Legutóbb azért írtam mert a személyes tapasztalatom ellentétes volt Polt Péter legfőbb ügyész parlamentben tett kijelentésével, miszerint az ügyészség törvényesen és eredményesen dolgozik.
 |
Most pedig azért írok, mert a 2011. július 21-i Magyar Nemzetben megjelent hír szerint, Szűcs Péter, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője, közleményben utasította vissza
„az olyan véleményeket, következtetéseket, állításokat, amelyek minden alapot nélkülöző módon kérdőjelezik meg a döntésében befolyásolhatatlan bíró törvényes eljárását, legyen szó akár alkotmánybírósági beadványról, kényszerintézkedés elrendeléséről vagy annak megváltoztatásáról...”
Lehet, hogy a Képíró Sándor ügyében hozott ítélet kapcsán megfogalmazott kritikák valóban minden alapot nélkülöznek, és ezért indokolt volt az OIT közleménye, de az biztos, hogy a bíróságok munkáját nem csak minden alapot nélkülöző kritikával illetik. Márpedig ha a minden alapot nélkülöző kritikára reagál az OIT, akkor elvárható lenne, hogy a jogos kifogások ügyében is tegyék meg a szükséges lépéseket. Tapasztalataim szerint távol állunk attól, hogy kijelenthessük: az egyes ügyekben döntéseikben befolyásolhatatlan bírák törvényesen járnak el.
Például a Fővárosi Ítélőtábla (név szerint: dr. Lassó Gábor tanácselnök, dr. Hildebrand Róbert előadó bíró és dr. Sebe Mária bíró) által 2011. július 12-én meghozott, a fellebbezésemet elutasító és az előzetes letartóztatásomat két év két hónapon túl is fenntartó végzésének indoklása a következőképpen kezdődik:
„A Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 74/2008. számú vádiratában (…) Szász Endre István III. r. vádlottat (…) bűnszervezetben elkövetett (…) állami szerv kényszerítése céljából lőfegyverrel visszaéléssel és rongálással, illetve robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaéléssel megvalósított terrorcselekmény bűntettével, és (…) a lakosság megfélemlítése céljából, közveszélyokozással megvalósított terrorcselekmény bűntettével vádolja.”
Az idézett részben foglaltakkal ellentétben a vádirat valójában az alábbiakat tartalmazza:
„A leírt tényállások alapján vádolom (…) Szász Endre István III. rendű vádlottat:
(…) állami szerv kényszerítése céljából robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaéléssel megvalósított terrorcselekmény bűntettével,
(…) a lakosság megfélemlítése céljából rongálással megvalósított terrorcselekmény bűntettével, (...)”
Tehát szó sincs arról, hogy engem lőfegyverrel visszaéléssel vagy közveszélyokozással is vádolnának.
Van egy olyan része is a végzés indoklásának, ahol összefoglalják, hogy én mire hivatkoztam a fellebbezésemben, csakhogy ezúttal is összekeverhettek valamit, mert én olyasmire nem hivatkoztam, hogy bírósági döntés nélkül töltöttem volna az előzetes letartóztatásomat, mégis ezt az állítást adták a számba. Amire viszont valóban hivatkoztam a fellebbezésemben, arra érdemben nem reagáltak.
Ilyen előzményeket követően kerül sor az alábbi indoklásra:
Van egy olyan része is a végzés indoklásának, ahol összefoglalják, hogy én mire hivatkoztam a fellebbezésemben, csakhogy ezúttal is összekeverhettek valamit, mert én olyasmire nem hivatkoztam, hogy bírósági döntés nélkül töltöttem volna az előzetes letartóztatásomat, mégis ezt az állítást adták a számba. Amire viszont valóban hivatkoztam a fellebbezésemben, arra érdemben nem reagáltak.
Ilyen előzményeket követően kerül sor az alábbi indoklásra:
„Utal arra a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a vádlottaknak és védőiknek az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazására irányuló indítványa nem foghatott helyt, mivel velük szemben az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása – cselekményeik jellege, szervezettsége és annak törvényi fenyegetettsége folytán – nem szolgálná megfelelően az előzetes letartóztatással elérni kívánt célokat.”
Megjegyzem, hogy ezen indokok alapján a többi vádlottnak is előzetesben lenne a helye (amitől természetesen Isten őrizzen!), hiszen a cselekmények jellege, szervezettsége és a törvényi fenyegetettsége ugyanolyan mértékű a többiek esetében is, arról már nem is beszélve, hogy én „csak” két vádpontban vagyok érintett, míg azok, akik már több mint egy éve szabadlábon védekezhetnek (hangsúlyozom: örülök ennek!), e két vádpontnak a többszörösével vannak „megküldve”.
Ennyi tévedést ejtve, ilyen felületesen eljárva legfeljebb olyan súlyú kérdésekben szabadna dönteni, mint amilyen az, hogy mit főzzünk ebédre. Ilyen fokú nemtörődömséggel emberek szabadságáról rendelkezni (különösen két évet meghaladó rabság után) felháborító, elfogadhatatlan és a magyar igazságszolgáltatás szégyene!
Mindezek fényében ki gondolja még úgy, hogy a bíróságokat illető kritikáknak nincs helye? A kifogást emelőket nem elhallgattatni, hanem meghallgatni kell! Igazságot és Rendet, de sürgősen, különben nagy baj lesz, mert az ami most zajlik, hosszú távon fenntarthatatlan és elviselhetetlen. Akinek füle van (és illetékes), hallja meg!
Budapest, 2011. július 23.
Szaszka
(Kuruc.info)
