„Provokátor vagy tökös magyar legény? A vita! Szólj be, állj mellé, kérdezd meg, hordd le, támogasd, öntsd le festékkel! Az egyedülálló társadalmi vitafórum liberális vizeken. Az vesse az első követ, aki elsőnek ér oda! Tabuk nélkül, szabadon. Legyen világosság!”

„Köszönöm a Liberális Klub meghívását, remek beszélgetés, azaz vita volt. Köszönöm a Magyar Köztársaság rendőrségének, hogy megvédte az életem az ott őrjöngő, új-nyilas csőcseléktől. Végül pedig köszönöm az undorítóan zsidózó, őrjöngő, lincselésre összegyűlt új-nyilas brigantiknak, hogy ott voltak. Most győztek meg végleg, hogy helyesen tettem, amit tettem. Ez egy tanulságos délután volt.”

„Gaudi Tamás, te utolsó, szemét, nyilas briganti! A gárdaperben csak hülyét csináltam belőled (nem volt nehéz) de a maiért börtönbe mész. Ennek a nyilas pogromnak te voltál a felbujtója, felelni fogsz érte!

Ha szükséges, megyünk Hágába! Itthon se reménykedj Polt Péterben, mert magánvádra viszem! Ugrott a képviselői mandátumod.

Csoportos garázdaság, közösség elleni izgatás és közösség tagja elleni erőszak. Úgy 4-5 év halmazatban. Minimum.”

“Háromnegyed 6-kor értem a Liberális Klubhoz. A Klub előtt üvöltöző emberek (kb. 50-60-an) és a bejáratnál rendőrsorfal. Előrenyomakodtam az üvöltözők frontvonalába, szembe a rendőrökkel. Közben hangos zsidózás, ez a mondat valahogy nagyon megragadt bennem: „ezek itt tenyésznek” meg valami magyarozás. Ettől kezdve mintha helyettem valami robot cselekedett volna.

Ahogy a zsidózók frontvonalába kerültem, mögöttem egy zászlót szorongató 50 körüli nő állt vöröslő arccal, és magából kivetkőzve kiabált. Ránéztem, ettől mintha kissé zavarba jött volna és azt mondta: „Igen na!”, mire azt mondtam: „Szép vagy”, erre fejbe ütött a zászlója nyelével. Nem nagyon, csak kicsit, de a lincselés is így kezdődik. Én válaszként — szintén csak kicsit — arcon legyintettem. Tényleg csak gyereklegyintés volt. Nagyon meglepődött, és egy pillanat alatt eltűnt onnan, hátrarántották az elvbarátai. Valamelyik társa rámrivallt, hogy megütöttem a nőt, mondtam neki, hogy azután, hogy a nő fejbe ütött. Még ebben a robotállapotomban is meglepődtem, hogy ennyiben hagyta.

Abban a pillanatban előnyomakodott Gaudi-Nagy, hogy „…a hölgy jogvédelmét! …” a velem szemközt álló rendőr meg kérdezte, mit akarok. Mondtam, hogy be akarok menni. Azt mondta, nem lehet, és visszalökött a zsidózók közé. Egy másik és kérdezett, ugyanazt válaszoltam, és hogy a kollégája nem enged be. Azt mondta, hogy csak meghívóval lehet bemenni, és további firtatásomra szinte bocsánatkérőleg még annyit, hogy ő csak a biztosításért felel, a többi nem az ő dolga. Ezután áttolt a sorfalon keresztül a másik oldalra, én meg elsétáltam a kismetróig és hazamentem.

Utána vettem észre, hogy a lábamról lejött a bőr, valaki sípcsonton rúgott. Nem tudom, hogy valamelyik tüntető volt-e, vagy az a rendőr, aki közéjük lökött. Mindenesetre most már tapasztalatból állíthatom, hogy a rendőrség egy része aktív szélsőjobbos, az aktívat úgy értve, hogy adott esetben egy lincseléshez is asszisztálna, méghozzá aktívan.

Lehet, hogy lefényképeztek, lehet, hogy a dolognak folytatása lesz. Lehet, hogy szükségem lesz Dániel dr jogvédelmére.

Az is lehet, hogy nem maradhatok ebben az országban, mert ma még volt egy másik rendőr, aki áttolt a sorfal védett oldalára, de holnap talán már nem lesz, és holnapután szabadon meglincselhetnek.

Nagyon megrendített az élmény. Most a bőrömön tapasztaltam meg azt, ami eddig csak másokkal történt meg. És azt kell mondjam, olcsón megúsztam (eddig), sokkal rosszabbul is végződhetett volna.

Elgondolkodtam, akarok-e, tudok-e még itt élni.

Kérem, ha ír erről, ne tegyen azonosíthatóvá.”