Áldott húsvétot kíván a Kuruc.info szerkesztősége minden kedves olvasójának, szerzőjének, támogatójának, továbbá minden nemzettársunknak a Kárpát-hazán belül és kívül!
Tisztán látó püspökünk 1922-es, máig érvényes ünnepi szavait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az írás a Schütz Antal szerkesztette, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozat Iránytű című XXII. kötetében olvasható.
M. S. mester: Feltámadás (a kép az esztergomi Keresztény Múzeumban tekinthető meg) |
Sokszor elmélkedtünk már Magyarország föltámadásáról, s elhiszem, hogy azok a ragyogó gondolatok nem üres szavak, hanem nagy s erős hit voltak; — a kérdés azonban ma is az, hogy ez a hit közelebb hozott-e minket az eszmék megvalósításához, hogy igazán üdvözítő hit volt-e? Az üdvözítő s az eszméknek megtestesülését szerző hitnek kevés nyoma van köztünk.
Krisztus Urunk föltámadása azért lett halált s világot legyőző valóság, mert saját isteni erejéből támadt föl; csak annak a nemzetnek lehet föltámadása, melynek öntudata a sírba szállásban sem veszett el, s melynek önérzetét, élni akarását s életrevalóságát a nemzeti katasztrófa sem törte meg! Csak az a nemzet éledhet s támadhat új életre, melynek életerős nemzeti öntudata van, s mely a nagy pusztulásban az életnek ezt a szikráját megmentette jövendősége számára.
Ilyen-e ez a minket környező s magát lépten-nyomon bemutató nemzeti öntudat? Érett-e? Erős-e? Életreakciókra képes-e?
Ezt ugyan nem állíthatja rólunk senki! Ellenkezőleg, főleg 150 év óta a magyart az idegen szellem hipnotizálta — az idegenség, akár francia, akár német volt, s végül a zsidó imponált neki; bűbájának, ígéretének hatalmába fogta; feledtette vele mindazt, ami nemzeti, eredeti, ami fejleszthető s tősgyökeres lett volna; s ily befolyások alatt a magyar levetkőzte nemcsak fényes nemzeti öltözetét, hanem lelkét s érzését is áruba bocsátotta.
Az idegenség legpusztítóbb járványa a liberalizmus eszméinek járása volt. Ezek alig találtak ellenkezésre. Kiváló szellemeink is teljesen behódoltak nekik, s nem vették észre, hogy egyes politikai s szabadsági előnyök mellett, melyeket ez eszméknek köszönhetünk, az egész elmélet s világnézet nemcsak téves és kereszténységellenes, hanem nemzetrontó, életet ölő tendenciájú volt. A magyarság a turáni szellemi restség egész súlyával dőlt bele ez eszméknek; nem látta, hogy ezek az eszmék absztrakciók, melyek nem a konkrét valóságok mértékeinek meghatározására, hanem inkább érzelmi s érzési kiindulások megindítására valók. Nem látta, nem vette észre, hogy ez eszmékből csak annyit lehet befogadni, amennyi nem veszélyezteti a nemzeti s állami életet, mert ezeken az eszméken föl lehet lendülni, ha mértékkel veszünk belőlük, de tönkre is lehet rajtuk menni, ha abstracte kezeljük.
No, mi ugyan kezeltük ezeket, nem is mondom abstracte, hanem szónoki lendülettel. Ha valaki beleharsonázta, hogy a liberalizmus ezt meg azt kívánja, szájtátva bólingatott parlament és újságolvasó tömeg. Ha a liberalizmus azt kívánta, hogy Galícia felé nyitva legyen a határ, tehetetlen volt ezzel szemben Andrássy, Tisza Kálmán, Tisza István, Wekerle; ha a liberalizmus azt kívánta, hogy a "jogrend" az erősebbnek jogot adjon a gyöngébbnek fölfalására, hogy az "egyenlőség" szent nevében nem lehet megvédeni a magyart még saját földjén sem a zsidók ellen, a bátrak, még a leghorgasabb orrúak is szent megilletődéssel hajtottak fejet s térdet ez új fátum előtt.
Meglehet, hogy ez a fatalitás a nemzet szónoki tehetségének is írandó rovására, mely tehetséggel nem jár együtt a mélység, de mindig együtt jár a frázis bűbája, a "fascinatio nugacitatis" (semmiségek igézete - a szerk.), a sváda (rábeszélőkészség - a szerk.) igézete.
E tatárjárással s e bűbájjal szemben a legsürgősebb föladatunk az lesz, hogy ne nézzünk elvont szisztémákat, akár liberalizmusnak vagy bárminek hívják azokat; hanem nézzük azt, hogy min megyünk tönkre, mitől lesz nemzetietlen a magyar, mitől lesz úr fölöttünk a zsidó, mi okoz örömet neki s bánatot nekünk, s e szerint igazodjunk. Bizonyos igaz, hogy a liberalizmus megásta sírunkat; tehát ne várjunk tőle föltámadást. Bizonyos igaz, hogy meggyöngítette nemzeti érzésünket s a hamis, látszatos haladás sikereivel bódított el; tehát ne várjunk tőle nemzeti ébredést. Ébredést s föltámadást csak erős nemzeti öntudat s a magyar térfoglalást biztosító munka adhat. Védekezni is kell, de mindenekelőtt dolgozni muszáj!