A Kúriáig kellett mennünk, hogy több mint egy év pereskedés után megkapjuk a Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök egykori szolgálati villájával kapcsolatos szerződéseket a Honvédelmi Minisztérium cégétől, a HM EI Zrt.-től. A Dunakeszin található ingatlan azután került be a hírekbe, hogy Ruszin-Szendi felbukkant a Tisza Pártnál, az Orbán-kormány pedig támadni kezdte – olvashatjuk a beszámoló elején.

Nyomozás is indult Budai Gyula volt fideszes képviselő feljelentésére hivatali visszaélés gyanúja miatt (ez a rendőrség tájékoztatása szerint folyamatban van), a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal pedig nyilvánosságra hozta tavaly júniusban a villáról szóló jelentését, amelyben kirívóan pazarló beszerzéseket állapítottak meg. De csak a beszerzési tárgyakat és egyéb ingóságokat vizsgálták a biliárdasztaltól a szaunáig, a jóval nagyobb tételt jelentő építkezést nem.

A 24.hu a pereskedés után 19 építési szerződést kapott meg, melyekből kiderül: a szerződéseket az állam részéről a HM EI Zrt. vezérigazgatója (pár esetben a cég más vezetője) írta alá, a kapcsolattartó a cég valamelyik középvezetője volt, Ruszin-Szendi Romulusz a papírok szerint nem folyt bele az építkezésbe, legalábbis a szerződésekben ennek nem volt nyoma, az építkezés jóval többe került, mint ahogy azt eredetileg becsülték, találtak hússzoros túlárazást is a tételek között.

Eddig úgy lehetett tudni, hogy egy félkész házat vásároltak meg 2022-ben, és azt fejezték be. A valóságban azonban egy majdnem kész házra költött a HM cége további 650 millió forintot.

Mindez az egyik tervezési szerződés mellékletében szereplő ajánlatból derült ki: az ajánlatot adó építésziroda 75-80 százalékosra tette az ingatlan készültségi szintjét. Úgy becsülte, hogy az előző tulajdonosok 250 millió forintot költhettek az ingatlanra, és a befejezés költségeit szintén 250 millió forintra tette. Ehhez képest ennek több mint két és félszeresébe, 640 millió forintba került a befejezés az általunk megkapott dokumentumokból kihámozható adatok szerint (a KEHI-vizsgálat hasonló összeget, 652,5 millió forintot írt) – tájékoztat a lap.

Az épület nettó alapterülete maximum 330 négyzetméter lehet. Tekintve, hogy az iratok szerint az ingatlan 75-80 százalékban elkészült, ezt követően még extrém luxussal sem lehet ekkora alapterületre 2 millió forintot rákölteni négyzetméterenként– fogalmazott egy ismert építész, aki azt kérte, ne írják le a nevét. Ő szúrópróbaszerűen átnézte a szerződéseket, és hússzoros túlárazást is talált bennük.

Húszmillió forint ment el a ház befejezéséhez szükséges építészeti és gépészeti tervekre, 18,8 millió a belsőépítészeti tervekre, 7,1 millió forintba került az elektromos és 4 millióba a kertészeti tervezés.

A ház befejezésére közel félmilliárd forintot fizettek ki vállalkozóknak munkadíj gyanánt. Ez a következő tételekből tevődött össze:

a külső homlokzat befejezése (zsaluzás, szigetelés, vakolás): 72,2 millió forint;
belső munkák (burkolás, vakolás, aljzat előkészítés, felületképzés): 62,8 millió forint;
kerítés és térburkolat: 10 millió forint;
épületgépészeti munkák: 89 millió forint;
lapostető és teraszmunkák: 105 millió forint (ebben van 46 milliós anyagköltség is);
elektromos szerelési munkák: 85,8 millió forint;
télikert acélszerkezetének kivitelezési munkái: 14,2 millió forint;
parkettázás, korlátok: 19,9 millió forint (anyagdíjjal)

Az összes anyagdíj több mint 145 millió forint volt a szerződések szerint. Íme a tételek:

kerítéslécek, faápoló olajjal, csavarokkal: 25,6 millió forint;
kerti berendezések: 35,5 millió forint;
teraszburkolat: 6,2 millió;
neolith bazalt táblák: 17,3 millió forint (42,2 ezer euró az akkori 410 forintos árfolyamon);
növények: 39,6 millió forint;
10 köbméteres esővízgyűjtő rendszer gyártása és telepítése: 3,8 millió forint.

