Bezár!
2019. november 15., péntek, Albert, Lipót, Hajnalka napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:40 Szükségállapotot hirdetett az olasz kormány Velencében22:28 Marad az enyhe idő22:01 15 éves ázsiai lövöldözött egy kaliforniai iskolában, halott is van21:44 Csúcson a "német" judeokrácia: egyetlen szó miatt zárták ki az AfD-s parlamenti bizottsági elnököt21:36 Most éppen a lengyel törvényalkotásba pofázik bele az EP21:11 Bolívia "átmeneti elnöke" elismerte Venezuela "ideiglenes elnökét"20:45 Tizenhárom év fegyházra ítéltek egy erőszaktevő szörnyeteget20:03 "Elképesztő szuperfegyverek készülnek a titokban megvásárolt magyar fegyvergyárban"19:48 Afgán, marokkói és tunéziai embercsempészt ítéltek el Zalaegerszegen19:22 Katonai kutyák tépték szét az osztrák hadsereg egyik altisztjét19:00 Újabb bátorítás az ellenőrökre támadóknak: a késsel fenyegetés is csak felfüggesztettet ér18:36 Pályák, bérlemények, hely- és időpontfoglalások kezelése gyorsan, egyszerűen, online (x)18:22 Moszkva is elismerte bolíviai elnöknek az önjelölt szenátort18:02 A Harcos őszi kínálata (x)17:54 Ritkán látott képek egy szovjet atombunkerből
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Antimagyarizmus ::

Újabb jelentések Kiszely István besúgó magyar- és egyházellenes tevékenységéről

Reklám


Egyesek még mindig
közösséget vállalnak vele
Februári tanulmányomban beszámoltam a "Feledy Zsolt" fedőnevet viselő Kiszely István antropológus roppant kártékony állambiztonsági múltjáról. (A Kuruc.info bemutatja: Egy sikeres ügynök a jelentések tükrében- Kiszely István hálózati munkájáról - közel száz dokumentummal - 2009-02-11.)
/Önnek mi a véleménye? Szavazzon hírportálunk jobb oldalán a Dossziék felett!/
A teológiát végzett biológia-földrajz szakos tanár, a Magyar Néppárt és a KDNP volt országgyűlési képviselőjelöltje, a főváros I. kerületi alpolgármestere, az MTV külpolitikai főmunkatársa, Torgyán József Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumának tanácsadója az 1990 előtti állambiztonsági szolgálat egyik legaktívabb egyházi elhárítója volt előbb ügynökként, majd titkos megbízottként. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 481 jelentése olvasható 5 kötetben kb. 1500 oldalon. Termékenységénél csak karriervágya volt nagyobb. Magyar-, keresztény- és konzervatívellenes jelentései, információi, adatszolgáltatásai jórészt elmarasztaló, kompromittáló, feljelentő, vádaskodó jellegűek, melyek nyomán súlyos intézkedések születtek, egzisztenciális, anyagi és erkölcsi kárt okoztak. Több száz emberről jelentett nemcsak egyházi körökből, mindenekelőtt a bencés rendről, hanem egyetemekről, főiskolákról, kutatóintézetekből, akadémiai műhelyekből - hazulról és külföldről.
"...mérhetetlenül sokat ártott nekünk"
Dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi bencés főapát áprilisban írta e sorok szerzőjének - egyebek között - a következőket: "Feledy Zsolt ügynökünk hírhedt munkásságának egy része a bencés rend közelmúltjának története, fájdalmas történet. A közelmúltban bemutatott 'Hitvallók és ügynökök' c. filmben is nevesítik. Tanár úr azt írja, hogy ’egykori növendékünk’, sajnos itt többről van szó: Kiszely István budapesti bencés diákunk volt, majd ünnepélyes fogadalmas bencés szerzetes, felszentelt pap lett. 1960-1962 között már ügynökként és menyasszonnyal oldalán volt a bencés rend tagja. A magam kutatásai tükrében azt írhatom, mérhetetlenül sokat ártott nekünk. Amikor először olvastam jelentéseit, valósággal belerendültem!" (Áprilisban mutatta be a Nemzeti Filmszínház és a Duna TV Kabay Barna és Petényi Katalin filmjét "Hitvallók és ügynökök" címmel 2x55 percben az egyházi besúgókról és áldozataikról Várszegi Asztrik történelmi eligazítást nyújtó narrátor szövegével; a film leleplezi Kiszelyt is, a bebörtönzött regnumos Hágemann Frigyes szól alantas szerepéről, s kiderül, mit keresett Rómában Békés Gellért rezidenciáján.)
Mielőtt néhány újabban feldolgozott jelentés alapján új tényekkel és körülményekkel bővíteném a titkos megbízott hálózati tevékenységéről szóló eddigi ismeretanyagot, s árnyalnám a róla kialakult képet, röviden emlékeztetek korábbi tanulmányom legfontosabb megállapításaira.
