Mert Török Mónika zsidó. Nem, nem mi döntöttük el a göringi módszer reverzével, ő vallotta be saját magától, hogy más nemzet tagja. Nem mintha kétségeink lettek volna felőle, pláne elolvasva az alábbi írást, melyre próbáltuk megtalálni a pontosan illeszkedő jelzőt, de azt is azzal lehetne legtökéletesebben kifejezni, hogy egyszerűen: zsidó.

"Történelmi" áttekintésében a "lecuccolás", "átb@szással szerzett fődecske" jelenti a honfoglalást.

Kajánul vigyorogva szétrabolt civilizáció a kalandozásokat.

A Mohácsnál megszüntetett, addig sem létező valami, ez ugye egy nemzeti tragédia leírása akar lenni.

De van még a kaftán alatt mese-Egri csillagok, Habsburgok általi felszabadítás, törököktől kapott közigazgatás és minden földi jóság, "nemtudommin" felháborodottak levert szabadságharca és szar műdalok.

A magyarok által kirobbantott világháború már csak hab a tortán.

De a gyűlöletrakás végén dicséretet is kapunk, hisz sikerült egy ekkora kis szarkupacból (mármint Magyarországra gondol) kihoznunk a lehető legszarabbat.

"Hát, tényleg, egy sikertörténet" - nyugtázza a végén. Hát tényleg az, Mónika. Pont, mint a zsidó-magyar együttélés.

A landeszmanni gazdanépgyűlölet hatványozott lecsapódása alább olvasható.

Jött ide egy népcsoport valahonnan a fenetudjahonnából.

Megérkeztek, lecuccoltak, jól átbaszták a már itt élőket (fehér ló, Szvatopluk), aztán kajánul vigyorogva még picit próbálták végigrabolni a már-már civilizált városokat, csak aztán levágták a fülüket és hazazavarták őket.

Nem sokkal később megjöttek a rokonok és végigdúlták a vidéket, ameddig hegyekbe nem ütköztek. Ezen nagyon fel voltak háborodva az épp csak lecuccolók, de még így is meglepte őket, hogy másodszor is visszajöttek a rokonok és így kő kövön nem maradt.

Behívtak akkor csomó rokon népet letelepedni, mert kínos volt az emberhiány (kunok, besenyők, jászok). Amikor ez a kínosság nagyon ott volt, akkor saját maguk mészárolták le őket.

Tényleg csak háromszor kellett pislantani, máris jöttek a további rokonok és Mohácsnál konkrétan megszüntették az addig sem létező valamit.

Amúgy elég sok ideig nem kezdtek vele semmit, még sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Gárdonyi szívszorítóan megírja az Egri Csillagokat, ami igen szép regény, csak a történelemhez van elég kevés köze, de imádjuk.

Hahó, csak szólok, hogy a büdös Habsburgok küldték haza a gaz muszlimokat.

Akik addigra felépítették a közigazgatást, az úthálózatot, a vízvezetékeket, hozták a krumplit, a paprikát, paradicsomot, tulipánt, fürdőket, meg mindent, ami még eszünkbe juthat a Brian életéből.

Nem kellett marha sok időnek eltelnie, és ez a hős nép nagyon felháborodott a nemtudommin és kirobbant a forradalom, azt jól leverték, naná, ki a fenének hiányzik, aztán igen szép szar műdalok születtek Rózsa Sándorról és a szegény magyar betyárokról.

És még nem vagyunk a végén.

Mert még ezen is annyira rettenetesen felháborodott ez a nép, amelyik bevallottan átbaszással szerezte a jó kis fődecskét, hogy gyorsan megint nagyon öntudatos lett és ismét szabadságharcba kezdett, amelynek kapcsán gyorsan ellopták a koronát, jól meghalt egy csomó ember és semmi eredménye nem lett.

Jó, hát jött egy faszi, mindenki utálta, addig-addig dumált, míg csak lett ez a szar monarchia, lett Budapest, felépült az egész ország.

A nép, amelyik jól átbaszta az ittélőket azzal a fehér lóval, innentől matricázza az autón, hogy Nagymagyarország, meg három tenger (sose volt).

Innentől nagyjából mindenkinek világos persze a sztori, sikerült kirobbantanunk az első világháborút (ja, kérem, ha három tenger mosta, akkor ő is a miénk), a másodikban is igen faszán szerepeltünk, gratulálok is mindenkinek.

Persze, időnként jöttek ismét a rokonok, akiket időnként szeretünk, időnként nem, és most köszönünk mindent neked, Orbán Viktor, tényleg nagy államférfi vagy, ekkora kis szarkupacból, mint ez a Magyarország, tényleg megint sikerült a lehető legszarabbat kihozni.

Kérem a történész kollegák megértését a némiképp laikus összefoglalómért.

Hát, tényleg, egy sikertörténet. Csak nem nagyon.