A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sepsiszentgyörgyi tagjai megalakulásuk óta minden nemzeti eseményen, megmozduláson részt vesznek, ápolják a magyar katonai erényeket, koszorúzzák a Háromszéken még meglevő, magyar segédlettel el nem románosított emlékhelyeket (Lásd legutóbb a sepsiszentgyörgyi köztemetőben álló, eredetileg magyar fölirattal és jelképekkel ékesített első világháborús emlékoszlop elrománosítását - H. J.) A 72 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én megindult doni áttörésre, illetve a Magyar Királyi Honvédség azzal járó hatalmas vérveszteségére, közel 150 ezer katonánk hősi halálára a sepsiszentgyörgyi fiatalok már tegnap megemlékeztek a Sepsiszentgyörgyről Sugásfürdőre vezető út mentén, az Erőd-oldal tövében álló, nehéz történelmi évtizedeket átvészelt, úgynevezett Géppuskás-emlékműnél. A maroknyi székely fiatal ennél a második világháború küzdelmeire, a hajdan volt "kis magyar világra" emlékeztető hősi oszlopnál tisztelegtek a Don-kanyarban elesett, megsebesült vagy az ellenség fogságába került magyar honvédekre.

A sepsiszentgyörgyi vármegyés fiatalok tiszteletre méltó cselekedetével egy időben szólnunk kell tisztelgésük helyéről, a Sugásfürdőre vezető út mentén álló Géppuskás-emlékműről. Az Erős-oldal aljában, az út mentén egy halmocskán áll ez a honvédemlékmű. Mögötte, benn a fenyőerdőben a rendelkezésünkre álló fényképen lövészárkok vagy futóárkok, de mindenképpen háborús tevékenység nyomai láthatók. A háromszéki nemzeti érzelmű, hagyományápoló magyarokat azonban évtizedek óta nyugtalanítja az a tény, hogy valójában senki nem ismeri a Géppuskás-emlékű történetét, nem tudják, hogy vannak-e eltemetve alatta, vagy közvetlen környékén magyar hősi halott katonák, s ha igen, hogy hívták őket, mikor estek el, milyen körülmények között. A leginkább az bizonytalanítja el a témával foglalkozó a helybelieket, hogy az emlékoszlopon szereplő 1943-as esztendőben Háromszéknek ezen a táján egyáltalán nem voltak harcok. A románok 1944-es árulása után igen, de az jóval később volt.

Váry O. Péter kiváló kortárs író, a Sepsiszentgyörgyön napvilágot látó Háromszék című napilap újságírója már jó másfél évtizeddel ezelőtt szerette volna kideríteni, hitelt érdemlően tisztázni, hogy végül is kiknek az emlékét hirdeti, esetleg kiknek a földi maradványai fölött emelkedik az Erős-oldal aljában, nem messze az igen népszerű Honvéd-forrástól ez az egyszerű honvédemlékmű. Megkereste a Sepsiszentgyörgyön és környékén akkor még élt hajdani honvédeket, szemtanúkat, átlapozta a sepsimagyarósi születésű, legendás Koréh Ferenc indította Székely Nép című sepsiszentgyörgyi napilap 1943-ban megjelent minden számát, ám arra a kérdésre, hogy milyen körülmények között halt hősi az 1943-as békeidőben két, vagy esetleg több magyar géppuskás az Erős-oldalban, senki nem tudott választ adni.

Még a témával sokat foglalkozó, néhány nap múlva a 90. életévét betöltő dr. Szőts Dániel sepsiszentgyörgyi főorvos, író, szakíró, világháborús veterán sem, aki, miután leérettségizett a Székely Mikó Gimnáziumban, a Magyar Királyi Honvédség újoncaként pontosan itt, Előpatak közelében, az úgynevezett Kerekerdő mellett kapta az éleslövészeti és tüzérségi kiképzést, írja Váry O. Péter 2001-ben, az Erdélyi Naplóban közzétett, az Erős-oldalban álló emlékmű állításának körülményeire fényt deríteni kívánó fölhívásában. A 11. székely határőr-zászlóalj katonájaként az Úzvölgyben harcolt, megsebesült és szovjet hadifogságba esett Szőts Dániel néhány évvel a hazatérése után, 1961-ben, széttördelve találta az Erős-oldal tövében álló Géppuskás-emlékművet. Cementtel visszaillesztette a helyszínen szétszóródott szikladarabokat, kiigazította a már szinte olvashatatlanná vált föliratot, amelyet eredetileg - Váry O. Péter kutatásai szerint - egy magyar honvéd a szuronyával vésett a közeli Nádas patakból idehozott, s emlékművé faragott sziklára.

A "kis magyar világban" (1940-1944) tehát magyar katonák táboroztak, hadgyakorlatoztak, kaptak kiképzést a Sepsiszentgyörgy melletti Erős-oldalban és környékén. Nem messze a Géppuskás-emlékműtől, szintén a Sugásfürdőre vezető út mentén, van egy melegebb időszakokban el-elapadó forrás, amelyet a háromszéki magyarok Honvéd-forrásnak neveznek. A forrás gúla formájú építményét a visszacsatolás idején az Erős-oldalban táborozó magyar katonák alakították ki, amelyet később barbár kezek leromboltak, ám korabeli fényképek alapján a sepsiszentgyörgyi Városháza 2000-ben, a Géppuskás-emlékművel egy időben restauráltatta, újjáépíttette a Honvéd-forrást. A sepsiszentgyörgyi Városháza 2000-ben megtisztíttatta a Géppuskás-emlékművet és közvetlen környékét, az alig kibetűzhetővé vált fölirat helyett a mészkőnél jóval tartósabb gránitra újat vésetett, míg a régi, a helyiek szerint a háború idején szuronnyal bevésett írás, az oszlop tövében van elhelyezve.

Váry O. Péter még a budapesti Hadtörténelmi Levéltárat is megkereste, tudakolván: vajon pontosan kikre emlékeztet az Erős-oldal aljában hosszú évtizedeken keresztül föld és gaz borította (valószínűleg ennek köszönhetjük a megmaradását - H. J.) második világháborús hősi emlékmű, milyen körülmények között lelték halálukat a géppuskások 1943-ban? A Hadtörténelmi Levéltárnak azonban nincs az 1943-ben, Sepsiszentgyörgy közelében elesett magyar géppuskásokra vonatkozó adata. Így aztán maradtak a feltételezések, amelyeket a helybeliek is jól ismernek. A legvalószínűbb feltételezés szerint - amelyet dr. Szőts Dániel is oszt - 1943-ben a magyar géppuskások a környéken rendszeresen folytatott éleslövészeti gyakorlaton lelhették halálukat, mégpedig úgy, hogy a hadgyakorlat közben az egyik géppuskaállásba eltévedt, nem oda irányzott aknalövedék hullott.

A doni áttörés előestéjén a Sepsiszentgyörgyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hazafias tagjai tehát kegyelettel elzarándokoltak a székely anyaváros határában álló, oly sok vihart átélt második világháborús magyar hősi emlékműhöz, ám azt sem ők, sem Váry O. Péter nem tudja, hogy egyáltalán alusszák-e örök álmukat magyar honvédek a Sugásfürdőre vezető út menti dombocskára állított, a közeli Nádas patak medréből ide hozott szikla alatt.

Áldott legyen a Don-kanyarban és a világháború többi frontján elesett magyar honvédek emléke!

Hering József - Kuruc.info