Figyelemre méltó, hogy a 40-es években, amikor még Amerikában is skarlát stigmás fehér hollónak számított a feketékre hajtó fehérszemély, lengyel díszpéldányaik úttörőként strihelték végig az utat a nyugaton mostanra általános állami ideológiává vált rendszintű fajkeveredéshez. Malcolm X közlése teljesen hitelesnek tűnik e tekintetben. Miért említett volna kimondottan „lengyel csajokat”, ha ténylegesen nem ők vadásztak volna néger férfiakra? Ugyanilyen erővel bármelyik másik náció lányait is hírbe hozhatta volna. Abban az időben szülővárosa, a Michigan állambeli Lansing egy 70-80 ezres település volt kb. 20 százaléknyi négerrel. Képzelhetjük, hogy mit művelhettek a dzsungellázas lengyel lányok a nagyvárosokban, ha Lansing viszonylag belterjes miliőjében is ilyen nyíltan hódoltak káros és kóros szenvedélyüknek.

Mára nyilvánvalóan még tovább romlott a mentálhigiénés helyzetük.

A jelek szerint a lengyel nők imádnak minden egzotikus (néger, arab, indiai, ázsiai stb.) szerzettel fajtalankodni, és ezt meg is teszik, amikor csak alkalmuk kínálkozik rá bel- és külföldön egyaránt. Fajgyalázó vérfertőzésük eredményeként még a legkisebb lengyel városokban is akadnak félvér korcsok.

Egy tanulmány szerint Britanniában való letelepedésük után a lengyel nők sokkal kevésbé válogatósak szexuális téren, és nagyobb valószínűséggel fekszenek össze indiai, fekete és arab férfiakkal. A fiatal lengyel nők átlagosan négyszer annyit szexelnek az Egyesült Királyságba költözésük után, mint prűd katolikus hazájukban, és gyakran olyan kockázatos tevékenységekre is kaphatók, mint a csoportszex és a partnercsere (swinging). Ugyanakkor nagyobb valószínűséggel csalják meg a partnerüket, ráadásul pedig háromszor nagyobb valószínűséggel kapnak vagy ajánlanak fel szexet szívességért – gyakran közös szállásért, takarításért vagy főzésért – cserébe.

A lengyel nők és sötétbőrű férfiak közötti fajkeveredés annyira mindennapos, hogy évek óta mémnek számít a feketék körében is.

Kelet-Európában a lengyel lányok (az ukránokkal holtversenyben) kulturálatlanság, ízléstelenség és anyagiasság tekintetében kitűnnek az egyébként általánosságban is gyatra mai modern mezőnyből. Ezen tényezők miatt könnyedén lenyűgözik őket a feketék, arabok és pakik a giccses fukszaikkal és az éjjel-nappal hordott napszemüvegeikkel.

Feltűnő módon a második generációs lengyel tinilányok, akik az Egyesült Királyságban járnak iskolába, tüntetőleg szinte mindig sötétbőrűekkel barátkoznak és elkerülik a fehér osztálytársaikat (briteket vagy más lengyeleket), mert nem tartják őket elég „menőnek”. Lesújtóan beszédes adat a lengyel nők promiszkuitásával kapcsolatban, hogy a 2012-ben Britanniában született 21 ezer lengyel gyerek 23 százalékának afrikai vagy ázsiai volt az apja. (Into the melting pot – ethnic minorities, economist.com, 2014. 02. 10.) Azóta ez az arány nyilván csak tovább romlott.

Néhány brit férfi hozzászólása az előbbi tényhez a 4chan (/pol/) vitafórumán:

„Ez felveti a kérdést, hogy vajon hány lengyel lány csókolózott, járt kézen fogva vagy feküdt le egy színesbőrűvel? Mondhatjuk azt, hogy az Egyesült Királyságban a lengyel lányok 50 százalékának a szájában egy pajeet (az indiaiak és pakisztániak gúnyneve – H. T.) nyelve volt, a 40 százalékukba pedig vaginálisan behatolt egy nem fehér férfi? Ezeknek a lányoknak mi a problémájuk, srácok?”

„Az egyik barátom lengyel, és egy szíriai a férje, aki tökéltesen beszél lengyelül, és megtérítette a nőt az iszlámra. A három gyerekük szintén muszlim. Boldogok együtt és a férfi kedves a nővel, de micsoda szégyen azt látni, hogy egy szőke szépségnek olyan gyerekei vannak, akik egyáltalán nem úgy néznek ki, mint ő.”

„A lengyel lányok miért ilyen hibásak agyilag, és miért ilyen alacsony az önértékelésük, hogy együtt élnek és megosztják az ágyukat egy szó szerinti kaszton kívüli páriával?”

