A 12 pont legelső pontja így szólt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.” A legteljesebb mértékben aktuális kívánalom, mivel a hazánkat uraló cionista erők a „gyűlöletbeszéd megfékezésének” hamis jelszava alatt újabb és újabb kísérleteket tesznek a sajtószabadság - azon belül is kiemelten az internet nyújtotta szabadság - korlátozására. Az úgynevezett holokauszttagadást tiltó törvény a sajtó- vélemény és kutatási szabadság durva megsértésének tekinthető. Tarthatatlan helyzet az is, hogy újságírókat, történészeket, közéleti személyiségeket vagy bárki mást egzisztenciális hátrány érjen azért, amiért olyan véleményt fogalmaz meg, amely hazánk gyarmatosítóinak nem tetszik.

„Felelős minisztériumot Buda-Pesten” – így hangzott a 2. pont. Tekintve, hogy a létező magyarországi kormány idegen hatalmak parancsainak engedelmeskedik, a követelés 2013-ban a következőképpen fogalmazható meg: „Felelős, kizárólag a magyarság érdekeit szolgáló kormányt Budapesten!”

Egyeseknek úgy tűnhet, a 3. pont megvalósult: „Évenkénti országgyűlés Pesten.” Kétségkívül létezik egy országgyűlés Pesten, melyben azonban hemzsegnek a cionista világhatalom és különböző pénzügyi-gazdasági érdekcsoportok ügynökei. (Számosan közülük izraeli-magyar kettős állampolgárok.) Az Országgyűlés működésének tehát akkor van csak értelme, ha a képviselők kizárólag a magyar nemzet szolgálatában végzik a tevékenységüket. Az új jelszó így hangozhatna: „Kifelé az Országgyűlésből az izraeli-magyar állampolgárokkal és az idegen hatalmak ügynökeivel!”

Teljes mértékben jogos kívánalom ma is a 4. pont: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben!” A követelést azzal kellene nyomatékosítani, hogy valamely „kisebbséghez” tartozásra hivatkozva senki se helyezhesse magát a törvények fölé. Sajnos ugyanis azt látjuk a mai Magyarországon, hogy a kiváltságokat élvező zsidó és cigány „közösséghez” tartozás révén meg nem érdemelt előnyökhöz lehet jutni.

Az 5. pont a „nemzeti őrsereg” felállítására vonatkozott. Amire ma is nagy szükség lenne. Nevezzék Magyar Gárdának, csendőrségnek, vagy akár nemzetőrségnek, a lényeg ugyanaz: egy olyan nemzeti önvédelmi szervezet felállítása, amely megvédelmezi a bűnöző cigányok terrorjától szenvedő magyarok százezreit.

A „közös teherviselésre” vonatkozó 6. pont ugyancsak rendkívül aktuális: a magyarországi gyarmat irányításával megbízott kollaboráns politikai-gazdasági elit jelentős része ugyanis pofátlanul kivonja magát a közös teherviselés alól, és mindenféle „off-shore paradicsomokban” kamatoztatja vagyonát, arról nem is beszélve, hogy például a cigányság nagy része nem adózik, sőt a mi adónkból eszik-iszik-dohányzik-drogozik stb. A közös teherviselés elképzelhetetlen továbbá a politikus- és bankárbűnözők elszámoltatása nélkül.

A 7. pontban megfogalmazott követelés az „úrbéri viszonyok megszüntetése” volt. Az akkori értelemben vett „úrbéri viszonyok” ma már nem léteznek, azonban magyarok milliói dolgoznak éhbérért, mindenfajta hiteles érdekvédelem nélkül, legalapvetőbb emberi jogaiktól megfosztva. Teljesen jogos lenne tehát a „modern rabszolgatartás” elleni fellépés. A márciusi ifjak, ha ma élnének, egészen biztosan „tisztességes bért és munkahelyi érdekvédelmet” követelnének a magyarok számára.

Hogy esküdtszékre szükség van-e vagy sem, azon persze hosszasan lehetne vitatkozni. De hogy a magyar bírósági és jogrendszer teljes átalakításra szorul, az nem lehet kétséges. A mai 12 pont 8. pontja tehát a következő lehetne: „Tisztességes, végrehajtható jogszabályokat, tisztességes, elfogulatlan bíráskodást!”

A dinasztiaalapító Amschel Roschild a lényegre tapintott, amikor kijelentette: „Adjátok nekem egy ország pénzügyeit, és többé nem érdekel, kik hozzák a törvényeket!” A magyarság függetlenségének legalapvetőbb feltétele tehát ma is egy nemzeti bank létrehozása. Amit ma „nemzeti banknak” neveznek, az semmi más, mint a hazánkat szoros uralma alatt tartó és gátlástalanul kiszipolyozó nemzetközi pénzoligarchia egyik előretolt hadállása. Az intézményt késedelem nélkül magyar ellenőrzés alá kell helyezni, a bankárkaszt ügynökeit pedig ki kell onnan seprűzni. (Ha pedig bűncselekményeket is elkövettek, felelősségre kell őket vonni.)

A 10 pont is érvényes követelés a mai Magyarországon: „A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, az idegeneket vigyék el tőlünk!” Ami annyit jelent, hogy magyar katona ne vegyen részt többé a cionista birodalom terjeszkedő háborúiban, sem a Közel-Keleten, sem másutt, a Magyarországon tartózkodó NATO katonai tanácsadók, moszados és CIA-befolyás alatt álló biztonsági cégek és kémek pedig takarodjanak innen.

A politikai foglyok szabadon engedésére vonatkozó 11. pont ma úgy lenne értelmezhető, hogy jóvátételt kell biztosítani mindazoknak, akiket - pusztán véleményük nyilvános kifejtése miatt - „gyűlöletbeszéd”, „rasszizmus”, „antiszemitizmus”, „holokauszttagadás”, „terrorizmus” vádjára hivatkozva bíróság elé állítottak, meghurcoltak, munkahelyéről elbocsátottak.

A 12. pont – „Unió Erdéllyel” – aktualizált változata pedig ma így hangozhatna: „Határrevíziót!”, vagy legalábbis „Autonómiát a Székelyföldnek és az egy tömbben élő külhoni magyar közösségeknek!”