Kiszelyt 1960. augusztus 4-én szervezte be a BM Politikai Nyomózó Főosztályának II/5 osztálya (belső reakció-elhárítás). Az osztály jogutódja 1962-től a III/III-1, az egyházi elhárítás. Az állambiztonsági operatív nyilvántartó 6-os kartonja szerint a tmb.-t 1979. március 31-én átvette a III/III-5-b, amely a művészeti objektumok és intézmények elhárításával foglalkozott. Kartonja nincs lezárva és irattározva, ami azt is jelentheti, hogy egészen a rendszerváltásig foglalkoztatták. Kartonja szerint hazafias alapon szervezték be, egy állambiztonsági tiszt feljegyzése viszont kompromittáló adatokat említ. Kiszely sem nevezi magát feddhetetlennek egyik jelentésében.
(1. sz. melléklet)
Jelentéseinek többségét utasításra vagy önként konkrét, megnevezett egyházi és világi személyekről írta, ide értve rokonait is. A jelentések csoportosítása tartalmuk szerint:
1., Egyház- és vallásellenesek; az egyházi iskolák bezárását célozzák; Kiszely szerint a papság nem szolgálja a szocializmust, még a békepapság sem, államellenes légkört hoznak. Megbízható pedagógusoknak kommunista öntudatra kellene nevelniük a rendszerért mindenre kész embereket, ahogy a Szovjetunióban ezt már teljesen megoldották.
2., Feljelenti bencés társait, tanárait, akik elő merik hozni a magyarság nemzeti problémáit, Nagy-Magyarországról, erdélyi és szlovákiai magyarokról beszélnek, vallásos nagy magyarokról és Mindszentyvel lázítják az embereket s a gyerekeket az iskolákban.
3., Feljelenti Rómában a megromlott magyarországi bencés rendet és főapátját, vizsgálatot kér.
4., Feljelent civil, világi személyeket is, de rokonait is besúgja, kit disszidálási szándék, kit valuta-kiajánlás, kit szélsőjobboldali világnézete miatt; Magyarországra látogató rokonát követik, megfigyelik.
5., Titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmaz (pl. lehallgató- és hangrögzítő készülék, rejtett fényképezőgép, stb.), pontos helyszínrajzokat készít bencés társai lakásáról.
Az állambiztonsági szervek értékelik Kiszely igyekezetét, a rendszer iránti lojalitását. Amikor első dossziéit a BM. III/III-1-b osztálya lezárja, kapcsolattartó tisztje 1977. március 23-i értékelő jelentésében saját kezűleg ezt írja: "A dossziékban elfekvő anyagok operatív szempontból értékesek. Több jelenleg is élő külföldi és hazai ellenséges beállítottságú személyekre vonatkozó információkat tartalmaznak."
(2. sz. melléklet)
Az állambiztonsági szolgálat megbecsülte és jutalmazta a titkos megbízott tevékenységét. Támogatta életútját és szakmai pályáját, gondoskodott róla, utazhatott a nagyvilágban feleségével együtt. "Én egyszer dolgozom az életben, hát megbecsülnek" - mondta szemébe nevetve Legányi Norbert pannonhalmi főapátnak, aki sohasem bízott benne, igyekezett teljesen eltávolítani, de ezt az állambiztonság mindaddig megakadályozta, míg Kiszely ki nem lépett magától a bencés rendből. Felesége előtt igyekezett legalizálni a dolgait, a pénzügyieket is, például amikor 1965-ben nyugat-európai utazásának költségeire 2500 forintot kér a szolgálattól, saját kezűleg odaírja: "Feleségem előtt az összeg legalizálása könnyen megy ’hivatalos költség’ címén. A költő pénz pedig ’megspórolt pénzem” címén." Mi ez, ha nem saját kezű pénzügyi bizonylat?
(3. sz. és 4. sz. melléklet.)
Jövőjéről korán, már 1962 júliusában közölte terveit a politikai rendőrséggel:
"Jövőre, amint befejezem az egyetemet, bejelentem Pannonhalmán, hogy kilépek a rendből. Ugyanekkorra megszerzem a tanári diplomámat is... le is doktorálok. Önöknek a segítségét egy dologban kérném, még pedig nagyon. Mégpedig abban, hogy Pesten maradhassak... ambícióim vannak tovább kutatni. Ugyancsak azt kérném, hogy Hankó Ildikót is Pestre helyezzék." A titkos megbízott hálás és felajánlja további szolgálatait: "Ami pedig a jövő munkámat illeti, én már mint nem pap szeretnék önöknek valamilyen formában tovább dolgozni. Bizonyára lesz alkalom és mód rá."
