Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének sürgönyeiből kiderül, hogy a bizalmas követségi találkozók révén sok esetben a sajtónál is naprakészebb volt a követség a politikai élet akkori, illetve várható fejleményeit illetően; a vezető politikusok többé-kevésbé kendőzetlenül beszéltek terveikről a követség munkatársainak. A követség szorosan nyomon követte az MSZP–SZDSZ-konfliktusokat, és a Fidesz és az MDF helyezkedését is.

Az egyik legmeglepőbb információ, amelyet a táviratok feltárnak, és amely más forrásból eddig nem volt ismert, hogy 2007-ben a Fidesz állítólag megkörnyékezte az SZDSZ-t. Ez azért is érdekes, mert ekkorra megromlott ugyan a koalíciós partnerek viszonya (még a nyáron a koalíciós szerződésben rögzítették a reformokat, mint alapfeltételt), és már a levegőben volt a válás, a követség fordulatával élve a "megrendezett házasság" után, de akkor még egyik fél sem merte megkockáztatni annak kimondását – főleg nem az adóvita, a költségvetési szavazás és a szociális népszavazás előtt. Ráadásul Kóka János pártelnöksége idején az általuk rendre populistának minősített Fidesszel elképzelhetetlennek tűnt az érdemi együttműködés. Ehhez képest az egyik, 2007 októberében kelt távirat szerint Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezető mégis jelezte az amerikai követségnek, hogy pártja kapcsolatban állt a liberálisokkal egy lehetséges koalíciót illetően. April Foley nagykövet megjegyzése szerint ez korántsem lehetetlen, miután mindkét párt gyökerei a "demokratikus ellenzékig vezetnek", de azóta éles ellentétek alakultak ki közöttük.

Az SZDSZ-nek a távirat szerint jó oka lenne felmondani a koalíciót 2008 januárjában, "és az SZDSZ vezetői egyetértenek abban, hogy lehetséges együttműködni a Fidesz reformpárti konzervatívaival" (de nem Orbánnal). A reformokat illetően ugyanis Kóka szerint is természetesebb szövetségesük a Fidesz, mint a szocialisták, de "felelősséget érez a koalíció fenntartása iránt". 2007 októberében Kuncze Gábor jelzi annak veszélyét, hogy Gyurcsány Ferenc – ha nem megy elég messze a reformokkal – kilépésre kényszerítheti az SZDSZ-t a kormányból, novemberben pedig már Kóka is arról beszél, hogy a koalíció jövőjét illetően "pesszimistább, mint valaha".

Ebben az időszakban a nem hivatalos követségi beszélgetéseken politikusok sora taglalta a politikai erőtér lehetséges átalakulását; Dávid Ibolya például az egyik novemberi távirat szerint "freudi elszólással Fodor Viktornak titulálta Fodor Gábort". Dávid Ibolya egyébként ekkor kizárta az MSZP–MDF-koalíció lehetőségét – pedig ekkor már megindultak a találgatások a liberálisok "pótlásáról"; a Fidesz pedig szerinte a 2010-es választásokig legfeljebb "függöny mögötti koordinációra" számíthat az MDF-től. Ugyanakkor 2010 után szerinte a Fidesznek szüksége lesz koalíciós partnerre, "akit majd hibáztathat".

Miközben a kis pártok az idő előrehaladtával egyre kétségbeesettebben keresték a helyüket a politikai palettán, a Fidesz–SZDSZ-együttműködés kérdése csak Fodor Gábor pártelnöksége idején került napirendre.

Miután az SZDSZ 2008 tavaszán kilépett a koalícióból, és Fodor lett a pártelnök, több irányban kezdtek puhatolózni a liberálisok. A táviratok is bizonyítják, hogy Lendvai Ildikó vezényletével tárgyalások kezdődtek Fodorékkal egy új MSZP–SZDSZ-koalíció lehetőségéről, amit ekkor – 2008 nyarán – Kuncze, de még Orbán Viktor sem tartott kizártnak. Ez nem jött össze – több táviratban utalnak rá, hogy a szocialisták rájöhettek: jobb nekik egyedül, így kisebbségből kormányoztak tovább. Szintén több táviratban szerepel, hogy ehhez szavazatokat vásároltak. Ennek kapcsán a kisebbségi kabinetet Orbán "a megvesztegetés kormányának" nevezte, az egyik távirat pedig "a pénzemberek évadjának" nevezi ezt a periódust.

Fodor ekkor állt elő az előrehozott választásokkal és a "szakértői kormány" követelésével, és már hivatalos egyeztetéseket folytatott a Fidesszel is. Ekkor üzente meg Orbán a liberálisoknak, hogy támogatná, de legalábbis eltűrné Surányi György kinevezését egy szakértői kormány élére. Mire azonban ez megtörténhetett volna, ez a hallgatólagos támogatás is elpárolgott – alighanem azért, mert a Fidesz ekkor már több előnyt láthatott abban, hogy ellenzékből nézze végig, ahogy a kisebbségből kormányzó MSZP felemészti magát a válságkezelésben.

(Nol nyomán)