: lovasok.hu) |
De mi is történt 1745-ben?
Mint tudvalevő, a jászok és a kunok letelepedésüktől fogva kiváltságokkal bírtak, közigazgatási autonómia, vám- és harmincad-mentesség, szabad bíráskodás, pallosjog, területhez kötött nemesség és egyebek. Ezekért cserébe katonáskodással tartoztak a királynak. 1702-ben ez szűnt meg, mikor I. Lipót császár 500 ezer rhénes forintért eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Az eladás ellen nagy és általános tiltakozás volt az országgyűlésben, a nádor is felemelte szavát, illetve a Hármas Kerület lakói is természetesen. Ám sajnos hiábavalónak bizonyultak, jobbágysorba kerültek. Az eladottság 43 esztendeje alatt a jászok és kunok soha nem nyugodtak ebbe bele, időközben lezajlott a Rákóczi-szabadságharc is, melyhez éppen ezért elsőként csatlakoztak, mert attól remélték sorsuk jobbra fordulását.
A Német Lovagrend valójában nem volt képes a gyakorlatban érvényesíteni jogait, a passzív ellenállás folytán úgy döntött, nem tart igényt a területekre, ezért 1731-ben új gazdája lett a Hármas Kerületnek. A bécsi Udvari Kamara kifizette a Német Lovagrendet a rokkant katonák pénzalapjából, így a tulajdonjog átvándorolt az Invalidus-házhoz.
1741-ben a Habsburgok háborúba keveredtek Frigyes német választófejedelemmel, és, mint tudjuk, a háborúhoz sok pénz kell. Ebből kifolyólag Mária Terézia engedélyt adott arra, hogy a jászok és kunok visszaszerezzék régi szabadságjogaikat, ennek fejében ezer lovas katonát kellett kiállítaniuk, ez volt a híres jászkun huszárezred. Önmagában ezzel még nem kapták vissza az elbitorolt jogokat, azt pénzben is ki kellett fizetniük. A redemptiós ügyek intézésében a Jászságot Horváth András, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kiskunkapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte. E három jeles férfi munkássága révén végül elérték azt, hogy 1745. május 6-án Mária Terézia aláírta azt a diplomát, mely igazolta, hogy a jászok és kunok visszakapták korábbi privilégiumaikat. Ám, ahogy mondani szokás, ez nagyon nem volt ingyen. És szinte valamennyi jász és kun a zsebébe nyúlt. Ennek a későbbiekben óriási jelentősége lett, megkülönböztették a redemptus és az irredemptus családokat, előbbiek, kik adakoztak, utóbbiak, akik nem. Onnantól fogja erősen és eltéphetetlenül beépült a jászkun identitásba az esemény, volt, aki úgy tartotta, innentől kezdve az a jász és kun, aki fizetett, aki nem, az nem tarthat igényt arra, hogy így határozza meg önmagát.
 A Mária Terézia által aláírt diploma |
Tudniillik grandiózus gyűjtés előzte meg 1745-öt, sőt, óriási kölcsönöket is felvettek. Az összeg nem kevesebb volt, mint 580 ezer rhénesi, más néven rajnai aranyforint. Ebből a Jászságra 227 750, a Nagykunságra 155 000, a Kiskunságra 185 185 rajnai aranyforint esett. Ezt követően soha nem látott gazdasági és társadalmi fellendülés indult el, a Redemptio által nyújtott előnyök teret engedtek a mezővárosok fejlődésének, kialakult a redemptus családok korai polgárosodása, illetve egy sajátos parasztpolgári miliő született meg. A települések új vásártartási jogokat nyertek, malmokat, hidakat építettek, élénkült a kereskedelem és az ipar, azt mondhatjuk tehát, a Jászság és a Kunság legvirágzóbb történelmi időszaka volt ez.
1876-ban jött el ennek tényleges vége, mikor a Hármas Kerületet felosztották, és betagolódott a magyar megyerendszerbe, bár 1848/49 is nagy változást hozott, tekintve a jobbágyfelszabadítást, így már nem volt egyedi jelenség a jászok és kunok jobbágymentes státusza.
 A Mária Terézia által a jászoknak és a kunoknak adományozott redemptiós zászló rekonstrukciója. Készítette Sisa József iparművész 2001-ben (fotó: Bugyi Gábor, forrás: jaszmuzeum.hu) |
Mindazonáltal a Redemptio a magyar történelem egy különösen szép és dicső fejezete, s egy személyes szálat is megemlítve, többek között a redemptus családok máig jól dokumentált listája adott számomra is hatalmas segítséget családfakutatásomban, és jutottam el jász gyökereimhez, így személyes értelemben és nagy büszkeség tölt el Redemptio hallatán.
Jászberényi pusztán muzsikál a szél, múltidéző hangja mesél, mesél,
Lehel vezér kürtjének harci dallamára feltámadt a jászok ősi hitvilága.
Lantos János – Kuruc.info