(5. sz. és 6. sz. melléklet)
Kiszely István lelepleződése óta a bizonyítékok ellenére is nevetségesen tagad, folyamatosan és gátlástalanul hazudik; önkritikára, beismerésre, bocsánatkérésre nem hajlandó. Dajkamesékkel szórakoztatja a témában járatlan újságírókat, teljes tájékozatlanságot árul el a levéltári tudományos kutatásokról, igyekszik befeketíteni leleplezőit.
A kommunista- és szovjetbarát Kiszely

Az újabban feldolgozott "Feledy"-jelentések egyértelművé teszik a paptanár farizeus és kaméleon viselkedésének gyökereit, azt, hogy valójában ateista, kommunista- és szovjetbarát volt ügynökéveiben. 1960. november 8-án alapvető nézeteit tükröző, filozofikus jelentést küld a BM II/5-c alosztályának az "Egyházi iskolák" címmel. Egyebek között kifejti:
"Az egyházi iskolák fennállását, hogy az igazat megvalljam, nem értem, hiszen az ifjúság nevelése minden rendszernek a szívügye kell, hogy legyen. A jövő generációja szempontjából is, kell hogy egységes nevelést kapjanak. 1950-ben hagytak meg Magyarországon 8 szerzetesiskolát, amiből évente 600 gyerek kerül ki az életbe. Nem sok az a 600 ember, de ha évente mindig ugyanazt az államellenes légkört hozza magával, az, úgy hiszem, hogy mégsem lehet mindegy. 1945 után, amikor még nem voltak jól képzett és megbízható pedagógusok, akik nevelhették volna kommunista öntudatra, hazáját nagyon szerető, az országért, az emberekért és a rendszerért mindent megtevő embereket, akkor lehet, hogy tényleg valamelyest feladatot végzett el sok papnevelő is, de úgy hiszem most már ez a nehézség nem áll fenn. Emberünk van bőven, nem kell arra szorulni, hogy mintegy azok tegyenek szívességet nekünk, akik ellenségeink. Mert azért akárhogy is van, a papság sohasem szolgálta a szocializmust. Szerintem még a békepapság sem, ez most meglévő állapot, amely azért kell, mert még az emberekben nagyon de nagyon sok a külsőség, sok a múlthoz való ragaszkodás, amit egy-két generáció majd teljesen levet. Ezt majd meghozza a történelem, az idő, mint ahogyan azt meghozta Kínában, Afrikában és tulajdonképpen még az Egyesült Államokban is. Nem beszélek itt a Szovjetunióról, ahol, ez már teljesen megoldódott. Amúgy is az ország halad a szocializmus felé. Csehszlovákia most lett szocialista köztársaság, és ott már előbbre vannak ilyen kérdésekben. Ott már nincsenek elég régóta szerzetes gimnáziumok."
(7. sz. melléklet)
Kapcsolattartó tisztje, Tüzes János r. százados ezt írja a jelentésre: "Megjegyzés: A jelentés kicsit kesernyés hangú, de alapjában a szerzetes iskolákat illetően véleményem szerint reális. Egyetértek az ügynökkel abban is, hogy állami pénzen ellenséges nevelést biztosítunk az egyházi iskolákban és ezeknek a nevelését fényesen bizonyítja a jelenlegi ferences gimnazisták ügye. Helyes lenne, ha a meglévő ilyen irányú anyagaink alapján egy tájékoztatót és javaslatot tennénk a párt felé az egyházi iskolák megszüntetésére, vagy nagyon erős korlátozásokra." "Feladat: készítsen jelentést a pannonhalmi bencésekről, akiknek Budapesten feltehetően csoport kapcsolataik vannak, továbbá azokról, akik aktívan foglalkoznak a fiatalokkal."
Kiszely ügynöki tevékenységének, szabad mozgásának azonban részben útját állta Legányi Norbert pannonhalmi főapát. Rossz volt vele a viszonya már állambiztonsági beszervezése, 1960. augusztus 4. előtt is, mert tanulmányi vétségét 1960. május 12-én a főapát szankcionálta, ám ő ennek ellenére sem tett eleget kötelességének, mert elhatározta, hogy nem lesz pap. Igen ám, de beszervezésekor azt a parancsot kapta, hogy maradjon ne csak információs feladatai, hanem Legányi főapát eltávolítása érdekében is. Az utóbbi így nemcsak szolgálati, hanem személyes presztízsügye is lett Kiszelynek. Erről 1960. december 13-án így ír jelentésében:
"...nekem megtiltotta (ti. a főapát) a legszigorúbb parancs alatt, hogy bármit is elmulasszak a breviárium mondásából 1960. május 12-én. Én persze ezt nem tartottam meg, hiszen nem akartam tovább pap maradni. Nyáron, amikor önökkel találkoztam, mindent vissza próbáltam csinálni, a dolog ment is, persze ezt nem lehetett visszafelé göngyölíteni. Mivel azonban én nem mondtam, hogy kérem felmentésemet, Legányi Norbert minden erejével azon volt, hogy ő valamiképpen kitegyen a Rendből."
