Nyilvánvaló, hogy az irracionalitás és a mítoszok minden történeti korban léteznek, s az adott időszak emberének erre lelki igénye is van. Így van ez a szekularizáltnak, anyagelvűnek tűnő 20-21. században is. A jelenkor fél világot uralma alatt tartó vallása a maga kőbe vésett dogmarendszerével a holokauszt. E vallás híveivel – a dolgok természete szerint – nem lehet racionális alapon semmiféle vitát, párbeszédet folytatni, hiszen itt nem tudományos, hanem hitkérdésről van szó, tehát a diskurzus eleve reménytelen. Sokan, sokszor leírták már, hogy mi az értelme és a célja e modern világvallás kiagyalásának.
Az ún. holokauszt- vallással elválaszthatatlanul és szervesen összefügg bizonyos zsidó alapítványok és egyesületek tevékenysége. Ezek közül a leghírhedtebb a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ. Ez a szervezet azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világ bármely pontján élő és rejtőzködő ún. háborús bűnösöket felkutassa, s arra kényszerítse a cionista uralom alatt álló országok hatóságait, hogy az állítólagos bűnelkövetőket állítsák bíróság elé, s a lehető legsúlyosabb ítéletet szabják ki rájuk, még ha az ártatlanul vád alá helyezett egy 100 éves haldokló öregember. Miután Magyarország deklaráltan is cionista provincia (legalábbis Simon Peresz kijelentése óta ez nyilvánvaló), itt a Wiesenthal központ óhajai nyitott fülekre találnak. Így történhet meg az a jogi abszurditás, hogy egy 95 esztendős, tisztességben megőszült csendőrtisztet, Képíró Sándort őrizetbe vesznek, és büntetőeljárást indítanak ellene. A vád vele szemben az, hogy állítólag a parancsnoksága alatt álló osztag járőrei még 1942-ben Újvidéken lelőttek négy civilt, akik persze nyilván zsidók voltak, mert máskülönben Wiesenthálékat a rájuk olyannyira jellemző humanitás és testvériség jegyében az sem érdekelné, ha a csendőrök tízezer számra lőtték volna a gójokat halomra. Ők nem számítanak. A választott népnek (ugyan ki választotta ki őket?) viszont privilégiumai vannak, ők magukat felsőbbrendűeknek hiszik. (Közbevetőleg egy ártatlan megjegyzés: ugyan, miért kell olyan nagy tragédiának tekinteni a Harmadik Birodalom 12 esztendejét, amikor az északi, germán fajt tekintették Übermenschnek, nem pedig a zsidókat. Nyilván kínos, ha a saját fegyverünket ellenünk fordítják).

Képírót tehát őrizetbe vették, s most az a veszély fenyegeti, hogy akár életfogytiglani  szabadságvesztést is kiróhat rá a cionista távvezérlés alatt álló magyarországi (i)gazságszolgáltatás. Az egész botrányos történet több okból is mélységesen felháborító.

Képíró Sándor ügyében 1944-ben már született egy jogerős, felmentő hadbírósági végzés. Mi szükség van akkor egy újabb törvényszéki procedúrára, egy 95 esztendős öregember megalázására és meghurcolására?!

Egy esetleges újabb büntetőeljárás során 65 esztendő elteltével hogyan sikerülhet teljes körűen és hiánytalanul a tárgyi és egyéb bizonyítékok összegyűjtése, a szemtanúk felkutatása, amikor az állítólagos bűnjelek rég megsemmisültek, a kortársak pedig már akár évtizedekkel ezelőtt meghaltak. Esetleg elegendő lesz az elmarasztaló ítélet meghozatalához Wiesenthálék puszta bemondása és ráérzése, mint a jakobinus terror idején Franciaországban vagy 1917 után a bolsevik Oroszországban?
A legfőbb kérdés azonban – amelyet tudomásom szerint még nem tettek fel a hazai médiában –, hogy mennyiben illetékes bármely magyarországi ügyben egy idegen, más kontinensen fekvő országban működő társaság? Ki hatalmazta fel ezeket, hogy más államok belügyeibe belekontárkodjanak? Talán csak nem maga Jahve? Mint afféle orákulum, Wiesenthálék illetékesnek tartják magukat arra, hogy olyan dolgokkal és jelenségekkel kapcsolatban is állást foglaljanak, melyekhez az égvilágon semmi közük nincsen, mint például legutóbb tették ezt – hazugságokkal jól megtűzdelve – az állítólagos magyarországi antiszemitizmus, fajgyűlölet, cigányüldözés stb. vonatkozásában. Megnyilvánulásaik felidézik bennem Mikszáth A fekete város c. regénye egyik szereplőjének elmélkedését arról, miszerint „több szem többet lát, de ha elszívjuk az ópiumos pipát, egy szem is többet fog látni, mint több, sőt, azt is látni fogja, ami nincs.” Az egész Wiesenthal-sztori azonban azért igazán groteszk, mert a világ számos, cionista vírussal fertőzött országának kormányzata és hatóságai azonnal és maradéktalanul teljesítik a jeruzsálemi központ kívánságait. Egy valóban szuverén és független Magyarország felelős kormányzata a leghatározottabban visszautasítaná, hogy egy törpe, agresszív, permanens népirtást folytató, faji alapon álló államocska valamely civil egyesülete bármilyen elvárást megfogalmazzon vele, illetve állampolgárainak szokásaival, viselkedésével szemben, s természetesen egyetlen elvárását, ajánlását és ultimátumát sem teljesítené, sőt a leghatározottabban visszautasítaná azokat.

Közismert tény azonban, hogy hazánknak jelenleg nincsen felelős nemzeti kormánya, az a helytartóság, amely Budapest székhellyel működik, az idegen gyarmatosítók érdekképviseletét látja el, s ezért teszi szisztematikusan és előre megtervezetten tönkre a magyar emberek életlehetőségeit a termelő gazdasági ágazatokkal és az infrastrukturális berendezésekkel együtt, s immár odáig süllyedt erkölcsi és közjogi értelemben egyaránt, hogy már nem csupán egy idegen, gyarmatosító hatalom, hanem egy erőteljesen fajgyűlölő, a kiválasztottság-tudat tébolyában tetszelgő civil alapítvány előtt alázza magát porig törvényen kívüli páriaként.