A szakértő szúrópróbaszerűen átvizsgálva a szerződéseket nyomban kiszúrt egy hússzoros túlárazást, ami egy laikusnak valószínűleg fel sem tűnne. Ez az üvegszövet háló felhelyezése és beágyazása, ami egy tétel a sok közül az egyik szerződésben.

Csak ezen a tételen 18 millió forint a túlárazás szerinte.

Ennek a tételnek a piaci munkadíja négyzetméterenként nagyjából 1600 forint plusz áfa, az elfogadott ajánlatban azonban 38 790 plusz áfában állapították ezt meg.

„Ez a tétel azt jelenti, hogy a munkás egy 1 négyzetméteres üvegszövethálót kis ragasztóval beken, és felteszi a homlokzatra 50 ezer forintos munkabérért négyzetméterenként. Ez legfeljebb 10 perces művelet, ami azt jelenti, hogy a munkás órabére 300 ezer forintra jön ki. És ez 2022-ben volt, azóta volt még egy 22 százalékos pénzromlás” – magyarázta.

Az építész szerint a felület nagyságával is trükközhettek, mert szerinte a képek alapján nagyjából 60 százalék lehet a valódi adat. „Valószínűleg az ablakfelületeket nem vonták le, így itt is lehet egy kettes szorzó” – mutatott rá.

Határozottan állította ez alapján, hogy az építkezés megérne egy büntetőeljárást.

Érdemes lehet a kertet is megtekinteni, mert a 320 négyzetméteres területre közel 80 millió forintot költöttek. A kerti tipegőknél legalább tízszeres lehetett a túlárazás, ha a piacon most elérhető legdrágább termékből indulunk ki. A tipegőkre 4,7 millió forintot fordítottak, mivel összesen 13,2 négyzetméternyit rendeltek, 356 ezer forintos négyzetméterár jön ki. Ennél olcsóbb lett volna az is, ha Grönlandról repülőgépen szállítják a köveket – mutatott rá a szakértő.

A növényzetre sem sajnálták a pénzt, eredetileg 29 millióért vásároltak volna fákat és bokrokat, de egy szerződésmódosítással felvitték 39,6 millió forintra az összeget. Ebben szerepelt egy bonsai formájú tiszafa is, 3,1 millió forintért, és vettek tíz sima tiszafát is, darabonként 1,2 millió forintért.

A HM EI részéről a szerződések többségét Trembeczki László vezérigazgató írta alá mint megrendelő, néhányat pedig valamely vezetőtársa. Trembeczki a kormányváltás után is maradt a honvédségi cég élén.

Felvethető az akkori honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf felelőssége is, mert honvédelmi miniszterként a beruházások idején ő volt a HM EI Zrt. tulajdonosi jogainak gyakorlója. Az alapszabály szerint a tulajdonos (részvényes) kizárólagos hatáskörébe tartozik a cég beszerzési tervének jóváhagyása.

Ha a vezérkari főnök szolgálati villájának felújítása esetleg nem szerepelt a beszerzési tervben, akkor csak Szalay-Bobrovniczky döntése esetén kerülhetett sor a beruházásra, mert a projekt elérte az alapszabályban meghatározott nettó 500 millió forintos értékhatárt.

A döntése pedig parancs — erről az alapszabály világosan fogalmaz: a tulajdonosi jogok gyakorlója a döntéséről három munkanapon belül köteles értesíteni az igazgatóságot, és a döntés a közléssel hatályossá válik. Írásbeli utasításait a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani. A luxusvilla ügyében a lap még tavaly kereste Szalay-Bobrovniczkyt, de nem reagált.

A legnagyobb megbízások a Palmetta ’97 Kft.-nek jutottak (összesen 339 millió forint értékben), ők csinálták a többi között a homlokzati munkákat, így az említett üvegszövethálót is ők rakták fel. A növényeket a Kerekerdő Kertépítő Kft.-től vásárolták, ez a cég tervezte a kertet is. A kerti tipegőket pedig a VPI Kft.-től szerezték be. Ezeken kívül még nyolc cég vett részt a beruházásban.

Ruszin-Szendi Romulusz alig négy hónapig használta a szolgálati villát: 2023 januárjától májusig. Amikor leváltották a vezérkari főnöki posztról, családjával együtt kiköltözött az ingatlanból. Azóta, vagyis három és fél éve üresen áll, fenntartása havonta átlagosan 370 ezer forintjába kerül a HM EI Zrt.-nek. Utódja, Böröndi Gábor nem költözött be a dunakeszi villába: neki Szentendrén bérelt házat a HM.