Minden szerepel benne, ami fontos lehet a multikultúra éltetéséhez. Már az elején fontos a felütés a közös afrikai eredet hangsúlyozásával, majd egy félvér vikinggel rálicitálva (a vikingek négernek beállításának valóban vannak tudománytalan alapokra támaszkodó hívei, akik fordított esetben visítanának). Azt is megtudjuk, hogy az emberek többsége úgy általában a világon tényleg menekült, és megismerünk pár személyes történetet. Sokat szenvedő gyerekekről van szó, akiknek félniük kell az őket igazoltató rendőröktől és a határt védő (na ilyet nem írnak le a könyvben) álarcos kutyás katonáktól, bujkálniuk kellett. (Ahhoz, hogy valaki legális menekült lehessen, a nemzetközi jog szerint is a lehető leghamarabb jelentkezni kellene a hatóságoknál, de ez a brosúra inkább illegálisékat szereti - vagy legalább ebben reális a mese.) Természetesen annyi szörnyűséget éltek meg, hogy minél messzebb kell menekülniük a hazájuktól. Hát ezért mennek Svédországba, nem a nekik kedvező liberális agyrém és a zsebüket megtömő szociális ellátórendszer miatt.

Mindenki tanult vagy tanulni szeretne, a befogadó ország nyelve iránt élénken érdeklődnek, mindenki jóindulatú, mindenki vallása és kultúrája értékes. Dzsihadisták vagy velük szimpatizálók vannak köztük? Á dehogy! Az európai keresztény kultúrát (illetve annak maradékát) megveti bárki is? Kizárt! Lehetnek problémák a nagy integráció során? A befogadó országokat éri bármilyen negatív hatás? Ezek valahogy kimaradtak. Pedig ha nálunk még nem is, de tőlünk nyugatabbra már érdemes lenne felkészíteni az óvodás lányokat, hogy ne viselkedjenek túl kihívóan a kis árva Ahmedke - vagy a kötetben szereplő Flóriánka - előtt, mert még felajzzák szegényt, és megesik egy kölni típusú félreértés.

Szerepel viszont benne a rasszista magyar, aki azon mérgelődik, hogy az üzletben valaki idegen nyelven beszél. A betolakodókkal szembeni előítéletekkel szemben is hoznak egy történetet, amely szerint a külföldi turista meglát Debrecenben egy embert macskával a fején, és ezért ez a „szokás” elterjed minden magyarról...

Frissítés: A magyar változat az eredeti német változat fordítása, ami alább található. Külön szeretném felhívni a figyelmet a rövid bemutatójában olvasható „Mi majdnem mindannyian valahonnan máshonnan jövünk ide, ha az ember elég messzire visszagondol” szövegrészre, ami azt sugallja, hogy bizony a németeknek sincs nagyobb joguk Németországra, mint az odavándorolt törököknek, araboknak, szomáliaiaknak stb., hiszen egykoron a németek is valahonnan máshonnan érkeztek oda.

Ilyen relativizáló propagandát már láthattunk Svédország vonatkozásában, amikor Doreen Månsson énekesnő svéd gyerekekkel együtt azt énekelte, hogy az ő országuk, mármint Svédország, egyben mások országa is, amit szívesen megosztanak velük.

Az eredeti német könyv részletei itt érhetők el. 

Ha rákattintunk a „Leseprobe als PDF zum Download “ szövegre, elolvashatjuk a 15 oldalnyi ízelítőt.

(Hidra)