Első rész: A harmadik birodalom szárazföldi haderejének (Heer) kommunikációs eszközei és fejlesztései

Az 1939-43 időszakban a Wehrmacht legnagyobb technikai előnye a híradóegységek felszerelése és kiképzése volt. Ez a Wehrmacht legnagyobb győzelménél, a franciaországi csatában is előnyhöz juttatta őket.

A francia hadseregben 1942-ig nem volt önálló híradós ágazat, hanem a műszakisokhoz voltak beosztva. Ez alapvetően a terület fontosságának meg nem értésére utal.

1940-ben a francia hadsereg, amennyire lehet, a meglévő telefonhálózatot a használta a csapatai vezetésére. Ennek megvolt az az előnye, hogy már ki volt építve, viszont később súlyos problémákat okozott. A francia híradás ugyan működött az első néhány napban (bár már akkor is lassú volt), viszont miután a Wehrmacht kitört az Ardennekből, utána a német előretörés elvágta a vezetékes összeköttetést a francia csapatok és a francia főparancsnokság között, ami később nagyon megnehezítette a francia hadvezetés dolgát.

Ezzel szemben a rádiók széleskörű használata a Wehrmachtban folyamatosan hatékony és gyors vezetést eredményezett, mivel gyorsabban jutottak hírekhez és tudták a parancsokat eljuttatni a csapatoknak.

Az egyik terület, amin nagyon meglátszott a francia hiányosság a kommunikációs eszközöket (és a szervezést) tekintve, az a légierő és a földi csapatok közötti együttműködés volt. A franciáknak 6 órájukba telt, mire egy a szárazföldi csapatok által kijelölt célpontot megtámadott a légierő. A németeknek ez nem volt több mint 75 perc.

Sok helyen írják, hogy a német harckocsik nagy részébe FUG 5 (más forrásokban FU 5) rádiót építettek. Ez igaz volt a 41-től kezdődő időszakra, viszont a háború korai szakaszában még a harckocsik nagy része FUG 2 (FU 2) rendszerrel volt ellátva. Azt a rendszert tipikusan könnyű harckocsikba építették, mivel kevesebb helyet foglalt, mint a FUG 5. A FUG 5 és a FUG 2 között a fő különbség az volt, hogy az előbbi adóvevő, míg a FUG 2 csak vevőkészülék volt.

Az 1941-42-es időszakban a legtöbb német harckocsit FUG 5 rádióval szerelték fel. A parancsnoki harckocsikat nagyobb hatósugarú rendszerrel szerelték fel.

Ezzel szemben a szovjet harckocsiknál csak a parancsnoki harckocsiknak volt rádiója, ami lényegesen rontotta a szovjet harckocsik vezetését. Emellett mivel a szovjet harckocsikban csak a parancsnoki harckocsiknak volt rádiója, ezért a parancsnoki harckocsi kilövése esetén irányítás nélkül maradtak az alárendelt tankok.

A német harckocsik egyik jobban ismert technikai előnye a rádió volt, ami révén tudtak kommunikálni a többi harckocsival. Volt emellett egy kevésbé ismert technikai előnyük, az intercom.

Az intercom egy olyan rendszer volt, ami vezetékek segítségével összekötötte a harckocsik legénységének tagjait. A korábbi verziók 3 főt kötöttek össze, míg a későbbiek mind az öt főt. A német intercom rendszerek alapvetően megbízhatóak voltak. Az intercom azért volt szükséges, mert egy csata zajában különben a harckocsi legénységének tagjai elég nehezen hallották volna egymást.

1941-ben a Wehrmacht fő előnye a Vörös Hadsereggel szemben a híradóegységek mérete és felszereltsége volt. A háború nagy részében egy német gyaloghadosztály híradózászlóalja 474 fő volt. Ezzel szemben egy szovjet gyaloghadosztály híradózászlóalja '41-ben 278 fő volt, amit azon év decemberében 175 főre csökkentettek, a háború végén pedig ennél is kevesebb, 130 főre. További különbség a méret mellett, hogy egy német híradózászlóalj jobban gépesített volt. Egy német híradózászlóaljnak 103 gépjárműve volt, míg egy szovjetnek 18 teherautója ('41-ben). Emiatt egy német híradózászlóalj gyorsabban tudta követni a mozgásban lévő egységeket, és kiépíteni a vezetékes kommunikációt. A különbség a rádiók számát tekintve szintén nagy volt: 1941 nyarán egy szovjet gyaloghadosztály híradózászlóaljának összesen 6 rádiója volt (amiből 3 csak vevőkészülék volt), míg egy németnek legalább 21.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a szovjetek inkább a vezetékes összeköttetést részesítették előnyben, ami miatt azon a téren kisebb volt a diszparitás. Egy szovjet híradózászlóaljnak két vezetékes százada és egy rádiós szakasza volt. Egy német híradózászlóaljnak egy rádiós százada és egy vezetékes százada volt (a német századok sokkal nagyobbak voltak). Viszont attól még a szovjetek '41-42-ben nagyon érezték a rádiók hiányát, ugyanis gyors hadműveletek esetén vezetékekkel nagyon nehéz a vezetést fenntartani, mivel a kiépítéséhez idő kell. A vezetékes hálózatok használatánál nem csak az jelentett problémát, hogy ki kellett építeni, hanem hogy a hadosztály korábban használt állásainál fel kellett szedni a kiépített kábelhálózatokat, ugyanis kábelből nem volt végtelen mennyiség, vagyis újra kellett hasznosítani. Ez a tény 41-ben a németek kezére játszott, ugyanis a bekerített és a visszavonuló szovjet csapatok által hátrahagyott vezetékek az ő kezükre kerültek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a szovjeteknek nem csak hiánya volt híradó-felszerelésből, hanem a kezdetben meglévőből is sokat elveszítettek.

