Jakab Péter a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje az őszi helyhatósági választásokon, ki kampánybeszédében fél mondat erejéig megemlékezett zsidó származásáról is. Ez indította el – magától érthetően – a szokásos lavinát. Miután a Jobbik - ellenfelei szerint - antiszemita, rasszista párt; ezen kívül történetében megélt egy meglehetősen szerteágazó „Szegedi Csanád-botrányt”, várható módon indult be a jól ismert mechanizmus, a balliberális kondacsámcsogás. Ugyanakkor nyilvánvalóan Jakab Péter sem hallgathatott, hiszen a Csanád-ügy kezdetén is a titkolózással kezdett rossz irányt venni a történet.

A szokásos médiafelhördülést pedig követte egy tanulságos nyíltlevelezgetés. Az elsőt Köves Slomó írta Jakab Péternek, a második a jobbikos polgármesterjelölt válaszlevele volt, majd a hamiskártyás Szegedi Csanád játszotta ki a maga lapjait, állítólagos rokonsorsa ürügyén, amire végül a mi Péterünk ismét azonnal reagált. Nem ült fel az érzelmeire hatni akaró provokációnak, hanem világossá tette, bármi volt is kikeresztelkedett nagymamájának, női felmenőinek identitása és sorsa, ez nem befolyásolhatja, nem határozhatja meg az övét, mely a szebb magyar jövő elkötelezettje.

Első pillanatra talán meglepő, hogy Köves rabbi és újdonsült talmudiskolás tanítványa versenyt aggódnak hazánk, s épp a mi Péterünk lelki üdvéért. Elemzésünk végére azonban már minden olvasónk érteni fogja, mi végre e szokatlan és kéretlen pártfogás. Bár mind Slomó, mind Chanád bizonyságát tette korábban, hogy értelmes és intelligens módon is tudnak gondolkodni és érvelni, ha kell; feltűnő, hogy érzelgős hangú leveleik hemzsegnek a kétértelmű sztereotípiáktól, vagyis voltaképpen nem Péternek, hanem az egyszerű nép manipulálása céljából íródtak.

Többek közt – szokásukhoz híven – oly módon ágálnak, hogy nem is próbálnak szóba állni vitapartnerük estlegesen tőlük eltérő fogalomértelmezésével. Bornírt hagyományaiknak megfelelően az „antiszemitizmus” kifejezést konokul a „zsidógyűlölet” szinonimájaként használják, noha az összetett szó „anti” tagjának semmi köze a gyűlölethez, a „szemita” viszont éppúgy jelenti az arab népeket. (Vagyis egy antiszemita nem csak zsidóellenes, hanem mondjuk egyben épp palesztinellenes is.) A rasszizmus pedig csupán a rasszok eltérő mivoltának tana, nem pedig egymással összehasonlításuk alapján történő minősítésük. (Egyébként a szemita vagy cigány népcsoport sem rassz, csupán „alrassz”, vagyis egy antiszemita nem rasszista, legfeljebb „alrasszista” lehet.)

Az önkényes, egyoldalú fogalomhasználaton túl sok egyéb csacsiság, meg sunyi csúsztatás is van e két – „megtérésre” buzdító – levélben. Slomó rabbi számára sajnos a salamoni bölcsességnek még az árnyéka sem adatott meg.

Hogy a Jobbik a cigány lakosságot szegénysége okán kívánja földönfutóvá tenni, az pedig már égbekiáltó rágalom! Programunkban ezerszer kifejtettük, hogy nem a mélyszegénység a cigányok bűne, hanem az őket befogadó, őslakos magyar embertársaik ellen elkövetett "mélybűnözés", mely 1000 forintért baltával darabol fel egy magyar öregasszonyt. Vagy a mélyigénytelenség, mely nem hajlandó tisztaságot tartani a saját portáján, s ezáltal járványveszéllyel fenyegeti magyar szomszédjait is! Slomó nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy a cigányság nagy részben önmaga is felelős nehéz helyzetéért, hiszen sokszor gátolja saját gyermekeit is a tanulásban, maga pedig lusta természetű, s hajlamos az ingyenélő élősködésre. Ám legfőképpen arról feledkezik meg, hogy éppen az utóbbi 70 év zsidó, vagy zsidóbarát politikusai alakították ki hazánkban azt a szisztémát, kizsákmányoló rablógazdaságot, melynek a magyar nép mellett, többek közt a cigányok is áldozatai lettek. És bármely sokat magolt bibliaszakértő is a mi Slomónk, kénytelenek vagyunk helyreigazítani: JHVH a szegény embereket is éppoly súlyosan bünteti, ha erkölcstelenek! Persze metélt erkölcscsőszünknek könnyű dolga van, hiszen bibliai istenük szkizofrén személyiségéből kifolyólag hol ártatlanokat büntet, hol pedig megátalkodottakon könyörül meg, hiszen „útjai kifürkészhetetlenek”...

És épp itt van a lényeg. Slomó azt állítja ugyanis: „Amikor Ön azt mondja, hogy „zsidó”, vagy „keresztény”, akkor ezt csak egyféleképpen gondolhatja: a hit alapján.“ Nos, többek közt épp ebben különbözik a kereszténység a zsidóságtól. Egy keresztényt ugyanis – ideális esetben – valóban a hitének kéne kereszténnyé tennie, a zsidó ezzel szemben – még ha hitetlen is – genetikai, tradicionális, szociokulturális, jogi stb. alapon is lehet zsidó! És a híres ószövetségi embertisztelet abban a pillanatban lenullázódik, mikor pl. Józsue megkapja Jahve parancsát egy-egy kánaáni népcsoport kiirtásáról (beleértve csecsemőket, asszonyokat, véneket, sőt még az állatokat és a növényeket is). Egy hit, melyet háromezer éve ültet a gyakorlatba a zsidó vallás hol fegyverekkel (akár ma is Palesztinában), hol banki kamatokkal és felvásárlással (mint 150 éve hazánkban). Mert az ószövetségi Biblia időnként démoni ihletésű szövegeiben találhat magának kedvére való ideológiát gyilkos vagy rabló, válogathat belőle a maga ízlése és értelmezése szerint.

Persze, mondhatná Slomó mester, hogy mi, keresztények is söpörhetnénk inkább a magunk portája előtt! (Eretnek- és boszorkányégetések, vallásháborúk, szociális kizsákmányolás, gyarmati rablógazdaság stb.) Csakhogy még ez a zsidó vádaskodás is visszafelé elsülő fegyver: az összes fentebb idézett cselekmény vallási igazolása és legitimálása az Ószövetségre alapozódik, és egyik sem Jézus Krisztus evangéliumi tanítására! A keresztények hitbeli felelőssége tehát legfeljebb abban a tekintetben merül fel, hogy helyes volt-e az összes zsidó eredetű, ótestamentumi szöveget isteni ihletettségűnek elfogadnunk?

Infantilisan ostoba Slomó azon érvelése is, mikor a listázások veszélyeire figyelmeztet: épp most, amikor kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatai évtizedek óta listázzák a polgári lakosság minden kimondott és leírt szavát (ezt persze tovább is adván a testvéri Izraelnek). Legfeljebb a harmadik világ analfabétáit kímélik meg ettől, bár én már lassan azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy „poloskákat” telepítettek az afrikai szavannákon lakó négerek kunyhóiba is...

Az írások tudójának aranyos elírása, miszerint „a jobbikos alapszervezetek hirdetik a Cion bölcsei művét és ideológiáját”. Aligha volna könnyű dolga pártunk etikai bizottságának, ha így lenne!

Jakab Péter önkéntes vallomásához képest, miszerint dédapja Auschwitzban halt meg, Slomó már kiszínezné a családi érintettséget, előszivárog még a gáz is a nem létező palackból: „Hiába érzi fontosnak mentegetőzni, hogy „nagymamája kikeresztelkedett”, ettől még nem tudja megtagadni saját szüleit, nagyszüleit, saját zsidóságát, felmenőinek tragikus sorsát. Megrendít, ha arra gondolok, hogy egy zsidó honfitársam, akinek felmenői között bizonyosan voltak olyanok, akiket meghurcoltak, elgázosítottak, elevenen elégettek vagy vagyonától, megélhetésétől megfosztottak olyan eszméket és ideológiákat kíván valami furcsa önigazolás alapján szolgálni, amelyek családja kiirtásához, legkevesebb jogfosztásához vezettek.“ Ebből a hányingert keltő, ásatag holokausztos propagandaanyagból világos, hogy épp a zsidók szeretnének hasonló „díszzsidót” faragni maguknak Jakabból is, mint amilyet Csanádból sikerült.

A pofátlanság csúcsa talán mégiscsak az, mikor a Jobbik nyakába varrná a kollektív bűnösség elvét, pedig Jahve szerint: „Ne ölessenek meg atyák a gyermekek miatt és gyermekek ne ölessenek meg az atyák miatt.” (5Mózes 24:16.) Kivéve persze, mikor Jahve tudathasadásos módon felülírja saját rendelkezéseit: például számon kéri és megbünteti az atyák vétkeit a fiakban, mégpedig harmad- és negyedízig! (2 Mózes 20, 4.) A kollektív felelősség tehát egészen tipikusan zsidó vallási jelenség, bármely más vallásnál töményebben jelenik meg esszenciája az ő szent irataikban. Jellegzetesen zsidó taktika, mikor azzal vádolnak meg minket, ami az ő legsajátosabb és legégbekiáltóbb vétkük. Sem a Jobbik programjának, sem vezetői mentalitásának nem része, hogy diszkrimináljanak bárkit is, csupán származása miatt!

Szegedi Csanád stréber, jó tanulóként ezúttal sem akart elmaradni mesterétől, mindjárt megírta a maga Jakabot behódolásra felszólító levelét, olykor túllicitálva mesterének pajeszos ájtatoskodását. Ő Jakabnál is jobban tudja, hogy polgármesterjelöltünk jogi értelemben, vagyis „vallásilag” zsidó. No, ha a zsidó logika eddig nem verte ki valakinél a biztosítékot, épp itt az ideje!

Mindenek előtt, itt ez a csupa nagybetűvel írt ZSIDÓ (Chanád nyilvánvalóan zsidó fajtársa, Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk”-jából plagizálta e gyermekes csupa nagybetűt). Ez a zsidójogi 100%-os zsidóság, ez tényleg a kaftános hadsereg egyik legfantasztikusabb matematikai-biológiai ötlete: ha anyai ágon x. íziglen bizonyítani tudja valaki zsidó eredetét, akkor mondjuk egy genetikailag 1/32 zsidóból egy csapásra 100%-os lesz, még akkor is, ha például meggyőződéses ateista. No, ez az igazi ószövetségi csoda! (Ilyen alapon lehet Árpád-vérű akár Ferenc Jóska is!) Ha viszont nem létezik az anyai eredet joga, akkor a legbensőségesebb talmud-kántálás, és péniszcsonkítás sem tehet vallásossá. Nyilvánvaló, hogy az ősi-eredeti apajogot a beteges, genetikai alapú messiásvárás korrigálta anyajogra. Hiszen ha egy zsidó asszony titokban félrelép, és teherbe esik, nehezen ellenőrizhető szeretője felmenőinek faji kósersége, s így az, hogy várható-e a zabigyerekben a Messiás felbukkanása. (Tehát Jakab bajtárs jogilag még lehet az emberiség megváltója, ami igencsak biztató hír a Jobbik számára.)

Csanád azért gondolja, hogy a nemzeti oldal zsidósága okán sohasem fogja Jakabot befogadni, mert korábbi, keresztyénkedő hivalkodásai ellenére sem volt Krisztus-hívő ember. Hiszen Krisztusban nincs többé görög, római, zsidó vagy magyar, tanít bennünket jézusi értelemre Szt. Pál apostol. Aki tehát a nemzeti oldalon csupán nagymamája miatt fordul el Jakabtól, az éppúgy nem keresztény, Júdásként nyugodtan átténfereghet a balliberális térfélre. Aki viszont Csanádokkal köt érdekkoalíciót, az éppúgy. Ezt nem érti, zsidó szellemmel már soha nem is értheti a hetvenkedő „díszmagyar”.

Ami a faji, nemzeti vagy kulturális kettős identitást illeti, szerintem még a hungarista Lantos testvér is téved, mikor azt állítja, hogy ilyen nem létezik. Legfeljebb 50-50%-os nem létezhet, hiszen valamelyik mindig dominánsnak bizonyul. Példa erre a vegyes házasságból született gyermekek esete. Vagy az anya, vagy az apa identitása válik erősebbé bennük, esetleg egy harmadik, mondjuk a családot befogadó harmadik nemzeté, melynek országában végleg letelepednek, és integrálódnak. Bármilyen káros és veszélyes a személyiség számára, a „multikulti” jenki identitás is létezik, mely hasonló hatású, mint a vallási szinkretizmus vagy az agnosztikusság, általa könnyen elvesztheti az ember orientálódóképességét.

