A mai tárgyalásra eljöttek az áldozatok családtagjai is, akik a gázolótól, B. Milántól távolabb, a folyosó másik végén beszélgettek az ülés kezdete előtt. A 24.hu megkérdezte a vádlottól, hogy bocsánatot kért-e az áldozatok szeretteitől a tragédia után. Azt felelte, hogy felvette velük a kapcsolatot, de nem kívánt nyilatkozni. Az özvegyen maradt anyuka a lapnak elismerte, hogy a férfi bocsánatot kért tőlük az előző tárgyaláson, ám azt egyáltalán nem érezte őszintének, mert közben még csak hátra sem fordult feléjük.

A borzalmas tragédia épp a kispesti bíróság épülete mellett történt. B. Milán hulladékkonténert szállított tehergépkocsijával a Szabó Ervin utcában, amikor egy piros lámpánál lévő torlódás miatt ráhajtott a törvényszék épületénél lévő zebrára.

A vádhatóság szerint a sofőr felismerte, hogy egy zebrán áll, de nem kísérte figyelemmel a gyalogosforgalmat, nem hajolt előre, nem tekintett oldalra, de a visszapillantó tükreit sem nézte meg, viszont a jobb kezében lévő mobiljára többször is rápillantott.

Amikor felnézett, és azt látta, hogy megindult előtte a forgalom, nem nézett körül, hanem azonnal gázt adott, és a telefonját továbbra is a kezében tartva elindult.

A gyalogátkelőn éppen áthaladó édesapa észlelte, hogy a teherautó elindult, ezért a kislányával együtt futva próbált kitérni előle, de a sofőr akkor már 16–19 kilométer/óra sebességre felgyorsulva elgázolta őket. Az apa és a kislánya a helyszínen életüket vesztették.

Az ügyészség három és fél év fogházat és öt év járművezetéstől eltiltást kért a sofőrre beismerés esetére halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt, ám a vádlott nem ismerte el a felelősségét. B. Milán nem kívánt vallomást tenni, ezért a korábbi vallomásait ismertette Burai Judit Andrea bíró.

A fiatal férfi azt közölte, hogy bár nem a saját, hanem a kollégája kifogástalan műszaki állapotban lévő járművét vezette a baleset napján, ám az pont ugyanolyan típusú tehergépkocsi, mint amit ő is vezetni szokott. Elmondása szerint soha semmilyen balesetet nem okozott korábban, és a tragédia helyszínét is jól ismerte, hiszen napi szinten közlekedik arra. A balesettel kapcsolatban azt mondta, hogy már a Sibrik utcai felüljárónál látta, hogy torlódik a forgalom, ezért besorolt a belső forgalmi sávba.

Állítása szerint tisztában volt azzal, hogy ez egy baleseti gócpont, mert többször is előfordult, hogy az egyik sávban megálltak a járművek, hogy elsőbbséget adjanak a gyalogosoknak, a másik sávban pedig nem, ezért ennek megfelelően lassan, kellő körültekintéssel közelítette meg a zebrát. Azt mondta, hogy ekkor zöldet mutatott a lámpa, és úgy gondolta, hogy még át tud haladni a zebrán. Közben azonban pirosra váltott a lámpa, és mivel megállt a kocsisor, neki is meg kellett állnia.

– Szégyelltem magam, hogy rálógok a zebrára, ezért próbáltam előrébb menni, hogy szabadon tudjam hagyni a zebrát. Ekkor kicsit előrébb araszoltam, majd az előttem lévő járműtől körülbelül öt méterre megálltam. Körülbelül 20–30 másodpercet várakoztam, közben nézelődtem, gondolkoztam, és megnéztem, hogy mennyi az idő. Szerintem a telefonon néztem meg, hogy hány óra van, de nem vettem kezembe a készüléket, csak lenéztem rá. Elindulás előtt körültekintettem, belenéztem a visszapillantó tükörbe és mindegyik tükörbe, de nem láttam senkit. Elindulás előtt előre is lenéztem, hogy ne ütközzek neki az előttem túl közel álló járműnek. Amikor elindult, akkor lassan én is elindultam. Ekkor hallottam egy hosszabb dudaszót, de azt nem tudom, hogy honnan jött pontosan, ezért egyből belenéztem a jobboldali tükörbe, hogy mi lehet, majd hirtelen éreztem, hogy a bal hátsó kerékkel huppanok valamin. Ekkor a sebességem körülbelül 5–10 km/óra lehetett. Ekkor hirtelen belenéztem a bal oldali tükörbe, és láttam, hogy a bal hátsó kerekemnél egy férfi fekszik a földön – mondta vallomásában B. Milán, hozzátéve, hogy ezt követően pánikba esett. Amikor kiszállt a járműből, akkor látta, hogy sokan odagyűltek a helyszínre. Ezt követően próbálták a földön fekvő férfit oldalfekvésbe helyezni, és csak ekkor tudatosult benne, hogy mi volt az a korábbi huppanás.

