A történetünk ott kezdődik, hogy 2015-ben az idős szüleim szerettek volna a közelünkbe költözni, látni nap mint nap, ahogy az unokáik cseperednek, illetve hogy kölcsönösen segíteni tudjuk egymást. Édesapám 73 éves, több diplomás mérnökember, aki világéletében felelős beosztásban dolgozott, Édesanyám 68 éves, nyugdíjas műtősnő. Mindketten végigdolgoztak egy életet becsülettel, szorgalmasan, hogy egy szem lányuknak, és az unokáiknak megadhassanak mindent, és öreg korukra maradjon tartalék.

Használt házakat kerestek fél éven keresztül eredménytelenül, mikor megakadt a szemük a JUDIT ingatlan „újépítésű házak” ajánlatán. Rövid telefon tisztázta a kínálatot: új ház nincs, de egy telefonszámot kaptak, hívjuk bizalommal, az illető profilja új házak építése. A telefonhívásra Gyulai István jelentkezett, aki az első találkozásnál megnyerő, készséges viselkedéssel telekkel együtt ajánlott, tervezéstől a használatba vételig, teljes körű építést. Később kiderült, hogy a telek valójában fél telek - ami egy sor problémát felvetett -, de amikor komolyra fordult az ügy, Gyulai úr nem jelentkezett a szerződéssel.

Szüleim 2015 októberében eladták szép, tágas családi házukat, és ismét Gyulai Istvánt hívták azzal a kérdéssel: lehetséges-e 2016 július végére felépíteni egy egyszintes, egyszerű családi házat, mert addigra vállalják kiköltözést és házuk átadását az új tulajdonosnak. A megnyugtató válasz eldöntötte a kérdést: belevágnak az építkezésbe.

Találtak szép telket, szép tervekkel, alig várták, hogy elkezdődjön az építkezés, többek között azért is, mert a költözés közeli határideje állandó fenyegetettséget jelentett. Az előzetes megbeszélések nagyon hamar eredményesek voltak: a fő kérdés az volt, hogyan tudják finanszírozni építkezésüket. Amikor a szüleim mondták, hogy készpénz, első szóra elvállalta a megbízást, és leígérte a csillagokat is. A vállalkozó első pillanattól kezdve tudta, hogy a szüleim milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Sajnos már a tervezés szakaszában kezdődtek a problémák. Gyulai magabiztosan mondta, hogy neki van tervezője, és átadta az illető telefonszámát. Vecsésen szervezett meg találkozót a részletek megbeszélésére, ahol rövid beszélgetés után kiderült, hogy az illető nem vállalja ezt a munkát. Szüleim is javasoltak tervezőt, de Gyulai javaslatára Sándor Csabát bízták meg, akivel abban állapodtak meg, hogy 2015. december hó végére készen lesznek a tervek, hogy a várható jogi szabályozási bizonytalanságokat megelőzve az év végéig az engedélykérelem beadható legyen. A tervezés késett, csak a többszöri sürgetés után, február elsején küldött levelekből derül ki, hogy valójában a vállalkozó (illetőleg a tervezőprogramot ismerő lánya) végzi a tervezést, készíti a rajzokat (amik nem készültek el), Sándor Csaba csak a szöveges részeket állítja össze.

A szerződés aláírására nagy nehezen 2016. március 17-én került sor, addigra lettek csak készen a tervek, melyben Gyulai 2016 július 15-re vállalja az épület, valamint környezetének (térburkolat, kerítés, garázsbejárat) teljes körű megépítését, 2016. június 30. határidőre beköltözéssel. Édesapám a szerződésnek megfelelően fizetett. Most már tudjuk, hogy akkor kellett volna otthagyni, de akkor még hittünk neki. Az építkezés végig egy sémára építve haladt, vagyis inkább nem haladt, mert Gyulai minden munkával késett, mindig különböző kifogásokkal állt elő, hogy nincsenek emberei, vagy éppen otthagyták az emberei, vagy nincs anyagi fedezete. Természetesen ez utóbbi volt a leggyakoribb kifogása, amivel szabályosan zsarolta a szüleimet. Ha nem utal Édesapám előre pénzt (ami nem felelt meg a szerződésben meghatározottaknak, mert csak az elkészült munka után köteles az építtető fizetni), akkor ő nem építi a házat. Ezzel folyamatosan sakkban tartotta a szüleimet, és emellett mindent megígért, ő mindent megtesz, és kész lesz a ház időre. De sajnos hiába fizették ki előre a sok pénzt, az emberek az utalások után is csak pár napot, esetleg egy hetet dolgoztak, utána kezdődött minden előröl. Jöttek a kifogások, most részeg az ács, most nincs kőműves, és végül megint kell a pénz. Május hóban közölte először, hogy késni fog, és június 30-i határidőre nem tudja a beköltözést biztosítani. Póthatáridőt kérésünk ellenére nem adott, csak sokatmondóan példálózott és ütemterveket adott, hogy július végére, majd augusztusra, később megint újabb időpontra elkészülhet.

