A választásokat követően átrendeződés figyelhető meg eme civil szférában, a pénzeszsák szája ismét kinyílt. A Norvég Civil Alap helyén tavaly szeptemberben létrejött Városi Civil Alap idén 4,8 milliárd forinttal támogat alapítványokat és egyesületeket, amelyeknek jelentős része ilyen-olyan formában a kormánypárthoz köthető. Az idei pénzosztás értelemszerűen összefügg a választásokkal, az egyes választókerületek szervezetei eltérő módon részesültek a javakból, nyilván olyan szempontokat is figyelembe véve, hogy melyik térségben kik tudják hasznosan „elősegíteni” az adott fideszes jelölt kampányát.

A Városi Civil Alap eddig – két körben – kiosztott hálapénze nagyjából 9,2 milliárdra rúg, a fentebb elérhető linken pedig azokat a szervezeteket tudja átböngészni az olvasó, amelyek a két körben legalább 8 millió forintot zsebeltek be a kormánytól (az elérhető maximum 26 millió forint volt). Természetesen nem törvényszerű, hogy az összes alapítvány, egyesület a Fideszhez köthető, a nagy számok törvénye alapján lehet olyan is, amely esetlegesen nem. Ez a mi szempontunkból azonban mindegy is, mert mi egy olyan győztessel fogunk foglalkozni a listáról, amely egyértelműen és szorosan kapcsolódik a „jobboldali” kormányzathoz.

A Városi Civil Alap 2021-es és 2022-es keretéből összesen 12 millió forinttal (tavaly 4 millió, idén 8) gazdagodott a Magyarországi Zsidó Közösségi Médiáért Alapítvány. A szervezet képviselője Breuer Péter, aki rendszeresen publikál kormánypárti oldalakon, de a Kormányinfó rendszeres kérdezői között is megtalálhatjuk.

A szervezet székhelye a VII. kerületi (hol máshol) Péterfy Sándor utcában található, oldaluk itt tekinthető meg. Az alapítvány fiatal, 2019-ben alakult, ezért különösen szembetűnő a magyarországi mércével mérve óriásinak nevezhető támogatás.

Az ismertetőjük szerint „Az Alapítvány célja, hogy saját eszközeivel megkísérelje megteremteni a magyarországi zsidó közösségi média presztízsét, és ismertté, követendővé tegye a magyarországi zsidó közösségi nyomtatott és internetes újságírást, televíziós és rádiós műsorkészítést”. Alapítványuk az „aktuális politikai vonulatoktól függetlenül kíván tevékenykedni” (nem sikerült), de további cél „a zsidó közösségi médiaszolgáltatáshoz kapcsolódó szakmakultúra ápolása, a fiatal zsidó és nem zsidó, de a zsidó kultúra iránt érdeklődő magyarországi és határon túli újságíró generációkkal a szakma tradíciójának megismertetése” is.

Első projektjüket a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával szervezték meg (ennyit a függetlenségről), melynek során képzést tartottak a résztvevőknek, hogy „minél hatékonyabban tudják használni a közösségi médiát a zsidó kultúra megismertetésére” és „mindenekelőtt az antiszemitizmus elleni harcban”. Érdekes, de számos előadásuk el is érhető közvetlenül a honlapról. Találunk itt világgazdasággal és Covid-19-cel, 2001. szeptember 11-gyel (!) kapcsolatos anyagokat, előadásokat a zsidó vallásról, de van egy „A zsidó sajtó Magyarországon” című rész is, amelyet, ha mi tartanánk, akkor antiszemitizmus lenne, de így „csak egy képzési anyag a sok közül”. Ezeket egyébként érdemes mind meghallgatni, hogy képben legyünk.

A „függetlenség” jegyében tartott itt előadást a korábbi bécsi nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince is, aki, láss csodát, 2022 februárjának elején mint civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár éppen a civil szervezetek kibővített forrásairól, köztük a Városi Civil Alap és a Falusi Civil alap pénzkeretéről szónokolt Dombóváron (itt azt is megjegyezte, hogy a Városi Civil Alap pályázatai február 2-től lesznek elérhetőek). Egyébként a Szalay-Bobrovniczky család amúgy is ezer szállal kötődik a NER-hez, Szalay-Bobrovniczky Vince testvére az a Szalay-Bobrovniczky Kristóf, aki nem csak a NER gazdasági hátországának oszlopos tagja, de 2016 és 2020 között az Egyesült Királyság magyar nagykövete volt, illetve a Századvég tulajdonosa (nem mellesleg az ő felesége Szentkirályi Alexandra hazai kommunikációért felelős kormánybiztos, kormányszóvivő.)

