Mint arról hírportálunk tavaly beszámolt, Németország korábban úgy döntött, 2020-ig hazahozatja a tulajdonában lévő 674 tonna aranyat - vagy legalábbis annak egy részét -, melyet részben a Francia Bank párizsi, illetve a Federal Reserve Bank New York-i széfjeiben őriznek. 2013-ban olyan hírek terjedtek el, melyek szerint a német nemzeti bank illetékeseinek az amerikaiak nem voltak hajlandók még csak megmutatni sem a Federal Reserve Bank felügyelete alá helyezett aranykészletet. Már akkoriban is sokak fejében felvetődött a súlyosan eretnek, politikailag nem korrekt, sőt egyenesen gyűlöletkeltéssel felérő kérdés: megvan-e még egyáltalán a hidegháború idején a Federal Reserve Bank gondjaira bízott aranykészlet?
Nos, úgy tűnik, a fenti kérdésre a válasz - mily meglepő - nemleges. Egyes információk szerint ugyanis két év diplomáciai küzdelem után Berlin feladta a harcot. Ennek ellenére a Bundesbank hivatalos közleményében “bizalmát” fejezte ki az amerikai központi bank iránt. Hasonlóképpen udvarolt az USA-nak Norbert Barthle, Angela Merkel kancellár Kereszténydemokrata Pártjának pénzügyi kérdésekben illetékes szóvivője. “Az amerikaiak felügyelet alatt tartják az aranykészletünket. Tárgyilagosan szemlélve a dolgot a legcsekélyebb ok sincsen arra, hogy megrendüljön a bizalom”.
Éppen ellenkezőleg: az sem lenne csoda, ha a Berlin hatalmas nemzetközi botrányt csapna ebben az ügyben. Botrány csakis azért nincsen, mert Németország nem független állam: az úgynevezett német politikai elit a Federal Reserve Bankot is irányító pénzügyi körök fennhatósága alatt áll. Amit jól mutat az a tény is, hogy sem a németeknek, sem pedig más, független szakembereknek nem engedték meg a New Yorkban vagy éppen Londonban a hidegháború idején elhelyezett német aranykészlet vizsgálatát. A Bundesbank az ellenőrzés elmaradását sohasem tudta normális érvekkel megmagyarázni. A német központi bank vezetői általában arra hivatkoztak, hogy az arany a “legnagyobb nemzetközi tekintéllyel rendelkező központi bankoknál van elhelyezve”, ezért nincs is szükség az “auditálásra”.
Azzal, hogy Németország most felhagyott az saját aranykészletének visszaszerzésére irányuló törekvéssel, nyilvánvalóan politikai gesztust tett a Washingtont uraló cionisták irányába. De mint arra a kérdés szakértői rámutatnak: Németország esélyei saját aranykészlete visszaszerzésére vonatkozóan meglehetősen csekélyek. Igaz, nem mindenki adta még fel a harcot: Peter Boehringer, a “Hozzuk haza az aranyunkat!” jelszó jegyében zajló kampány irányítója közleményében félrevezetőnek bélyegezte a hírt, mely szerint a berlini kormány immár letett arról, hogy a Federal Reserve Bank széfjeiben elhelyezett aranyat valaha is visszaszerezheti.
A hidegháború idején, egy esetleges szovjet invázió elől Londonba, Párizsba és New Yorkba menekített aranykészlet ügye az úgynevezett pénzügyi válság kirobbanása idején került napirendre Németországban. 1990-ben egyébként a német aranytartalék 98%-át tárolták külföldön. (New Yorkban, Londonban és Párizsban.) Ami nem csekélység, ugyanis (az USA után) Németország rendelkezik a második legnagyobb aranytartalékkal a világon, melynek mennyisége 2012. december 31-én 3391 tonna volt. (Ennek értéke 137,5 milliárd euró.) 2000-ben 931 tonna, korábban a Bank of England őrizetében álló aranyat szállítottak vissza Németországba. Ha az eredeti német elképzelések valóra váltak volna – amire egyre kisebb az esély –, akkor 2020 után a német aranykészletnek a fele lett volna Németországban elhelyezve.
A német aranytartalék ügyéről ugyan érthető okokból kevés szó esik a világsajtóban, ennek ellenére jó ideje jelent komoly megoldatlan problémát a német-amerikai kapcsolatokban. A Federal Reserve Bank pedig feltűnő ingerlékenységet tanúsít a számára szemmel láthatóan roppant kínos kérdésben. Egyes hírek szerint az amerikai központi bank vezetői ígéretet tettek arra, hogy hét éven belül visszaszolgáltatják a német aranyat – ami ha igaz lenne, akkor is felmerülne a kérdés: hová tüntették el a németek aranyát a Federal Reserve Bankot irányító zsidók?
Perge Ottó - Voice of Russia nyomán
