Véget ért a Kuruc.info jogtechnikai kísérlete, ismét járhatóak a budapesti hidak, bár ki tudja, meddig. Most meglátjuk, mennyire gondolják komolyan a magyar bíróságok a jogállam fogalmát. Ha 1990-ben lehetett a taxisoknak, ugyanabban a jogrendben másnak is lehet. Ha az európai jogrend előírja, hogy spontán, bejelentetlen tüntetést betiltani nem lehet, akkor a magyar rendőrségnek sem lehet. Morvai Krisztina nemrég azt nyilatkozta, hogy a bíróságok megfelelően, jogállamhoz méltón mûködnek, csak a rendőrséggel van baj. Néhány hét, és meglátjuk, igaza van-e.

A Bombagyár két tudósítóval képviseltette magát, az egyik Blogin volt, a másik természetesen én. A percről percre zajló eseményeket most nem idézem vissza, tegnap olvashattátok részletes beszámolónkat. Elég az hozzá, hogy rövid Erzsébet hídi tartózkodás után átsétáltam a Lánchídra. Történetesen pont akkor érkezett oda három fiatal srác, és felismervén engem, megkérdezték, hogy lehet felmászni a pillérre. Mondtam nekik, hogy a déli láncon fel a pillér faláig, és ott találják a lánckamra ajtaját. Meg is tették, egy perc alatt felfutottak és elhelyezkedtek odafönn. No, mondom, itt is lesz mindjárt olyan blokád, hogy a Royal Navy se csinált jobbat Hongkongnál, ha kijönnek a tûzoltók. Szóltam is pár kollégának, mint a Szent Korona Rádiónak és a HírTV-nek, hogy jöjjenek, nézzék meg, tele van a híd öngyilkosjelöltekkel. Ki érti, miért pont ma...

Ki is jöttek. Előbb egy kocsi, aztán még egy kocsi, aztán sok kocsi, s végül a rendőrök. Egyikük, akit már korábban ismertem - egy csepeli lépcsőházban beszélgettünk át egy éjszakát - odajött hozzám, s megkérdezte, van-e közöm a hídon tartózkodókhoz. Mondtam, hogy természetesen nincs. Nevetett, legyintett, és elkérte a személyimet, mert jobb nem jutott eszébe. Közben a tûzoltók elindultak felfelé.

- Nekem azt mondták, ellen fognak állni - szóltam utánuk, mire megtorpantak.
- Hogyhogy ellen fognak állni?
- Nem tudom. De elég elszántan mondták.

A tûzoltók erre megtorpantak, tanácstalanul nézték egymást, majd leszóltak a rendőröknek, menjenek fel ők.

- Dehogy megyek - felelte a rendőr. - Menjél te! - mutatott kollégájára, aki az úttesten állt.
- Én? Hülye vagy?

Végül nem ment egyikük sem, de pótcselekvésként lezárták a hidat, és kijött egy szakasz rohamrendőr is. A tûzoltók óvatosan felmásztak a lánc végéig, és onnan beszélgettek a híd tetejéről lábukat lógázó srácokkal. Azok időnként a fejüket rázták, időnként pedig bemutattak. Az úttesten ácsorgó rendőr egyre idegesebb lett, majd kiadta a parancsot, hogy engem állítsanak elő.

- Hagyjad már, nincs rá jogalap - felelte a másik.
- Nem érdekel, akkor is bevisszük!
- Miért is? - érdeklődtem.
- Mert felmásztál a hídra?
- Ki, én? Itt vagyok lent, nem zavar?
- De korábban felmásztál!
- Dehogy másztam. Van erre valami bizonyíték?
- Majd lesz! - zárta le a vitát sokatmondóan, és utasította kollégáit, hogy kezdjék meg az előállítást.

A Csepelről ismert rendőr barátságosan belém karolt, és mintha buzifelvonuláson lennénk, elsétáltunk az Akadémia felé, ahol a kocsijuk parkolt. Közben elhangzott, hogy az a kocsi nem lesz jó, talán menjünk gyalog.

- Én legszívesebben átúsztatnám a Dunán! - közölte az ideges rendőr.
- Miért is haragszik? - kérdeztem.
- Az emberek maga miatt nem tudnak munkába menni!
- Miattam? Hát én zártam le a hidat?
- Maga szervezte az egészet!
- Ó, már megint? És maga miért van itt?
- Én a munkámat végzem!
- Jó, akkor ússzunk együtt, tudniillik én is.

Megérkeztünk a kocsihoz. Történetesen épp az a piros civil autó volt, amelyikre korábban a Kuruc.info felhívta a figyelmet. Kaptam bilincset, beültünk, ám a kocsin nem volt megkülönböztető jelzés, így pedig állítólag nem lehet elindulni. (Csepelen ezzel nem volt semmi gond, sőt, a forgalommal szemben való haladással sem.) Odafüttyentettek gyorsan két motoros rendőrt, hogy vezessenek fel. Így érkeztünk meg a Gyorskocsiba, mint valami államfő. Közben kis híján meghalt néhány állampolgár, mert a motorosok nagyon komolyan vették a feladatukat, és vörösre torzult arccal integették félre az útból az autókat, a budai rakpartnál például egyenesen bele a pirosba, a keresztben haladó forgalom közepébe. Ha a nyolcvannal keresztben elhaladó autós nem rántja félre a kormányt, a rendőrbarom balesetet okoz. Szerencsére félrerántotta. Aki nem ugrott félre autóstul elég hamar, ahhoz bedörömböltek, csúnyákat mutogattak.

