Wass Albert mellett szólnunk kell egy másik nagy erdélyi magyar íróról is, ő pedig Nyírő József. Székelyzsomborban született 1889. július 28-án, és mint olyan sok nagy magyar, ő is külföldön halt meg 1945 után, egész pontosan Madridban, 1953-ban, október 16-án. Kiugrott katolikus pap, politikus, újságíró és országgyűlési képviselő is volt.
 Nyírő József (fotó: Rideg Sándor) |
Halála előtt néhány héttel így írt a Küzdelem a halállal című művében:
Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.
Ezúttal azonban az Isten igájában című regényének szeretnék szentelni pár ajánló sort, mely 1926-ban jelent meg először.
 Ez itt egy 1936-os kiadás |
Egy rendkívül mély, komor, ennek ellenére mégis valami földöntúli reményt magában hordozó mű, melyben ha igazán elmélyed az ember, nehezen tudja letenni. A regény főszereplője egy papnövendék, név szerint Harghitay József. Egy olyan emberről van szó, aki nem a várható anyagi javakért akar pap lenni. Mai szemmel ez talán furán hathat, de akkoriban, a két világháború közötti időszakban a papi pálya kecsegtethetett akár fényes karrierrel is, no, természetesen nem úgy, ahogyan azt ma elképzelné a modern ember. Ettől függetlenül tisztes megélhetést biztosíthatott, ha a ranglétrán fentebb tudott lépdelni.
Harghitay József azonban nem ilyen ember volt. Ő az egyszerű, szegény emberekért akart pap lenni. Ahogyan Nyírő írja, a "mezítlábasokért, rongyosokért". Azokért, akiknek nincs más reményük, mint Isten. Ilyen volt a regénybeli családja is, azért is állt papnak, hogy ha szerényen is, de őket is eltarthassa. Felszentelése után rögvest számos kétellyel néz szembe. Hogyan tud például megfelelni az életerős fiatalember a cölibátusnak? Biztosan a papi pálya való-e neki? Vagy teljesen más hivatást kellett volna választania?
Ezek a gondolatok mindvégig kavarognak a fejében. És fontos tudni, ez Nyírő Józsefnek egyfajta önéletrajzi ihletésű műve is. Ehhez az egészhez jön még hozzá, hogy a kor, ahol játszódik, a két világháború közötti időszak, a román megszállás alatt sínylődő Erdély, a térdre kényszerített Magyarország. A román betörést, az első világháborút, majd később a román impériumot mind végigkísérhetjük a regényben, Harghitay József pedig nem bírja nézni az emberi szenvedést, idealista lelkülettel úgy érzi, segíteni akar az embereken.
De mégis hogy segíthetne egymagában egy pap? Eggyé válik a megnyomorítottakkal. A favágók között tölti idejét, egynek érzi magát a székely néppel, a földdel és erdővel, de még az emberek állataival is. Együtt szenved a népével, de nem csak szenved, mint Isten szolgája minden erejével azon van, hogy segítsen. Ahogy tud. Így nyer értelmet, Isten igájában. Mert aki Isten előtt letérdel, bárki és bármi ellen képes felállni.
Látszólag nem egy színes történet. Mert végül is nem történik semmi különleges. Bárkivel megeshetett. De éppen ezért, vagy ennek ellenére, Nyírő zsenialitása folytán egészen lebilincselő módon bontakozik ki a "szenvedés ünnepe". S magasodik ki az emberi tartás, amely tiszteletet parancsol, és aki olvasta, nem feledi.
Hit, emberi gyötrelem, belső lelki vívódás, hűség, és nem utolsó sorban egy nehéz korkép, de, hogy ezeket igazán közel tudja magához érezni az olvasó, ahhoz bizony el kell olvasni a regényt. Egy ponton túl nem lehet már többet elmondani az Isten igájáról. Olvasni kell, erre biztatok mindenkit.
Lantos János - Kuruc.info
