Lékelt koponyákat is láthatnak az érdeklődők a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nemrég megnyílt Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításon. A lékelést, koponyavésést döntően gyógyító céllal használták sok száz évvel ezelőtt is főként hadi sérülések, vagy szellemi-lelki zavar esetén, megdöbbentő módon azonban szinte mindenütt ugyanazokat a szempontokat követve.
Nehéz magyarázatot találni a máig igen bonyolult beavatkozás egységes gyakorlatára. Bodosi Mihály szegedi idegsebész-professzor a Kossuth Rádió Közelről című műsorának azt mondta: az ellátást igénylő koponyasérülésekről több ezer éves tapasztalatok állnak rendelkezésre.
 Trepanált koponya a nyíregyházi Árpád népe – Gyula népe című kiállításon (MTI Fotó: Balázs Attila) |
A gyógyító célú koponyalékelések mellett megdöbbentően jó tájékozottságról tesznek tanúbizonyságot a mumifikálás, a balzsamozás során alkalmazott eljárások is, az pedig már önmagában is érdekes, hogy egymástól teljesen függetlenül, a Föld legkülönbözőbb pontjain végeztek hasonló szempontok alapján koponyalékeléseket.
Főként háborús, hadi sérülések ellátása során alkalmazták – mondta a professzor, aki a nagy hasonlóságot mutató gyakorlatot a piramisokkal állította párhuzamba: a különböző földrészeken található piramisok építői sem kommunikálhattak egymással.
Bodosi Mihály kitért rá, Hippokratész óta az első világháború befejezéséig azok az elvek voltak érvényesek egy koponyasérült ellátására, amelyeket maga az ókori görög orvos fektetett le.
A mumifikálást végző egyiptomiakról szólva – akik eltávolították az agyat – a professzor rámutatott: ugyanazt az utat találták meg, amelyet ma is alkalmaz az orvostudomány a különféle elváltozások, elsősorban a daganatok eltávolítására. Ezeket az orron keresztül könnyebben lehet megoperálni – konkretizálta.
A kérdésre, hogy vajon hány százalékban élték túl a sérültek a beavatkozást, azt válaszolta: sikeres lékelés után a csont gyógyulni kezd, márpedig szép számmal találtak erre utaló koponyákat avar kori temetőkben. Megjegyezte: voltak, akik arannyal, ezüsttel, a kevésbé tehetősebbek pedig például kókuszdióhéjjal pótolták a csontot.
Bár a koponyatrepanáció fő célja a sérülések kezelése, gyógyítása volt, előfordult az is, hogy a rossz gondolatokat akarták így megszüntetni, a fejfájást, a migrént kezelték vele. Így engedték ki a démonokat - tette hozzá.
Bodosi Mihály elmondta azt is: a Magyarország területén talált egyes koponyák, az azokon látható lékek formái, elhelyezkedései arra utalhatnak, hogy a beavatkozások akár kultikus szertartás részei is lehetettek, erről azonban nem lehet biztosat mondani, hiszen ezek a leletek a honfoglalás előtti időből származnak.
(Kossuth Rádió)