A Gyorskocsiról már meséltem, ugyanolyan most is, mint nyár elején. Míg befelé vittek, a kísérő rendőr gúnyosan megjegyezte:

- Na, maga már megint itt van! Miért kell magának mindig pont ott lennie, ahol valami történik?
- Mert ha nem követek el bûncselekményt, ott tartózkodom, ahol akarok.
- De mindig pont ilyen helyeken?
- Megkérdezheti ugyanezt mondjuk a HírTV stábjától is.
- A HírTV? Na, az egy kutyaütő társaság! Azokat is be kéne hozni!
- Maga ilyen elfogulatlan rendőr?
- Én az vagyok.

Vagy egy tucat hídfoglalót hoztak be utánam, egyikükkel közös zárkába kerültem. Egyszerû gyerek volt, elmondása szerint azért hozták be, mert amikor ráordítottak a rendőrök, hogy takarodjon a hídról, megkérdezte, miért nem sétálhat a járdán. Erre a rendőrök találomra kikaptak vagy hat embert a tömegből és elvitték őket. Meg volt szeppenve, hiába mondtam neki, hogy ez jogtalan előállítás (miként az enyém is), és legalább pár százezer forintos kártérítést verhet ki a BRFK-ból ezért.

- Jaj, és akkor bíróságra kell járnom? - kérdezte rémülten.
- Na, és akkor mi van? Be kell menned egy év múlva egyszer vagy kétszer. A végén kapsz egy csomó lóvét.
- De én nem akarok ilyet...
- Hja, látod, ezért merik elvinni az embereket szíre-szóra, mert tudják, hogy úgyse mernek panaszt tenni. A civil társadalom ott kezdődik, hogy követeled a jogaidat.

Több óra türelmes várakozás után végre nyílt az ajtó, jöttek, hogy kihallgatni vigyenek. Két nő végezte ezt, igen arrogáns és pattogó stílusban. Megtudtam, hogy garázdaság szabálysértésében való bûnsegédi részvétellel gyanúsítanak, amiért segítettem felmászni a srácoknak a hídra. Érdekes megállapítás, hiszen a garázdaság nem szabálysértés, hanem vétség, és még a hídra mászó fiúk sem valósították meg, nemhogy én.

- Megmondaná, hogyan segítettem nekik?
- Ön elé tárom a rendőri jelentést, amely tartalmazza, miért állították Önt elő.


"Nyolc óra negyvenöt perckor észleltük, hogy a Tomcat néven ismert blogger öt-hat társával együtt megjelent a Lánchídon, és ezután a Lánchíd pesti oldalán levő pillérre fel is mászott több személy (...) A történteket haladéktalanul jelentették (...) A figyelt területen csoportosulás nem alakult ki (...) Amikor a híd közepére értek, láttam, hogy páran felmásznak (...) Tomcat ehhez segítséget nyújtott oly módon, hogy miközben az ismeretlen személyek felmásztak a híd lánctartó szerkezetére (sic!), belekapaszkodtak, hogy ne essenek le, és az egyik személyt a dereka magasságában megtámasztotta, kvázi tolta felfelé. Felmásztak a híd lánctartó szerkezetére, és elindultak felfelé, a pesti oldalon levő hidpillér tetejének az irányába. Közelebb menve hallottam, ahogy Tomcat telefonon és szóban iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy hol találják meg a hídpillér tetején levő ajtót, amelyről tovább tudnak mászni. (...) Miután az én megítélésem szerint életveszélyes volt ez a cselekmény önmagukra és bármilyen közlekedőre, ezért segélyhívón keresztül segítséget kértem, majd a tûzoltóság kiérkezett."

- Egy kérdésem volna, ki írta ezt a jelentést? - kérdeztem, mert abban biztos voltam, hogy a két pillér közötti hídszakaszon nem állt rendőr, és mellesleg nem is segítettem fel a srácokat a láncra.
- Az intézkedő rendőr.
- Ki volt ez az intézkedő rendőr?
- Erre nem vagyunk kötelesek válaszolni.

Elkezdtük a vallomás gépelését.

- Az elhangzottakkal kapcsolatban a következőt tudom nyilatkozni. A jelentés valótlanságokat tartalmaz. Megértem, hogy a rendőri állomány egyes tagjai ellenszenvvel viseltetnek személyemmel szemben, de ennek nem így kellene hangot adni. Nem ez volt az első eset...
- Szorítkozzon a lényegre!
- Azt teszem.
- De ne ilyen ellenszenves dolgokról kellene beszélnie, mert én úgy gondolom...