„Mert az Egyesült Királyságban a lengyelek és a pajeetok (ejtsd: padzsit) egyaránt a kasztrendszer alján vannak. A lengyeleket ugyanúgy nem látják szívesen Angliában, mint a pajeetokat vagy más ázsiaiakat. Tehát, mivel ugyanazon a kasztszinten vannak, egymással keverednek. Ha a britek okosak lennének, nyíltan befogadnák a fehér lengyeleket a társadalmi hierarchiájukba, de nem okosak.”

„Ronda, büdös, zsíros pakisztániak az első alkalommal élvezhetnek közös megegyezéses szexuális kapcsolatot attraktív, fiatal, fehér nővel, aki nem az ő ligájukba való. Ami azt jelenti, hogy harmincas fickók megszerezhetnek karcsú, szőke, 18 éves lengyel lányokat. Ki húzott a legtöbb hasznot a lengyel bevándorlásból? A helyi biznisz? A gazdaság? Dehogy. A pakik.”

„Ha a lengyel lányok nem jöttek volna ide a paki férfiak szolgálatára, akkor ezek még több brit lányt csábítottak volna el, és a helyzet még rosszabb lenne. Köszönjük, lengyel lányok, hogy felajánljátok magatokat a diverzitás asztalán. A tetteitek sok brit fiatal lányt biztonságban tartanak.”

„Szerintem egyes lengyel lányoknál nincs minden rendben agyilag, ahogyan sok más kelet-európai lánynál sem, akik idejönnek (Britanniába). Ezeknek a lányoknak rendkívül alacsony az önértékelésük, és nem túl okosak. Ez itt egy tökéletes zűrzavar, és ezek a lányok eléggé hiszékenyek és kétségbeesettek, hogy bedőljenek bárminek, és egy csomó fickó, aki rájuk hajt (rendszerint afrikaiak, közel-keletiek és pakisztániak), többnyire önjelölt gengsztertípusok, akik kamuékszert viselnek és mindenkinek azt mondják, hogy rövidesen milliomosok lesznek, pedig valójában valószínűleg taxisofőrök.”

Ezen a weboldalon indiai és néger férfiak mutogatják lengyel nőiket a kikosarazott lengyel férfiaknak, akiken sok lengyel szuka is gúnyolódik, szüzeknek nevezve őket, mert sohasem volt esélyük náluk.

Egy egész fórum több ezer hozzászólással ugyanerre a sémára: „Fekete/indiai férfi vagyok, nagyjából úgy kezdtem, mint egy szexturista Európában, Észtországban, Amszterdamban, Finnországban stb. Most egy lengyel nővel vagyok együtt, van egy 2 éves gyerekünk, egy macskánk, egy mosógépünk stb. stb.”

Tényleg szomorú az a szexuális jogfosztottság, amelyet a lengyel nők a lengyel férfiakkal szemben elkövettek. A lengyel férfiak kétségtelenül csehül állnak e téren. Sok nő még magában Lengyelországban is cikinek tartja a helyiekkel való kapcsolatot, és mindenáron ki akar jutni külföldre, még akkor is, ha szegényebb országokba kell mennie, mint Algéria vagy Tunézia. Presztízsre és férjre van szükségük, aki dolgozik értük, miközben ők a napon lustálkodnak. Leginkább presztízsre vágyakoznak, és azt akarják, hogy az óhazában maradt barátaik ezt mondhassák: „Magda most Algériában él, ott van férje... orvos/mérnök/menedzser…”, még ha az többnyire azzal tartja is el őt, hogy hamisított divatárut tukmál rá turistákra.

Egyébként az egészben az a legdöbbenetesebb, hogy a lengyel nők nem blamázsnak, hanem presztízsnek tartják ezeket a fajgyalázó viszonyaikat. Nyilvánvaló persze, hogy a hagyományosan toleráns helyi légkörön kívül Hollywood, a show-biznisz és a reklámipar degeneratív hatása is nagymértékben belejátszik abba, hogy ilyen kifacsarodott lett az ízlésük és az értékítéletük.

Azt nem tudni, hogy Magda Pegowskát mivel vette le a lábáról a négere, de ez a lengyel nő néhány éve az iszapcápa-szindróma nemzetközi negatívreklámarca lett, azt követően pedig, hogy a világ legolvasottabb fehér fajvédő és antiszemita weboldala, a The Daily Stormer (DS) is felplankolta a sztoriját, gúnyos mémek százait ihlette meg világszerte. A (bal)esetének szentelt cikkében Andrew Anglin, a DS főszerkesztője kifigurázta az iszapcápák általános sorsát, konkrétan azt, hogy amint teherbe esnek egy négertől, a „büszke apa” statisztikai valószínűséggel lefalcol. Ezek a hoppon maradt fajáruló fehér nők és hibrid ivadékaik ezután rendszerint a szociális ellátórendszeren, vagyis áttételesen a fehér férfiakon élősködnek.