(8.sz. melléklet)
Az ügynök - aki ekkor már fővárosi természettudományi tanulmányait folytatja az egyetemen, s szakdolgozatát a szovjet természetátalakító tervek gigantikus víztárolóiról írja - tippeket is ad az állambiztonságnak Legányi eltávolításához: "Szerintem az egész ügybe ott lehet elindulni, hogy ő végső soron azért dobott ki a Rendből, mert én egyrészt haladó dolgokkal foglalkozom, történetesen a Szovjetunióval és szakdolgozatom témája: a víztárolók szerepe a természet átalakításában. Szerinte a természetet egyáltalán nem alakítják a víztárolók. Tehát ő azt az embert, aki haladni akar a korral és az ifjúságnak modern és korszerű dolgokat akar adni, eleve elgáncsolja, akkor milyen lehet a felfogás ott Pannonhalmán? Fejétől büdösödik a hal..."
(9. sz. melléklet)
Bizony, a szovjetellenesség akkoriban döntő érv volt valaki eltávolítására. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy "Feledy" titkos megbízott többször is hangot adott a Szovjetunió iránti vonzódásának. Például: 1975. március 18-án jelenti az MSZMP XI. kongresszusáról: "Valamikor a Szovjet (így, nagy betűvel!) vezető személyes megjelenését politikai célzatúnak nézték, ma mindenki megnyugtatónak és megtisztelőnek veszi azt, hogy itt van és együtt alakítjuk ki irányelveinket." 1975. május 5-i jelentésében beszámol két hetes svédországi útjáról, s arra a meglepő következtetésre jut, hogy a svédek "... igen szeretik a Szovjetuniót...azt mondják, hogy egyszer úgy is valamilyen formában a Szovjetunióhoz fognak tartozni.")
Jelentés 1961. január 21-én, "Tárgy: Feledi rendi helyzete." "Vette: Tüzes János r. fhdgy." "Feledy Zsolt" jelenti: "December 24-én leutaztam Pannonhalmára. Még aznap délelőtt beszéltem Legányi Norberttel. Mikor bementem hozzá, ő mindjárt kérdezte, hogy mit is határoztam, mire én azt mondtam, hogy természetesen azt, hogy maradok. Ő erre kifejtette, hogy ha én maradok, akkor ő nagyon rövid időn belül elintézi azt, hogy kirúgjanak, de annak nagyon súlyos következményei is lesznek, tehát ő szinte parancsként mondja, hogy én menjek el, hiszen annyi panasz van rám, annál is inkább, hogy legutóbbi intézkedéseit nem tartottam be, ami igen nagy fegyelmi vétség lehet..." "Értékelés: Feledy Zsolt a korábbi találkozón történt részletes kioktatás után kereste fel Legányi főapátot Pannonhalmán és vele a megbeszélt magatartási vonalat betartva folytatott beszélgetést...jelentését még nem tudtuk a III/e rendszabály által ellenőrzés alá vonni gépelési és egyéb problémák miatt." (III/e rendszabály = szobalehallgatás, tehát a főapát szobájába lehallgató készülék volt beszerelve, - I.Cs.) "Megjegyzés: Feledy magatartásával az a célunk, hogy a jelenlegi főapát ellenes hangulatot kiélezzük és elérjük, hogy Legányi benyújtsa a rendi gyűlésnek lemondását, ennek minden reális alapja megvan.”
(10. sz. melléklet)
„A találkozón Feledy még szóban elmondotta, hogy állítólag a főapát közölte vele, hogy elbocsájtása ügyében latin nyelvű írást küldött Rómába." "Feladat: Készítsen egy tervezetet két hónapi időtartalomra (sic!), írja le azokat az elképzeléseit, melyeknek alapján fokozni lehet a főapát elleni rendi tevékenységet." Tüzes János.
Az egyházi oktatás felszámolásáért
1961. február 17-én az ügynök Kiszely már jelenti elgondolását az egyházi oktatás felszámolásáról: "A pannonhalmi gimnáziumot illetőleg elgondolásaim lennének: ha a főapátságot egyszerre elállamosítanák, talán nagyon nagy visszhangot találna verni, azonban ha a gimnáziumot lekapcsolnák, akkor a főapátság is egyúttal meg lenne bénítva. Egyrészt ha ott valami állami szerv működne, akkor az egész nyugodt élet meg lenne ott zavarva. Azonban, ami ennél is sokkal nagyobb és fontosabb, a papi utánpótlás jövő évben már magától nullára csökkenne. Hogy pedig a gimnázium nem felel meg a mai követelményeknek, azt egyrészt világnézettel bizonyítva bárki is belátja. No de eltekintve mindettől maguk a tanárok sem alkalmasak arra, hogy a mai fiatalságot neveljék. Már rég itt van az ideje, hogy ilyen internátusok ne legyenek. Nem mindegy, hogy az ifjúság hogyan nevelkedik, milyen megalapozottságot kap... a múlt héten elvitték mindazon papokat, akik nagyobb ifjúsági csoportokkal foglalkoztak, mégpedig minden felháborodás nélkül, épp úgy nem válthat ki semmi csodálkozást az sem, ha egyik napról a másikra a pannonhalmi gimnáziumot is megszüntetik."