A valódi vallási kettős identitás – legalábbis a három „monoteista” világvallás esetében – ezzel szemben lehetetlen. Ha valamely hithez tartozónak érzem magam, és nem csak formálisan, akkor képtelenség, hogy egyszerre legyen a másik vallási identitásom is. Nem a féltékeny Isten miatt, hanem azért, mert csak egyféle hitigazságban hihetek. És itt éppenhogy nem a vallási külsőségeknek van szerepe, hanem az Istenképnek. Vagy a szemita istenkép valós, vagy Krisztusé. A kettő egymással nem összeegyeztethető. Legfeljebb törekedhet valaki rá, hogy összefésülje az összefésülhetetlent. A kísérlet úgy történik, hogy Jézus Istenét Jahve-természetűnek hazudjuk, vagy viszont. Az igazságot azonban ez nem befolyásolja. Ezt kellene megértenie Csanádnak, reméljük, hogy Péter már megértette. Ha a magyarság Jézus Istenét Jehova-szerűvé torzítja, megszűnik kereszténynek lenni, és zsidóvá vedlik, vére ellenére. Ha a zsidó megkísérli, hogy istenképéből ördögűzze a démoni sajátosságokat, megszűnik zsidónak lenni, akkor is, ha családfáját női ágon akár Izsákig tudja visszavezetni.

Csanád szemérmetlenül tódít össze itt tücsköt-bogarat az összeesküvés-elméletekről, mintha nem tudná, hogy nem a macesz ropogtatása zavar bárkit a magyarságtudatban, hanem mikor Simon Perec ropogtatja a magyart, felvásárolva hazánkat, Netánjáhuval karöltve, és Orbánjáhu segédletével! A korrupt, hazudozó áruló egyenesen Auschwitzi látogatásra invitálná hajdani bajtársát, hátha ott – szembenézve meghurcolt őseivel – ő is a júdási utat választja. Csanád, mióta szeretett, a munkatábort megjárt nagymamája szemébe nézett, nyilván bármit hajlandó lesz elhinni a holokausztról, különösen, ha e hit jól jövedelmez, a kétségek ellenben „szank-cionálhatók”.

Minden zsidónak szembesülnie kell a ténnyel, hogy vallásuk lényege már régóta nem a mózesi törvények betartása, hanem a holokauszt megváltó feketemágiájában való feltétlen vakhit! A táborokban meghaltak, okán a messiás-zsidóság, mintegy az emberiség bűneiért megfizetett áldozatként, felkenetést nyert arra, hogy az Ézsaiás által jövendölt vasvesszővel irányítsa a goj népeket! Aki tehát a holokausztot kétségbe vonja, megváltójukat, megváltásukat, uralkodó reményeiket veszélyezteti! Ettől félnek, s ez haragot szül, bosszúhoz vezet. A gyilkosok lelkiismerete csendőr után kiált: mert ha alapdogmájuk, hogy a gojok ki akarták, és a jövőben is ki akarják irtani fajzatukat, akkor indokolt, hogy önvédelmi, megelőző csapásként ők irtsanak ki bennünket. A bátor prófétákat és szabadságharcosokat megkövezéssel, nyílt erőszakkal, ahogyan őseik tették. A türelmeseket pedig banki hitelekkel, rabszolgasággal, holokauszt-tagadásért börtönbe vetéssel. (A szomszédos Ausztriában pl. nemrég egy egyetemi tanárt azért függesztettek fel állásából, mert nem volt hajlandó állást foglalni a holokauszt kérdésében! Emlékezzünk a római keresztényüldözésre: aki nem volt hajlandó némán tömjént szórni az isten-cézár áldozati oltára tüzének lángjába, azzal kíméletlenül leszámoltak! Íme, itt az új, végidős keresztényüldözés kezdete!)

A kereszténység számtalan hős apostola, mártírja, hitvallója volt zsidó származású, és mégsem okozott benne identitászavart ősei szenvedése. Korunkban is több tucat prominens zsidó származású személyiség küzd bátran a cionizmus világhódító tervei ellen. Bennük sincsenek identitászavarok, miközben védik az őket befogadó nemzet érdekeit az izraeli hegemóniával szemben, leleplezve a világhódító, sátáni zsidó maffia aljasságait.

Hisszük, hogy Jakab Péter sem fogja lecserélni egy tál lencséért ősi magyar örökségét! Éppen zsidóként meghurcolt ősei miatt: ha ugyanis sikerül meggátolnia a zsidó országhódítók cigányságot is ránk uszító politikáját, akkor az egyszerű tömegek agressziója sem fog oly mértékben a zsidóság ellen fordulni, hogy meghurcoltatásuk megismétlődhessék. A zsidó felmenőkkel rendelkező igaz magyarok mind magyarságukért, mind zsidóságukért akkor tehetnek a legtöbbet, ha az ilyen sunyi uszítókat, mint Slomó, a Mazsihisz és tucatnyi magyarellenes leányvállalatuk, kíméletlenül leleplezik: közösség elleni izgatás, rágalmazás, gyűlöletbeszéd, s ehhez hasonlók miatt rács mögé küldik! Mégpedig hazánknak profitot termelő kényszermunkára!