Nem túlzok, ha kijelentem, Magyarország egyik legakutabb, a mindennapokat egyik leginkább megkeserítő jelensége a gördülékeny közlekedés hiánya. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy ez éppoly mértékben ráhúzható az ország egész területére, vannak, ahol kedvezőbbek, vannak, ahol finoman szólva is kedvezőtlenebbek a lehetőségek. Mindenki arról ír és beszél, amiről közvetlen tapasztalata van. Én is.
Idestova több mint 10 éve közlekedem már autóval, ami nem azt jelenti, hogy bizonyos okokból ne használtam volna azóta is a vonatot vagy a buszt.

Ebben a cikkben azonban – meglepő módon – nem a MÁV-ot fogom ostorozni, holott van tapasztalatom bőven, de ez nem fekete és fehér. Elsősorban két vonalat használtam és használok az életem során, ez a Szeged-Kecskemét-Budapest, mely valóban kissé benne maradt a múlt században, alig akad olyan alkalom, hogy ne késnék, de például a másik gyakori utazásom a Budapest-Esztergom vonal, mind minőségben, mind pontosságban, gyorsaságban sokkal jobb, mint az előbbi. Ez utóbbit éppen azért vagyok kénytelen használni egyébként, amikor csak tehetem, mert az autóval való közlekedés normális lehetősége a nullához konvergál.

Azonban vannak helyzetek és távolságok, amikor az ember nem tudja megtenni, hogy ne autóval menjen, például gyermekeket szállít, csomagot hoz ide-oda, és egyre inkább úgy látom, azokból az alkalmakból van kevesebb, mikor jelentős dugót megspórolva érek oda úticélomhoz. És félreértés ne essék, nem Budapest belvárosára gondolok csúcsidőben, ahová úgyis mindenki elkönyveli a dugót. Nem! Hanem például az M5-ös és M0-ás autópályára, s úgy en bloc mindig. Azt tapasztaltam, az elmúlt években már 10 esetből 3-4-szer biztos meghosszabbodott az utazási időm legalább 1 órával, ha a fentebb említett szakaszokon közlekedtem.

Mint fentebb említettem, a budapesti agglomerációról már ne is beszéljünk, ott igen gyakran kerülhet 1,5-2 órába 30-40 kilométer.

Az autópályákon történő álldogálást túl azon, hogy egyes útfelújításokat irreálisan hosszan elnyújtanak, mindenképpen annak tudom be, egyre több a baleset, amitől természetesen hosszú dugók alakulnak ki. Egyébként épp a minap hallottam, csak az elmúlt hónapban, tehát októberben 50-en haltak meg az utakon. Lehet ezt sok mindenre fogni, ám azt mindenképpen ki kell jelenteni, az autóforgalom erősen megnőtt az elmúlt években, és ehhez nem zárkózott fel a közlekedési infrastruktúra.

De vajon ez csak szubjektív érzés-e részemről, vagy alátámasztják a számok is? Lássuk csak.

Aligha képzelgés, ugyanis a Magyar Közút adatai alapján 2013 és 2018 között 25%-kal nőtt a közutak forgalma. Az országos jelentőségű közutak összesen 32 070 km-et tesznek ki, ebből 1200 km az autópálya. A mérések alapján az állapítható meg, hogy a teljes magyar úthálózatot napi 4661 „személygépjármű egységnyi” jármű használta egy kilométerre vetítve (ez az egység egy autó átlagos terhelésének felel meg, busz esetében ez 2,5). Nos, ez a szám 5 évvel ezelőtt még csupán 3731 volt, vagyis a növekedés 24,9 százalékos. Az országos hálózaton zajlik a forgalom 75%-a.

De nézzük csak ezt autópályák esetében, ami engem személy szerint sokkal inkább érint. Ott azt kell látnunk, hogy még meredekebben növekszik, az átlagos kilométerre vetített forgalom 40 százalékkal lett magasabb. A legforgalmasabb az M0-s, ahol több szakaszon 100% feletti kihasználtságot mértek.

Ha meg kell vonnunk a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok mérlegét útépítés tekintetében, az eredmény siralmasan kevés. Égetően szükség volna például az M0-ás körgyűrű befejezésére, több autópályán akár sávok számának növelésére, mert el fogunk jutni odáig, hogy kezelhetetlenné válik a helyzet. Kérdés, vajon ezt nem látják, vagy szimplán csak nem érdekli őket. Biztos nem két fillér az autópálya építése, no de nehezen hiszem el, hogy nem lehet forrásokat átcsoportosítani…

Lantos János – Kuruc.info