Kedves olvasóink már megszokhatták, hogy a Hősök nyomában sorozatunk rendszerint magyar, vagy hozzánk szorosan köthető személyeket mutat be, akik talán távolról sem tökéletesek, de valamilyen tett alapján, vagy oknál fogva kiérdemelték, hogy a hősök csarnokában tudjuk őket. A több mint ezeréves magyar történelem különböző korszakaiban ugrálunk így, azonban a személyeket illetően néha vannak a megszokottól eltérő, vagy különleges részek is. Ma is egy ilyen következik, méghozzá a 2019-ben megjelent Dugovics Titusszal foglalkozó részhez hasonlóan ismét egy mondákban élő, a valóságban korántsem biztos, hogy létező személyt mutatunk be.
Makó vezér vagy Makó vitéz neve egy monda miatt maradt fenn, melyet ma már leginkább csak egy rövid szólás keretében ismerünk. Gondolom, ezzel azért nem lövöm le teljesen a poént, de a személynek, illetve a szólásban szereplő Makónak természetesen semmi köze nincs a Makó nevű településhez.
Makó tehát minden kétséget kizáróan egy ember, az említett szólás pedig – már többen kitalálhatták – a „messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”. Már a 16. század végén is használhatták, tehát a legrégebbi szólásaink közé tartozik, s bár a magyarországi település is messze van a közel-keleti Jeruzsálemtől, Makó II. András egyik keresztes vitéze volt.
 Forrás: Adobe Stock |
Hosszas készülődés után II. András magyar király és csapatai 1217-ben indultak a Szentföldre, a hagyomány szerint ebben a seregben teljesített szolgálatot Makó vitéz is, aki nagyon szeretett volna eljutni Jeruzsálembe. Az út hosszú, teljesen logikus tehát, hogy az időt jóféle borozással múlatta a keresztes harcos, amelytől egy idő után természetesen elaludt. Spalatónál (Split) riadt fel, amelyről azt hitte (elképzelhető, hogy a tornyokon lévő keresztek miatt), hogy már Jeruzsálemben is vannak, más verzió szerint a Spalatónál horgonyzó hajójukon aludt, s amikor felriadt, azt hitte Jeruzsálembe értek.
Vannak magyarázatok, melyek a szólást ténylegesen Makó városához kötik, de ezek már csak azért is hibásak, mert Makót ekkor még Felvöl, vagy Felvelnök néven emlegették, pár évtizeddel később, a század végén kapta csak a Makó, vagy Makófalva elnevezést.
Mindemellett még az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak egy félrehallás az egész, és valójában Akko városára gondoltak, ahol kereszteseink partra szálltak a Szentföldön. Ezt szintén hihették Jeruzsálemnek, majd a kezdeti öröm után felocsúdva elmondhatták, hogy „messze vagyunk, mint Akkó Jeruzsálemtől”. Az elmélet szerint mindez évszázadok alatt Makóvá deformálódott, amely abból a szempontból érthető is, hogy utóbbit nyilván többet ismerték, mint az egykori keresztes erősséget.
 Mire használjuk az adott pengéket? (Mém forrása: Fb) |
Ma Akkont és Jeruzsálemet is Izrael bitorolja, utóbbit az arcátlan zsidók fővárosukként emlegetik, amelyet nemzetközileg (még) nem fogadtak el, de az igazán hardcore filoszemita vezetők már áttették nagykövetségüket a szebb napokat látott városba, mint ez a magát az argentinok elnökének nevező féleszű senkiházi is.
Makó és minden keresztes emlékére!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Az előző rész: Hősök nyomában - Dobó István