(11. sz. melléklet)
Az ügynökből sem váltott ki egyetlen sor együttérzést sem, hogy a tisztességes papokat elhurcolta a politikai rendőrség, így nem tudhatjuk, feltette-e magának azt a kérdést: mennyi részem volt nekem ebben?
1961. február 21-i jelentésében a piaristákról és a jezsuitákról szerzett értesüléseiről számol be: "1961 február 19-én, vasárnap bent voltam a piaristáknál és ott beszéltem Salánky Istvánnal, Ruttmayer Incével és Forrai Botonddal. Ami a múltkori papi begyüjtéseket illeti, Forrai Botond a következőket mondotta: '...úgy látszik azokat vitték be, akik tényleg sokat dolgoztak és foglalkoztak az ifjúsággal. Ahányat csak ismerek, az mind tevékeny ember volt... Xavér bácsit azért vitték be, mert hozzá is sokan jártak és ő is sok mindennel foglalkozott. Lénárt Ferencet és Némethy Ferit is ismered, hogy mennyit dolgozott...
A jezsuitáknál is volt házkutatás. Ahogy sikerült kinyomozni, mindazokat vitték el akiknek a munkáját már évek óta valaki besúgta. A jezsuitáknál meg másutt is vannak besúgók. Azt a papot is elvitték, aki összefogta a központi szemináriumból kirúgott papokat. Amúgy figyelmeztettek, hogy az ÁVO-n van példány Gedin abbé Kovász a kenyérben című fordításából, amit ő maga /Botond/ sokszorosított le. Ebbe annak idején én csináltam a fényképeket egy ottani győrszentmártoni családban, mégpedig Pekker Istvánról. Itt mellékelek egy fényképet, amit én csináltam. Ez van beragasztva abba a könyvbe, amit mondott Botond, hogy dugjak el, mert megtalálhatják. /Múltkor már odaadtam önöknek!/ Amúgy csak zárójelben mondom, hogy valaki a maguknál lévő híreket elmondhatja, mert honnan tudnák, hogy miből mi van bent. Én biztosan nem mondtam el!
Az egész begyűjtés mindennek ellenére sokkal kisebb hatást váltott ki, mint várná az ember. Lassan elcsendesedik, megnyugodtak az itteni bencések is abban, hogy most 'csendben kell dolgozni', majd eljön az ideje annak is, hogy nyíltan dolgozzunk. Megnyugodtak, mert mindazokat vitték csak el - úgy mondják - akik tényleg aktíven foglalkoztak a fiatalsággal."
Vajon hogyan emlékeznek ma az egykori pannonhalmi bencések: tényleg megnyugodtak annak idején, amikor azokat a tanáraikat vitték el a rendőrök, akiket a legjobban szerettek, mert titkon, a legnehezebb körülmények között is bátran tisztességre és magyarságra nevelték őket?
Kiszely besúgó tevékenységének egyik legsikeresebb területe a személyek sokaságáról adott kimerítően részletes jelentések. Mindenekelőtt azokról, akiket a III/III beszervezés céljából tanulmányoz, ezért utasítják az ügynököt, hogy tudjon meg róluk minél több terhelő körülményt, írjon politikai nézeteikről, erkölcsi gyengeségeikről, múltbeli viselt dolgaikról, stb., ehhez a munkájához használjon titkos eszközöket. Az ügynök ontja a jelentéseket. Igaz, hogy ezek elnagyolt, felszínes és hanyagul összedobott slampos fogalmazványok, még csak ki sem javítja a nyelvtani, stiláris és gépelési hibákat az ügynök (jó lesz ezeknek így is), de mégis jellemzőek arra a korra, amelyben a hatalomnak gyorsan és odaadással kedvében akart járni egy hivatását és hitét eláruló értelmiségi. Például: Ruttmayer Ince "... állandóan a TSZ-eket, 5 éves terveket, politikai eseményeket gúnyolja, kineveti, ... gúnnyal mondja el korszakunk legnagyobb haladásait (sic!), szereti a Nyugatot magasztalni, a Szovjetuniót nagyon letenni. Mikor hozzá megyek, mindig azzal fogad, hogy tudok-e neki cseh koronát szerezni..." Tarnai Brúnó Pál prefektus, a novíciusok lelki igazgatója Pannonhalmán a Lénárd Ödön-féle illegális közösség vezetője, aki titkon illegális ifjúsági csoportokkal is foglakozott, Feledy ügynök szerint az őrizetbe vétele után egy rövid időre leállt, majd újra kezdte a fiatalokkal való foglalkozást: "Azt mondja, hogy ma már az állam