És itt öt perc vita következett, amíg a drága kihallgató hölgy leállíthatatlanul hajtogatta a magáét, miszerint hogy mit szabad mondanom egy jegyzőkönyvbe, és mit nem, mert ez OKIRAT! Végül közöltem, hogy ha nem azt írja, amit mondok, nem írom alá. Erre csak belekerült az iménti mondat második fele, miszerint:

- ... nem ez volt az első eset, hogy okkal vagy ok nélkül, de bármilyen politikai rendezvényről a rendőrök engem előállítanak, majd utóbb kiderül, hogy ennek semmi alapja nem volt.

A pontos párbeszédet, és ami utána elhangzott, hallgassátok meg magatok. Ja, nem mondtam? A motozásnál valahogy a zsebemben maradt az MP3 lejátszóm. Valahogy fel is vett mindent a kihallgatás során. Beragadhatott a gomb. Ez persze csak részlet, az egész felvétel jó háromnegyed óra.

Tetszik érteni? Ha sérelmezem, hogy okkal-ok nélkül előállítanak, akkor "ne mászkáljak folyton". Egyúttal megtudtam, hogy a kihallgatónak eleve az a véleménye, hogy jogsértést követtem el, bár még meg se tettem a vallomásomat. A rendőri jelentést ugyanakkor "nincs joga" kétségbe vonni. Ezt a véleményt, mármint hogy ne mászkáljunk ott, ahol ők intézkednek, korábban is hangoztatta több rendőr is, és kormányközlemény is szólt már a közelmúltban a "folyton vonulgászó" állampolgárokról, egyszóval a rendőrség úgy gondolja, hogy aki kimegy az utcára, azt nekik joguk van letartóztatni, ha úgy gondolják.

- Kérem a rendőri jelentés valóságtartalmának feltárásához ellenőrizzék telefonom híváslistáját, amiből kiderülhet, hogy nem beszéltem telefonon a hídon tartózkodó személyekkel. Ezen kívül emlékeztetem önöket, hogy épp azon a helyen, ahol álltam, egy ideiglenesen felszerelt térfigyelő kamera is mûködött, ami nyilvánvalóan rögzítette az eseményeket, és azt is, hogy nem segítek senkinek a hídra felmászni. A hídon mint egyszerû járókelő tartózkodtam, azért mentem át az Erzsébet hídról, hogy teleobjektívvel felvételeket készítsek az ott kialakult blokádról. A három hídmászóval csak annyit beszéltem, hogy kérdésükre elmondtam nekik, hol lehet feljutni a pillérre. Nem gondoltam, hogy fel is másznak. Egyébként véleményem szerint azzal sem követtem volna el törvénysértést, ha azt mondom el nekik, hogyan robbanthatják fel a hidat, ha akarják. Amikor felmásztak, fényképeztem ezt, majd ott maradtam, és a későbbi eseményeket is igyekeztem rögzíteni.

A kihallgatás végén megtudtam végre, hogy az idézett jelentést író rendőr egyenruhában volt, és a Lánchíd budai hídfőjénél állt. Tehát onnan látta, hogy a híd közepén mi történik? Ügyes! Legalábbis röntgenszeme van, és átlát a pilléren. Sőt, még hallja is, hogy mit beszélek telefonon. Nem baj, legalább lesz valami haszna a Rogán Antal által kikövetelt térfigyelő kameráknak: épp ott lógott egy a fejem fölött, majd az bizonyítja, hogy semmi közöm sem volt a hídmászáshoz.

A kihallgatás négy óra körül ért véget, de ismeretlen okból még két órát bent tartottak, a fogdások szerint "az V. kerületiek kérésére". Megkérdeztem Dr. Balogh Gábort, azt mondta, hogy ezt szívatásnak hívják, de tudomása szerint nincs definiálva a büntetőeljárási törvényben.

Este még elmentem a Parlament Caféba, mert azt hallottam, sajtótájékoztatót tart ott néhány, a blokádban részt vett szervezet. Csodálkoztam, miféle szervezetek, hiszen tudtommal a blokádot a Kuruc.info szervezte. No, hát meg is láttam. A Kossuth téri gittegyletek színe-java ott terpeszkedett egy asztalnál, az ilyen meg olyan bizottságok "vezetői", az élen Ekrem Kemál Györggyel, a nyilas puccsistával, aki zavaros beszédet tartott "az 1993-as taxisblokádról", majd kikérte magának, hogy a rendőrség (ÁVH, ÁVH!) akadályozza a békés állampolgárok közlekedését azzal, hogy lezárják az Erzsébet hidat. Nem akartam emlékeztetni, hogy a blokád 1990-ben volt, és mellesleg mi akartuk lezárni a hidat, a rendőrség csak átvette ezt a fontos feladatot a kincstári balfaszkodásával. Olyan jól ellátták a munkájukat, hogy amikor este mentünk haza, az Erzsébet hídnak még mindig csak a fele volt járható, és a járdákon vaskordonok állták el a járókelők útját. Tüntető már délelőtt óta nem volt a városban egy se.

Tomcat

(Bombagyár)