Lecserélte logóját a Fidesz, vége a narancssárga időszaknak, ami a tudatunkba égett. Mondjuk ezt is olyan kaotikus-melankolikus formában sikerült, Havasi Bertalan sajtófőnök szerint ez csak „technikai változás”, meg „nincs politikai jelentősége” az amúgy szerinte „nem is új logónak”. Legalább ebben ne hazudnának, hiszen ez egyértelműen egy új logó, de mindegy is. Inkább az én kérdésem az lenne, hogy hova erőlködnek még?
Az elmúlt 16 év bűnei, melléfogásai ugyanis nem múlnak egy nyomtalanul, a korábban általam már kivesézett Seszták-ügy egyetlen tünet, egyetlen állomás a sok közül.
Persze, egy óriási pártról, vagy ha úgy tetszik, vállalatról beszélünk, amely olyan lassan süllyed el, mint egykor a Titanic hajóóriása. Pénz is van még dögivel, csak az nincs, amit nem lehet pénzen megvenni.
Kormányon a Fidesz-KDNP politikája annyit ártott a jobboldalnak, amennyit 100 év kommunizmus sem tudott volna, hiszen előbbi belülről bomlasztotta szét, erodálta, töltötte fel oda nem illő tartalommal a jobboldali értékrendet. Ezek közül az azóta is kísértő Izrael-imádat volt a legveszélyesebb, de azzal, hogy „jobboldalinak” hirdették magukat, legitimizálták például a korrupció intézményét, amely leszivárgott az alsóbb rétegekbe is. (Természetesen 2010 előtt sem kellett ilyenért a szomszédba menni, szóval fogalmazzunk úgy, a Fidesz „csak tovább mélyítette a hagyományt”.)
Miután még közönséges politikusbűnözők és politikai foglyok között sem sikerült különbséget tenni, és hétpróbás csirkefogókért tartottak imaesteket (megtaposva és kilúgozva ezzel a kereszténységet is), sokan még mindig abban reménykednek, hogy sikerül megmenteni a pártot (helyesebben fogalmazva, mindkét pártot).
Ilyen például Navracsics Tibor, „a polgári, szalonkonzervatív” politikának alfája és ómegája, de valóságtagadó módon viselkednek a Fidesz hardcore influenszerei is, akik Gulyás Virággal és Szakács Istvánnal az élen annyira irritálóak, hogy hozzájuk képest még Magyar Péter is kezdő kisiskolásnak számít.
Esszenciális jelentőségű, hogy a Fidesz minél hamarabb, teljes mértékben kapituláljon, és még ellenzékből se mérgezhessék tovább a jobboldalt, amit megpróbáltak kisajátítani. Az általuk elkövetett mulasztások levét is isszuk, például az oktatás, vagy éppen a kultúrpolitika területén.
Felvetődik a kérdés azonban, hogy a süllyedő hajó után végül „vízre bocsájtanak-e” egy újat, egy szalonjobboldali, polgári, kóserkonzervatív pártot, amelyet Navracsicshoz hasonló „mértékadó jobboldaliak” irányítanának?
Anyagi keret sajnos lenne rá, szóval ha a logó cseréje nem jár eredménnyel, még mindig nyithatnak egy régi-új fejezetet. Nekünk, akik a jobboldali értékeket – velük ellentétben – mindig is komolyan vettük, csak annyi a feladatunk, hogy ez a saját, zárt körű fejezetük legyen, és esélyük se legyen többé az ország irányítására. A jobboldalt pedig meg kell tisztítani attól a mocsoktól, amit 16 év alatt a NER rárakott.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info