Az Európa fehér néger (lengyel) lányai által Európa fekete néger (afrópai) férfijai iránt tanúsított szisztematikus epekedés eddigi legépületesebb epizódja kétségtelenül egy bizonyos Simon Moleke nevéhez fűződik.

Pszichiátriai esettanulmány következik.

Ez a Kamerunból szalajtott „polihisztor” (író, költő, publicista, focista, színházigazgató, sámán, természetgyógyász stb.) 2000-ben üstökösként robbant be 26 évesen az addig unalmasan egyszínű, mert túlságosan fehér lengyel közéletbe, és noha csak 8 évig volt lehetősége színesíteni azt, mégis szó szerint is kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Második szülőhazájába érkezve Istentől ráruházott szent küldetésének érezte, hogy az egyébként példásan toleráns, befogadó és (mint láttuk) fölöttébb négerbarát lengyel társadalom legsötétebb bugyraiban esetleg még megbúvó fasizmus és rasszizmus írmagját is kiirtsa saját írmagjának – ahogyan mindig mondogatta: „szent spermájának” – minél több lengyel nőbe való plántálásával, akiket írásaiban „fehér egérnek” becézett: „Érzékeny és imádandó nők, akik azt hitték, hogy a politikai korrektséggel szembeni kötelességüket teszik a szegény menekültet segítve.”

Antirasszista szexuális szeánszain Moleke következetesen mellőzte az óvszer használatát, és az őt erre kapacitáló nőket rasszizmussal vádolta, elvégre egy fekete férfinél pusztán a bőrszíne alapján nemi betegséget feltételezni a rasszista előítéletesség tipikus példája. A varsói katolikus, liberális és antirasszista miliő liblingjeként kifejtett áldásos, és, mint utóbb kiderült, szó szerint is áldozatos – tudniillik áldozatokat követelő – misszióját a korai halál akasztotta meg. Alig 34 évesen ugyanis a rasszista, mert főleg a négerekre pikkelő AIDS áldozatává vált, amellyel még Lengyelországba érkezése előtt diagnosztizálták. Betegségét a lehető legtöbb lengyel nő megfertőzésével igyekezett kikúrálni, az afrikai sámánizmus szerint ugyanis a betegségtől való megszabadulás legbiztosabb módja, ha a betegek átpasszolják azt másoknak. (Dél-Afrikában évente ezrével erőszakolnak meg csecsemőket AIDS-es négerek a gyógyulás reményében.)

Végül 11 nő szándékos megfertőzésének vádjával állították bíróság elé, de vélhetően legalább 40 ízlésficamos „fehér (vak)egér” áldozta fel egészségét a politikai korrektség oltárán a kb. 300 közül, akik Moleke „szent spermájában” részesültek, aki egyébként olyan befolyásos volt bizonyos „elit” körökben, hogy az ellene tanúskodó korábbi szexpartnerei fenyegetéseknek és megfélemlítésnek voltak kitéve, sőt a kapcsolatai és a pozíciója miatt sokáig a rendőrség is habozott nyomozni utána, így lehetővé téve számára, hogy tovább fertőzzön.

Annak ellenére tehát, hogy micsoda ámokfutás végzett a lengyel társadalomban pszichésen és fizikailag egyaránt, a zsidók és lengyel sameszaik még mindig szentként tisztelik. Az előbbiek részéről ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen nekik annál jobb, minél rosszabb a gojoknak, de az utóbbiak részéről ez csak egy újabb példája a szánalmas balekságuknak.

A lengyel hazafiak persze nagyon is tisztában vannak a probléma rákfenéjével.

Korábban már Csonthegyi Szilárd is alkalmazta és ajánlotta ugyanezt a módszert.

Ha egyfajta minimális akcióprogramként – drasztikusabb megoldások híján – minden fehér férfi ehhez folyamodna, előbb-utóbb vissza lehetne szorítani az iszapcáparagályt, legalábbis bizonyos mértékben, mert a teljes kiküszöbölése természetesen hiú ábránd. Ehhez ugyanis teljes mértékben át kellene programozni a női pszichét, amibe az evolúció során eddig még mindig beletört a férfiak bicskája.

Bónuszként következzen egy jópofa iszapcápa-paródia, a megértéséhez pedig néhány tudnivaló: 

A Coalfax egy olyan honlap volt, amíg be nem tiltották, amely fehér férfiak számára nyújtott információkat fehér nők előéletéről, különös tekintettel a „coalburner” (szó szerint: szénégető, vagyis négerező) múltjukra, ahogyan azt a Carfax teszi a használtautókkal kapcsolatban.

A GTV a Goj Védelmi Liga (GDL) internetcsatornája műkedvelő néger- és zsidógyűlölők számára Floridából. GoyimTV - GoyimTV, GOYIM ONLY, Anti Kosher, video...

A „burn the coal, pay the toll” (égesd a szenet, fizesd a vámot) mondóka arra utal, hogy a szénégetők törvényszerűen megégetik magukat szénégetés közben.