annyit követel a tanároktól, hogy azt katolikus ember nem teheti meg... a legjobb papokat összegyűjtötték és egészen tehetetlen az ember, mert a külföld sem csinál semmit." Kiszely a legjobb barátját: Vanyó Tihamért sem kíméli, annak ellenére sem, hogy szinte egyedül ő állt ki védelmében a főapáttal szemben: "... reakciós ember a legnagyobb mértékben... a rendszer ellen nagyon nyílt kijelentéseket tesz... a legtipikusabb régi szabású, aki a régi rendszert mindenestől visszakívánja...a külföldi adók fő hallgatója Pannonhalmán... a Nyugatnak nagy imádója... mindenbe szerelmes, ami nyugati, így például 4 féle nyugati villanyborotvája is van, mondván, hogy az az egyedüli jó." De nem kíméli M. U. perjelt sem, amikor megbízói tájékoztatják: "...a pannonhalmi bencések sorozatosan követnek el forintkiajánlásokat és ennek révén rendszeresen nagyobb összegű pénzre tesznek szert. Az így szerzett pénzmennyiséget M. U. perjel kezeli." Az ügynök jellemzi a perjelt, akinek összes rokona Ausztriában él, majd rátér a legsebezhetőbb pontjára: "Győrött igen jóban van H. Katalinnal, a győri bencések konyhavezetőjével. A nő közvetlen és szintén burgenlandi származású, talán az is, de valószínűleg sok más szál is fűzi őket egymáshoz." Több sem kell az állambiztonságnak, beindítja a gépezetet ebbe az irányba is: "Feltétlenül figyelmet érdemelnek és reálisnak tartom a jellemzést és azon belül esetleges szexuális kapcsolatait."- írja az állambiztonsági tiszt, aki 1962. január 31-én intézkedik a megyénél, hogy a "Varga Katalin" fedőnevű ügynök felderítse a női kapcsolatot, a "Rieger" fedőnevű ügynök pedig tanulmányozza amúgy egyik legjobb barátja: M. U. mozgását és kapcsolatait. A témakör kiterjesztésére jellemző, hogy hat évvel később, 1968. március 6-án Bozsik százados intézkedést fogalmaz meg "Feledy" ügynök S. Szilveszterrel kapcsolatos jelentése kapcsán: "A Győr megyei alosztállyal közösen tanulmányozzuk annak lehetőségét, hogy megszerezzük azon szerzetesek névsorát, akik a renden belül gyerektartást fizetnek."
Rokonát és legjobb barátját is feljelenti
"Feledy" tanulékony spicli: vannak ötletei, önállóan is kezdeményez megfigyeléseket, akciókat, tudja, hogy főnökei örülnek minden lehetséges bomlasztásnak, lejáratásnak, kompromittálásnak, elszigetelésnek, kiszorításnak. Gyorsjelentéseket küld, közreműködik ellenséges személy fényképről való felismerésében (Stettner Adél), jó információs csatornához jut az angol követségen, rendkívüli találkozókat kér, s néha elégedetlen, ha a szolgálat nem veszi fel a telefont nyomban: "...hívtam Önöket, de nem kaptam vonalat, pedig elég sokszor hívtam a 113-068-at..." Személyi jellemzést ad – mások között – a kirándulásokon miséző Domanovich Ábelről; a hihetetlen akaraterejű Pászthory Valterről; a Keresztény Szocialista Pártot szervező Jámbor Mikéről; a "nacionalista" Karsay Gézáról, aki új elméleteket állított fel a magyarok őskoráról; a rendszert szidalmazó Faith Istvánról; a "szélső jobboldali" Dobszay Lászlóról; a régi cserkész szellemben dolgozó Tálos Zoltánról; a rendszerellenes vicceket mesélő, szélsőséges Bánhegyi Miksáról. Leleplezi Stipsicz István svájci kapcsolatait, gazdagodásának forrásait; Galambos János "karrierista" törekvéseit; továbbá azt, hogy Kolos Botond útján miként lesz a Bécsben befizetett dolláros misepénzekből Ikka-szelvény, abból itthon forint, gépkocsi, motorkerékpár, magnó, hanglemez és más; felderíti Galambos Iréneusz Ferenc útját az 56-os forradalom győri eseményeitől a Szabad Európa Rádióig; folyamatosan ellenőrzi Bajcsy Lajost, aki a figyelmeztetések ellenére sem hagyja abba a regnumi munkát. Kiszely ügynök nemcsak börtönbe kerülése előtt jelent a regnumos Hágemann Frigyesről, de ájtatos szemforgatással annak szabadulása után is.
