Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy Kiszely István, az egyik leghírhedtebb volt állambiztonsági besúgó, akit 1960-ban "Feledi Zsolt" fedőnéven pannonhalmi bencés növendékként szervezett be a politikai rendőrség, március 12-én feleségével, Hankó Ildikó újságíróval Pannonhalmán felkereste Dr. Várszegi Asztrik püspököt, bencés főapátot, hogy bocsánatot kérjen a bencés közösség ellen elkövetett korábbi, a pártállam ügynökeként elkövetett bűneiért.
A főapát Ambrus vikárius atyával fogadta Kiszelyt, s hangsúlyozta, hogy ő a maga részéről csak a renddel kapcsolatos tevékenységére vonatkozóan hallgathatja meg, és arra korlátozhatja mondandóját. A kb. másfél órás beszélgetés után, távozása előtt az alábbi nyilatkozatot írta alá a bencés rend árulója:
N Y I L A T K O Z A T
Dr. Kiszely István, 1950-1963 között a Pannonhalmi Szent Benedek Rend "Márk" néven ünnepélyes fogadalmas szerzetese és felszentelt papja voltam, nyilvánosan megkövetem a bencés rend főapátját és tagjait - a pártállam ügynökeként - ellenük elkövetett minden bűnöm miatt.
Kérem, hozzák bocsánatkérésemet nyilvánosságra!
Pannonhalma, 2011. március 12.
Dr. Kiszely István sk.
A hírt tegnap este Dr. Várszegi Asztrik főapát írásban erősítette meg Dr. Ilkei Csabának, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójának, aki 2009-ben két tanulmányában száznál több hiteles dokumentummal leplezte le Kiszely István titkos megbízottként végzett állambiztonsági hálózati tevékenységét 1960 és 1990 között. A tanulmányok itt és itt olvashatók.

Kiszely hatos kartonja

(Nagyobb méretben itt.)

Kiszely István (1932. június 14., Budapest, Nehrebeczky Irma) biológia-földrajz szakos tanárként talajhidrológiából doktorált. 1960. augusztus 4-én szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5 osztálya (belső reakció-elhárítás), az osztály jogutódja 1962-től a III/III-1, az egyházi elhárítás. 1979-ben átvette a III/III-5-b osztály és kulturális, művészeti, tájékoztatási objektumokba való beépülése útján foglalkoztatta. 481 jelentése 5 kötetben kb. 1500 oldalon olvasható az ÁBTL-ben.
Kiszely jelentései egyház- és vallásellenesek, az egyházi iskolák bezárását célozzák; szerinte megbízhatatlan papok helyett rendszerhű pedagógusoknak kommunista öntudatra kéne nevelniük az ifjúságot, ahogyan a Szovjetunióban. Rómában feljelenti a magyarországi bencés rendet. Feljelenti bencés társait, tanárait, akik a magyarság nemzeti problémáiról beszélnek, és Mindszenty példáját tartják követendőnek. Feljelent civil, világi személyeket is, de rokonait, családtagjait is besúgja. Titkosszolgálati eszközöket, módszereket, technikát alkalmaz.
Az Állambiztonsági Főcsoportfőnökség minden utasítását meggyőződéssel teljesíti, példás szolgálata ellenében messzemenően egyengetik életútját, támogatják szakmai pályáján, bőkezűen jutalmazzák; szabadon utazhat a nagyvilágban feleségével együtt. Operatív értékű információkat hoz külföldről az "ellenséges beállítottságú" magyarokról.
Kiszelynek nem csak a bencés rend volt és jelenlegi tagjaitól kell bocsánatot kérnie.
Meg kell követnie azon civil, világi és polgári személyek százait, akiket kiszolgáltatott az állambiztonságnak, többen börtönbe kerültek, másoknak kettétört a pályájuk, megbélyegezték, megfigyelték, kitiltották, lehallgatták őket, szabadságukban korlátozták családjaik tagjait is.
Meg kell követnie azokat a kutatókat, történészeket (dr. Ilkei Csaba, Ungváry Krisztián, Tabajdi Gábor), akiket azzal rágalmazott meg, hogy róla szóló hamis dokumentumokat gyártottak, melyek alapján félrevezették a közvéleményt, rossz hírét költötték. Az utóbbiért megtévesztésül perek indításáról nyilatkozott, de, tudva a tényeket, soha senki ellen nem mert perelni.
Családtagjai, rokonai előtt majd lelkiismerete szerint kell elszámolnia, ha tud, s ha kap feloldozást bűnei alól.
Kuruc.info