A Wehrmacht ugyan elsősorban a rádiók területén volt előnyben az 1939-43-as időszakban, viszont a vezetékes kommunikációt is fejlesztették, mivel azt nehezebb volt lehallgatni és zavarni. Gyors, támadó hadműveletek esetében a rádió volt a fő híradóeszköz, míg nyugvásban és védelemben kiépítették a vezetékes hírhálókat. A Wehrmachtban jellemző volt, hogy a két technológia kiegészítette egymást, például az által, hogyha két pont között megszakadt a vezetékes összeköttetés, akkor átvette a feladatot a rádió.

A Wehrmacht egyik jelentős technikai fejlesztése a jól megtervezett kapcsolótábla volt. Kapcsolótábla nélkül minden egyes kapcsolathoz kellett volna külön két telefon. Ezzel szemben a német gyalogezredek és hadosztályok rendelkeztek kapcsolótáblákkal, amik révén több telefon be lehetett kötni egy központba. Mivel egy német gyalogezrednek 10 tábori telefonja volt, ezért kapcsolótábla nélkül csak 5 összeköttetést tudtak volna létrehozni, míg a kapcsolótáblával mind a 9 telefont be lehetett kötni egy tizedik központi telefonba.

A német kapcsolótábláknak az volt az előnye, hogy könnyű volt használni, ami miatt szívesen alkalmazták.

Egy érdekes német fejlesztés a Lichtsprechgerät volt, ami valószínűleg a világháború legfejlettebb optikai kommunikációs eszköze volt. Ez úgy működött, hogy kit ilyen eszközt egymással szembe állítottak fel, ami a fény manipulálása révén vitték át a beszédet egymásnak. Ennek az eszköznek alapvetően az volt az előnye, hogy nem lehetett lehallgatni, mivel az ellenség nem rendelkezett ilyen eszközökkel. Volt hozzá infravörös szűrő is, ami révén éjjel nem látta az ellenség. Szűrő nélkül 4 kilométer, szűrővel 2-3 kilométer volt a hatótávolság, ami összemérhető volt egy korabeli rádióval. Ugyan nyilván csak akkor működött, hogyha két ilyen eszköz közvetlenül rálátott egymásra, vagyis nem volt akadály a két rendszer között, viszont ez azért nem volt nagy hátrány, mert a második világháború idején sok rádió annyira korlátolt volt, hogy akkor is megszakadhatott a kapcsolat, hogyha egy jármű vagy néhány ember beállt a két rádió közé, vagyis azok is hasonlóan limitáltak voltak. Jelentőségéről nem maradt fent adat, gyártási darabszáma néhány ezer vagy tízezer lehetett.

Később kifejlesztették a nagyobb Lichtsprecher 250/130-at, ami akár 33 kilométeres távolságból is létre tudta hozni a jelátvitelt, vagyis nagyobb távolságból működött, mint egy korabeli rádió.

Kuruc.info - Olvasónktól

https://www.kriegsfunker.com/accessories/panzer/intercoms.html
https://www.kriegsfunker.com/pdf/German%20Line%20Communication%20equipment%20of%20WW2.pdf
Handbook on German Military Forces 1943
Handbook on USSR Military Forces 1946
https://www.ha5kdr.hu/2018/02/nemet-radiosharckocsik-es-harckocsiradiok-a-ii-vilaghaboruban-i-resz
https://www.ha5kdr.hu/2018/03/szovjet-harckocsiradiok-ha8bde-denes-tollabol-i-resz
https://www.ha5kdr.hu/2018/03/szovjet-harckocsiradiok-ha8bde-denes-tollabol-ii-resz
http://www.la6nca.net/tysk2/lispr/index.htm
http://www.la6nca.net/tysk2/lispr/lispr.pdf
http://www.fieldgear.org/lichtsprechgerat.htm
Alex Büchener: German Infantry Handbook
http://www.niehorster.org/012_ussr/41_organ/div_rifle/rd_00.html
http://www-solar.mcs.st-and.ac.uk/~aaron/WW2ORG/sov.html