(12. sz. és 13. sz. melléklet)
Megszerzi a Csehszlovákiában élő magyar bencés szerzetesek névsorát Czuczor Menyhérttől Zsilinszky Kázmérig. Besúgja azokat a győri vám-és pénzügyőröket, akik rokonszenveznek a bencésekkel, s ezért elnézően kezelik Nyugatról érkező küldeményeiket, Dobra Modesz György nagyon jóban van velük; válaszlépésként az állambiztonság személyi ellenőrzést rendel el, mozgósítja a vámosok elhárítóit azok ellen "...akik a bencés rend részére törvénybeütköző, vagy szabálytalanságok elkövetésével (sic!) szolgálatokat tesznek."
A legtöbb személyi jelentése Olafsson Placid atyáról szól, akit hamis vádak alapján 1946-ban letartóztattak Pannonhalmán, egy szovjet katonai bíróság tíz évre ítélte, 1955-ig több Gulag-táborban raboskodott, majd hazatérése után egy ládagyárban, később egy mosodában dolgozott, s közben titkon végezte lelkészi tevékenységét. Ellenőrzése Kiszely állandó feladata, 1961 októberében ezt jelenti róla: "...fanatikusan elfogult és egyoldalú, nem hajlandó elismerni, hogy kormányunk jó, hogy a Kommunizmus mennyit tett az emberekért, egész beszédtémája állandóan a nyugati rádió híreiből, a kommunizmus szidásából, a modern tudomány cáfolatából áll." Kiszely 1969. április 16-án egyszerre súgja be Placidot és felesége, Hankó Ildikó húgát. Arról tájékoztatja az állambiztonságot, hogy Olafsson Placid "Egyébként elmondotta, hogy feleségem húgának gyermekét, akit megkeresztelt, Szatmáry Ildikót, beírta a XI. kerületi plébániára, majd meg fogja kapni a keresztelési anyakönyvet. Így szokta ő máskor is csinálni olyan embereknél is, akiknél 'nem volna ajánlatos, ha megtudnák', hogy gyermekük meg van keresztelve."
(14. sz. melléklet)
Bozsik László százados intézkedése: "Megkiséreljük megszerezni a Villányi úti plébánián Olafsson által megkeresztelt gyerekek szüleinek adatait." „Feledy” ügynök beépül az Öreg Bencésdiákok Körébe, amely Budapesten a Bástya Étterem hátsó helyiségében tartja összejöveteleit, ide jár Mensáros László színművész is. Legfiatalabbként először 1976 októberében jelenik meg feleségével, sok hazai és nemzetközi információt gyűjt.
(15. sz. melléklet)
Bécsben és Rómában sem kímélt senkit
Kiszely legnagyobb eredményei közt említik a III/III egykori bennfentesei a bencés rend gazdasági és pénzügyi forrásainak, vagyoni helyzetének feltárását Bécsben Polgár Vilmosnál, illetve nemzetközi egyházpolitikai kapcsolatainak, befolyásolási lehetőségeinek feltérképezését Rómában Békés Gellértnél. Mindkettőnél többször is jár, hol egyedül, hol feleségével Hankó Ildikóval. Polgár Vilmos 1941-től gimnáziumi tanár volt Pannonhalmán, 1945-től 1957-ig a rend gazdasági vezetője, akkor elhagyta az országot és Bécsben, a Pázmáneumban telepedett le, 1968 augusztusától osztrák állampolgár. A bencések ausztriai birtokainak: az egykori Lónyai hagyatéknak a kezelője lesz, de nemcsak a bencés rend nemzetközi pénzügyeit fogja össze, szervezi a hazai támogatást (deviza-átutalások, "miseintenciók"), hanem a nemzetközi katolikus Caritas akció alelnöke is, s mint ilyen, a világszerte összegyűjtött adományokból látja el a rászoruló országokat. Eredményes gazdálkodása lehetővé teszi, hogy a világ minden részén élő magyar bencésekről kielégítően gondoskodjék, rendházakról, oktatási intézményekről, szociális otthonokról. "Polgár Vilmos a magyar bencés rend összes embereit (sic!) kartotékozza, számon tartja anyagi ügyeit és bizonyos mértékben személyi ügyekbe is befolyik." - jelenti "Feledy" 1968. szeptember 9-én. S fürdik a hírszerzési lehetőségekben, kimerítően beszámol Polgár személyes kapcsolatairól, a nála megfordulókról, a rendelkezésére álló bécsi lakásokról és vagyontárgyakról, stb. Meghálálja a bizalmat és a vendéglátást: hazahozza Polgár lakásának alaprajzát, de lerajzolja Németh Irén lakását is, akinél többször megszáll.