Ezután vette észre, hogy távolabb egy gyerek is fekszik az úttesten. Odament, és látta, hogy a kislány súlyos koponyasérüléseket szenvedett. Elmondása szerint nagyon hamar helyszínre értek a mentők, és utána pedig már csak azt látta, hogy próbálják újraéleszteni az apukát.

A bíró ismertette azt is, hogy mit mondott a bejelentő a segélyhívón. Ő azt mondta, hogy a kislány az élettel összeegyezhetetlen sérüléseket szenvedett (ezt kegyeleti okokból nem közölte a lap), és úgy látta, hogy az apa még mozgott és levegőért kapkodott a gázolás után.

A bíró felidézte B. Milán vallomásának azon részét, hogy a sofőr felelősnek érzi-e magát a történtekért. A férfi a vallomásában azzal védekezett, hogy nem is szabadott volna lelépniük a gyalogosoknak az úttestre ott, ahol történt a baleset. „Az előttem álló jármű és az én járművem közötti kis távolság miatt elképzelhetetlennek tartottam, hogy ott gyalogosok átjöjjenek, s a tükörbe nézve sem észleltem, hogy közeledne gyalogos. Azt elismerem, hogy rálógtam a zebrára a járművemmel, de a baleseti felelősségemet nem ismerem el.”

Ezt követően azt a levelet olvasta fel a bíró, amiben B. Milán bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól. "Osztozom gyászukban, fogadják őszinte részvétemet szerető családjuk és édesapja elhunyta miatt. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy mély megrendüléssel veszem tudomásul a történteket. Számomra is felfoghatatlan, ami történt. Az önök és az én életem is gyökeresen megváltozott ezután a szörnyű esemény után, amit feldolgozni még segítséggel sem tudok. Szeretném, hogyha tudnák, hogy, még ha furcsán is hangzik, de mélyen együttérzek önökkel."

B. Milán fenntartotta a bíró által ismertetett korábbi vallomásait, de az utólag látott felvételek alapján annyiban módosította: lehet, hogy éppen a mobiltelefon volt a kezében, de úgy gondolja, hogy ez nem befolyásolta a balesetet. Szerinte ugyanis a felvételeken is az látszik, hogy az elindulása előtt körültekintően felfele nézett, és a későbbiekben sem nézte a telefonját.

Az ügyész azonnal lecsapta a magas labdát, és telefonos híváslistájának adatairól faggatta a vádlottat. Kiemelte, hogy B. Milán a baleset előtt 15 óra 34 perckor sms-t küldött valakinek, majd hét perccel később megpróbálta felhívni ugyanezt a számot.

A vádlott nem emlékezett erre az sms-re, és azt felelte, valószínűleg a diszpécserrel beszélhetett kihangosított telefonon. B. Milán ügyvédje ehhez annyit fűzött hozzá, hogy ügyfelének olyan telefonja van, amivel hang alapján is lehet sms-t küldeni. Érdekes jelenet volt, amikor Litresits András sértetti jogi képviselő azt próbálta megtudni a terhelttől, hogy meg tudott-e egyáltalán úgy állni a teherautóval a zebrán, hogy az ne lógjon le a zebráról. B. Milán nem tudott rá válaszolni, majd közölte, nem kíván válaszolni a sértetti ügyvéd kérdéseire.

A műszaki szakértői vélemény azonban válaszolt helyette is. A szakértő szerint körülbelül 18 és fél métert tett meg a tehergépkocsi az indulástól a megállásig eltelt hat másodpercben, és 16–19 km/ óra sebességgel haladt akkor, amikor áthajtott a kislányon és az apukáján.

Semmi esetre sem került a gépkocsi vezetőjének látókörének középpontjába a két gyalogos akkor, amikor leléptek az úttestre. Viszont az átkelőt teljes mértékben elfoglalta a teherautó, aminek szükségszerű következménye az, hogy az átkelni akaró gyalogosok nem tudták használni a zebrát, és a járművet megkerülték. Kereső tekintettel láthatók lett volna a gyalogosok úttestre lépése a teherautó elindulása előtti három–öt másodpercben. De forgalmi szituációnak megfelelő odafigyeléssel még az elindulást követő két másodpercben is elkerülhető lett volna a gyalogosok egyensúlyvesztése és a baleset bekövetkezése.

A következő tárgyalás július harmadikán lesz, amikor a tanúkat fogják meghallgatni.