A mai tárgyaláson Schadl György jelezte, vallomást kíván tenni.
Zoom
Fotó: Horváth Csaba / 24.hu
A végrehajtók volt elnöke az alábbi állításokat tette:
  • Nem bűnös, korábbi vallomásait fenntartotta.
  • Közölte, változás állt be a személyi körülményeiben. Mint mondta, egyetemi docensi fizetését nem tudja felvenni, végrehajtóként felfüggesztették, elnöki fizetését letartóztatása és lemondása közt nem tudta felvenni. Így a tartalékaiból kénytelen élni.
  • Völner Pált a végrehajtói kar elnökeként ismerte meg, de soha nem fizetett neki korrupciós kenőpénzt. Valójában jó kapcsolatba kerültek, és közös érdeklődési köreik voltak a volt államtitkárral. Ilyen volt a hajózás, a vasút, a műszaki innovációk figyelemmel kísérése és a gasztronómia.
  • Közölte, a harmadrendű vádlott volt a „barátként” emlegetett személy, és nem Völner Pál. A könyvelésben pedig azért szerepelt, mert vele üzleti kapcsolatban állt, és valós, hogy pénzeket fizetett neki.
  • Szerinte sokkal több realitása lett volna, ha Völner Pál neki fizetett volna, és nem fordítva, de ilyen sem történt. Mint mondta, saját ügyeiben is kért tanácsokat Völnertől, de nem a szakmájával összefüggésben.
  • Bár hosszú ideig figyelte őt a Nemzeti Védelmi Szolgálat, egyetlen pénzátadásról szóló bizonyíték nincs a nyomozati anyagokban. Szerinte azért, mert nem történt ilyen.
  • Nem volt köze a végrehajtók kinevezéséhez, mert neki és a kar teljes elnökségének érdemi jogköre nem volt.
  • Az összes jogkör a köztestület hivatalvezetőjénél volt és van most is. (Ezt a posztot korábban betöltő P. B.-t elítélték az előkészítő ülésen.)
  • Hangsúlyozta, még csak aláírási joga sem volt, szerinte elnöki tisztségében nem minősül hivatalos személynek. Az elnöknek nincsenek hatósági feladatai, érdemi döntési jogköre csak a hivatalvezetőnek van.
  • Úgy fogalmazott, „pestiesen összefoglalva” pénz, paripa, fegyver a végrehajtói kar hivatalvezetőjénél volt, és van most is. Tehát a végrehajtói pályázatok, kinevezések felterjesztése a minisztérium felé szintén a hivatalvezető hatáskörébe tartozik, és nem az elnökhöz.
  • Az ügyben megvádolt hét végrehajtó – akik közül hatan beismerték bűnösségüket – kinevezéséhez nem volt köze, és azokat nem is akkor nevezték ki, amikor Völner Pál miniszteri biztosként felelt a területért.
  • A végrehajtói pályázatok esetében csak akkor lett volna érdemi hatása, ha az elnökség részéről részt vett volna a jelöltek személyes meghallgatásán, mert a pontok harmadát az elnökség adja. Ugyanakkor, mint mondta, a hét érintett esetében nem is vett részt a meghallgatásokon.
  • A felterjesztésekről szerinte egy személyben a hivatalvezető döntött, akivel viszont annyira rossz kapcsolatban volt, hogy igyekezett minden találkozást kerülni vele. Még a kari irodáját is elvette tőle a hivatalvezető.
  • Elmondta, a hivatalvezető állítólag azt hangoztatta neki, hogy „annyi jogod sincs itt, mint Angliában a királynőnek” .
  • A megvádolt és többségében beismerést tett végrehajtóknak valójában ő adott kölcsönt, hogy be tudják indítani az irodáikat. Amikor neki fizettek, akkor valójában szerinte a kölcsönadott pénzt törlesztették vissza.
  • A többi vádpont esetében Schadl részletekbe menően igyekezett cáfolni a vádiratban foglaltakat.
Érdekes ellentmondás volt a tárgyaláson, hogy az előkészítő ülésen Schadl György még azt mondta, hogy V. P. nem Völner Pál, de az igaz, hogy ő adott át pénzt egy V. P. monogramú személynek, de az a harmadrendű vádlott ismerőse, és nem a Fidesz politikusa volt. Közben a keddi tárgyaláson a V. P. rövidítést már nem monogramnak mondta Schadl, hanem egy bizonyos pályázat, a „vizes projekt” rövidítéseként említette.
(24)