(16. sz. melléklet: 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal)
Még belerúg egykori bencés társába, az Ausztriában élő magyarok mariazelli gyóntatójába, Sümeg Lothárba, aki azért ellenszenves neki, mert "...mindent, ami Magyarországról jön, vagy Magyarországgal van kapcsolatban, rossznak bélyegez, kifejtette, hogy ebből az országból sose lesz egy gazdaságilag rendezett ország." (Másutt Sümeg erkölcsösségét vonja kétségbe az ügynök annak müncheni évei okán.) Római kiküldetésein is pontosan teljesíti azt, amivel az egyházi elhárítás megbízta akár Békés Gellért San Anselmói lakásán, akár a Via Casaletto 481. szám alatti Szent István Házban, a Fáy Erzsébet grófnő adományozta egykori magyar zarándokházban.
(17. sz. melléklet)
A Szent István Házban oly buzgó Kiszely, hogy még a neveket is kiírta a vendégkönyvből egy évre visszamenőleg.
(18. sz. melléklet)
S miközben az ügynökből egyházi érdemei alapján titkos megbízott lesz a hálózatban, sohasem feledkezik meg besúgni a polgári életből civil kollégáit, ismerőseit. Szeret - egyebek között - disszidálási szándékokat jelenteni, ami után főnökei természetesen azonnal intézkednek a BM útlevélosztályán. Például: Dr. L. Imre az MTA Régészeti Kutatócsoportjából nem fog hazajönni, ha kiengedik Mainzba. M. Endre, aki Pannonhalmán végzett, s most harmadéves a mezőgazdasági egyetemen, Angliába készül, és kint is marad. K.Attila, a pécsi Janus Pannonius Múzeum muzeológusa Münchenbe megy tanulmányútra, nem jön vissza, felesége, C. Zsuzsa, aki jugoszláv állampolgár, utána megy. M. István adjunktus az Orvosegyetem Anatómiai Intézetéből már egy hónapja Kanadában dolgozik, ha felesége és kislánya is megkapja az útlevelet, akkor kint marad a család, Mercedes kocsijukat már árulják... M. Margit, a Régészeti Intézet volt rajzolója Törökországba készül, nem szándékozik hazatérni. (Mint tudjuk, Kiszely saját rokona: É. Sándor és családja disszidálási szándékát is jelentette 1970-ben, abban az évben, amikor az MSZMP X. kongresszusáról még édesapja véleményét is kikérte, s azt írta a közhangulatról, hogy "Mindenki nyugodt most abban, hogy az ország vezetése jó kezekben van...")
(19. sz. melléklet)
1975-ben "Feledy" arról tájékoztatta az állambiztonsági szervet, hogy felesége bátyától hallotta: B. Béla budapesti lakos, aki a MÁV-nál dolgozott, feleségével együtt kint maradt az NSZK-ban. "Kelenvölgyben majdnem kész öröklakásuk volt, ezt most szeretnék Németországból átjátszani a feleség testvérének, hogy ne vegyék el. Magyarországon eddig még senki sem tud kinn maradásukról és disszidálásukról. Kérem intézkedjenek, hogy a lakás becsületes kézbe kerüljön."
(20. sz. melléklet)
1963. május 22-én a BM III. állambiztonsági főcsoportfőnöksége III. csoportfőnökségének (a belső reakció elhárítása) 2/b. alosztálya megdicséri "Feledy" ügynököt pannonhalmi feladata jó végrehajtásáért: frissen szerzett ellenséges propagandaanyagokkal tért vissza, jelentése operatív értékkel bír, felhasználható a bencés belső helyzet tanulmányozásában. Ám az alosztály megjegyzésében azt is elárulja, hogy: "Feledy Zsolt” fn. ügynökünk utasításra utazott Pannonhalmára, abból a célból, hogy megkezdje annak elhíresztelését, hogy visszatér Pannonhalmára tanárnak az egyetem befejezése után."
Mint tudjuk, nem akart és nem is tért vissza. Addigra már rájött legalább három dologra, amit meg is fogalmaz jelentéseiben az állambiztonság számára:
1., Érzi, hogy szerepét nemcsak hogy jól játssza, hanem "...szerepemet túl jól játszom".
2., "... egyetlen szenvedélyem van: az utazás. Azért, hogy lássak, nagyon sok mindent meg tudok tenni, azonban, ha bármiféle elvi, vagy más nehézségekbe ütközik, magasabb cél érdekében szívesen lemondok erről...sokkal jobban szeretem országunkat és rendszerünket..."
3., "...én a magam részéről meggyőződésem szerint is és amúgy is azt csinálom a legszívesebben, amit nem csak úgy érzem, hogy csinálnom kell, hanem, amit Önök is mondanak, hogy csináljak." (1962)
(21. sz. melléklet)
Világos beszéd: azt csinálta, ami a meggyőződése volt és amit az állambiztonság mondott neki.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
(Kuruc.info)
Kapcsolódó: 
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready