Nem nyomják le a torkukon
Polgári engedetlenség formájában akadályozzuk meg a szobor felépítését! Ha kell, odaállok, hogy ne tudják felhúzni az alapzatot, és tudom, hogy van legalább egy tucat gyulai román származású magyar testvérem, aki szintén képes erre a népek közti béke kedvéért - írja közleményében Kis-Pál Botond a Jobbik gyulai szervezetének elnöke. Alább a teljes szöveg.


Andrei Saguna, na azt már nem! - a Jobbik Magyarországért Mozgalom válasza a nyílt provokációra
Barokk körmondatok nélküli válaszunk: SOHA!
Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a szoborállítási beteg és provokatív ötlet, de tisztában vagyunk ennek szándékosságával, céljával, indulatával.
A nemzeti radikalizmuson túl a józan ész is azt diktálja, hogy egy nyíltan magyarellenes román püspök szobrát ne tűrjük városunkban.
Ez nem sovinizmus, ez csak egyszerű alapvető nemzeti önvédelem. A második világháború után az „urak” előre kitervelt szándékai alapján országunk testéből, szívéből kitépték Székelyföldet és Partiumot. Odaadták a románoknak. Ők a Tiszáig akartak jönni, de azt már nem tehették meg. Gyula városa az isteni könyörületességnek köszönhetően a csonka ország határain belül maradt. Városunkban jelentős román nemzetiségű lakosság él, több más nemzettel együtt. Mintapéldája lehet a többnemzeti együttélésnek városunk. Itt az esetleges apró élcelődéseken kívül nincs súrlódás, nincs vita, nincs kiközösítés, nincs sovinizmus. Élünk egymás mellett, sok helyen vegyes házasságok köttettek, több vérből született gyermekek nevelkedtek fel és váltak hasznos részévé magyar társadalmunknak.
Amikor a legédesebb békét élnénk – legalább személyes miliőnkben – akkor jön egy ilyen őrült gondolat, amely azt sugallja: „Nézd már, ezek a végén megbékélnek, na dobjunk csak kavicsot az állóvízbe!” – mondják az „urak” megint, és céljukat elérik azzal, hogy két ember egy beteg gondolkodású soviniszta román szobra miatt haragban lesz.
Mindenki gondolkodjon el. Ez senkinek nem tesz jót. Se annak a magyarnak, aki jár-kel, látva a saját népének mészárosát művészien faragott arccal mosolyogva egy köztéren, sem azoknak a magyarországi román honfitársainknak, akikben meghasonulást válthat ki, összezavarhatja, rosszabb esetben még ok nélkül magára is haragíthatja a vele békésen élő honfitársait.
Csak ötlet és nem elrugaszkodott: Tel-Avivban mit szólnának egy Rudolf Hess-szobornak? – tessék már gondolkodni egy kicsit!
Végezetül, ha ez a szobor - ne adja Isten - felépül, kérek mindenkit arra, hogy ne érhessék el vele céljukat, ne essünk egymásnak miatta, hanem, ha kell, polgári engedetlenség formájában akadályozzuk meg a felépítését.
Ha kell, odaállok, hogy ne tudják felhúzni az alapzatot, és tudom, hogy van legalább egy tucat gyulai román származású magyar testvérem, aki szintén képes erre a népek közti béke kedvéért.

Kis-Pál Botond
a Jobbik gyulai szervezetének elnöke