Augusztusban elkezdődött a külső nyílászárók beépítése, de nem fejeződött be, a belső párkányokat mind hibásan helyezték el, az utcafronti külsőkre nem is került sor. A gipszkartonglettelés még nem készült el, amikor másfél hetes távolmaradás után a festők levonultak fizetési problémák miatt. (A szüleim kerestek festő vállalkozót, akik a megkezdett munkát befejezték szeptember végére, ez persze újabb pluszköltséget jelentve.) Elkészült a tetőszerkezet és a cserepezés, de a födémszerkezet a megengedettet meghaladó behajlás miatt utólagos megerősítésre szorult. Augusztus hóban 5 részletben, összesen 6,5 millió forint átutalása történt a legkülönbözőbb anyagvásárlási igény címén. Gázkazán és szerelvényei ajánlata, ablak, redőnyök előlegigénye, belső burkolás, parketta, födémszigetelés anyaga stb. A kerámiaburkolás többszöri nekifutásra készült, javítás még szeptember végén is volt. Ilyen módon a szüleim 2016. augusztus 18-ig vállalkozónak kifizették a szerződésben 2016. június 30-ra vállalt, „belső burkolási munkák elkészülte, beköltözhető állapot” megnevezésű készültséget, amely 19 millió forint összeghez volt kötve (a kifizetett összeg 19,650 millió Ft). Szeptember hóban valójában érdemi munkavégzés már nem folyt azzal az indokkal, hogy „a kazán- és fűtésszereléssel meg kell várni a festés befejezését”. A szerelvényezés sehol sem történt, víz, villany, fűtés, födémszigetelés nem volt. Gyulai nem volt hajlandó előállítani a szerződésben megfogalmazott állapotot, amit már részére kifizettek a szüleim. Helyette ismételten a szerződéstől elállást javasolta, mondván: „nem fog megsértődni” ha megrendelő a késedelmekre hivatkozással felmondja a szerződést. Szeptember végére, október elejére nyilvánvalóvá vált, hogy vállalkozónak esze ágában sincs folytatni az építést, másrészt szüleim - akik 2016. július 28-tól albérletbe kényszerültek - lakhatása 2016. október 22. után nem volt biztosítva.

Ebben a helyzetben egyetlen megoldás kínálkozott: azonnal felmondani a szerződést és október 22-ig lakhatóvá tenni az épületet.

A szerződésben biztosított lehetőséggel élve 2016. október 6-i hatállyal, ügyvédi segédlettel szüleim felmondták a szerződést, és október hó végén beköltöztek a fűtetlen házba.

A szerződéses határidők késedelme miatt az albérlet idején ingóságaink kényszerű raktározását követelte, aminek során komoly károkat szenvedtek, azon túl, hogy az építés minősége is elmarad az elvárható színvonaltól. Gyulai a szerződésben vállalt kötelezettségeiből úgyszólván semmit sem teljesített, egyetlen munkarész sem készült el hibátlanul, vagy hiánytalanul.

A szüleim felvették egy békéltető testülettel a kapcsolatot, szakértőt hívtak, ügyvédet fogadtak. A szakértő szerint összesen 6 millió forinttal tartozik nekik Gyulai István. Az ügyvéd nem nagyon biztat, persze perelni fognak, de hiába egyértelmű az igazuk, nem valószínű, hogy visszakapják a pénzüket. Kiderült, persze ez is utólag, sajnos, hogy ez a vállalkozó már 10 éve itt garázdálkodik a környéken, sok családot tönkre tett, többen perlik, sok cége volt már, jelenleg 2 van, az egyik a lánya, a másik az anyja nevén, mert valószínűleg az építész kamara már elvette az engedélyét. Cégeknek, magánembereknek tartozik, több tízmilliós összegekkel. Több általa megkárosított család felvette velünk a kapcsolatot, sok családot mi kerestünk meg, hátha lehet ellene valamit tenni. Sok olyan partnere van, akik fedezik, ingatlanos, aki őt ajánlja.

Az ügyvéd tanácsára sikkasztásért rendőrségi feljelentést tettek a szüleim, lassan két hónapja, eddig semmi visszajelzést nem kaptak. A helyi rendőrségen belül rokoni kapcsolatai vannak.

A szüleim mindketten rossz egészségi állapotban vannak, édesapám súlyos szívbeteg, inzulinos cukorbeteg, Édesanyámnak súlyos immunbetegsége van, és még sorolhatnám. Lelkileg és fizikailag is tönkre tette őket ez az ember. El sem tudom mondani milyen érzés, amikor az embernek végig kell néznie, ahogy a szülei tönkremennek, éveket vett el az unokáktól, hogy a nagyszüleikkel lehessenek. Édesapámhoz többször mentőt kellett hívni, mert rosszul lett a stressztől.

Nem fogunk belenyugodni, hogy ma ezt felelősségre vonás nélkül, büntetlenül meg lehet tenni!

Természetesen mindent tudunk bizonyítani, szakértői jelentésekkel, tanúkkal, fényképekkel.