A mezőgazdasági termények árának december óta tartó csökkenése általános világjelenség, amit Magyarország esetében súlyosbított az ukrán gabona „megállíthatatlanul” és nyomott áron beáramló és itt ragadó mennyisége. Ez súlyos következményekkel fenyegeti az ország egyik legfontosabb termelőágát, a mezőgazdaságot.
 Egy NER-vezér, két seggnyaló, három narancsos pizza |
Amíg ugyanis az egyik oldalon a gazdálkodók bevételei az alacsony terményárak miatt folyamatosan csökkennek (lassan feleződnek), a másik oldalon a termelési költségek nemcsak, hogy nem csökkennek, hanem pár év alatt megtöbbszöröződtek. Így az a veszély fenyeget, hogy - különösen a gabonatermelés terén - a föld jövedelmezősége teljesen megszűnik. Ez a veszély minden kelet-európai államban fennáll, de különösen nagy jelentőséggel bír nálunk, ahol a belső piacok ellátása mellett a külkereskedelmünk húzóágazata a magyar mezőgazdaság volt.
Kétségtelen, hogy egy olyan államban, mint Magyarország, ahol a lakosság elég nagy hányada mezőgazdasággal foglalkozik, a mezőgazdasági termelés és értékesítés nehézségeinek esetleges ellehetetlenülése a többi gazdasági ágazatra is kedvezőtlen hatást gyakorolna, és a munkanélküliség is tovább nőne. A döntéshozóknak azonban továbbra is szem előtt kell tartaniuk azt, hogy csak olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek lehetőség szerint csekély mértékben érintik a főbb élelmiszerek árainak további emelkedését és az inflációt.
A mezőgazdaság nehézségeinek enyhítése mindezek tudatában is sürgős intézkedést kívánna, mert különben ez a termelési ág olyan válságba kerül, amelyből esetleg csak a legsúlyosabb áldozatok árán lehet majd kivergődni.
Azonnali intézkedésekre lenne szükség, mint például:
- A belföldön termelt gabona megállapított mértékű kötelező belföldi felhasználása.
- A harmadik országokba irányuló ukrán termékek vasúti és közúti tranzitszállítása: mindenféle ellenőrzés nélkül beléphessenek Magyarországra, de szigorúan leplombált szállítóeszközökön, és a fuvarokmányokon a kilépő magyar határállomás pontos és egyértelmű megjelölésével (a lengyel szabályozás mintájára).
- Ha előbbi nem kerül bevezetésre, el kell gondolkodni a védővám kivetésén az ukrán agrártermékek esetében.
- Gabonakrízis Alapot kell létrehozni. Minden gazdálkodó, aki az idei évben nyomott áron értékesítette vagy még jelenleg is tárolja gabonáját, kapjon egyszeri hektáronkénti 100 ezer Ft összegű vissza nem térítendő támogatást 300 ha földbirtok méretig. Ennek lebonyolításában vállaljanak szerepet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és falugazdászai!
- Az esetlegesen toxinnal szennyezett magyar kukoricák ipari felhasználási lehetőségeinek megteremtése, logisztikai segítséggel.
- Azok a bajba került gazdálkodók, akiknek nem elég a hektáronkénti 100 ezer Ft-os állami támogatás az ide év mezőgazdasági munkáinak ellátására és az inputanyagok beszerzésére, és eladatlanul áll a tárolókban a gabonájuk, és a további gazdálkodási tevékenységük hitelezésre szorulna, terményeik hitel fedezetként kerüljenek közraktárakba, akár egy későbbi kedvezőbb árú értékesítésben bízva. Ezekben az állami közraktárakban elhelyezett termények után a magyar állam biztosítson alacsony kamatozású hitelfelvételi lehetőséget a szerződések megkötése után, de még a közraktárba történő elhelyezés előtt!
- Az állam azonnal kezdjen új értékesítési lehetőségek, piacok felkutatásába!
- Az intézkedések mielőbbi életbeléptetése, de legkésőbb ez év április 15-ig!
Ha a kormány nem tesz azonnali lépéseket, elképzelhető, hogy pár éven belül nem lesz magyar földben magyar termelő által megtermelt magyar búzából készült magyar liszt a magyar narancsos pizzához, sőt intézkedések hiányában akkora már talán narancs sem lesz!
Egy gazdálkodó
