A második világháború után keleten és nyugaton nemzedékek nőttek fel a közelmúlt történelmének egyoldalú, szelektív, kizárólag a győztesek – köztük a zsidók – mártírságának, igazának és jóságának sulykolásán. Mi, hatvanasok, ötvenesek és negyvenesek reggelente a szovjet ember háborús küzdelmének dicshimnuszára ébredtünk, míg estelente a zsidók mérhetetlen szenvedésének történeteivel tértünk nyugovóra. Közben elhallgatták előttünk, nem ismertették meg velünk például a határon túli magyarok és a hazai németek háború alatti és utáni kálváriáit, de jóformán még a puszta létezésükről sem volt szabad beszélni.

Auschwitzról, Dachauról és a „hős” Osztapenko kapitányról éjjel-nappal szólt (az első kettőről továbbra is – H. J.) a verkli, de például Barcaföldvárról, Szolyváról, Csúrogról, Pozsonyligetfaluról, illetve Rudolfsgnadról (Rezsőháza), Jarmoschról (Tiszaistvánfalva), vagy éppen a fentebb említett drezdai terrorbombázásról e sorok írójával együtt sokunk csak vénülő fejjel hallhattunk először, ismerhettük meg az igazságot.

A negyed századdal ezelőtti történelmi változások egyik eredményeként egyesülhetett a kettészelt Németország, ám onnan csak az egyik megszálló hadsereg, a szovjet távozott, míg az Amerikai Egyesült Államoké továbbra is német földön állomásozik, Németországot katonailag megszállva tartja. Amiképpen a német egyesítésig a Német Demokratikus Köztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban kevés kivétellel olyan kollaboráns politikusok irányították a kettéosztott, megszállt államot, akik nem elsősorban a német érdekek, a német nemzeti önérzet szószólói, alakítói voltak.

Ilyen németellenes, anyai ágról vitatott németségű politikus Angela Merkel jelenlegi németországi kancellár. Az ajvékolók lehiggasztására rögtön hozzátesszük, hogy Angela Merkellel nem az a baj, hogy az édesanyja állítólag lengyel zsidó volt, hiszen például a háború utáni Ausztriának politikai és gazdasági értelemben az eddigi legjobb kancellárja Bruno Kreisky személyében zsidó volt. Nem is az a baj vele, hogy az NDK-ban karriert futott be az ottani KISZ-ben, a Freie Deutsche Jugend (Szabad Német Ifjúság) nevű ifjúkommunista szervezeteben, s annak harcos tagjaként hevesen ellenezte Németország újraegyesítését. Hanem Merkellel az a baj, hogy a közvéleményformáló német liberális sajtó elvárásainak eleget téve, a Németországba irányuló jelenlegi tömeges népvándorlás folyamát a környezetében levő, hozzá hasonló politikusokkal együtt néhány nappal ezelőtt még bátorította, majd amikor már a veszély mérete mindenki számára világossá vált, már az elmúlt hét évtized alatt megfélemlített németség is egyre inkább háborog, a kancellár akkor sem hajlandó önmagát felülbírálva radikális lépéssel menteni a menthetőt, azaz megálljt parancsolni a teljesen más fajtájú, kultúrájú és vallású migránsáradatnak.

Németország lakosságának tekintélyes része és egyes szövetségi tartományok politikai vezetősége az elmúlt napokban kicsit későn, de már nyíltan kimondja: Merkel muß weg!, azaz Merkelnek mennie kell! De a berlini legfelsőbb politikai vezetőségen túl a németségnek már elege van a megszálló amerikai hadseregből is. Németországban, amiképpen nálunk, Magyarországon is, egyre többen értik meg, merik kimondani azt, hogy a mostani több százezres, illetve a jövőben várható több milliós migránshordát, sáskajárást valakik jól kitervelt módon útnak indították Európa, s leginkább Németország felé, annak tönkretételére. A sáskahad útnak indításának kezdete pedig Amerika és tettestársainak hadüzenet nélküli támadása volt előbb Afganisztán, majd Irak ellen, illetve a titkosszolgálatok által szított „arab tavasz” utolsó felvonásaként a Bassár el-Ászád vezette, 2011-ig viszonylag jól működő szíriai kormány elleni nemzetközi terrorháború megindítása. Az Irak és Szíria elleni háború elsősorban izraeli érdeket képviselt, miután a tömegpusztító fegyverekről szóló mesére alapozva Amerika és szövetségesei eltávolították a hatalomból a palesztin népet nem csak szavakban támogató Szaddám Huszejn elnököt, szétzilálták az országban rendet tartó politikai vezetést és a fegyveres testületeket, aminek „köszönhetően” Mezopotámiában mára egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá az iszlamisták.

A Bassár el-Ászád elnök Szíriája elleni nemzetközi iszlamista és világi terrortámadást, a máig húzódó háborút azért indították meg, mert addig Izrael legnagyobb potenciális ellensége a Szíria-Irán-Hizbullá sí'ita tengely volt. Ezért nem támadja komolyan Amerika a Bassár el-Ászád megdöntéséért harcoló Iszlám Államot, ezért segíti, támogatja Izrael például a Dzsabhát en-Nuszrá nevű iszlamista terrorszervezetet. És elsősorban honnan érkezve döngetik Európa, s azon belül Magyarország és Németország kapuit a migránstömegek? Onnan érkezve, ahol Washington és szövetségesei elkergették vagy szeretnék elkergetni a korábban rendet tartó kormányokat: Afganisztánból, Irakból és Szíriából. De a helyzet hasonló az ”arab tavasz” másik beérett gyümölcsének vidékén, Líbiában is. Itt ugyan nem Amerika, hanem elsősorban a franciák, olaszok és a cionisták érdekében állt az észak-afrikai arab ország lakosságát az olajbevételeknek köszönhetően addig viszonylagos jólétben tartó Mu'ámmár el-Kaddzáfi (a nyugati nyelvekből átvett átírásban: Moammar Kadafi – H. J.) elnök eltávolítása. A „forradalom” gyümölcseként Líbia területének tekintélyes részén ma már az Iszlám Állam az úr, miközben Afrika felől az országon háborítatlanul átvonulnak és eljutnak előbb a Földközi-tenger déli partjára, onnan pedig Olaszországba a néger migránstömegek.

A migránsáradat fojtogatta német nép egyre inkább feleszmél, felismeri a jelenlegi baj okait, annak okozóit, s ami a legfontosabb a felelősöket meg is meri nevezni.

A Freiheit für Deutschland (Szabadságot Németországnak) nevű közösségi portál tette ki a Németország-szerte fölbukkanó transzparenst, amelynek üzenete magyarul így hangzik:

Hering J. - Kuruc.info

Korábban írtuk: Ezrek üzenik Merkeléknek Drezdából: "A saját népetek ellen vívott háborút el fogjátok veszíteni!"