A München: a palesztin sztori címen futó filmet a libanoni palesztin Naszri Hadzsadzs rendezte.

A tiltakozó zsidó szervezetek azt hazudták, hogy a film „történelmi revizionizmus”, mert azt állítja, hogy az 1972-es müncheni olimpiai játékok alkalmával megölt zsidók haláláért nem a palesztin Fekete Szeptember volt a felelős.

E szervezetek nemcsak azért hazudtak, mert természetüknél fogva mindig hazudnak, hanem azért is, mert a filmet eddig senki nem látta, ugyanis azt csak most vetítették le először.

A filmet azonban programszerűen levetítették. Annak ellenére például, hogy Roger Cukierman, a legnagyobb francia Izrael-párti lobbicsoport, a CRIF elnöke még hétfőn is azt nyilatkozta, hogy sikerült levetetni a filmet a műsorról.

Lószart mama, mutattak be neki egy középujjast a cannes-i szervezők, akiket meggyőzött a palesztinok és barátaik szintén intenzív lobbizása.

Vagyis az állítólag mindenható zsidó lobbi bukott egyet.

A másik példa is győzelem, de korlátozott.

A franciáknak van egy nagyon híres komédiása, a félnéger-félfehér Dieudonné M’Bala M’Bala, akit eddig összesen több százezer euró büntetésre ítéltek az évek során a cionista diktátumnak engedelmeskedő francia bíróságok. Akik ítélkezését persze segítik a szörnyeteg, szólásszabadságot gúzsba kötő francia törvények.

Dieudonné a múlt héten Montrealba repült, hogy a francia nyelvű Québec tartományban több olyan előadást tartson, melyekre mind egy szálig elkeltek a jegyek. A komédiást a kanadai zsidó szervezetek nyomására nem engedték belépni Kanadába. A repülőtéren fogva tartották, míg fel nem vágták egy Párizsba tartó gépre.

Dieudonné megígérte: „visszajövök!”

És megtette.

Szintén hétfőn tartotta meg virtuális előadását Montrealban egy olyan teremben, amelyet az utolsó székig megtöltöttek a kíváncsiak.

Dieudonné az interneten szólt hozzájuk Párizsból úgy, hogy kabaréja a teremben elhelyezett óriásképernyőn volt látható.

De látható volt, és a róla készült videó úgy terjed az interneten, mint egy jobbfajta pestis.

Mi mindebből a tanulság?

Ne üljünk karba tett kézzel, és ne csak szövegeljünk a zsidó hatalom mindenhatóságáról, ugyanis ha ezt mondjuk állandóan, az lebénít bennünket!

Cannes és Montreal megmutatta, hatalmuk korlátozott. De csak akkor, ha teszünk valamit. Mint a BDS mozgalom, amely Izrael bojkottálását, az onnan való tőkekivonást és a zsidó állam szankcionálását célzó mozgalom, mely futótűzként terjed, és sikert sikerre halmoz szerte a világban. Beleértve az amerikai egyetemeket.

Olyannyira, hogy a zsidó állam hatalmas összegeket költ az ellene való fellépésre, és még a múlt hónap elején egy világkonferenciát is rendezett arról, miként lehet tönkretenni a BDS-t.

Mi is elkezdhetnénk valahol. Például azzal, hogy elhordjuk a Szabadság-téri német emlékmű mellé helyezett és törvénytelenül otthagyott szemetet, amelyet illegálisan őriznek ott a zsidó hatalomtól rettegő hatóságok.

Mert ha valaki arrébb rúgná az odahelyezett cipőket, bőröndöket, fotókat, nem mernének fellépni a „szervek”, ugyanis nincs paragrafus az illegális szemét eltakarítása ellen.

Alitea Guzmán - Kuruc.info