Az alapítványnak van egy kvázi saját tévéje is, a Heti TV, amelyet tartalomgyártással és erőforrásteremtéssel támogatnak, főleg kulturális és vallási területen. „Magyarország egyetlen zsidó tévéjének” (máshol „Európa egyetlen zsidó tévéjeként” hivatkoznak rá) a hírigazgatója is Breuer. Ennek a TV-nek egyébként Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter korábban felmondta a bérleti szerződését, amelyet a hírigazgató „antiszemita üldöztetésnek” tartott. Ez a megállapítás Niedermüller faji hovatartozását ismerve eléggé komikus.

Mint már írtuk, a Mazsiköm képviselője és központi alakja Breuer Péter. Természetesen számos előadás anyaga köthető az ő nevéhez a már felsoroltak mellett. A teljesség igénye nélkül tartott előadást a kereszténységről, a judaizmusról, ám az „ismerjük meg a zsidóságot” című rész is erősen „antiszemita” áthallással rendelkezne, ha nem Breuer tartaná.

Médiaszinten általában akkor húzzák elő a kalapból, ha antiszemitázni kell valakit vagy valamit, általában a baloldalt vagy baloldali személyeket. „Émelygett” Gyurcsány Ferenctől, mikor a DK az azóta többszörösen megbukott jobbikost, Tóth „Gatya” Pétert támogatta a szegedi előválasztáson.

Idén februárban a kormánypárti 888.hu készített vele interjút. Tanulságos sorok mindenki számára, akit érdekel egy NER által kitenyésztett „nemzeti zsidó” hozzáállása és világlátása.

Az interjú gerincét nyilván az akkoriban „furcsa dolgokat” nyilatkozó Márki-Zay Péter ekézése alkotta, akinek Breuer még azt is felrótta, hogy „a párizsi békeszerződés rá is vonatkozik” (a baloldal ex-miniszterelnök-jelöltje korábban kinyilvánította, hogy a „fasisztákat” is képviselni akarja, azonban az 1947-es párizsi békeszerződés tiltja nemzetiszocialista világnézetű pártok alapítását, innen ered Breuer – a mai átlag szellemi színvonalat erősen átugró – hasonlata). Márki-Zay Pétert egyébként már korábban is bírálta annak „antiszemita botránya” kapcsán, de erről a témáról anno én is megejtettem egy publikációt portálunk hasábjain.

Breuer Pétert jó zsidó módjára csak akkor zavarja a kirekesztés, ha az ellenük irányul. Ugyanebben a 888-as interjúban ugyanis azt is kijelentette, hogy „mindenkit meghallgat, kivéve a radikálisokat” (Isten tudja, miért, de ezalatt a Jobbikot értette, teljesen alaptalanul), és „rasszista, nagyon szélsőséges” emberekkel nem hajlandó leülni.

Breuer állítása szerint „nem kérkedik a zsidóságával” (haha), de „mindent zsidó szemüvegen keresztül néz”, és „büszke magyar-izraeli zsidónak tartja magát” (majd toleránsan hozzáteszi, hogy „akinek ez nem tetszik, az kezeltesse magát”).

A mellékelt ábra kiválóan bemutatja, hogy az állampárt pénzesőjéből nem kizárólag a mozgósításhoz szükséges és választási célokhoz tökéletesen felhasználható szervezetek részesülnek, de igyekeznek erősíteni a „nemzeti érzelmű zsidóság” befolyását is. A kormány politikája persze itt is kétarcú. Egyrészt orránál fogva vezeti a valóban nemzeti érzelmű magyarok egy jelentős részét, másrészről pedig a zsidó térhódítás és befolyás lelkes támogatója is egyben, amikor a szükség úgy kívánja. Nem szembefordul ezzel a rendszerrel, nem alternatívát kínál a baloldallal szemben, csupán megteremti a „saját maga zsidóságát”, ahogyan igyekszik lemásolni az internacionalista pénzemberek hatalmát is, csak éppen nemzeti mázzal lehányva. Így találhatjuk a Magyar Zsidó Közösségi Médiáért Alapítvány támogatói között a Nemzeti együttműködés Alapot, a Miniszterelnökséget (!), vagy éppen a Családbarát Magyarországot.

A baloldalt vagy a kormánypártokat támogató magyarországi zsidóság két csoportja között egyébként óriási a feszültség, persze kizárólag politikai értelemben. Azonban az, hogy más-más gazdatesten képzelik el a jövőjüket, nem jelenti azt, hogy kardinális világnézeti kérdésekben is ellenfelei lennének egymásnak.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info